A bemerítkezésről

Gyermekkeresztség vagy bemerítkezés?

Sokan úgy gondolják, hogy a gyermekkeresztség elegendő, vagyis pótolja a bemerítkezést.

Magyarországon még közvetlen a török idők előtt is maga a katholikus egyház is gyakorolta a bemerítkezést.
Ennek nyomainak bizonyítékaként még találhatóak medencék a Dunántúlon is.

A gyermekkeresztség egyik magyarázata, amit sok évvel ezelőtt ismertem meg, számomra adott egyfajta beleegyezést, megnyugvást.

Az első keresztények amikor üldözéseknek voltak kitéve, a halál leselkedett rájuk minden lépésükben, szerették volna gyermekeiket biztonságban tudni.
Ezért a szintén hívő társaikkal megegyeztek abban, hogyha őket megölik, akkor lesz aki gondoskodik, neveli a gyermekeket.
Az akkori "keresztszülők" tehát felelősséget vállaltak egymás gyermekeikért e veszélyes időkben.

Ennek természetes, és hitvalló része volt az is, hogy egymásnak ígéretet tettek, hogy a gyermekeket keresztény módon és hitben nevelik tovább, ha a szülők azt nem tehetik valami ok, vagy haláluk miatt.

E magyarázat érthető, elfogadható.
Akár ma is, hiszen egy ilyen testvéri kapcsolat bizony nem rossz.
Ma ugyan nem üldöznek, de bármi történhet valamennyiünkkel.

Ez azonban nem azonos a bemerítkezéssel, amikor valaki tudatosan, felnőtt, és felelős emberként vállaja, és a látható világban is kinyilbvánítja:
- Egyetlen Istenem Ábrahám, Izsák és Jákób Örökkévaló Istene
- Egyedüli Uram: Jeshua HaMassiah
- Elfogadom a Messiás(Krisztus) Szellemét, a Szent Szellemet, mint vezetőmet, aki Isten akaratát és Tervét, a Messiás uralmát hozza nekem
és a Messiás Testében mindenkinek.


A bemerítkezés megújítása-megerősítése? Mikor...?

Néhány bemerítkezés során felmerült ennek szükségessége.
Volt, aki újra szeretett volna bemerítkezni, mert nem volt biztos a már megtörtént bemerítkezés teljességéről, valódi megtörténéséről...
Amikor az Úrvacsora során Szövetségünket Istennel,- Jeshua által-, újra-és újra megerősítjük, vajon kell-e a bemerítkezést megújítva megerősíteni? Ha igen, miért?

A megújítás oka bizony sok lehet.

Ezek közül néhányat:
- A bemerítkező szíve tisztasága ellenére egy gyülekezeteb, egyházba, vagyis emberek uralma alá merítették be.
- A bemerítkező teljesen "szabályosan" merítkezett be, de a
továbblépését emberekre bízta, mellyel önmaga vitte emberi uralom alá életét.
- Aztán van, aki bemerítkezett, de Krisztusnak tett ígéretét nem tartotta be, hanem tovább élte vallásos életét.
Megszületett gyermekek, akik csecsemők maradtak....

Tehát a nem Krisztus Testébe történő bemerítkezés, vagy megszületett, de Krisztus útján el nem indult élet elindulása miatt újra Isten elé állni, és rendezni és valóban átadni Neki -és nem másnak !-, életünket.


Bemerítkezés után...

A Midrás-Tanchuma szerint ahhoz, hogy az ember Isten Szellemének és jelenlétének (Sechina) felfogására alkalmas legyen, alá kell magát vetnie az alámerülésnek, s a messiási korban Isten maga szór vizet Izrael megtisztitására, mint azt Ezékielben is olvashatjuk ( 36,25)

Hogy Isten nevét kiejthesék az esszénusok reggeli imádságuk elött az alámerülést gyakorolták.
(Toszefta,- Judaim 2.20,- Berachot 22a,- Kiddusim 70.a )

A bemeritkezett, Jeshua HaMassiahban újjászületett ember tehát még e zsidó hit szerint is alkalmassá lesz a..................
Na de hogyan tovább?

A kérédést tovább fokozhatnánk:

Bemeritkezés után: hova lettek ?

Magam is sokszor teszem fel e kérdést.
Több ember szolgálatunk által felkészül, és elérkezik ahhoz a döntéshez, hogy bemeritkezés.
Kimondott szavai, hitének és döntésének megvallása semmi kétséget nem hagynak arról, hogy lehetséges a bemeritésük, vagyis e megpecsételése a látható világban is.

Aztán egy-két év, és eltünnek.
Fájdalmasak e veszteségek, és bizony a bemeritést végző minden esetben megáll:
miben lehettem hibás?

Érdemes odafigyelnünk az általános veszélyekre, okokra.
Ugyanakkor lehet figyelmeztető azoknak, akik a bemeritkezés előtt állnak.

Mert lehet megszületni, és el sem indulni a növekedésben.
Mert lehetnek koraszülöttek, akik életképtelenné válhatnak, ha megsokszorozott figyelemmel és szeretettel nem veszik őket körül.

És lehetnek, akik a bemeritkezés által számitottak valamiféle jutalomra, életük,anyagi helyzetük megváltozására , vagy nyomasztó körülményeikben hiányaik azonnali pótlásában reménykedtek.

Sokszor az ember azt gondolja, hogy a bemerítkezéssel minden megoldódik....vége a bajoknak, lekerülnek a gondok, kisimulnak a problémák és végre nyugodt, békés életet élhetünk.
Valóban békés és nyugodt lesz, de nem úgy, ahogy mi gondoltuk....

A bemerítkezés nem eszköz a problémák megoldására. Nem a "happy" kereszténység vár, ha megtettük e lépést. Mert ahogy átkelünk a Jordánon, ott várnak a kemény harcok! De már megerősödve, védelembe tehetjük mindezt. A pusztai úton át már sok próba ért. A Jordán nem a cél, nem a végállomás. Az valóban vízválasztó- minden régi kinn marad, és minden újjá lesz. De ez az új nem harcmentes.

Sokan itt esnek el, buknak ki....Átlépték a Jordánt, de nem akarnak, nem bírnak harcolni. Feladják. Inkább választják a kényelmesebb megoldást és életük elsínylik....
Pedig a megszentelődés folyamatának megvan az ára. És érdemes ezt az árat megfizetni...


Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat