CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Béla:

A MENÓRA

A hétágú gyertyatartó a Bibliában először a 2Móz. 25:31-40-ben fordul elő.
Isten Mózesnek kijelentette, hogy hol akar lakozni, és ott milyenek legyenek a berendezési tárgyak.
A Szentek Szentjébe csak a főpap, míg a Szentélyben a léviták is szolgálhattak. A Menóra a Szentélyben, elrendelt helyen állt. Csak a Menóra fénye világított a Szentélyben, más tárgy nem lehetett világosságként ott, azonban fénye a helységben mindent megvilágított,- a Szent Kenyerek Asztalát és a mindig rajta levő kenyereket, melyek Izrael tizenkét törzsét, és ma Krisztus testét jelenítik meg, teljességében.
Megvilágította a szolgáló papot és ruháját.

A Bibliát tanulmányozva tudjuk, hogy a Templomba idegen tűzzel világosságot előidézni büntetés nélkül nem lehetett, halál volt a megítélése és ez is- mint minden cselekedet az Ószövetségben ami Izraellel kapcsolatos-, vagy figyelmeztetés vagy ígéret, vagyis prófétikus a mai kereszténységnek is.

Ma sem lehet idegen tüzet (szellemiséget, bálványt) Isten jelenlétébe vinni, vagy vele együtt Urunk elé menni, mert Ő tisztít meg égető tűzzel és életünkbe kerülhet…
Ezért van ma annyi haldokló gyülekezet, közösség, szolgálat.
Pedig a mai zsidóság is naponta többször imádkozza- elmondja:
„Smá Izrael…”, „Halld Izrael…az Örökkévaló egy!”
Ezzel a felszólítással kezdődik a Tízparancsolat (5Móz.5,6) és a további parancsok (5Móz.6,4-5)
Egyetlen Atyához szól a „Mi Atyánk”, imádkozva, és ennyi nyilvánvaló utasítás után számtalan helyen, szembetűnően és nyilvánosan folyik keresztyén mázzal a bálványok imádása. Oly sok ember, pásztor, szolgálat, akár tárgy is áll a középpontban istenként….
Ma is komolyan kell venni, hogy aki- ami a Szentháromság Isten helyett működik, így eltakarván Krisztus váltságművét is olykor, nem lehet velünk közösségben, velünk együtt az Atya előtt, mert Ő megítél- idegen istent nem tűr meg!

Mielőtt a Menóra jellemzőire térnénk ki, meg kell állnunk annál, hogy egyáltalán kinek és minek a jelképe a Templom…?

Mindez azért szükséges, mert az Ószövetségben Izrael Istentől elrendelt és vezetett útja, előképe mindenben a mai keresztyén élet első lépéseinek, és az Ószövetség nélkül az Újszövetséget sohasem érthetnénk meg jól, valamint tudnunk kell, hogy zsidó gyökerek nélkül sosem lehet a keresztyénség zöldellő és gyümölcstermő ág. Elszáradna.
Így láthatóaz is ma, hogy kinek milyen a viszonya Isten Népével, vissza van –e oltva az eredeti és ma is élő gyökérbe.

Évekkel ezelőtt sokat kertészkedtem, és láthattam, hogy az általam levágott ágak és gallyak hosszú ideig zöldelltek, -még elégetni sem tudtam sokáig…
Némelyiken már látszottak a gyümölcskezdemények, vagy virágbimbók, azonban egy idő után elszáradtak és el is égettem őket.
De sok ilyen keresztyén közösség „zöldell” és egyre sorvad! Milyen kevés, ahol gyümölcs terem a Gazdának!



Tehát mi a Templom?
-Mózest a Mindenható felhívta a Hegyre és elrendelte a Templom Sátrának felépítését és berendezését hármas tagozódásban.
1., A Szentek Szentje, az Úr lakóhelye, a Találkozás Sátra (2Móz.25,8)
2., A Szentély, ahol a lévita papok végezték elhívott szolgálatukat.
3., A Szentély Udvara, a gyülekezés helye.

Ugyanebben az elrendezésben a másik templom mi vagyunk:
1., A mi szívünk a Találkozás Sátra, melyben őrizzük örök életünk,- Urunk bizonyságát, ahogy a Szentek Szentjében volt a Szövetség bizonysága, a Frigyláda, mely Izraelé volt.
Bennünk is őrizni kell az Új Szövetséget, bizonyságként.

2., A Szentély maga a szolgáló életünk helye, Urunk előtt, jelenlétében, hiszen valamennyien papi szolgálatra lettünk újjászületésünk után eleve elrendelve , hogy az Örökkévalót szolgáljuk teljes életünkben, teljes szívvel-mindenben.

3., A gyülekezés helye is ismert, mert ahol ugyanazt az Istent elfogadják és keresik valamennyien, a „pitvarban” vannak. Ott együtt van a betért idegen, a zsidó nép, a lévita, a kohenita. Valamennyien már megtértek, vagy legalábbis keresik az utat Istenhez, azonban csak teljes megtisztulás: -bűnfelismerés és bűntudat, bűnbánat és teljes bűnbocsánat elfogadása után fogad be Atyánk, mely után Új Életet kínál azzal a feltétellel, hogy hogy mindenben Istenünk legyen az Úr életünkben, feltétel nélkül meg és át magunkat, hogy használni tudjon.
Ez az ára az Örök Életnek, és csak így szolgálhatunk neki.
Életünk teljes átadása nélkül nem vagyunk szolgálói.
Az életünkben és szolgáló helyünkön csak és kizárólag az Örökkévaló elrendelése szerint lehet minden berendezve, mint a Szentélyben is volt, hiszen minden az Övé és Érte van.
Az én életem, ajándékaim, időm, akaratom és gondolataim is.


Isten lakóhelye, a Gyülekezet:
Hol lakik Ő?
A Gyülekezet tagjaiban, mindazokban, akik Krisztusban vannak és Krisztus Őbennük, ezáltal az Atya bennük is Fia által. (Ján. 14,10 ; Kol. 2,9)
Így válik a Gyülekezet minden egyes tagja pappá és a Gyülekezet Szentéllyé. Ez a szolgáló Gyülekezet alapja.
Azonban oly sok tévtanítás után ki kell jelentenem, hogy csak egyetlen Gyülekezet létezik, Krisztus Teste eklézsiaként, akinek minden újjászületett hívő része, egyenjogú, azonos vezetéssel és tulajdonsággal –Krisztus jelleméhez egyre jobban hasonlítva- azonas joggal és örökséggel.
Nincs és nem lehet „első-osztályú”, „jobb” gyülekezet, csupán más helyre állított, más céllal elhívott közösség- egy Testben.
Így csak Krisztus Teste egésze lehet Szentély, és tudnunk kell, hogy csak egyetlen vezető van, Krisztus, az Egyház Fejeként.
Ha kijöttünk hitetlenségünkből, vagy a minket bénító vallásosságunkból, és továbbléptünk, életünk átadva Urunknak, megszabadulva minden kötözöttségtől, elhagyjuk bálványainkat –akkor leszünk egy, és egyetlen Szolgáló Egyház része, egy Szentélyként működő Gyülekezet tagja, ahol és csak ott világíthat a Menóra.

A mai zsidóságnál meg van tiltva a menóra (m’nóra) használata. A Szentély elpusztulása után öt-, hat-, nyolckarú gyertyatartót használnak. Ők ma is azt vallják, hogy csak egy Templom van, illetve most felépítésre vár Jeruzsálemben, -és csak a Templomban, annak Szentélyében lehet a menóra.

Ugyanígy igaz ma az, hogy nekünk keresztyéneknek egyetlen Templomunk van, ahogy olvassuk János 2,19-ben:
„Rontsátok le a Templomot, és három nap alatt felépítem azt.” „Ő pedig az Ő testének templomáról szólt vala.” (Jn.2,21)
Tehát a Templom, melyet Krisztus kereszthalála után épített fel lerombolva a régi templomot, hogy az értünk adott életét és váltságát elfogadva bemehessünk Őbelé, része lehessünk úgy, hogy Ő mibennünk, mi Őbenne, már itt a földön is megélhessük a menyországot, ahol János szavaival mondhatjuk: „és templomot nem láttam abban; mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.” (Jel.21,22)

Így igaz az is, hogy minden templomi szolgálatot, így a Menóra feladatát is csak az végezheti, akinek temploma a Bárány és az Úr.
Mindez számunkra nem jelző, vagy csak „címke”, hanem életforma, mely jelzi a kihez- tartozásunkat, és egyben tartózkodásunk helyét, vagyis láthatóvá válik, hogy a Test részeként, vele együtt lélegzünk, mozgunk-élünk.
Ugyanúgy, mint a zsidók, tudnunk kell, hogy Templom nélkül nincs Menóra sem. Krisztust követő, átadott élet nélkül nincs semmilyen Isten előtti szolgálat.
Jogtalanul veszi fel a Menóra nevet az a személy, közösség, szolgálat, ahol mindezek hiányoznak.

Ha az előbb idézett Templom tagjai vagyunk, lehetetlen és kizáró ok, ha bármilyen bálványt tűrünk meg. Istenünk elé tiszta kezekkel, lábakkal és szívvel mehetünk.

Számtalan közösségben látható a viszály, szakadás, alvás, süketség, de leginkább a gyümölcstelenség.
Mi az oka? Keresd a bálványt…!

Oly sokszor látom, hogy emberi szervezkedésekkel, szövetségkötésekkel építgetnek „templomokat”. Istenünk türelmes, sőt kisebb dolgokban tudja is használni őket egy darabig, azonban mindig érvényes a 127. Zsoltár: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak az építők.”
Nagyon sok gyorsan, látványosan felépült, ember által tervezett gyülekezetet láttam összedőlni, nyomtalanul eltűnni. Csodálatos, hangzatos neveket adtak maguknak, biblia-iskolákat, csoda-programokat, mozgalmakat, -rendszereket és módszereket is adtak hozzá „építőanyagul”, aztán egyszer csak kiderült, hogy nincs alap, nincs terv.
Végre tudomásul kellene venni, hogy egy az Építő, a Tervező, a Tulajdonos,- mi csak formálásra és feladatra kirendelt anyagok vagyunk és lehetünk csupán.

Amikor rendben felépül a Ház, mely a Helyi (földi) Gyülekezet, tudnunk kell, hogy csupán egyetlen Pásztora van, akinek sok helyi gyülekezete van e Földön, de mindenhol ugyanaz a működési terv, Övé az egyénre szabott utasítás is.
Övé a vetetés, és amíg vissza nem érkezik, küldte a Szent Szellemet. Azt az élő Személyt, aki a felépült Templomban és annak Helyi, földi gyülekezeteiben csak és egyedül irányíthat bennünket.

Valójában így válhat a Menóra élővé és szolgálóvá, mert kell a Fény, valamennyi ágának a sötétségben világítani kell.

Már a teremtéskor is alapfeltétel volt, hogy „legyen világosság”. Isten minden teremtési szakaszban először a világosságot adta.
Ugyanígy saját életünkben és közösségeinkben ha nincs fény, nincs új teremtés, nincs előrelépés, nincs növekedés.
Ha Urunk által nem kapunk világosságot, a sötétségben elrejtőznek bálványaink, bűneink és alkalmatlanná válunk mindenre!
A világításra alkalmatlanul, olaj és tűz nélkül többé nem szolgálhatjuk az Urat, megszűnik elhívásunk Menóraként családunkban, gyülekezetünkben és a világban.


Mit jelent a Menóra?
Héberből fordítva: világító eszköz, fénylő eszköz a neve.
Magyar fordításban tévesen hétágú gyertyatartónak nevezik. Igazából és pontosan : hét, egyetlen csőrendszerrel (közös olajellátású) ellátott olajmécses, melynek valóban hét égője van.
Minden alkotást megelőzi a tervezés.
A mécsestartót -menórát- minden részletében maga a Mindenható „tervezte”, sőt szigorúan rendelte el az elkészítésének módját is. Ugyanúgy, ahogy életünk felől is rendelkezett születésünk előtt.
-Anyagát is meghatározta: a szolgáló edény mindig a legértékesebb anyagból, aranyból készülhet.
Aggeus 2,8-ban olvassuk:
„Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregek Ura.”
Az ezüst a megváltás árát jelzi itt is, azonban az arany bibliai szimbóluma a hit, hűség, igazság.

Itt láthatjuk leginkább azt, hogy Nála nélkül semmi sem történhet, hiszen megtérésünk is a Szent Szellem munkája. Ő adja a hitünket és vezet el minden Igazságra, mely nem emberi igazság.

Az anyag előkészítése is egy új utat jelképez,- a Tőle kapott hit vezet megtérésre, ekkor tapasztalhatjuk naponta a Mindenható hűségét, de ez folytatódik tovább, hogy Urunknak átadva magunkat, rajtunk és bennünk láthatóvá lesz az Igazság: Krisztus.
Ő mondja: ”Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis Énáltalam.” (Jn.14,6)
Itt újra meg van erősítve, hogy az Örökkévaló elé, bármilyen céllal, szolgálatra csak egyetlen úton mehetünk: ha Krisztusban vagyunk teljességgel.
Ha Krisztus maga az Igazság, minket aranyként választ ki formálásra, Krisztussal egy az „anyagunk”, vagyis úgy vagyunk benne, hogy újjászületett testvéreinkkel valóban azonos test-vérként alkothatjuk Krisztus Testét.

-Miután Urunk megpróbálja az anyagot, tűzben meg is tisztítja minden szennyeződéstől, hozzátapadt piszoktól.
Még sok dolog vár ránk, de ezek után mondja ki Istenünk, hogy övéi lettünk:
„A tűzbe megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálják az aranyat;…ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!” (Zak.13,9)
Hívő életünkben az a tisztítás folyamatos, azonban így válunk alkalmasabbá mindig nagyobb szolgálatra….

-Azután elkezdődik a megtisztított anyag alakítása, kovácsolással.
A mécsestartó –fényt hordozó- menóra egy tömbből készült. Mértét, anyagát, formáját, sőt súlyát tekintve a mai technika eszközeivel is nagyon nehéz lenne számunkra elkészíteni.
Mindezt fémipari tanulmányaim alapján bizton állítom, de tudom, hogy a kovácsolás nemcsak formát ad, hanem az ütések során újabb szennyeződések kerülhetnek a felszínre, és ez is a tisztítás részévé válik.
Az egy és egyetlen anyagból álló aranytömb Krisztus teste, és csak így beszélhetünk keresztyén egységről- ökumenéről.
Ennek a Testnek feladata és szolgálata van a világban, de értsük meg végre, hogy ebben az arany tömbben idegen anyag nem lehet!

Ma, amikor ébredésért imádkozunk, és szolgálni szeretnénk Urunkat, tudnunk kell, hogy át kell mennünk személyenként, gyülekezetenként, szolgálatonként a tisztításon és alakításon, hogy fogadhassuk az Olajat, mely világosságot ad, és a Tüzet, mely Krisztus akarata, mellyel elküldte és elkezdte a Szent Szellem munkáját, és így a Szent Szellem a mindent megvilágító, égő Olaj életünkben.
Az így formált és alakított Menóra kerül a Szentélybe, a kijelölt helyére.
Így van Krisztus Testének, részeinek – helyi gyülekezeteknek és azok tagjainak elrendelt helye és feladata.
Mégis tudnunk kell, hogy földi gyülekezeteink csupán a Templom udvara. Csak néhány tagja mondhatja el, hogy része az Eklézsiának.
Nincs olyan gyülekezet, mely magát menórának nevezheti, csupán egyetlen, mely egységes, de a földön láthatatlan, nem emberi tákolmány szüleménye, hanem mindazok közössége, akik Krisztusban vannak és Ő bennük.
Ez a Test, mint Menóra valóban már világíthat. A többi, emberi terv alapján készített füstölgő fáklya, petróleumlámpa….


A világítás folyamata:
Ehhez ismernünk kell a felépítést. Mint már említettem, közös cső-, energiaellátó rendszerrel megépített olajmécsesek tartója a menóra.
Ennek következményeként minden lángnak is egyszerre kell égnie.

Olyan olaj táplálja, mely tiszta.
A Zakariás 4-ben újra arannyal találkozunk:
„az olajfának két ága, amelyek a két aranycső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat…”
A hit , hűség és igazság élteti olajként, folyékony aranyként minden egyes ágát és világító mécsesét.
Zakariás mindezt látomásban látta és mi is vele együtt kapunk választ, hogy mi és ki működteti az örökké égő mécsesállvány világító mécseseit:
„nem erővel, nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! Azt mondja a Seregek Ura” (Zak. 4,6)
Ez újabb kijelentés és egyben szigorú figyelmeztetés. Minden csak az Ő szelleme által működik, tegyük félre saját erőnket, ne legyen az erős akaratunk, gondolatunk, „lobbyzásunk”! Tegyük le földi hatalmunkat és ne parancsoljunk -ne legyen ez a mostanság nagyon divatos pásztori leuralás, hierarchikus gyülekezeti felépítés!
Ha saját erővel és hatalommal teszünk bármit, sokszor Isten erejének és hatalmának működését akadályozzuk. Mindezeknél még szörnyűbb, hogy ezáltal a Szent Szellem jelenlétét és megvilágítását se tapasztaljuk, mert oly sok pásztor és keresztyén saját fényében tündököl. Ők hasonlóak a Hold fényéhez, mert se élet, se meleg nem jön tőlük. Csillognak, olykor szépek és látványosak, de az éjszaka hideg fényei.
Bár sokan megérthetnék, hogy a pásztorok elszámolással tartozó, számadó juhászok, és saját dicsőségünk és okosságunk arra jó csak, hogy ezek által távolabb kerülünk urunktól és Gazdánktól. Saját bölcs és hangos szavaiktól nem hallható Jézus csendes, örök életre hívó szava.

Az örökkévaló türelmes, de a megfelelő időben felemelkedik.
Ma is láthatjuk ezt, mikor megengedő türelméből látható sok önerőből és hatalomból működő közösség. Gyümölcseik nincsenek és nem lehetnek, kínkeservesen produkálnak apró, fonnyadt gyümölcsöcskéket, még a bimbócskákat is érett gyümölcsöknek reklámozzák.
Megrémít, hogy milyen „eredmény-centrikus” a működésük. Statisztikákat készítenek és bizonyságul számokat mondanak arról, hogy egy alkalom végén –felszólításra- hányan tették fel a kezüket. Saját tetteik és szervezésük a bizonyságuk: hol jártak, mit csináltak? Sorolhatnám.
Azonban mégsem még sem mehetek szó nélkül tovább ezeken, hiszen mindezek akadályozzák Isten tervét. Őhelyette cselekedni, akár humanitásból is, szinte Isten munkája ellen van.
Újabban már nemcsak emberek a bálványok, hanem az ajándékok is azzá lesznek. Baj van, ha fontosabb lesz az ajándék, mint az ajándékozó!
Hiszem, hogy a szolgáló Menóra felépülése és érdekében, Istenünk nemcsak a bálványokat dönti le, hanem megrázza az ajándékokkal visszaélő, rosszul használó, csodákat és csodatevőket istenítő közösségeket is.

Amint a Menóra mindenben alkalmassá válik a szolgálatra, működésbe lép, teljes fényt adva a Szentélyben, - sugározva Isten hét Szellemének egységét- egyidejűségét.

„és nyugszik rajta az Örökkévaló szelleme; a bölcsesség és értelem szelleme”(IMIT ford. héber Biblia; Ézs.11,2)
„a tanács és erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme” (u. o.)

Ezek az ágak, melyek előírásként és párban, valamint egységben megszerkesztvén „hat ág jöve ki oldalából” ( 2 Móz. 37, 18)

A szolgálatát beindító tüzet Krisztus adja, hogy világítson. Ha saját „tüzünket” visszük a Szentélybe, az ítélet: halál.
Így válik élet és halál kérdésévé, hogy saját erővel és hatalommal működik-e bármely közösség.

A Menóra ágai Isten hét Szellemét jelenítik meg, azokat, melyek teljességgel meg voltak Krisztusban.
Így ha Krisztusban vagyunk és élünk, nem „úszhatjuk meg”, hogy Őáltala és benne ugyanúgy a Szent Szellem Temploma és részesei legyünk, a Szent Szellem vezessen, és akár ajándékainak részesei legyünk. Azonban munkálkodása gyümölcseinek látszania kell.

A hét szellem-mely egy-, ismerete azonban segítség és kulcs ahhoz is, hogy megvizsgálhassunk hívőket és közösségeket, hiszen ahol mindezek csak részeiben vannak meg, Isten előtt szolgálatra alkalmatlanok, csupán a Templom udvarában vannak és lehetnek.

A keresztyének között ma sem veszik komolyan, hogy Urunk elé, egymással közösséget vállalva csak olyanokkal mehetünk, akik valóban újjászületett és bálványimádástól mentes testvérek.
Aki ennek nem felel meg, meg kell állnia a Szentély előtt, be nem mehet büntetlenül, még a léviták is, akik e feltételeknek megfeleltek, a rézmedencénél kezeiket és lábaikat megmosták, mielőtt bementek.
Magam is tapasztalom, hogy van olyan szolgálatom, mely előtt tisztulnom,- úrvacsoráznom kell, megtisztítván tetteim és útjaim.
Végigtekintve a szolgálatokon, minden Szentélybeli történés közül ki kell emelnem az ima-szolgálatot, a dicsőítés szolgálatát, és nagyon komolyan veszem az úrvacsorai közösséget.
Egyikben sem vállalhatok közösséget idegen istent imádóval, és megtért, de újjá nem született embert sem vihetek magammal.

A Menóra hét ágának, hétféle szellemének leírása következő feladat lesz, szintén sok nagyon egyszerű ismeret birtokába kerülünk általuk.

Most azonban a mécsesek menórai –egységben a Szentélyben vannak, világítva. Ezen a helyen, ahol még egy tárgy, a Szent Kenyerek Asztala áll, rajta 12 kenyérrel.
A fény megvilágítja ezeket, mintegy láthatóvá teszi az Örökkévaló számára, a szolgáló pap ruházatával együtt.

Ez a világító Menóra a Szent Szellem és fénye, mint mindig, Jézus Krisztusra mutat, jelen esetben az asztalra, ahol a 12 kenyér a teljes Izraelt és az Eklézsiát teljességében jelképezi, mely Krisztus tenyerében van az Atya előtt.
Ebben a fényben és megvilágításban lát bennünket az Örökkévaló Megváltónk kezében a Szent Szellem közvetítésével.

Most bármennyire elcsodálkoztok, ki kell jelentenem, hogy a mi életünk nem lehet Menóra a Templom udvarában vagy a világban. Nincs a Szentélyen kívül Menóra, csak az Atyának szolgálhatunk a Szentélyben, a Szent Szellem tüzével és fényével. Mindaz, amit kapunk, az Övé, Őt áldhatja, dicsőítheti és szolgálhatja.
Még könyörgő és kérő imáink is az övéi, hiszen csak azt kérhetjük, ami az Örökkévaló akaratában van és szánkba helyezi.

Keresztyénként tudjuk, hogy papi nemzet vagyunk, azonban így vonatkoznak ránk a lévitákra vonatkozó szabályok is. Így tudnunk kell, hogy nem a magunkéi vagyunk, mert „Én pedig vettem testvéreiteket, a lévitákat, Izrael fiai közepéből, nektek ajándékul átadva az Örökkévaló részére…” (4Móz. 18,6- IMIT Héber Biblia)

Minden, amit kapunk ajándékul, javainkat, társunkat, talentumainkat, az Úréi, el kell vele Néki mindezekkel számolnunk.

Ugyanígy a földi, helyi gyülekezet, annak tagjai, valamennyi szolgálatunk az Atya ajándéka részünkre, hogy az Övé maradjon!

Azonban a Gazdáé a terv és cél, kit hogyan és mire használ, Övé kell, hogy legyen Nevének megszentelése és mindenben akaratának elfogadása,- ahogy az Úri Imádságban megvalljuk és kérjük.

Életem egyik legsikeresebb döntése az volt, mikor mindent félredobva megszabadultam a saját akaratomtól, bölcsességemtől, -„abszolút nulla” lettem.
Azonnal megindult valamennyi szolgálatom, minden jó irányban elindult és gyümölcsöket hozott,…Az Atyának.
Petróleumlámpából csillaggá változott életünk.

A Menóra értünk megy az Atya elé,- velünk, hiszen minden imánk csak szellemi lehet, a Szent Kenyerek Asztalán pihenve,- maga Krisztus a közbenjáró értünk.
Amikor Istenünk látja, hogy fiát elfogadtuk, és a Szent Szelleme bennünk és általunk világít Hozzá, válaszként, éltető Napként sugározza ránk minden sugarát. Mintegy bizonyságul és visszaigazolásul,. áldásként. Így leszünk áldássá másoknak. A legszebb és örökérvényű áldás, mellyel Áron és fiai az Örökkévaló Népét megáldotta és ma Krisztus Testének szól, nem földi sikereket, hatalmat, emberiekben növekedést kér áldva, hanem:

„Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját te rajtad…”(4Móz. 6,25)

Így kell arra vágynunk és kérnünk, hogy ne a Szentélyen kívül álló hamis Menórák legyünk!
Világítsunk a Szent Szellemmel betöltve és Krisztusban élve hálaadással, dicsőítéssel Atyánk előtt!

Mind ezután legyünk a kirendelt helyünkön, hogy az Örökkévaló fénye elérjen, és mi csak Urunk fényét, melegét továbbíthassuk mindazoknak, akik Őt keresik, vagy rászorulnak arra.
Legyünk az Örökkévaló csillagai, melyen az Ő dicsősége, nagysága ragyog, és hogy ezek lehessünk, a legkisebb dolgainkban se keressük sikereinket, ne mi világítsunk, - adjuk át életünket, közösségünket és szolgálatainkat és mindenünket a Világ Urának.
Aludjanak ki a hamis tüzek, öndicsőítő reflektorok fényei, csak Atyánk előtt legyünk Menórák, és e világban tündöklő csillagok.


Befejezésül két példát hozok saját életemből mindezekre.

Közel 15 évig kántorként szolgáltam az egyik egyházban.
Sokan szerettek ezért, sokszor ezt ki is fejezték szóban, elismerésként, dicséretként.
Sok évvel mindezek után még emlékeznek rám, olyan kántorra, aki gyülekezeteknek tanította
meg a helyes éneklést, akinek a keze alatt énekelt az orgona, sőt volt olyan ember, aki miattam
jött vasárnaponként a templomba.
Már akkor is jócskán kaptam elismerést, 19 éves koromban az ország és az egyház legfiatalabb
„véne”, presbitere lettem.
Már 18 éve nem orgonálok, és néhány éve világosodott meg bennem, hogy mindezekért bocsánatot kell kérnem az Örökkévalótól.

Szinte sírva mentem Atyánk elé, hogy nem azt, és nem Neki tettem mindazt, amit kántori szolgálatnak hívtam.
A magam dicsőségét keresve, emberektől várva minden jellegű fizetséget, -vajon hány alkalmat mulasztottam el, hogy a hangszerrel, és ének vezetésével Istenünkhöz, és eléje vigyem dicsőíteni a rám bízott gyülekezetet?
Vajon –ha dicséreteket, zsoltárokat, lelki énekeket éneklünk Atyánk előtt, és Őneki, - mennyi áldást adhatott volna?
Mivel Isten dicsőítésére csak zene maradt, vajon miattam hányan nem érezhették Isten jelenlétét, és nem tértek meg Hozzá akkor?
Pedig Menóra voltam…. Igen, saját fényemmel, saját olajommal, saját tüzemmel, a magam által elrendelt helyen és időben.
Hálás vagyok Atyámnak, hogy mindezt fényével megvilágította, magam is bűnnek láttam, és bocsánatot kérhettem és kaphattam.
Kérlek, tanulj az eltékozolt éveim példáján!

Ezzel a tapasztalattal és az Atya fényével, melyet Szent Szellemével küld nekünk és érettünk, ma már jobban látok és nagyon szomorú vagyok, hogy mint én is, a kis gyülekezetek, pásztorok, hívők mindazt elkövetik kicsiben-nagyban, mint az a „régi kántor”: látszólag Istennek szolgálva, azonban Istent és munkáját akadályozván, súlyos bűnökben vannak és voltam én is.
Ne legyetek Menórák a Szentélyen kívül, az embereknek!
Legyetek csillagok, melyeket látván a sötétségben biztos és jó irányba mehetnek a hajósok és a vándorok!
Legyünk a Teremtés része, melynek célja Újjáteremtett Életünkben is ugyanaz:
…”Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói az ünnepeknek, napoknak, és esztendőknek.” (I.Móz.1:14.)

A mai világ sötétségében az Örökkévaló fényét továbbítsuk másoknak, útjelzőként is, hogy melyik út vezet Krisztushoz, és haza az Atyához, és ha ránk néznek, lássák ünneplésünket a Golgota, a Pünkösd történéséért.

Életem jelenlegi szakaszában Urunk szolgálatra a zsidóság közé rendelt, feleségemmel együtt. Csodákat élünk meg, és bizonyságokat.
Nincs olyan ajtó, mely nem nyílik meg, ha küldve vagyunk, és mindenhol szeretettel várnak, számontartanak, olykor hiányolnak is.
Pedig mindenki tudja, hogy Jesua a mi Urunk, és Őt követjük.
Immáron sokadik keresztyén testvér kérdezi: mi a módszeretek?
Nincs módszer!
Minden utunk megimádkozzuk és vezetést, parancsot kérünk a helyre, az időre és mindenre…
Sokszor számunkra se világos előre, hogy mit kell tennünk, azonban ilyenkor „kiválasztott szerszámként” találkozunk és érezhetően kezébe vesz Mesterünk, miközben magunk is csodálkozunk, hogy velünk és általunk Urunk hogyan dolgozik.
Jó megtapasztalni, hogy Ő megáld bennünket, és ilyenkor az Örökkévaló fényét sugározhatjuk.
Mosolygok magamban, amikor a zsinagógában mostanában egyre többen kérdezik tőlem: honnan ismerem? Nem is tudják, hogy az általam hordott fény ismerős nekik, és nem az én személyem.
Számtalanszor mondják: „jó veletek lenni…”, pedig nem is tudják, hogy Krisztus szeretetét érzik meg bennünk. Ezek a mi fényeink, mind-mind, amit Urunk küld, hogy sugározzuk.

Csillagként állunk ott, és a Fényt látván kíváncsiak és irigyen kérdezik a Fény eredetét… Valójában Jesuát rajtunk látván és azt, hogy ebben a sötétségben mások, fénylők vagyunk –Jesuát kívánják.

Teológiai fejtegetések, rendezvények, és bármi, ami emberi szervezés –kevés és elmúlik.
Augusztus 20-án és ünnepeken az emberek csillogó fényeket lőnek ki magasra, az eget színpompásan bevilágítva, mely látványért tülekednek a Duna partjain. Aztán sötétség…..
Vajon hány emberileg épített mozgalom, szolgálat, misszió és apróbb-nagyobb, egy ideig látványosan fénylő gyülekezet hullott alá a sötétségbe?

Magam, életem első 20 évében sok-sok közösségben fordultam meg.
Máig, harmincöt évvel később, ezeknek csak nyomaival, vagy emlékezetével találkozom.
Érdemes lenne erről egy összegzést írni, de mindig ugyanaz a megszűnés, az elhalás oka: bálvánnyá vált valami, vagy valaki, vagy szövetséget, közösséget vállaltak a bálvány-imádókkal.

Lényegét tekintve a bálványimádás különleges formája a rajongás, amikor a Szent Szellem ajándékai kerülnek első helyre.
Ez még fokozódik, amikor egy ajándék, pl. a gyógyítás megnyilvánulásakor meg sem említik Jézus Krisztust, aki akkor és ott a Szent Szellem elküldésével, és jelenlétével céllal, kegyelemből, esetleg mások számára messiási-bizonyságként, csodaként megmutatja hatalmát úgy, hogy bűneink és bűnös testünk következményeit, -a Sátán uralmát testünk felett gyógyítással megszünteti.
Ilyenkor az eszközök, csoda-gyógyítókká válnak, az események, csodák helyei „gyógyító-alkalmakká”, „csodahadjáratokká”, emberek, gyülekezetek és csodák válnak fontossá, bálvánnyá.

Ugyanígy élnek vissza a dicsőítés-tánc helytelen, öncélú használatával, melynek élvezete vonzza is az embereket.

Magam is emberi manipulálással jókedvet, vagy szomorúságot tudtam előidézni az orgonával dicsőítés és bűnbánat helyett… .

Mivel a Sátán bármilyen csodát és ajándékot képes tökéletesen másolni és produkálni, szellemiségével embereket manipulálni, ezért ha valaha, most van leginkább szükség a Menóra-fényére, mely hétfajta szelleme megvilágításával mindent leleplez, és meg tud vizsgálni mindenkit.

A Menóra fényének minden alkotója az Atyáé, melyet adott Fiának, Jesuának, és hordozója a Krisztustól és Krisztus Testétől az Atyához, a Szent Szellem – Őt áldva és dicsérve -, ugyanezt a Tényt az Örökkévaló a Szent Szellemével küldi és sugároztatja ránk, hogy e Földön láthatóvá –szolgálóvá tehessen, és Szent Szelleme által küldött fénye tesz láthatóvá Krisztust mindenkinek, hogy aki Őbenne hisz, annak örök élete legyen.

Amikor az Ároni áldást mondjuk, ezt Ámen követi és zárja be.

A zsidók és a héber nyelv ennek több jelentését ismeri.
Ekkor ezt mondják: ken j’hi rácon, vagyis:
Ez legyen Isten akarata…..
Amikor az Ároni áldást mondjuk, után elfogadjuk és mondjuk, hogy mert az Ő akarata a mi fényünk, az Ő arca, egyedül Ő és az Ő arcának dicsősége a mi világosságunk: akaratából ragyogtassa ránk.

Azonban vigyázzunk, hogy Istenünk akaratát, szívét kérjük el, hogy mit kérhessünk, mert akár jót, akár rosszat kérünk, az ámen-nel mintha esküt tennénk, a kérésünkkel azonosulunk, mint az V. Móz. 27:15-ben, és Jeremiásnál is ámenünk így szól:
„Ámen, ken jáásze Ádonáj” „Vajha így cselekedne az Úr!”

Aki viszont tudja Istenünk tervét és ígéreteit, és ezeket Ő elé kérésként tárja, bizton mondhat Áment!

Az imádkozó zsidók imájuk alatt arra gondolnak, hogy „Isten hűséges király” – mindezt meg is cselekszi. Héberül elmondva: „Él melech neemán”. Ha ennek a mondatnak kezdőbetűit leírjuk szóként:
A /alef/ - M /mem/ - N /nun/
Vagyis: Istenünk hűséges király – ÁMEN

Így áldjon meg Krisztus testében HITTEL, HŰSÉGGEL, IGAZSÁGGAL, mert mindez együtt maga a Mennyország, itt e Földön.

Amíg el nem jő értünk, Menóraként álljunk Előtte, és fényét tükröző csillagként e sötétségben, ugyanúgy, ahogy Krisztusunk volt a szép, tündöklő Hajnalcsillag.

Azonban mielőbb kerüljünk helyünkre, mert közel a hajnal, nemsokára meglátjuk a fénylő napot, Messiásunk KÖZEL!

MARAN ATHA = itt a mi Urunk! MARANA tha = Urunk jöjj!
Tudd, készülj fel és hirdesd Őt szolgálva, Neki mindent átadva!

Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat




SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés