Más kertjébe sohase ültess virágot!



„És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felöl, és abba helyezteté az embert, akit formált vala” (1Mózes 2:8)


Sohase ültess magad gondolata szerint, mert Ő ültet!

- Azért, mert nem tudhatod, hogy abban a kertben az olyan talajt kap-e, melyben meg is marad.
- Nem tudhatod sohasem, hogy a kert tulajdonosát mire emlékezteti pont az a virág? Az egykor rózsacsokorral érkező, majd hűtlen társra? Elvesztett otthonra, családra, múltra és annak kertjére? Vagy sírhantra, melyen virág, virágcsokor emlékeztet valakire, aki itt hagyott?
Vagy félre érti, és benned is azt a személyt látja, aki éppen ilyen virággal közelített felé udvarlóként tiszta és szép, vagy éppen hamis, csalóka csábító szándékkal.

Lehet, hogy a te örömöd más fájdalma!

Más kertjébe pedig évelő virágot, bokrot, vagy fát sohase vigyél!
Valamennyien emlékeztetnek, emlékeket hordoznak, és emlékműként állnak elénk naponta, és virítóan hivalkodva láttatják magukat. Élő emlékek, melyeket akár tetszik, akár nem, gondozni kell, még akkor is ha igazából azok nem tetszenek nekünk,…… de hát megtartottuk.

Helyet foglalnak, lekötik figyelmünket, mert jártunkban-keltünkben szemünk elé tárulkoznak. Hiszen valamennyien sétákat teszünk az emlékeink kertjében.

Sétáink során, kényszerűségből, az elvárások miatt azokat kicsit megmetszegetjük, szépítjük, formázzuk, és a rákúszó, és körülvevő, gyomnövényektől megtisztítjuk.

A mi kertünkben pedig csak gyümölcstermő fáknak van helye, és csak azoknak a virágoknak van és lehet ágyásuk, melyek a gyümölcsöző, vagy hasznos dolgok elől nem vesznek el területet.
Az egynyári virágok helyett lesznek majd újabb napi, és múló, elfelejtésre is kerülő örömök. Azoknak hely kell. Meghagyhatunk olyan évelő növényt, mely számunkra és lényünk teljességében okozott örömöt.

De a fákat magunknak kell ültetni. Oda, amilyen kertet, talajt, éghajlatot kaptunk.

A kertünk ezért mégis a mi kertünk. Azért, mert kertjeink Isten szerinti közösségeink. Elsősorban családunk, ahol minden fa, bokor, virág közös. Közös minden szép és emlék, minden öröm és gyümölcs. A mi kertünk sohasem másé, és örök, és családi örökség.

Mert reményeink szerint mindaz, amit őseink kaptak, amit ma használhatunk, az utódaink öröksége.

A mi fáink és növényeink gyümölcseiben magok rejtőznek, amik újra vethetők, palántázhatóak és egykor újabb és újabb virágok szépséget, örömöt, gyümölcsöt, majd tovább őrzött magokat adnak.

A mi kertünk egy folyamat. Egy család generációinak sorozatkapcsolódása. Időláncolata, az ígéretek folyama.
A mi kertünknek szomszédjai vannak, melyek alkothatnak közösséget. A közösségek alkothatnak népet, és e nép egyetlen Ország lakói lehetnek, amely a Messiás Király Országa. Ahol mindig terem virág, mindig gyümölcsöt ad a fa, ahol mindenki, földi életének idején kertészkedhet Isten Kertjének reábízott részében és Isten által adott, megbízott rendjében és idejében.

Isten Kertje pedig nem egyetlen hatalmas szántóföld, ahol minden és mindenki egyforma. Olyan Ország, ahol sok-sok egyéniség, más-más örömök virágai, sokfajta gyümölcsfák gyümölcsei nyílnak és gyönyörködtetik a Királyt.

Isten Országában mégis minden személyes virág és gyümölcs hasonlít egymásra. Azért, mert Urunk által adott örömeink, gyümölcseink az Örök Életre adattak. Elsőként Istenre, és az Ő Igéjére mutatnak.

Vigyázz hát arra, ami a Tiéd. Óvjad, még önmagadtól is a más kertjét. Fogadd el, hogy mindenki kapott egy részt, kapott egy szolgálatot, mindenkinek Isten akar adni örömöt, virágot. Neki megfelelőt és sajátot. Tudnod kell, hogy a gyümölcsöt termő fákat is Isten tervezte be valamennyiünknek. Személyre, majd családra, sőt nemzetre szabottan.

Amikor más kertjébe kapsz meghívást, örülj vele, élvezd a virágainak szépségét, ha megkínálnak ízleld meg gyümölcseit. De sohase próbálj gazda lenni ott, ne kívánd, hogy más ugyanaz legyen, mint te, és téged, embert kövessen a kertészkedésben. Mi mindig vendégek lehetünk csak egymásnál.

Ne keljen ki másokban a te akaratod, a te terved ne foglalja el más területét, életének bármely helyét, idejét, munkásságát, szolgálatát.
Ne rontsad le Isten Tervét, Akaratát sohase más életében.


Fülöpszállás, 2013-05-28