Jézus Krisztus vagy Jeshua HaMassiah?

Hét évvel ezelőtt életemben először jártam Budapest egyik zsinagógájában. Mivel nem a pesti oldalán van Budapestnek, nehezen magyaráztam volna meg némelyeknek, hogy miként kerültem oda, hiszen köztudott, hogy az igazán vallásos zsidó szombaton nem utazik.
Mégis eljutottam feleségemmel együtt egy téli napon.
Az idős, nagyon kedves főrabbi bennem kohént (papi család leszármazottját) látott ezért felajánlotta, és megtisztelt azzal, hogy elsőként olvassam a Tóra (Mózes Öt Könyve) heti szakaszát. Nem vállaltam el...
Néhány perc múlva újra odaküldte a sameszt ("templomszolgát"), hogy akkor, mint levita fogadjam el az aliát (felhívást). Ezt is csendben elutasítottam.
Következett tehát mikor a tórai szakasz olvasását mások is tehetik, mert a felhívottak, akik ezután, mármint a Nép egyszerű tagjaiként is szabadok e megtiszteltetést betölteni.
Újra jött tehát emberem, és megkérdezte: a Néphez tartozó vagyok? Izraelitaként elfogadom-e végre a felhívást.
Talán el is pirultam, de mindenképpen melegem lett, é szomorú is voltam, hiszen otthon vagyok, megtisztelnek és...nemet mondtam.
E döntésemmel persze elértem, hogy mindenki engem figyelt.
Az istentisztelet végén első utam az volt, hogy a főrabbihoz menjek személyes beszélgetésre, pontosabban magyarázkodni.
A felém kiáradó nagy szeretet láttán igazán nem akartam, hogy az idős ember csalódjon bennem, vagy köztünk bármi szeretetlen összetűzés jöjjön létre.
Így szóltam:
- Főrabbi Úr! Mielőtt bármibe belekezdenénk, én szeretném tisztázni, hogy az én Uram Jézus Krisztus, és zsidóként benne hiszek!
A válasz hangos és meglepő volt:
-Ki ne mondja!
- Ugyan miért?
- Mert annak a zsidó embernek, akit Jézusnak hívnak görögül, van egy tisztességes zsidó neve!
Zsidó pedig zsidó testvérét a népe nyelvén nevezi és szólítja meg!
Őt zsidó nevén Jeshua ben Joszefnek, vagy Jeshua HaMassiahnak hívják!

Megállt a levegő, majd megállt a szívem is, hiszen ezt pont nem vártam egy zsidó rabbitól.
"Pótkérdéssel" szerettem volna kimenekülni a helyzetből, és megkérdeztem:
- Ezt honnét tetszik tudni?
- Onnan, hogy én is olvasom a B'rit Hadasát (Újszövetséget), méghozzá minden nap egy fejezetet!
- És mégis miért?
- Mert nagyon érdekes és tanulságos könyv.

Ma is mosolyogva emlékszem erre a történetre vissza.
Rá két-három hétre ugyanott volt szükséges lennem az istentiszteleten.
Amikor a tóra olvasása elkezdődött, éreztem a "veszélyt", hogy újra felhívnak.
Az első ember felhívása után kimentem a mellékhelységbe, majd visszaérkeztem, és szinte a pad alá bújva olvastam a heti bibliai részt.
Belemélyedtem, és egyszer feltűnt, hogy a felhívás elhangzása után hosszú csend lett. Mielőtt körülnézhettem volna, egy szelíd kezet éreztem vállamon, és egy kedves ember szólt hozzám: Ugye most már feljöhet a Tórához?
Igent mondtam. Ekkor történt meg az a pillanat, amikor a bennem lévő Élő Ige találkozott a budai zsinagóga Írott Igéjével: a Tórával.
Mindenki tudta, hogy Ki van szívemben.

Mi lett a főrabbival?
Néhány éve elköltözött örökre.
Ő szerette Istent, és naponta kereste az Igazságot.
Hiszem és remélem, hogy Isten szeretete és igazsága meg is mutatta neki Isten Szeretetét és Igazságát: Jesua HaMassiah-t.
Azóta is csak ritkán hívom,- főleg mások miatt, hogy értsék, Kiről beszélek-, Jézus Krisztusnak Jeshua HaMassiah-t.
Köszönöm Istennek zsidó testvérem tanítását.
És mosolygom, mert egy "nem keresztény", de mégis Isten Népének tagja igazságra tanított, megtanított Jeshua nevére!


Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat