HANUKKA ELŐTT

Beit Lechem-től Jerusalaim-ig

Mindazon történetek és történelmi tények, melyeket szükségesek tudnunk és ismernünk, igen hasonlóak a mai világ szellemi hadjárataihoz, a szellemi globalizáláshoz.
Ha megvizsgáljuk, felismerhetjük, hogy a hódításokban nem a hódítók, hanem, -mint ma is- a világ egyközpontú szellemi irányításának birtoklása, és egy szellemi hatalom céljai fontosak.
E szellemi hatalom nem a népek ellen tört, hanem Isten hatalmát kívánta megszüntetni, melyhez szellemi erején túl fegyverként használta a filozófiát, tudományokat, művészeteket, vagyis ez alá rendelte az emberi lelket.
Mindehhez kapcsolta fizikai-testi erejét is, vagyis fegyverrel, és hadakkal nyitott utat a sátáni befolyás és gyarmatosítás előtt.

Nagy Kürosz (Cirus) után Nagy Sándor…, a méd-perzsa erők után a makedón seregek vették át e feladatot.
A támadás fő célja mindig Izrael és Jeruzsálem, mely területnek uralmát további, mégis elődeik céljait követő hatalmak vették át. A Ptolemaidák Egyiptomból, majd utánuk a szíriai Szeleukidák.
A hódítás ebben az időben érte el Izrael Népét, és vált tragikussá, mikor Isten Népe "modernné" válik, és magáévá teszi a hellenista kultúrát.
E "tolerancia" következménye, hogy a papi törzs is a bibliai kinyilatkoztatás helyett az újhellenizmus híve lett.
E szellemi vereség után törvényszerű, hogy lelki síkon is változás következzen be, mely révén az akkori világbirodalomnak behódolnak a zsidó nép vezetői, akiknek árulása megosztotta a népet.
Mint mindig, az Istenhez és uralmához hűségesek saját hazájukban ellenséggé, és elenyészőnek tűnő kisebbséggé lesznek.

A háttérben azonban, -mint mindig- a valódi hatalom áll már akkor is, mikor IV. Antiochus, vagyis Epiphanes került a trónra, aki a teljes hellenizálást tűzte ki célul, melyet tűzzel-vassal akart érvényesíteni. A valódi hatalom a hadisarcokkal pillanatnyilag megelégedő Róma.
Érdemes vázlatosan áttekinteni a Szentély sorsának alakulását, mivel mint mindig, a történelem mintegy ismétlődik, és a jeruzsálemi Szentély elfoglalásáig és idegen isten bevonulásáig oly sok hasonlóság található az elmúlt évszázadok történéseivel.

Mindez nem csoda, hanem figyelmeztető összehasonlítás arra, hogy az akkori folyamat régi és új szereplőkkel azóta is folytatódik.
Isten Népét ma is szellemben-lélekben, és nemsokára fizikailag is meg akarja semmisíteni a Sátán, annak a Földet egyre jobban uraló szellemisége.
Jézus Krisztus győzelme tény, és szellemben megtörtént esemény, de a legfőbb globalizáló, Róma ma is folytatja tevékenységét. Az általa képviselt erő olyan hatalom, mely szintén egyesítésből, szellemi globalizálásból jött létre.
A méd, perzsa, egyiptomi, görög és sok egyéb keleti szellemiség ötvözeteként szellemi vezér és irányító szövetséges.
Ma is folyik szellemi hatalmak összekapcsolódása, mivel a célok közösek, folyamatos az előkészület egy központi, földi hatalom létrehozására.
Ma is a Szentély elfoglalása a cél, hogy a Templomban, immáron a Harmadik Templomban más isten imádása működjön.
A Második Szentély elfoglalásának menetrendje ismert, és mindenki átláthatja ez alapján azt, hogy ma hol állunk, merre haladunk.
Párhuzamok láthatóak, mely kevés kutatással, mai és tegnapi szereplőkkel megnevesítve és behelyettesítve látást adnak a holnapra is.
•Nagy Sándor 332-ben Jeruzsálemben meghajol a zsidó főpap előtt, és áldozatot mutat be a zsidóság Istenének.
•Létrehozza Alexandriát, és új, egyenlő jogokkal bíró görög és zsidó lakossággal népesíti be, világvárossá teszi.
•Az utód, Ptolemaios a hadvezérek közti osztozkodás során Jeruzsálemet elfoglalja, és Alexandriába visz sokakat.
•A mintegy évszázados uralom alatt a Jeruzsálemben maradt papi vezetés a hatalmat, kormányzási feladatokat, és adóbeszedést végzett az elnyomók megbízásából.
•Az első, szellemi támadás is megindul, mikor a Tórát görög nyelvre fordítják, bár ennek barátságos látszata van.
•Az sem véletlen, hogy e fordítás folytatódik arameus nyelven is.
•IV. Ptolemaios Jeruzsálemben járva megtekintette a Templomot, de a belső főszentélybe nem engedték be. Erőszakos behatolása a küszöbön akadt el, ahol eszméletlenül összeesett. Ennek következményeként ellensége lett a zsidóságnak és üldözte őket, elnyomását tervszerűen növelte.

Ennek következményeképpen Izrael népe az egyiptomi uralom helyett a szíriai Szelekuidák uralmát tartja kedvezőbbnek és a Jeruzsálembe bevonuló új hatalmat vágyakozó örömmel fogadja.
A rómaiaknak hadisarccal elkötelezett hatalom kincstárosa a Szentély kincseit erőszakkal akarta elvinni.
Az őrök az erőszakoskodót visszalökték, és így betegen, megalázottan tért vissza, sőt a jeruzsálemi főpap személyesen tiltakozott IV. Seliukus előtt, aki rövidesen meghalt.
Az új uralkodó érte el azt, hogy a Szentélyt elfoglalják és más isteneket helyezzenek el benne.
Az új uralkodó, IV. Antiochus két, mások által adott névvel büszkélkedhetett, mivel a görögök az Epiphanes (megtestesült Isten) névvel, míg mások Epimanes (örjöngő, őrült), a zsidók pedig Gonosz Antiochus jelzővel illeték.
Mégsem közvetlenül ő volt, aki a Templomot kifosztotta, hanem a hellenizmus által bekövetkezett megosztottság.
A hellenizált zsidó értelmiség, fiatalok, előkelők követték a kor lelki és szellemi divatját. Társadalmi összejöveteleiket borozás és zenés mulatozások közt tartották, "symposionokat" tartottak, és görög mintára színházak előadásain, sportversenyeken vettek részt.
A görög életmód, a kor divatja után mintegy természetes volt a pompa a zsidó "hellenisták" részére, azonban a pompa természetes következménye a hatalom megszerzése is.
Miközben teljes erővel és kegyetlen türelmetlenséggel, tűzzel-vassal terjesztette az őrült és kegyetlen "Megtestesült Isten" a görög kultúrát, az akkori világvallást tette birodalmában kötelezővé. Az Örökkévaló Isten helyett Zeusz, Apolló, Aphrodite és valamennyi Olymposon lakó isten tiszteletét, imádatát, áldozati és szoborkultuszát tette kötelezővé.

Ezzel egyidőben Oniás főpap öccse az uralkodó segítségével átvette a főpapi tisztséget, ebben a beosztásában folytatta Jeruzsálem hellenizálását.
A testvérek megosztását követően egy újabb szellemiségnek nyílt ajtó, mely ma is oly erős, mint akkor: a rivalizálás és a hatalomvágy.
A szintén hellenista Menelaos ármánykodással elorozta a főpapi rangot, és mint főpap kifosztotta a jeruzsálemi Szentélyt, melynek kincseit az uralkodó városába, Antiochiába, Szíria fővárosába küldi.
Ezért a régi főpap megölette, és elkezdődött ezáltal a harc, melynek csúcspontja Antiochus ("biztosan álló", bosszúálló, üldöző, ellenség) bevonulása Jeruzsálembe, mikor is újra kifosztotta a Templomot, minden vallási törvényt és istentiszteletet rendeletben tiltott meg.
A jeruzsálemi Szentélyben álló, Zeusnak szentelt új oltáron kötelező, és tisztátalan (disznó) áldozatot kellett a zsidóknak bemutatniuk.
Hitükért és Istenhez való hűségükért Isten Népére üldözés, kínzás és mártirhalál várt.
Sokan fizettek életükkel hitükért, és voltak, akik a megkísértések ellenére kitartottak hitük mellett.

E törvények elrendelése után egy évvel, 167-ben felkelés, és 25 éven át tartó felszabadító harc folyt, mely végén megszületett az egyideig önálló, független zsidó állam.
Nyolcvan évig élt, és csak 1948-ban született újra szabadságra.

A Hanukka ma is évente megemlékező ünnep a harcok során felszabadított romhalmaz Templom megtisztításáról és újraszenteléséről.
A mai állapot szintén romhalmaz, szenny, idegen isten, omladék és romhalmaz és beszennyezett oltár…
Ma is szükségesek, hogy legyenek "jámborok" (hasszidim), akik a 149. Zsoltár 6.versével ajkukon: "Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van" csatakiáltással indulnak harcba a görög, egyiptomi, szír és az ezeket ma egyesítő Róma ellen. Harcosokra -igen, fegyverre- igen.
A harc azonban már eldőlt, Jézus Krisztus szellemben győzött.
Azt a „Jeruzsálemet”, azt az Oltárt, és azt a Szentélyt, ahol immáron Ő a Főpap, és Király, sohasem érheti el az ellenség, mert mindezek már szellemiek.
A három nap alatt felépített Templom ma és örökké működik, ahol a Főpap, maga Jesua HaMassiah a közbenjáró, aki áldozatunkat-életünket Isten elé viszi.
A visszajövő Messiás Király várakozásunk szerint nemsokára visszajön.

Nekünk éppúgy, mint a makkabi harcosoknak fő célunk és feladatunk a Szentély helyreállítása és újra felszentelése.
A saját életünk templomának, gyülekezeteink szívének megtisztítása, Krisztus Testének építése és megtisztítása, hogy a valódi istentisztelet helye legyen, és idegen törvények helyett Isten Igéje, Törvénye uralkodjon benne.

Makkabi, vagyis pöröly, vagy kalapács erejével szükséges e munkának nekilátnunk, hiszen a makkabi szó ezt is jelenti. „Makkabi bizonysággal” kell kezdeni e munkát, mert e szó Mózes dicshimnusza egy mondatának kezdőbetűiből is tevődik össze:
„Ki olyan az istenek közt, mint Te, Uram” (2Mózes15,11).
„Makkabi bizonysággal”, de mégis Zakariás 4,6 szerint:
„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel...!”
A mi harcunk Jesua győzelme után már csak szellemi lehet.
Minden lelki, vagyis filozófiai, teológiai, tudományos, és minden fizikai harc értelmetlen a ma is működő szellemi erők, és azok jól ismert képviselőivel szemben.

Amalek, Edom, és Babilon felől kijelentett próféciák be fognak teljesedni, de míg ők el nem ítéltetnek, ugyanazt végzik el a fizikai világban és lelki síkon, mint elődeik.
Egyetlen területen azonban véglegesen vesztettek: a szellemi harcban.
Ennek a győzelemnek lehetünk részesei, és az örökélet birtokosai a Golgota, Krisztus Váltságműve, megtérésünk és újjászületésünk által.
A mai makkabeusokra, Krisztus katonáira két helyen van szükség ma leginkább:
- a Szentély megtisztításában és felszentelésében
- Jeruzsálem falainak építésében, védelmében.
A Templom a mi Urunk, Jesua HaMassiah.
Jeruzsálem nem más, mint Krisztus Teste.
Jeruzsálem lakói: Isten Népe.

Nekünk nem Jézus Krisztust kell védenünk, hanem Krisztus Testét és annak tagjait az ostromló, Templomot lerombolni szándékozó ellenségtől.
A csatát vesztett sosem fogja feladni, és Isten Választott Népét, és Jesua által Isten Népévé lett Krisztus Testét az utolsó percig gyilkos szándékkal, az edomi szellemiségével meg akarja ölni, nehogy Isten Terve beteljesedjen, és ítélete végrehajtásra kerüljön rajta.

A történelem ismeretében hasznos újra megvizsgálnunk, hogy az ellenség milyen módon kísérelte meg elfoglalni a Szentélyt. Ennek igazából két fő oka van:
- Amikor ki kell tisztítanunk, és újrafelszentelésre kell előkészítenünk a Szentélyt, vagyis szívünket, a közösségeket, és Krisztus Testét, fel kell ismernünk nemcsak a romos dolgokat, hanem a szellemiség céljaira, és idegen istenek tiszteletére átalakított, és ezáltal jónak látszó, de mégis megszentségtelenített dolgokat.
A makkabeusok a romok közt találtak olajos kancsókat olajjal telve, de más isten oltárára szánva és pecsételve.
E vizsgálódás azért hasznos, mert ilyen dolgoktól való megtisztulás az Oltár megtisztulása is, és a valódi áldozati rend áll helyre.
- Ismernünk kell a hódítók taktikáját, cseleit, és kísértéseit, nehogy ugyanazon trükkel bejusson életünkbe, gyülekezetünkbe.

A hódító származása és eredete számos területen adna magyarázatot a mai áramlatokat létrehozó „ősszülőkről”, és ennek ismeretében sok-sok, ma modern, a kor szellemének uralma alatt álló, de a gyülekezetekben is tevékenyen jelenlevő, elfogadott és kedves módszerek, sőt szolgálati formák lepleződnének le.

Ha mindezeket levetkőztetnénk, szembesülnénk a Sátán hazug és csaló, a kornak megfelelő öltözetében bújtatott szellemiségével, mely burkolt, divatos ruhákba bujtatott Világosság Angyala, és antikrisztusi: edomi, babiloni szellemiség.

Mindezekért a továbbiakban csak néhány, a múlt mélyéből induló tényeket említhetünk meg, és e sorok kezdetén felsorolt történelmi személyek jellemvonásaival, tevékenységük módszerével szükséges azonosítani, megvilágítani és ezáltal a leplet levenni, sőt megnevezni.
A hellenizmus és rokon szellemiségeinek ma is vannak a korunknak megfelelő életmódja, mely látható, és az utolsó idő jeleivel azonosak. Ebben sem lehetünk toleránsak, nevén kell neveznünk őket és következményeitől nem csak gyermekeinket, hanem a gyermekkorban tartott kereszténységet is védenünk szükséges.

Mindenekelőtt szükséges eljutnunk arra a szellemi látásra, hogy tudjuk, mi a célja az oltáron a szent olajnak, és így nemcsak ismernünk, hanem tanítanunk is kell a Szent Szellemről és munkájáról.
Az olajról, mely örökkön égő lámpás olaja, a fényt, meleget, gyógyulást, és felkenést hozó.
Szükséges tanítanunk az edényekről, kik magunk vagyunk.
Mindezek felett azonban ismernünk kell a Főpap pecsétjét, mellyel jelölték, lezárták és elkülönítették szent célra az olajat is.
Tehát ismernünk kell a Szent Szellemet és munkáját, de a mai időben az ajándékok közül a legfontosabbak közt van a szellemek megítélésének ajándéka, mely nélkül akár véletlenül is az oltárra kerülhet tiszta, de mégis idegen célokat szolgáló és bálványisteneknek történő áldozatok bemutatására használatos, idegen tűzzel meggyújtott olaj.

Ahogy a régi időkben, ma is a hellenizmus, és a hellenizmust magába befogadó vallások fertőztetik meg Isten Templomát és Szentélyét.
Hiszem, hogy Urunk nemcsak bölcsességet ad a jövőben, hanem időt is, és írásban a sófár hangjaként sokak számára azokat a tanításokat, melyeket részünkre, továbbadásra ad.
Bár az idő rövid, mégis a Templom újraszenteléséig, Urunk visszajöveteléig ez az egyik fő feladatunk, mely nem más, mint útkészítés is.
A ma is folyó, és egyre nagyobb méretű szellemi globalizáció láttán igen fontos a mai „helléneket, Nagy Sándorokat”, és valamennyi hódítót láthatóvá tenni, és a velük érdekből és egyéb okok miatt árulóvá lett, és köztünk élő, működő, papi és felelős vezetői feladatot ellátó, az elnyomó hódítók parancsára dolgozó, és e globalizálást szolgáló, ökumenikus szellemiséget terjesztő embereket, szervezeteket leleplezni.
Ma is vannak Menelaosok, kik a Templom szent kincseit a hódítóknak érdekből és önként átadják.
Ma is működik Antiochus, a „Megtestesült Isten”, avagy Krisztus földi helytartója, akinek őrjöngése a történelem folyamán látható. Ma a háttérből, látszólag csendben és elbújva, mégis ugyanazzal a tervvel és szellemiséggel tervezi a Választott Nép és Krisztus Testének szellemi, lelki és egykor fizikai megsemmisítését. Természetesen így feladatunk felhívni a figyelmet a háttérben elbújó, és a globalizálást valójában diktáló és irányító, minden pogány szellemiséget és isteneiket magában hordozó spiritiszta, parázna Babilon-Róma lassan mindent elfoglaló, és minden, nem keresztény egyházzal érdekszövetséget kötő veszélyére.

Tehát szolgálatunk minden területén és formájában győztes sereg tagjaiként folytatjuk a tisztítást, Jeruzsálem védelmét, hogy a Nagy Hanukka részeseiként helyünkön lehessünk, mikor Jesua HaMassiah visszajön. E munka Krisztus Testének megtisztulása, és előkészítése a Nagy Menyegzőre.
Amikor ma a zsinagógákban áldások elmondásával, imádkozva megemlékeznek Hanukka csodájáról, szabad nekünk nemcsak emlékeznünk, hanem előre tekintenünk is.
A hanukkai gyertyákat ilyenkor az ablakokba teszik, hogy mindenki számára látható legyen, „misum párszumé niszá”, vagyis a csoda közhírré tétele kedvéért. A fényt nem rejthetjük véka alá mi sem!

A hanukkia (8+1 ágú gyertyatartó) meggyújtásakor egy XIII.sz.-beli ének hangja száll fel, mely legyen nekünk is kifejezője mély vágyunknak, és hitünknek. Legyen hálaadás a majd eljövendő Új Templomért, és a megígért szabadításért. A Sziklaszírtért, az Új Templomért, a Szabadítóért, és az oltár felavatásáért, mely a Golgota által megtörtént. Adjunk hálát Istennek a Földre elküldött, életünkért feláldozott Jesua HaMassiáért, akit győztes uralkodóként várunk vissza.

"Sziklaszírt az én segítőm, Neki adok hálát.
Épüljön újjá a Szent Ház, Hogy ott hálát zengjek.
Ha majd megszabadítasz a szorongató elnyomótól,
Akkor azután vidám dallal folytatom
Az oltár felavatását.

MOAJZ CUR JÖSUOSZI, LÖHO NOE LÖSABEAH.
TKAJN BÉSZ TÖFILOSZI, VÖSOM TAJDO NÖZABEAH.
LÖESZ TOHIN MATBEAH, MICOR HAMNAMBEAH.
OZ EGMAJR, BÖSIR MIZMAJR, HANUKASZ HAMIZBEAH."

Mindannyiunknak, kik újjászületésünk által, és azóta Jeruzsálem, Krisztus Testének tagjai és ezáltal Isten népe lehetünk, feladatunk a megtisztítás munkájában részt vennünk, és őrállóként a betolakodó hódítóktól megvédeni a Várost.

E munka mindaddig folytatódik, míg a Király Jeruzsálembe nem érkezik, és a Templom, a Szentély újra fel nem lesz avatva a szívekben, gyülekezetekben: Krisztus Testében.
Az első feladatunk minden szent dolog megvizsgálása, mivel a Sátán először az olajat lopja el, és használja a maga érdekében.
Újra kell a pecséteket megvizsgálnunk, hogy az Úrvacsora, bemerítkezés, dicsőítés, imádkozás, karizmatikusság, és más egyéb valóban Urunk akaratát, és szolgálatát és dicsőítését tölti-e be?
Minden felkent dolgot és minden szövetséget, mely pecséttel és ezért alárendeltséggel, megszenteléssel van kötve, valóban a mi Urunk Törvénye szerint és elrendelésében jött létre, avagy bálványok, emberek, izmaeli, vagy amaleki elvárásának teszünk eleget?

Remélem, e vizsgálat mellett lesz mód arra is, hogy korsóinkat is megvizsgálhassuk és alkalmassá tehetjük a megtisztulás és szabadulás által, hogy csordultig betölthessen szent és szolgálatra adatott olajjal a mi Urunk, hogy elindulhassunk a megszentelődés útján.
Szeretnénk, ha mind többen a Szentélyben úgy álljanak egykor felkészítve, mint a szent olajjal telt korsók, melyeken a Főpap pecsétje látható. Mindezt azért, hogy az adott időben korsóink olaját a Szentély használatára a Főpap tiszta tüze meggyújthassa, és már itt a Földön, de egykor az Örökéletben szüntelen szolgálhassuk és dicsőíthessük Őt.


Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat