CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Béla:

Neked szóltam kiáltva...


Amikor találkozunk, amikor beszélgetünk, amikor együtt vagyunk, szóból, beszédből, arcokból, szemekből, olykor reszkető kezekből, vagy a földet néző tekintetekből számtalanszor tapasztalom,- a semmit. A semmit, ami pedig létező valóság, az ürest, ami valóban közel a teljességhez, a mélységet, mely a felemelkedés kezdete. Sokszor hallom a csendet, mert a szótlanság nemcsak lefagyott állapot, hanem a sikoltások csúcspontja,- a legmagasabb hangok zenitje. Mert a csend az a legmagasabb frekvencia, a leghangosabb sírás, zokogás, sikítás, amikor a megoldatlan, lehetetlen állapotban veszteglő és tehetetlen ember elérkezik az egyetlen valóságos, örökké tartó és helyreállító lehetőség kapujába.

Tudd meg tehát: Illés a barlangban, Jákob a kőpárnán, József a kút mélyén, mind-mind te vagy! Az életed mélypontjához jutottál.
Kétféle kritikus pont van minden ember életében. Mert lehet az életed mélypontja az a magasság is, ahova feltornáztad magad, ahová kineveztek, vagy felszenteltek, felkentek emberek. Hiszen József történetében is két, veszélyes helyzetbe jutott van: József és valamennyi testvére. A jákobi történetben is két szenvedő van: Jákob, aki pillanatnyilag kényelmetlen helyzetbe került, és Ézsau, aki veszélyes,átkokkal teli, de jónak, szépségesnek látszó útra indult. De Illés történetében sem a barlangban, elkeseredetten fekvő a legyőzött, hanem Jezabel, Akháb és a hamis próféták…

Lehet tehát nehéz helyzet akkor, amikor valami kezdetéhez jutottunk el, mivel amikor minden elveszett, nincs tovább, akkor kezdődik mindig valami új, akkor van lehetőség jóra, áldásra. De lehet a földi kincsek és lelki értékekben való gyarapodásunk egy szellemi leépülés, betegség , érzéketlenség kezdete, ami viszont a rossz kezdete, kialakulása, működése. Tehát a kútban éppúgy lehetsz egyedül, mint a magasság látszólagos szabadságában. Éppúgy a valóság szellemi, lelki és fizikai síkságára, a pusztába kell kijönnöd. Azért, mert Aki szól hozzád nemcsak veled akar lenni, hanem melletted, és beszélni akar veled. Szava leszállít és felemel egy időben, és egyszerre,- talán egyetlenegyszer, és utoljára-, neveden akar szólítani.

Bennünket, valamennyiünket egy síkra, közös és egyetlen alapra állítani oda, ahol önmaga is áll: Isten által megszabott helyedre, és szolgáló feladatra. Márpedig a szolgálat nem más, mint akkor, amikor Vele jársz, szólhass azokhoz, akik mélységekben szenvednek. Hittel, vagy hit nélkül élőknek, hittel vagy hitetlenül, reménykedve vagy reménytelenül várva a segítséget. De azokhoz is, akik fennkölt magasságokban lenéznek rád, és mindazokra, akik a Világ Urával töltik be Isten Akaratát. Azokra, akinek saját istenünk szerinti jutalmakat, hasznot várnak azoktól, akik testi, vagy lelki szükségeik, hiányosságaik miatt várnak valakire. Ők, akik szeretnének Isten helyett és olykor nevében hatalmat gyakorolni, és adóssá, jobbággyá tenni. A földi gazdagság alamizsnaosztóinak, akik önmaguk megnyugtatására löknek valamit az alattvalóknak. Azoknak, akiket szóval, vagy akár tettekkel is másokat, és sokakat löknek mélyebbre.

Az újgazdag mohóság, a pénz, vagy politikai hatalom eszközei által naponta megszámlálhatatlan tömeg zuhan alá. De semmiben sem különb az a vallásos, és főként misztikus démon, amely pásztorok, szolgálók által naponta dob kútba másokat, hogy őket kiemelve hasznot húzzon az áldozataikból. Vádlók, akik önmagukat szabadító szolgálatnak nevezik. Emberek lelkébe illetéktelenül beleturkálók, bűnöket, átkok gyökereit keresők,akik először a mélybe aláznak másokat az ismert bűneik, gyengeségük, kötözöttségük ismeretében. Majd szabadítanak a pszichológia hitetlenek által is használt eszközeivel. Teszik, hogy a változás élménye hálaadásra ösztönözze áldozataikat, mely hálaadás a mindenben való alárendelés kezdete…

József testvérei nem húzhatták ki a kútból, hiszen akkor ebből hasznot húzhattak volna. A testvéri kimenekítés után József sohasem vehette volna fel szétszaggatott cifra ruháját, Istentől kapott feladatát…! Sohasem lett volna valóság mindazon prófétai látás, életére kijelentett szándéka Istennek, mely Isten Tervébe láncszemként volt betervezve. Az emberi szabadítás kötele talán örökre gúzsba kötötte volna. Ő nézett volna fel testvéreire, is hálaérzete egyben kötelességgé lett volna. Elvárások és eleget tevések, melyek jelzik mindig, hogy a tehetetlen rabság csak komfortosabb cellacserére változott.

Neked szólok tehát…

Annak, aki most életének mélypontján, a kút legalján vagy. Nincs már talán más lehetőséged, mint felfelé nézned, és ott fenn látsz egyedül fényt. Reménysugarat.

Értsd meg, hogy amit kaptál Istentől az nem széttéphető, nem megölhető. Csak egy kiáltásod szükséges, hogy Isten valami eszközét elindítja feléd, hogy testi és lelki mélységedből a sík pusztára helyezze. Mert a kimenekítés a mélyből nem a magasságokba történik, hanem a mindennapok síkságára. Azért, hogy a pusztában a Szabadítóval együtt járva, az erejében bízva, és hatalmának önmagad alárendelve harcold meg harcaidat, és légy eszköze Isten Szabadításának, Tervének és Akaratának. Bajodban, rabságodban ne kérd tehát a magasra emelést, de kérd, hogy ott lehess a Szabadító, a Messiás Király mellett.

A mélységből Hozzá kiálts!

Ekkor Ő küld e földi világból segítséget. Úgy anyagi, fizikai, mint lelki kapaszkodót. Nem misztikus megtapasztalást, de értelmet, érzelmet, vágyat, és minden lelki eszközt kapsz önmagadban, és azok által, akik a közeledben vannak. Ígérete szerint időben, hiszen nem hagy a magad választott, elfogadott, vagy mások által okozott rabságban, és kísértésben sem. A segítséget, és segítőt nem magad választhatod ki, hogy ne bízz emberekben, ne bálványozhasd őket. Isten szolgálata és a Messiás uralma helyett mást ne válassz. Nehogy a segítőt összetéveszd a Szabadítóval, és a segítségedre küldött ne törekedjen fölötted uralkodni.

A segítség tehát fizikai, anyagi, és lelki. De nehogy önmagadnak tulajdonítsd egy törvény megértésnek és megtartásának áldását, látásodat, mert akkor önmagad szabadítását megélve önmagad, vagy a farizeusság rabságába juthatsz. A tárgyi eszközöket, a megoldásokra vezető látásokat, gondolatokat se tekintsd szabadítónak, hanem ismerd meg Őt, Aki küldte részedre, adta kimenekedésül.

Az anyagi és lelki segítségnek és bármi, bárki Isten szerinti küldetésének mindig felismerhető bizonyítéka, hogy sohasem öncélúak, hasznukat sohasem keresik. Tárgyi, anyagi eszközeik nem öncélúak, miképpen az általuk kialakult, megszületett , vagy megújított, emlékeztetéssel felébresztett gondolatok, érzelmek, ismeretek nem részei a saját akaratuknak, hasznunknak, nem tesznek kötelezővé, nem kívánnak elfogadottá tenni semmi emberi módszert, emberi lelkiséget, teológiát, dogmatikát, bármi utánzást. A kimenekedést segítő eszközök pedig mindig olyanok, melyek pontosan elegendőek, hiszen a gondolatok, érzelmek sohasem burjánoznak tovább, és az anyagi eszközök is pontosan elegendőek. Se nem sok azok száma és hatásai, se nem kevesek… Nem tartanak szegénységben, és elegendőek valami cél és feladat, Isten szerinti küldetés, szolgálat, kötelesség elvégzésére, de nem többek, hogy gazdagságot, felesleget képezzenek, vagy felesleges, önmagunk által kitűzött munkákat, felesleges terheket vegyünk magunkra.

Ilyen, és csak Isten szerinti, a Messiással együtt járó, nem a magasságokban, vagy a kutakban szenvedő segítőkért kiálts tehát!
A segítő sohasem az, aki együtt szolidarít veled a kútban, és megosztja önmaga nyomorúságát, és az sem, aki az általa vélt magasságokból lealacsonyodik hozzád. A segítő az, aki a pusztában, a kút szájánál meghallja a hangod, és aki felemeli a hangját magasra. A bálványoknak emelt dombokon, vagy éppen a hamis istenek, bálványok hegyein terpeszkedők felé, akik ott raboskodva gazdag szegények, vagy az uralom, hatalmaskodás rabjai egy hierarchiában.

A segítő küldött, vagy szolga hozza az örömhír örömhírét, az evangélium beteljesedését. Az angyali üzenet ígérete ma már lehetőség. A „születik néktek” beteljesedett. A szabadítás a Golgotán győzelmesen megtörtént. Számodra pedig az örömhír öröm üzenete ma: van szabadulás a kútból, életed mélységeiből, és van szabadulás a dombok, hegyek magasságaiból is.
A szabadulás nem az, ha a mélyben lévő a magasságban lévőtől vár segítséget!

Az igazi szabadság az, amikor a kutakat betemetik, a völgyeket feltöltik, amikor a dombok és a hegyek leomlanak, és minden síkká, egyenessé lesz. Mert csak ott, egyedül ott van találkozás a Világ Urával. A Szabadítóval, aki a szabadulás után Felkent Messiás Királyként vezeti Népét Isten elé, és Országába.

A szabadítás nem az, amikor pillanatnyi gondunkban, bajunkban valaki fentről és kegyesen lelki, vagy anyagi segélyt ad.

A szabadítás akkor kezdődik, amikor valaki felismeri, megszenvedi helyzetét és kiált, miközben és egyidejűleg a Messiás Király földi küldöttje, szolgája, szolgálója kész és képes személyesen átadni a kimenekedéshez rendelt javakat. Amit kapott a küldött, amit hordoz és mégsem az övé. Anyagiakban és lelkében mindazt a többletet kell megosztania, tovább adnia, mely ajándék, áldás életében: mások számára. Kenyerét, ruháját, bizonyságát anyagiakban, lelkiekben, hogy mások ez által szellemükben felüdüljenek, megerősödjenek, vagy szellemükben újjászülessenek.

A szabadítás nem az, amikor a Biblia szavaival ostromoljuk, ágyúzzuk a magasságban raboskodókat. Hanem az, amikor az ő anyagi és lelki gazdagságuk helyett valódi szabadságot, valódi értékeket, örök kincseket és boldogságot, örök örömöt teszünk ismertté, láthatóvá bizonyságtevő életünkkel. Azért, hogy amikor meglátják, megértik a múlandó értékeik semmiségét, legyen választási lehetőségük. Örök és elmúló közt.

Amikor magam is elérkeztem az öregség határához, bizony visszatekintve láthatom, hogy mindaz, amit fizikailag, lelkileg felépítettem múlandó. Hiszen még az emlékművek is leomlanak, újakat emelnek. Épületeket bontanak, helyébe újakat építenek, házakat renoválnak és funkciókat cserélnek. Semmi sem marad utánunk, és magam is csak hiszem és remélem, hogy mégis megmarad, amit hozhattam. Azt a szellemit, ami örök, mert ami Istentől adott az egy örök cél szolgálatban maradandó. Csak az, és nem aki , és ami volt ebben megbízva.

Így most a pusztában, a Messiás Király szolgájaként, szolgálójaként szólok:

A magaslatodból kiálts segítségért!

Ha pedig ezt teszed, megláthatod Isten szabadítását az Ő Népében, messiáshívő és követő életekben. Az örömhír örömhírét láthatod Isten bizonyságaként azokban, akik szabadulásod után testvéreid lesznek.

Most is testvér vagy, de a kutad mélysége, bálvány-dombjaid magassága egymástól elválaszt.

Ezért szólok, sőt kiáltok: kiálts, hívd a Szabadítót, hogy az Ő Népe lehess, és bírd valamennyi áldását, ígéretét Istennek.
Az Úton, a pusztában, a Messiás Király Népének tagjainak szintén szólok.

Neked szólok!

Legyél Kiáltó Szó a pusztában!

Légy válasz életeddel, szolgálatoddal a mélyben és magasban levőkhöz egyaránt. Mindazoknak, akik rabságukból szeretnének Életre jutni. Vidd mindazt, amit a Király rád bízott. Hordozd Isten Igéjét, legyél önmagad Isten bizonysága másoknak, hogy ne a te szavad legyen embereket megerősítő, vagy alázatra indító, hanem életed beszéljen Isten teremtő, mindenható Szaváról és tetteiről. A Messiásról és hatalmáról. Jesua HaMassiahról… Az Örökkévaló Isten örök uralmáról, országáról. Arról, melynek már egy részét e Földön megláthatunk, megélhetünk.

Amikor ezzel a gondolataimmal szólok a mélybe, magasba és a síkságban haladónak, több aktualitásról is beszélhetnék.
Világszerte válság van, számtalan embert látunk reménytelen mélységeikbe zuhanni. Ugyanakkor látunk mások fölé felkapaszkodott, majd uralomra jutott embereket még feljebb törekedni.

A kutakból, a válságokban, szegénységben élők hangja erősödik, sokasodik. A felkapaszkodottak pedig egyre távolodnak, vakok és süketek, vagy az önimádatukban kegyetlen szeretetlenségben élnek.

Szólni kell tehát. Azért is, mert Isten látja a szenvedőket és a harácsolókat is, akik pocok módján halmozzák fel rejtett üregeikben azt, amit begyűjtöttek. Javaikat és másoktól eltulajdonított értékeiket felélik, elfogyasztják, vagy elrejtve halmozzák fel. Istennél pedig mindig ott a megállító szó, vagy később az ítélet, az emberi és minden bálványisten uralmának lerombolásának kezdete és vége.

Kiáltani kell, mert a vallásosság rabjai, az egyházak és felekezetek többsége ugyanebben az állapotban van.

Ugyanakkor figyelmeztetni is kell. A bajban és mélységben lévőket arra, hogy az embertől várt, remélt segítség csak kevéssé, vagy rövid időre ad enyhülést, azonban annak mindig ára van, mely kötelék, kötelesség.

Van tehát igazi Szabadító és szabadulás.

A jómódba, vagy lelki gazdagságba jutottak pedig ne a feleslegeiket adják, hanem javaikat osszák meg. Hiszen bármit kaptunk Istentől , a saját szükségeinken kívül bizony van, bőven mit megosszunk másokkal. Bizonyságainkat éppúgy kötelesek vagyunk közreadni,azzal szolgálni, vagy mások szolgálatát segíteni minden Istentől kapott ajándékkal, mindazzal, ami Istené …
Amikor a világ alapok nélkül építkezik az oktatásban, kialakul a magasan képzett funkcionális analfabétizmus. Amikor ezt követően keveseknek van lehetőségük ismeretüket, tudásukat gyarapítani, akkor növekszik a tudattalanság. E kettő együtt tudatossággal visz generációkat azok uralma alá, akik kiváltságos helyzetbe kerültek.

Így volt egykor, amikor az egyház rátette a kezét minden tudására, még a Bibliát sem adta a köznép kezébe…

Ne tegyük, ne engedjük ugyanezt, hiszen mindig, ma is léteztek, akik önmagukat beavatottaknak tartva hierarchiát építettek. Márpedig a piramis alján, elnyomva, és lelki szegénységben ott van a hívők serege. Rabságban tartva, felügyelet alatt, és a tehetetlen, megoldatlan élethelyzetekben.

Szólni kell, hiszen nem Isten szerinti a kéregetés, és bűnös az a humanizmus, amikor valaki odalök valamit a számára felesleges és értéktelennek tartott dolgokból. Miképpen hamis és értéktelen az a kioktatás és tanítás, mely mögött nincs tevőleges bizonyság is. A megélt Ige, a hittel járó cselekedet.

Szólni kell a kereszténységben, hiszen a vallásos és újjászületett ember ugyanazt a hasonlóságot mutatja, mint József és testvéreinek kapcsolata…

Időszerűsége, aktualitása miatt is kell hangosan szólni, hiszen Karácsony előtt, Advent hetében járunk. Ilyenkor sokkal érzékenyebbek a kutakban rekedtek. Fájóbb a lelki és anyagi reménytelenség. Sokan ilyenkor elkeseredett kapkodásban keresik, kutatják a megoldást, a szabadulást. Felelősségünk, de mulasztási bűnünk is lehet, ha valaki most rosszul dönt. Feladja, elveti életét… De az is, ha humánusan legalizálja bűnös bálványimádatát , önmagát megnyugtatva ajándékoz meg másokat…

Advent van. A várakozás ideje! Sokan eljutnak templomokba, meghallják az angyali üzenetet: „születik néktek”… Mások vallásos érzülettel éneklik: ”megszületett”. Aztán vannak , akik Betlehemtől már eljutottak Názáretig. Akik emlékeznek Jézus születésére, de ismerik, és Királyuk a Názáreti Jesua HaMassiah, akiknek már Krisztus a Jézus, a Felkent Messiás Király életük Ura. A többiek között, a mélységbe és az emberi magasságba jutottak közt. Látják a hierarchia piramisát hordozó alsó réteget, mely csalódottságában odébbáll, és lerázza magáról a keresztény mázzal bekent terheket, köveket, uralmakat,..és visszamegy a világba és elkezd önerőből kapaszkodni felfelé…. Magaslatokra tör, majd kútba zuhan egyhamar. Ha mégis világi sikerre jut, a magasságban raboskodókhoz csatlakozik.

Van és Isten szerinti kötelesség tehát kiáltani most, és ott, ahol vagy. A vallásos, vagy hitetlen emberek között egyaránt kiáltva kell szólnod: A Szabadító Királyról. Hívni egyedül Őhozzá, és Róla, az Ő bizonyságáról légy bizonyság. Azonban mindezt csak az értheti meg, aki tudja, ismeri a valódi, és örök értékeket, szabadságot…
Így a mélységekben levőkhöz, és a magukat nagynak, gazdagnak tartóknak kiálts: van igazi szabadság, van szabadulás, ha te is kéred.

Nem embertől jön, de emberek által küldi a Király ennek eszközeit.
Mert Istenről és Akaratáról a Király, Jesua HaMassiah uralma alatt van ismeretünk, és nemcsak tudásunk, hanem bizonyságaink. Az Ige bizonysága szavunk és életünk láthatósága által adhat fényt a kutakban lévőknek, és adhat látást a magasban elvakultaknak.
Most, amikor az emberek többsége, keresztények, zsidók sokasága a kút bizonytalanságában, sötétjében, tehetetlenül kuporog, -magam is szólok: Van szabadulás! Magam is sokszor, és sokáig dobtam önmagam a kútba, de tették ezt mások is, akik helyzetüknél fogva uralkodhattak felettem. Tették azok, akiket szellemi, lelki fennhatóságként engedtem magam fölé…

Ma szabad vagyok. Csak kiáltanom kellett, és Isten keze felemelt.
Voltak eszközei, kaptam lelki, és esetenként fizikai, anyagi segítséget is, hogy szellemem szabad legyen a Messiás Testében.
Mondhatnék vádbeszédet, felsorolhatnám bűneimet, hitetlenségemet, embereket, rokonokat, világi és vallási hatalmaskodókat. Beszámolhatnék fél évszázadom mélységeiről, és hamis magasságairól, melyek tetején magam voltam a szédült. Nem teszem, mert a kútba dobálóknak, és egykori, a magaslatokon lakozó társaimnak bizony nemcsak bizonyság, de ítélet is a Messiás bizonysága életemben.

De szólok, kiáltok most, ezen írásommal is hozzád, aki bajban vagy, aki kilátástalan helyzetben vagy. Szeretném, ha tudnád, e kútbeli állapotod nem azt jelenti, hogy minden alá kerülve, minden reád nehezedik.

Nézz fel, mert az a kevéske fény, amit látsz a szabadság fénye, és Isten ott kimenekedést adhat, ha kéred. Most ezen a kijáraton át, írásommal, szavammal hívlak magam is, aki már régen, a Szabadító karja által szabad lehet. Az Ő Keze nyúlt le, és általa kaptam lelki és fizikai lehetőségeket felemelkedni a pusztába.
Oda, ahol együtt lehetünk, oda, ahol a Világ Urával, az Egyetlen Pásztorral mehetünk tovább. Oda, ahol már minden örök, ami megváltott. Oda, ahol már Te is kiálthatsz a mélyben és magasságokban sínylődőknek. Hiszen sok a rab, a fogoly, a megtört szívű ember…

Ha pedig látsz mélységben sínylődőt, kérlek, szólj, hogy fordítsa felfelé a tekintetét. Megláthatja a remény fénysugarát. Szólj, hogy fülét is fordítsa, nyissa ki felfelé. Mert akkor fontosat, biztosat hallhat… Olyan „pusztai” emberek bizonyságtevő szavát, akik által megismerheti a Szabadítót… Olyan örök igazságokat, értékeket megismert és megélt emberek hangját, akik elmondhatják, hogy a mélység és magasság állapota nem örök kötözöttség, és cella. Olyanok, akik szeretnék kijöveteled, és azt, hogy együtt, egyenrangú testvérként élhessen Veled a pusztában, e Földön, az örök Ígéret immáron öröksége felé.

Számunkra a kút, a mélység a múlt, és a magasságokba jutás már nem a jövő.

Egykori várakozásunk, adventünk ma már örök szabadság, megannyi bizonysággal. Az örök öröm már itt megélt királyi békéjével, biztonságában.

Nézz fel tehát, és ott, ahol a fényt látod, halld meg Isten Igéjét, mely számodra is,- akár általam is, és most-, Neked szól.
Hallgasd meg Isten Ígéretét, hogy itt, e földi pusztában megélhesd kegyelemmel Isten áldását, mely a Törvénye és Rendje szívünkben, tetteinkben.Azért, hogy Isten Ígéretében, már e Földön nemcsak jól élj, hanem egy Örök Ország állampolgáraként másokért is szól, szolgálj, és közösségben légy a Messiás Testében minden szabad, a kútból kijutott, a magasságok fogságából szabadult testvéreddel, örököstársaddal.

Ma, e nehéz helyzetben nem megoldásokat kínál jelen írásom. Pusztai szolgálataimban sem módszerekről szólok, megoldási lehetőségekről, és kimenekedési trükkökről. Piramist, hierarchiát sem építhetek, hogy bárkit és másokat magam alá rendeljek.
Számodra is csak arról tudok örök örömhírt adni: Krisztus lett a Jézus. A Betlehemben született, megígért, megszületett Szabadító (Jézus) ma uralkodik, ma Ő a Világ Ura, a Messiás Király (Krisztus). Ma Ő a Felkent Király, aki hatalmával minden hozzá kiáltót megszabadít.

Írásom Hozzá hív, és minden helyzetben, csak Róla tudok Neked is beszélni, bizonyságot tenni. Szóban, írásban, minden eszközzel, és személyes találkozás lehetőségében egyaránt. Hozzá, a Világ Urához hívlak, hogy Ővele, Őelőtte egyként, egyenként, de mégis együtt mehessünk tovább.

Nem kell mondanod, hogy honnan jöttél, hiszen utad ismert előttem, magam is voltam lenn és fenn kötözött.

Jó lenne találkoznunk szabadságban, örömben,- a Messiás Testében. Mindez lehetséges akkor is, ha térben ez nem jöhet létre, hiszen e találkozás szellemi összekapcsolódás Őbenne. A személyes térbeli, lelki közösség ezen felül nagy-nagy áldás valamennyiünknek.

Várunk tehát lentről, fentről, és a távolságokból egyaránt. Találkozásra hívlak. Ő elé, aki előtt van egyedül gyülekezés, ahol nem emberi gyülekezet van, hanem Isten tisztelete, Jesua HaMassiah uralma alatt az Ő Népe által.


Fülöpszállás- Budapest
2012 Advent /5773 Hanukka idejében




SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés