CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Béla:

Nagy szám volt!

A SZÁMLÁLÓ ÉS SZÁMÍTÓ EMBER

A számolás egyidős az emberiséggel. Kézenfekvő volt, hogy kezeit használta erre. A számolási gyakorlatunk szinte egyidős velünk, hiszen már a csecsemő is képes kettőig eljutni, elválasztani, összeadni. Majd a kettő után felismerni a többit, a halmazt.
A számok és a számolás történelmében, fejlődésében külön érdekesség lenne megvizsgálni, hogy miként lettek a hindu számok arabbá, majd lettek a latin betük mellett ma is használt írásos jelekké.
A Biblia oldalain is találkozunk a számlálás, megszámlálás műveletével.
Többségében a Tórában, vagyis Mózes Öt Könyvében találhatjuk a megszámlálás elrendeléséről, végrehajtásáról szóló parancsot.


SZÁMLÁLÁS ÉS SZÁMADÁS

Mindennapi használatunkban a számolás célja, formái módosultak. Szinte kikristályosodik a számolással kapcsolatos kifejezéseink által korunk emberének viszonya egymással, környezetével, a világgal.
Amikor a Biblia szavaiból kitűnik, hogy a megszámlálás igazából kétféle módon történik:
A tulajdonos által, és attól számadással, akire a tulajdonos reá bízta a tulajdonát.
Lehetséges, hogy e sorok olvasói megbotránkoznak, vagy érthetetlenül állnak e megállapításom előtt, mégis leírom, bizonysággal, hívő életem tapasztalataival ki is jelentem:
Számunkra egyetlen számérték van: mindenre elég.
Egyedül Isten, Urunk Jeshua HaMassiah által, aki számon kérhet: sok, vagy kevés.

Számon kérheti a számon kijelentett elégedettségem, vagy elégedetlenségemet. Nekünk, a reánk bízott kincsekkel, javakkal és mindennel nincs más dolgunk, mint Urunk elé állni naponta. Kérdezni, hogy a kirendelés szerint vettük ki a szükségleteinknek megfelelő részt, és jól használtuk-e a kölcsönöket, miáltal kellő kamat jött-e létre,- vagyis bizonysága Istennek-, amit Isten elé tettünk hálaadással… , hogy egykor magát a kölcsönt tulajdonosának visszaadhassuk teljes mértékében, és véglegesen. Az Ő idejében.


JAVADALMAZÓ JÖVEDELEM ÉS KÖLCSÖN

Életünk nagy-nagy kérdése, hogy szét tudtuk-e választani a javadalmazást a kölcsöntől? Mindazt, amit Isten által naponta kapunk?
Tudvalevőleg Isten az övéiről mindenben gondoskodik, minden javaival megáldja akarata szerinti mértékben és elégségesen. Javunkat szolgálja minden és Istentől jön, „jőve”, hiszen kapjuk. Amikor ez történik, mégsem vagyunk passzív várakozásban, tétlenségben. Minden áldás kapcsolatos valamely törvény megélésével, betartásával. Munkánk, tevékenységünk, szolgálatunk során tapasztaljuk meg, hogy annak fizetsége van a munkáltatótól, melyet jövedelemnek is nevezünk. Semmiképpen nem lehet bevétel. A jövedelem pedig más néven javadalom is. Jóra használható javadalom, mely ugyancsak Isten szerinti célra és módon használható fel életünk- benne testünk és lelkünk- működésére, megerősítésére, és minden jó dologra. Jóra, mely nem a test és lelkünk vágyainak értékmeghatározója, hanem arra a jóra, amely Isten Akarata és Szeretete általi jó nekünk. Törvényes jó, és elégséges mindenre.
E javadalomért nekünk csak életünkkel, a törvények megélésével kell fizetnünk, és Isten iránti hálánkkal. Minden kezdetekor, befejezése után.


KÖLCSÖN VAGY HASZON?

Életünk során oly sok jót kapunk lélekben és fizikailag, hogy látnunk kell, bizony ez több, mint önmagunk számára szükséges. Az önállósodó, majd felnőtté lett ember előbb-utóbb felismeri ezt.
Kamaszkorában nem tud mit kezdeni önmagával, majd fiatalként már elindul, indulnia kell átvenni mindazt, amit kapott.

Így kétféle indulás, szándék által indul el minden ember az életútján:

1.Hasznosan élni…, múlandóságban elmúlni.
Amikor a világ kitágul előttünk, elsőként az emberi természet serkenti a látót. Lehetőségeket vél felfedezni a többletben, a bőségben és majd mindenben. Szeretne mindezeken uralkodni, ezeket maga hasznára és érdekére raktározni, begyűjteni, majd általa más embereket leigázni. Folyamatosan harcokba kezd a birtoklásért, újabb és újabb célok elérését helyezi szeme elé. Önmaga és a világ , melynek része. Kezdeti sikerei után egyre több csalódás, vereség éri, és szenved, elégedetlen, hálátlan mindenben, amikor határait elérvén önös céljait, vagyis uralmát, birtoklási vágyának beteljesedését elérni képtelen. Harcait sohasem adja fel, és bizony néhány siker elérése után, emlékműveket állítva kerül a koporsóba, és múlik el nyomtalanul.

2.Isten dicsőségére, áldásként,- és mégis boldogan…
Vannak azonban, akik e múlandó értékekért vívott harcokat időben abbahagyják. Azok, akik hitük által, Isten Igéjének és vezetésének irányításával különbséget tudnak tenni az örök és múlandó közt. Tudják, hogy a múlandó dolgok csak eszközök lehetnek,- jövedelem , javadalom, vagy jutalom egyaránt-, arra, hogy mindaz, amit kölcsön adott és használatra működjön, beteljesedjen. Annak szolgáljon, hogy a Teremtett Világ és minden teremtménye Isten Rendjében, Akaratában működhessen. Mindez azért, hogy az ember megváltott, megszabadított szelleme által uralt testi és lelki környezete megszentelt lehessen, hogy Istennel találkozzon, majd Vele együtt élve, örök életet kapjon örökségében.

Életünk során viszont egyre több dologgal bíz meg, mely nem a miénk, de a Tulajdonos általi befektetés.
Mindez a jövedelem által. A szülő kölcsön kapta gyermekét. Feladatként, szolgálatként, felelősen, hogy a saját kölcsönének hozamából segítse javadalmával gyermeke életét úgy , hogy egykor ő felnőtt, önálló emberként gyümölcsöző, jóra termő és gyümölcsöző, javadalmazó életet éljen. Kezdetben így a szülő és a család neveli, tanítja a gyermeket, hogy felismerje helyét és értékeit e világban, majd fokozatosan, mintegy kicsomagolja mindazon kincseket számára, mely láthatóan az ő lelkére és testére méretezettek, vagyis értelmi, és fizikai állapotának megfelelő határokig vezeti, kiséri, és önállósodása után elengedi. Minden tartozás nélkül…

Ezt folytatandó, immáron önállóvá lett egyéniségként, ennek folytatódnia kell. Testben és lélekben már saját magunknak kell megismerni azokat a határokat, melyek a szülőtől való elválás céljaink keresése, felismerése. Ezután mindezek egyeztetése, és azonosulása Isten Akaratával, mely nem más, mint életutunk elindulása az Úton, Krisztusban, és vezetése alatt.
Isten az Ő Terveiért, Akaratának megvalósulásáért e Földön, és földi életünkben adott sok-sok talentumot nekünk, és személyre szabottan. Önmagában ezt az egész teremtett világot, melyben szavaival és pontosan kinyilvánította az ember uralmának, feladatainak, kötelességeinek határait. Ezen belül, és pontosan személyessé tette férfi és nő, majd az egyén életének célját. Valamennyiünket személyes feladattal bízott meg..
Nem azonos kockának, tégláknak teremtett bennünket, melyből építkezve a gyermek fantáziája építkezhet. Életünk, lényünk beilleszthető valahova,- mert van helyünk-, majd a sok-sok egymásba illeszkedő rész a puzzle kirakós játékhoz hasonlóan egy teljes képet formál. Isten által alkotott formát. Ennek megélésére, szolgálatára küldött életet belénk Isten, erre adott tervet, és ezt kéri egykor számon.


ÉPÍTÉSI KÖLCSÖN

A javadalom, jövedelem mindig a munkaadó által érkezik. Isten úgy tervezte, hogy e feladatra önmaga hív el embereket, és szerződést is köt velük. Ez nem más, mint az élet. Az, amit minden ember kap fogantatásakor, és kötelező áldás valamennyiünknek. A cél, az élet célja és feladata adott kötelesség, feladat, munka, szolgálat: áldás.
Folyamatos építésre hívott és küld valamennyiünket. Isten által adott testi, lelki értékeink kötnek össze generációkat. A felnőtt, önálló ember oly sokat kap mindig, hogy képes már fiatalon életet adni . A kölcsönt Isten így nem azért adta, hogy feléljük, hanem saját kölcsönünk válik forgótőkévé, hogy Isten kincseit befektessük, hogy újabb kincset, egy gyermeket ölhessünk, vehessünk át kölcsönként. Mely kölcsönt visszadva, meggazdagítva, megsokasítva leki és fizikai növekedéssel tovább vihesse Isten áldását, áldás legyen.

Életünk egy pontjában, különösen akkor, amikor egy fiatal keresi helyét e világban, Isten teszi elénk e szerződés alapokmányát. Ő szabadságra teremtett, és ezért szabad akaratunk van ezt elfogadni, vagy elutasítani. Mégis különös szerződés ez, mivel a Teremtéskor íratott, és mindaddig érvényes, amíg Isten le nem zárja. A lezárás pillanata pedig az, amikor minden embernek - élőnek és holtnak egyaránt- el kell számolni mindarról, amit kapott kölcsönbe, használatra. Építési kölcsönként, amely célja nem a földi, hanem az örök építése volt. Életünkben sokszor megpillanthatjuk, beletekinthetünk a szerződési nyilatkozat elhangzott és kinyilatkoztatott, leírt és ma is mindenkor kézbe vehető tényébe. Isten Igéje mindenben tartalmazza, részletezi, és bizonyságaival tölti be. Sőt, mások régmúlt bizonyságai, történeti emlékezetek, valamint Isten Népének mai bizonyságai is erősítik, alátámasztják annak mindenkor érvényes, működő és áldásos erejét. Isten Igéjét mely Jeshua HaMassiah uralma által, és folyamatos működése szerint teszi megszentelté, és örök érvényűvé e szerződést.


KÖLCSÖN,VAGY HITEL?

Sok bank, pénzintézet nem kölcsönt ad, hanem hitelt. Hiszen a kölcsön valami célra felhasználható, amit sértetlenül, és teljes értékében kell visszaadni. Ugyanazt kell visszaszolgáltatnunk. Általában a kölcsönadó szabja meg a határidőt ebben, és csak ritka esetben adnak halasztást.
A hitel pedig elkötelezettséget jelent, amikor testi, lelki, sőt szellemi értékünket, vagyis teljes önmagunkat adjuk olyan remélt, vágyott dolog eléréséhez, mely érdekében, eléréséhez zálogba helyezzük javainkat. Fedezetként kötjük le, és nem rendelkezünk felette mindaddig, amíg ki nem váltjuk.
Korunkban milliónyi család szenved, megbénult, kilátástalan lett az élete.
Ők a családok működésére, feltételeinek megteremtéséhez nem kölcsönt, hanem hitelt vettek fel. Nem számoltak a visszafizetés lehetőségével, azzal, hogy munkájukkal mennyi jövedelemhez juthatnak, majd abból kölcsöntörlesztésbe kezdjenek. Hitelekké lettek mindazon kölcsönök, melyek ésszerű felhasználása által olyan hozamokat nyerhettek volna, ami a kölcsön részletfizetését is biztosították volna. Miképpen minden hitel fedezetet, zálogot igényel, önmaguk lettek a pénz, a Mammon záloga. Életük került rabságba. Mindaz, amit Istentől kaptak, vagy annak nagyobbik részei…

Az emberiség ősi tragédiája, hogy a kölcsönt átalakította hitellé, és halandó dolgokért önmagát elzálogosította. Méghozzá azt adta zálogul, ami más, Isten tulajdona!
Cserébe kapott minden romlandót, elérhet pillanatnyi testi, anyagi sikereket, örömöket, melyek egyszer mégiscsak az enyészeté lesznek testünkkel és lelkünkkel együtt. Így a múlandók imádata által éri el a testünk és lelkünk halála után szellemünk halálos ítéletét, elveszését is.

Életünk rendezésének tehát az a célja, hogy e földi folyamatot visszafordítsa. A hitelszerződésből megváltva legyen kölcsönszerződés munkálója. Hiteltől szabad, és Isten földi országának építője. Szellemi ember, akinek teste és lelke nem uralja szellemét, hanem Isten Szelleme Krisztus Szelleme által szabad. Így lesz a megváltás által a hitelből kölcsön, és a kölcsön építkezés, örök építmény munkálásának anyagi és lelki eszköze…


A VISSZAFIZETÉS…

A Sátán a tested és lelked után a szellemed feletti uralmat kéri tőled. Fizetsége testi és lelki és az eredmény szellemi halál.
Isten a kölcsönt nem felélni, hanem használatra adta, hogy gyümölcse élet legyen. Mindenben élő és élet, vagy életet adó.
A hitelt felvevő élet a hitetlenség miatt lett záloggá, és testben, lélekben működve, de szellemben a halál birtoka. Így amíg testben vagy és lelked, érzelmeid, értelmed is működik, van lehetőséged szabadulni kötelékeidtől, ha kéred. Jól tudhatod: megfizette Ő a szabadságodat, hogy Urad legyen, és az Örökkévalóságba vezessen. Lényegében semmi adósságunk nem rendezhető önmagunk erejéből.

A hiteleinket visszafizetni nem tudjuk, hiszen a testünk, és lelkünk fogságában, más rabságában élve akaratunkon is úr az, aki rabbá tett. Márpedig a testi és lelki akaratunk mindig harcol a szellemi, vagyis a krisztusi ellen. Egyedül képtelenek vagyunk szabadulni. Mindaddig, amíg nem kiáltunk segítségért, szabadulásért, megváltásért annak, akitől kaptuk az életünket és mindenünket. Mindazt, amit eladtunk…

Kölcsönünket sem adhatjuk vissza, mert a kölcsön, Isten áldása, ajándéka sohasem sajátítható ki, sohasem lesz a sajátunk. A kölcsön visszaadható, ha kérik, és egészében egyben van, vagyis visszakérhető, amikor betöltötte célját.
Istent áldanunk kell azért, hogy a kölcsön idején és által magunk is épültünk, bizonyságaink, örömünk és hálánk sokasodott, áldottak lehettünk földi életünkben. Isten Országát építők. E kölcsön így nemcsak sohasem lehet saját, vagy mások tulajdona, hanem mivel nem a miénk, se kiváltanunk, se kifizetnünk nem lehet Isten birtokából. Eltékozolnunk, hitelbe adnunk lehet földi örömökért, de aki elvette mindazt, amit Isten bízott reá, és hitben, szívbéli engedelmességgel mindig és minden esetben megvallja a Tulajdonos teljes jogát, az semmiféle csereüzletbe nem megy bele.
Aki egyszer megélte mindazt, amit Isten tulajdonaként átélhet, sohasem cseréli ki többé azt testének, lelkének tetsző uralomra. A sérült, értéktelenné lett részek a bűnök rendezésével, és a szövetség helyreállításával rendezhetőek.
Amennyiben pedig mégis elbukik egy kísértés kínálatában, van lehetősége újra rendezni, életének bűnös uralom alá került részére szabadságot, szabadulást és megtisztítást kérni.


A HITELBEN RABBÁ VÁLT JELLEMZŐI

Senki ne gondolja, hogy a rabláncok nem csörögnek. Szavaink mindenről árulkodnak.
Legyen tehát itt néhány mindennapos kifejezés leleplező, de legalább figyelmet felhívó, éberséget erősítő. Olykor fel sem tűnnek, fülünk mellett engedjük el, pedig lényegesek. Kapcsolatainkban, családunkban, sőt közösségeinkben jelezhetik a meglévő veszélyforrást.

Nagy szám volt.. sorszám, számsor,elszámol, leszámol, beszámol, megszámol,felszámol, kiszámol,rászámol, számol vele…..

Mindezek, ha nem Isten és ember viszonyában használatosak, hanem ember és ember, csoport és csoport között kifejezetten jelzik a függőségi viszonyt. Jelzik és kinyilvánítják a fennhatóságot, vagy az önkéntes alárendelődést emberi akaratnak, hatalomnak.
A hitelező és zálogba vett ember, vagy lefoglalt értékeinek kapcsolatának jellemzője.
Mindez testi, vagy lelki akarat, és hatalom, mely Isten Akaratával ellentétes!

-Mi nem mondhatjuk semmire, hogy nagy produkció volt…, mert életünk rendje nem cirkusz, vagy színház, és még nem is sportteljesítmény.
-Ember és ember, szolgálat és szolgálat, sőt munka és munka közötti különbséget sem állíthatunk sorszám szerint,..nincs rangsor.
-Elszámolni is egyedül Istennek tartozunk mindenünkkel, és ez tart bennünket fizikai és lelki dolgaink rendjében. E rend nem túloz, és nem tartozik, harmóniában van mindazon emberi joggal, mely Istenével egyező.
-Leszámolni se fogunk senkivel, mert egyedül Istené az ítélet joga.
-Beszámolni sem állunk senki elé, mert akikkel egy szellemben vagyunk, és közös az utunk, közös dolgainkban nincs titkunk. Másoknak pedig ez az alárendelődést jelentené.., vagy haszonlesést embertől, aki más fölé szeretne kerülni, és besúgót alkalmaz. Vagyis mi bizonyságot tehetünk, de beszámolni csak Istennek tartozunk örömmel , hálával és bizonysággal.

…. a sort lehetne folytatni.

Összesítve szinte minden számolással kapcsolatos szóhasználatunkban megállapíthatjuk, hogy hamis uraknak szolgálva, vagy önmagunk uralmát gyakorló adós, vagy hitelező állapotunkban tesszük mindezt.
Életünkben viszont csak igen kevés pillanatban tudatosul, hogy mi csak számadók lehetünk. Úgy, mint a nyáj tulajdonosa által megbízott számadó juhászok.


A HITELBŐL SZABADSÁGRA

Az előbbiekben néhány jellemzőt soroltam fel, melyek a számító és rabságban lévő ember sajátossága. Két lehetőséggel nézhetünk szembe. Elsőként saját életünkben láthatjuk, hogy mennyire kötözöttek vagyunk. Olyannyira, hogy minden döntésünk, tettünk, de már a gondolataink kezdetén is bizony számítóak vagyunk. Ebben sem rabtartó ember, se rabbá lett társa nem különbözik. Különösen akkor, amikor önként adja valaki uralma alá életét, annak egy részét. Elkötelezettsége így teljes helyben járásra kényszeríti. Ez az az állapot , amikor a más akaratát szabad akaratunkból elfogadjuk kötelezvényként.

Sokan nem is tudják, hogy némely vágyódásuk a testi és lelki jóra, a legtöbb esetben kísértés, és csapda. A hitelező markában lenni pedig három féle módon lehetséges:

1.Amikor önmagunk, tudatosan rendeljük alá érdekből az életünket a Sátán hatalmának.

2.Amikor valóban becsapva lettünk, tőrbe csaltak, kelepcébe kerültünk.

3. Harmadik pedig olykor alakul ki, amikor környezetünk kényszerít erővel. Jóakarók, tanácsosok, melyek sorában leghatásosabb mindig az a személy, aki hozzánk családi, közösségi, vagy bármi közeli kapcsolatban van. Szülő, rokon, barát, hittestvér, munkatárs és egyebek…

Első esetben maga Isten, aki kinyitja szemünket az élet és halál közötti különbségre. Sokszor kemény kézzel teszi. Összetör, mélységünk legalján kínálja mentő Kezét.
Saját bűneinknek rabságában viszont mi láthatjuk meg állapotunkat. Nem nehéz, mivel egy idő után érezzük dermedtségünket, görcsösségünket, és azt, hogy bármennyire szeretnénk, nem tudunk haladni előre. Elfásult helyben járássá válik hívő életünk, örömtelen, boldogtalan és reménytelenül vágyódó állapottá. Mindaddig, amíg nem ismerjük fel azt a bűnt, mely láncként karóhoz köt. Azt az akaratot és hajlamot, mely megkísértés után gondolati, mulasztási, majd tevőleges bűnné nőtt ki.

Addig pedig, amíg ezt nem rendezzük, Isten előtt nem lehet előrelépés, de elerőtlenedésünk okán akár vissza is csúszhatunk.
Harmadik állapot a hamis számlák, és egyoldalú hitelszerződések behajtása. Ilyenkor azt érezzük, hogy egyre több akadály áll előttünk, és utunkon, annak keskeny voltában indák, ágak, tüskés bokrok nyúlnak felénk, tekerednek reánk, fékeznek, és akár meg is állítanak egy időre. Ezek sokszor ölelő karok, belénk karoló emberek, akik visszatartani, eltéríteni akarnak. Ők, akik „az életüket adták gyermekükért”, és e hamis hitellevél fejében tulajdonná teszik gyermeküket…. Barátok, barátnők, és mások ,akik elkötelezetté tesznek, akiknek mindig tartozunk, de sohasem fizethetjük meg, lehetünk szabad kapcsolatban.
Tőlük bizony Isten különleges módon szabadít meg. Első lehetőség,- amelyért szükséges imádkoznunk is-, ha életük átadásával saját akaratuk irányunkban megszűnik, és közösen, szabadon Krisztus uralma alatt lehetünk testvérek. Más esetben viszont az emberi akarat hatástalanná lesz a krisztusi ember irányába, mely következményeként a testi, lelki uralomra törő már nem tud olyan értéket, vagyis kísértést felmutatni részünkre, amiért mi azt oda adnánk, ami Istentől adott, és örök, vagy azt építi. A hitben élő ember már tud nemet is mondani minden emberinek. Szabadságában teheti. Istenfélelemmel, és minden múlandó felett szeretve Istenét, Urát.

E három, a hitelezőtől uralt állapot pedig mutatja Isten uralmának Utat, Igazságot, Életet adó , Krisztus uralmát állandósító szükségességét.
A lázadónak megtérést, és kegyelmet, a bűnösnek megbocsátást és tisztulást, békét Istennel. A más bűnétől pedig, annak hatalmától való szabadulást, felszabadítást ,- ha felismerjük a hamis hitelleveleket, és azokat elutasítjuk, és széttépjük. Bármennyire át vannak itatva humanizmussal, emberi erkölcsökkel, melyek nem egyeznek Isten Rendjével.

E három esetben számoltunk, a második esetben elszámoltuk magunkat. A lázadó a mindennapok örömeire áldozza fel örök életét. Földi örömei, haszna, élvezete, és minden feletti uralmának vágya ellenében életét adja a Sátánnak. A megtévelyedett bűnös a kísértéseiben elesik, majd életének egy részét áldozza fel testi és lelki vágyainak beteljesedéséért. Az élete, és az örök élete bűnrendezése által megmarad, de mégis amivel fizetett, az elveszett, kipótolhatatlan tékozlássá válik. Elpocsékolt évek, lehetőségek, szolgálatok, meg nem született akaratai Istennek.
A szorításban kizsarolt fizetségeink. Mivel nem lázadásunk, vagy kísértésünk miatt adósodtunk el, Isten nemcsak a szabadulás örömével áld meg bennünket, hanem abban az időben késztet bennünket a szabadságra, amikor Ő a veszteségünket pótolni is akarja. Saját életem tapasztalata és bizonysága is az, hogy mindaz, amit kizsarolt tőlem emberek által a Sátán, azt Ő pótolta. Mindazt, amit nem én tékozoltam el, azt biztosan, és talán kamatosan is. Minden, emberek által kikényszerített javaimat visszakaptam, és tudom, hogy maradéktalanul, hogy az Ő eredeti Terve életemre teljes lehessen eszközeiben is.
Így éveket, időt, anyagiakat, és lélekben szükséges erőt, ismeretet, vagy akár érzéseket is.

Ennek előfeltétele pedig az, hogy amikor életünk feletti teljes uralmát elfogadjuk Krisztusnak, akkor továbblépve kérjük, és felhatalmazzuk, felkenjük arra, hogy Ő szabadítson meg minden idegen, hamis uralomtól. Olyantól, mely hamis törvényei által bele akar kényszeríteni egy hamis hitelszerződés aláírásába, ahol béna záloggá teszi életünket. Lett légyen az gyülekezeti, pásztori alárendeltség éppúgy, mint a tulajdonná lett feleség, vagy éppenséggel a mama felnőtt kisfia…. De kérhetjük a felszabadítást a rabbá tévő munkáltatótól, vagy más hamis, nem szükséges kötelességünktől…

A bűnös ember és bűn szorításában élőnek egyetlen és nagy áldása van: Isten Igéje. Az, amikor felismeri Isten Törvényében a Sátán uralta,- és Krisztus által meg nem váltott!- test és lélek vágyát, melyet törvényévé tett a Sátán. Majd ez által kéri visszafogadását, megtérésének elfogadását Istentől. Bűntudattal, bűnbánattal, és hittel. Hittel elfogadva a váltságot, a kegyelmet . Hiszen önmagunk, és mások bűneinek következményeiből csak a megváltás, és bűnbocsánat szabadíthat meg. Nem kell, és nem fogunk tovább a bűn uralma alatt élni, Ő ígérte és királyi joga által ezt érvényesíti ott, ahol Ő a Király.


ZÁLOG LETTÉL

Természeténél fogva a Sátán is fizet azért, amit odaadunk uralma alá. Van hitellevele arra, amire zálogot vesz. De az ő e Földön beváltható hitellevele nem más, mint a számunkra oly kedves, vágyott bűn. Az életedért cserébe…., már itt e földi életedben.
Aztán számolhatsz… „Nagy szám volt”.. a cirkuszi életed, és produkciói. Néhányan tapsoltak ugyan, aztán a porondon új szereplőkkel új műsor… Sírköved is moha lepi be.

Elszámoltam, leszámoltam, beszámoltam, megszámoltam,felszámoltam, kiszámoltam,rászámoltam, számoltam vele...

Néhány évtizednyi vendégszereplésed e Földön vajon erről szólt?.. Voltam valaki, aki valami, esetleg valaki felett uralmat gyakoroltam?.... A múlandó számolta a múlandót?
Tette, mert a múlandóért odaadta az örök lehet, a szellemét… Tette, mert szelleme ellen harcolt teste és lelke. Ezek kívánságáért pedig eladta szellemét, odaadta zálogba…


Soraim végén szükséges lenne tanácsot, kiutat mutatni mindazoknak, akik számító emberként , a kölcsönt hitelre cserélve ma zálogként lettek bezárva.
Szólnom kellene a meg-, és kiváltásról, szabadságról és a Szabadítóról. Isten Evangéliumát kellene újra elmondanom. Mégsem teszem.
Feladatom a saját kölcsönöm használata, hogy másoknak is tudjak adni, amikor Isten által adott „kölcsön-tőkém” valamicske gyümölcsöt, hozamot, örömet és bizonyságot adnak. Ezt adhatom.
Teszem, mert akik láthatják életünkben, bizonyságainkban az áldásokat , így láthatják Isten Kölcsönének gazdag áldásait, gyümölcseit, és meggyőződhetnek életünk által arról, hogy Isten mindenkit, aki Hozzá fordul, aki visszatér és megtér uralma alá mindennel elégségesen ellát. Ezáltal láthatja meg mindazt, amit és Akit oly régóta ismer. Őt, a Szabadítót, és a Világ Urát. Őt, Akit nemcsak ismerni kell, Aki megtanít arra, hogy a számítások helyett sokkal fontosabb az engedelmes, alázatos elfogadása Isten végtelen gazdagságának. Ami minden ember számára felkínált.





SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés