Sose aludjon ki a tűz!

„ A TŰZ SZÜNTELEN ÉGVE MARADJON AZ OLTÁRON, ÉS EL NE ALUDJÉK”
3.Mózes 6:13


A 140/613. törvény:
részedre, részünkre és minden mai embernek.


A tél vége felé járunk.
Amikor visszatekintek az elmúlt téli időszakokra, vagy emlékezem régi telekre, vissza-visszatérnek azok az emlékképek, amikor vidéki útjaim során a robogó vonat ablakán kitekintve sok-sok szomorú látvány tárult elém.
Összedőlt tanyák, házacskák beszakadt tetőzete, mely miatt azok lakhatatlanná váltak.
Lakóik elköltöztek, az élet megszűnt létezni, működni bennük.
A háztetőkre ránehezedett hótömeg súlya alatt beszakadt, vagy leszakadt, és beomlott mennyezetek, majd a háztető után a falakat kötésben tartó koszorúkat marta szét a fagy, és rombolt a súly és teher.
Végül a falak kinyíló virág szirmaihoz hasonlóan egymástól eltávolodva dőltek össze, és elindult a végzetes romosodás…
A pusztulást hozó hótömeg pedig egy csendes folyamat eredménye volt. A hópelyhek szinte mérhetetlenül kis súlyai csak hullottak, hullottak a tetőre, és egyre inkább terhelni kezdték a szelemengerendákat, tetőléceket, majd a ház gerendáit…

Nincs ez másképpen a mi életünkben sem.
Kezdetben apró gondok, aztán a gondok, problémák egymáshoz tapadnak, és egyre nagyobbak, nehezebbek.…A hétköznapok, majd talán az évek és évtizedek súlyainak ránk telepedése szinte észrevétlenül, hiszen azok egyenként igazából nem nagy súlyok és terhek, de összeadódva akár életet veszélyeztetőek lesznek.

Egy-egy ütés, mely nyoma elkérgesedik, egy-egy pillekönnyű baj, vagy probléma, ami felett elsiklunk...
Sok-sok mikroszkopikus méretű hópehely, mely naponta, óránként hullik reánk...és sokasodik.
Olykor életünk háztetejét lesöpörjük, mert már recseg-ropog felettünk, de sohasem tudjuk tehermentesíteni véglegesen azt. Mert csak hullik, majd újabb felhők gyülekeznek, és megint havazik…

Ez a ház pedig nem más, mint a saját sátrunk,- életünk -, miképpen az a ház, mely házasságunk, vagy családunk.
Ez a ház a családi közösségünkön túl lehet a közösségünk másokkal, a gyülekezetünk.

De lehet Isten által kirendelt hazánk, és népünk nagyobb lakhelye is.


Útjaim, és e sok szomorú látvány után magam is gondolkodtam, mit lehetne tenni?
Az, hogy valaki rendszeresen végigjárja a még élettel bíró tanyákat, és megtisztítsa azok tetőzetét, az lehetséges, de mindez csak rész és időszakos megoldás. Sohasem adhat teljes biztonságot, és így végleges megoldást sem a várható katasztrófák ellen.

De akkor mégis mi lehet az életet megtartó, az életet megmentő lehetőség?

Istennek erre van válasza, és van törvényei is, mely életet mentő!
Egyetlen megoldást tárt elénk:

Az oltáron sohase hagyd kialudni a tüzet!

„ A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék „ (3.Mózes 6:13)

Olyan parancs, mely nem uralmi diktátum, hanem érettünk, életünk védelmében adatott. Mint minden egyes törvény.
Igen, ha az életed, és a tested is templom, akkor ott és annak közepén mindig égjen az Oltár tüze, és sohase hagyd azt kialudni, tüze és melege, áldozatának illata mindig felfelé szálljon!

A szívedben folyamatosan égnie kell a hálaadásnak, a dicsőítésnek, az imádatnak és mindenek előtt az áldásnak, mely élteti az oltárod tüzét, melegét egyre inkább fokozza, amikor elég teljességgel...

A felfelé szálló meleg pedig fölfelé szállva olvasztani kezdi a hideg dermedtséget, aztán eléri az apró pelyhekből rád rakódott hótömeg már-már elviselhetetlen súlyát!

Aztán megtörténik a nagy csoda életedben:
A hóból víz lesz, és a víz a földben rejtőzködő magokhoz érkezve életet adó erő lesz.
A halál eszközéből élet erejévé válik!
A te életed működő oltárának ereje, a házasságod, vagy a közösséged bizonysága ad másoknak reményt, majd vágyat a tűzgyújtásra, az oltár működtetésére. Ha a te oltárod működik a saját templomodban, akkor e templomban már többé nem kell egyedül sem lenned, mert társat kapsz abban, hogy legyen, aki az oltárt előkészítse, és legyen, aki ott, a család papjaként álljon és áldozzon veled együtt.

Sohase aludjon ki a tűz…!

Amikor látsz összeomlott életeket, amikor már csak volt életek romjait látod, mindig jusson e törvény az eszedbe! ….És mondd el másoknak is.
Mert ha körbenézel, megszámolni sem tudod a düledező templomokat, házakat, tanyákat.

Életeket, házasságokat, családokat, gyülekezeteket és bizony népek hazáit is, mert a házaktól a hazáig elért a hideg és hóesés.

Lehet söpörni a házetetőt, lehet időszakosan menekülni a ránk nehezedő súlyoktól.
Bizony ez mindig kevés, mert egyszer mégis az egymásra rakódott, vagy egymásra fagyott milligrammnyi súlyokból összeadódott tonnányi terhek feletted összeroppantják a tetőt, majd a mennyezeten keresztül elvégzik rombolásukat, hogy a falaid is kinyílnak és összedőlnek.

Sohase aludjon ki a tűz…!

A te áldozatod az oltárodon adhat olyan meleget, hogy a rád bízott ház és templom állni fogják a terheket. Mert minden kicsiny áldásod, áldozatod egy-egy hópehely megolvasztásához elegendő!

Nem a nagy és tüzes imádkozások oldják meg a terhek általi súlyok megoldását, hanem a mindennapos, folyamatos, a szívedben folyton égő oltár tüze!

Vagy az a templomi szolgálat, amely házasságodban, majd családodban olvasztja a pelyheket, amikor kicsiny, de mindig érkező súlyocskákat hatástalanít, felolvasztja.

Sohasem hagyjad abba az imádkozást!
Legyen minden percben egy-egy bizonyság után áldásod szava Istené…
Legyen hálaadás mindenért, amit Istentől kaptál…
Legyen minden dicsőség és dicsőítés Istené napról-napra, óráról órára.
És ne felejtsed el mindenben és mindenkor, minden fölé emelni, magasztalni az Ő Nevét.
Az Egyetlen nevet: Jeshua HaMassiah Nevét, mely minden felett lévő és mindenen uralkodó Név.
Mert a te oltárodon égő áldozatokat Ő, az egyetlen Főpap az, Aki az Örökkévaló Isten elé viszi..

Így kellene lennie ennek a házasságodban, és családodban is működni.
A közösségedben, és mindenütt égni kell a tűznek. Az igaz tűznek: az áldozat oltári tüzének.
Csak ez ment meg a terhektől, az összeroppanástól, a romossá válástól, az enyészettől.

Az oltáron mindig égjen a tűz…!

Mert ebben az elhidegült világban már senki sem érkezik hamarosan tehermentesíteni a súlyok alól, és lesöpörni házad fedeléről a gondokat, bajokat,…hópelyhek alkotta hó párnát, és annak, erős gerendáinak is összeroppantó erejét.

E törvény nekünk adatott.
Álljon tehát helyre annak alkalmazása.
Életedben, családodban, gyülekezetedben, hogy az egyre súlyosabb terhek alatt nyögő, összeomlás előtt álló társadalmi állapotban, és akár hazánkban is lehessünk Isten bizonyságai, másoknak követendő példa és Jeshua Hamassiah nevét magasra emelő életünk által remény e világnak.

Kedves Testvérem!
Tél van! Súlyos hideg, és a hófellegek sokasodnak!
Van-e benned tűz és meleg, mely felfelé száll?
Nem söprögetni kell magunk és mások fölül a súlyokat, terheket!
A hólapátolások sohasem olvasztják meg a havat, szüntetik meg a havazás következményeit, melyek naponta elérhetnek minden elhidegült életet.

Az oltároknak égniük kell, és az állandó tűz sohasem engedi többé reád rakódni a gyilkos terheket.
Van mit az oltárra tenned. Isten legnagyobb ajándéka önmagad vagy, és minden, amit adott, és ad naponta Isten számodra.

A tűz pedig életet ment, és életet ad az Élet által.
Az Oltár folyton égő tüze, és nem a hamis fellángolások.


Copyright © 2005-2010 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat