CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Eszter:

MAHOLNAP


„Ne aggodalmaskodjatok!”


„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6, 34)



Válságos idők, egyre több megszorítás, nehézség jellemzi napjainkat. Az árak rohamosan emelkednek, a fizetések csökkenek, jobb esetben stagnálnak, ha egyáltalán van az embernek munkája, és még nem bocsájtották el leépítés vagy csődbemenetel miatt. A gazdasági jólét és fellendülés még igencsak várat magára. Mélyponton vagyunk, és napról-napra nehezebb a lét. Csak egy rétegnek, a keveseknek van haszna mindebből, és él kimagaslóan jó módban.

Egy ehhez hasonló, sőt, még ennél is rosszabb gazdasági, kulturális és politikai helyzetben hívta fel Jesua a nép figyelmét arra: ne aggodalmaskodjatok. Egyetlen lehetőség volt akkor is: egyénként beállni a sorba, szolgasorsba. Népként egy nagy birodalomba beolvadni, "világpolgárrá" válni, miközben népi, nemzeti identitása mellett ezzel Izrael népe Isten ígéretét is elvesztette volna. A kérdés tehát akkor és most: mi lesz a holnap és a jövő? Mi lesz a gyermekeinkkel? Mi lesz Isten ígéreteivel? Ez pedig ma is személyes kérdés, sőt közösségi útkeresés, kétség gyökere.

De mit takar ez a szó: aggodalom. Félelem? Kilátástalanság? Megoldhatatlan helyzet? Hitetlenség?

A héber és a görög nyelvben egyaránt ez a szó nem csupán azt jelenti, hogy aggódni, félni valamitől, hanem gondoskodni, gondot viselni valakiről/valamiről. Így az aggodalom nem csak negatív töltetű, létezik ún. pozitív aggodalom is. Ugyanis ezzel a szóval fejezi ki a gyermek nevelését, a róla való gondoskodást, a vele való törődést is, illetve az elesettekkel, rászorulókkal, idősekkel való gondoskodás, foglalkozás szava is ez. Ebben az értelemben a fenti igerész egész más tartalmat nyer. Nem egy megnyugtató, egy félelmet feloldó hangvétele van, hanem egy figyelemfelkeltő, mélyebb üzenet. Az eredeti szövegek tükrében így adható vissza:

„Ne gondoskodjatok a holnapról; a holnap gondoskodik magáról. Elegendő a napnak a saját szüksége.”

Gondoskodni a holnapról, a jövőről azt a fajta „aggodalmat” jelenti, melyben jó előre betervezem az életemet, a családom, szeretteim életét. Gondoskodok arról, hogy a gyermekem egyetemre menjen, holott lehet, hogy egyáltalán nem ez Isten terve az ő élete felől. Gondoskodok arról, hogy biztos egzisztenciát teremtsek a családomnak, holott lehet, hogy nagyobb szükség lenne rám, mint a munkám által szerzett anyagiakra. Gondoskodok a jövőről, bebiztosítom magam. Vagyis emberi akaratból, erőből teszem, amit teszek. Mindezt véghezvihetem a legjobb szándékkal, féltésből, szülői felelősségből, házastársi kötelességből, pusztán szeretetből. Úgyis mondhatnám, túlgondoskodom. Jesua azt mondja: „ne gondoskodjatok a jövőről”, ami annyit tesz, engedd, hogy Ő gondoskodjon rólad! Hiszen az eljövendő, a holnap maga Krisztus, aki tegnap, ma és holnap ugyanaz. Az örökkévalóság hordozója, akiben folytonosság van. Akiben a múlt, jelen és jövő egy, szétválaszthatatlan, s aki minket is ebbe az örökkévalóságba akar beemelni, hogy Vele egyként, Benne éljünk. Ha gondoskodunk a holnapról, azzal ennek az örökkévalóságnak a folytonosságát törjük meg. Akkor a Király helyett magunk királykodunk, akkor a Gondviselő helyett magunk gondoskodunk. És mindazt, amit számunkra, családunk számára, közösségünk számára elkészített a Gondviselés, nem tudjuk elvenni, átvenni, mert a saját magunk építményei akadályként tornyosulnak előttünk. Azonban a másik véglettől is óvva int Jesua, hogy nehogy elfelejtkezzünk a kötelességeinkről: „Elegendő a napnak a saját szüksége.” Vagyis a nap 24 órája áll rendelkezésünkre, hogy ebben az intervallumban véghezvigyük mindazt, amit Isten ránk bízott feladatként. Nem többet, nem kevesebbet. Az elegendőt. Azt, ami a szükségleteket betölti. Itt nem bajokról, csapásokról, nehézségekről van szó, melyek csak gyűlnek, gyűlnek, s szinte hógörgetegként tolja az ember maga előtt a mából a holnapba azzal, hogy saját maga akarja megoldani a gondoskodásával az életét. A szükségletekről van szó. A szellemi, lelki, fizikális szükségletekről. Arról, hogy Isten az adott napra, a mára bekészítette azt az elegendő szellemi táplálékot, azt az elegendő Igét, melyet magunkhoz vehetünk, azt az elegendő lelki táplálékot, gondolatokat, érzéseket, akaratot, mely Tőle jövő és Általa megszentelt, élő és éltető, és azt az elegendő fizikális táplálékot, mely a testünket élteti, erősíti. És azért, hogy azt, ami számunkra elkészíttetett, hogy elvegyük, tennünk is kell. Foglalkoznom kell az Igével, hogy szóljon, működtetnem kell a gondolataimat, éltetnem kell az érzéseimet, hogy a lelkem épüljön, s a testem kondicióját sem hanyagolhatom el. Ha pedig családom van, ekkor már nemcsak magamért, hanem őértük is felelős vagyok, hogy ők is mindenben megkapják az elegendőt, amit számukra Isten elkészített. Ezért ne gondoskodjunk a holnapról, ne akarjunk mi adni többet, mint amennyi elegendő. Mert ha Istentől kérjük és Tőle vesszük naponként az adott napra bekészített, számunkra mindenben elegendőt, az ad beteljesedést. Ha pedig a saját gondoskodásunkra építünk, az vagy mindig kevés lesz és elégedetlenséget ad, vagy túl sok, és csömörödés az eredménye. Azonban ha Krisztus az Úr és Király a lényünk teljessége felett, Ő mindenben elegendőt kínál számunkra. Az elvétel azonban rajtunk múlik, kész vagyok-e naponként ezt az eleget magamnak, a családomnak elvenni, átvenni és továbbadni. Mert akkor a mában élve látom a jövőt, s mint a Példabeszédekben említett „derék asszony”, nevetve nézhetek a következő napnak. Akkor a ma, a holnap egy folytonossággá válik, melyben naponként megélhetem az áldást, a növekedést. Így a maholnap többé nem aggodalom, hanem örömteli várakozás, hogy beteljesedjen rajtam és bennem az a mindenben elegendő, melyet Krisztus nekem rendelt el.

Mindez gyülekezeti, közösségi életeinkben is érvényes. Ne akarjunk mi magunk gondoskodni arról, hogyan tovább, „agyalni” azon, milyen módszerrel színesítsük az összejöveteleket, új ötleteket behozni és alkalmazni, hogy vonzóbb legyen egy alkalom, hogy még többen legyünk. Isten egy konkrét helyet és elhívást adott közösségileg is Krisztus Testében, és ennek a betöltése a feladatunk, azáltal, hogy hagyjuk Őt gondoskodni. Hagyjuk, hogy az az eredeti terv érvényesüljön rajtunk, melyet Tőle kaptunk. Így válhatnak élővé az ígéretek, és teljesedhetnek be egy közösség életében is, ha nem tér el, le arról az útról, melyre hívatott. Az útkeresés és a tétovaság helyett megélheti Isten mindenben elegendő gondoskodását, lépésről lépésre való vezetését.

A fent idézett mondat mintegy konklúziója az előző igeverseknek, melyben Jesua elmondja, mi felől ne aggodalmaskodjunk, gondoskodjunk.

„ Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?" (6,25)

Az élet és a test. A héber „nefes” és a görög „psziché” szó szerepel itt az „élet” szónál, mely konkrétan a lelket jelenti. Vagyis a lélek és a test. E kettő felől való aggódás, gondoskodás hiábavaló. Nem nekem kell a „lelki eledelt” begyűjtenem, filozófiákat magamba szívnom, különböző művészeti áramlatokkal sodródnom, hogy éltessem a gondolataimat, értelmemet, érzéseimet. Nem nekem kell a saját erőmből, agyamból csillapítani a szomjamat. Hiszen a lélek ennél több, mint a világban lévő irányzatok különféle „eledelei”. Nem nekem kell szemezgetnem ezekből. Maga Isten fogja betölteni a lelki szükségleteimet Tőle jövő vágyakkal, érzelmekkel, akarattal, gondolatokkal. A test sem csak a ruházkodásban, a divatban, a trendi, modern, retro és egyéb stílusokban, a külsőségekben jelenik meg. Mert a lélek és a test több ennél…

"Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;
De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?"
(6,26-30)

Az ég madarai és a mező liliomai, mint az ég és a föld jelképei, a mindenségre utalnak. A Mindenható Isten, aki az eget és a földet teremtette horizontálisan és vertikálisan is, minden síkban és térben gondoskodik a teremtményeiről. A növény- és állatvilág égen és földön az Ő törvényének rendjét hirdetik. Jesua ezzel a hasonlattal is üzeni, hogy az ember a teremtett világ rendjéből megtanulhatja Isten rendjének törvényszerűségét. Mint ahogy a virág is a földbe gyökerezve veszi magához a tápanyagot, úgy mi is Krisztusban meggyökerezve tudunk kivirulni, élni. A színpompás liliomok hasonlata jelzi, hogy a hívő élet sem szürke és egyhangú. Sokszínű, sokrétű, mely vonzóvá, kedvessé, bizonysággá válhat az emberek előtt. Az ég madarai, mint a szabadság jelképei pedig azt a szabadságot tükrözik, melyet Krisztusban át-és megélhetünk. Nem a lebegés, a föld felett járás állapotát, hanem a szellem szabadságát, könnyedségét. Azt, hogy minél inkább szabadulok meg kötelékektől, minél inkább tisztulok meg a rám rakódott bűnöktől, terhektől, annál könnyebb, szabadabb lesz a szellemem és a lelkem is. Az élővilágnak ez a fajta szemléltetése mutatja azt, hogy ők mennyire alá vannak rendelve Isten törvényének. Kiszolgáltatottak Alkotójuknak, hiszen nem tudnak gondoskodni magukról. Teljes mértékben Isten gondviselésére szorulnak. Ez az állapot is üzenet az embernek, hogy ne saját akaratából, erejéből próbáljon meg egyről a kettőre lépni, hanem azt a küzdelmet, amit az életben meg kell vívnia, a Gondviselésben bízva tegye meg. „Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?” kérdés pedig nem az ember fizikális termetének nagyságára vonatkozik. A héber szövegből fordítva úgy adható vissza, ki az, aki meg tudja sokasítani, gyarapítani, nagyobbítani saját magát, a magabiztosságát, stabilitását a saját gondoskodásával egy arasszal is? Hiszen senki sem büszkélkedhet a maga szerzeményeivel, szellemi, lelki, testi ajándékaival, mert minden a Gondviselő Isten adománya. A görög szöveg pedig azt mondja, ki az, aki gondoskodásával képes rátenni egy könyöknyit is az ő életkorára? Vagyis a sok-sok erőfeszítés sem toldja ki azt a kort, azt az időt, melyet Isten számunkra a földi létben elrendelt. A tegnap, a ma és a holnap az Ő kezében van.

"Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”
(6,31-33)

Enni, inni, ruházkodni. Alapvető szükségletek. A fizikális síkon túl azonban ott van a lelki, szellemi szükséglet is. Nem csupán a szociális létbiztonság szintjén vetődik fel a kérdés. A hívő életút során a szellemi életünk kapcsán is sokszor kérdeztük már: mit egyek? Hol kapok élő Igét, melyre éhezik a szellemem? Mit igyak? Hol találom az igazságot, melyre szomjazik a szívem? Mivel ruházkodjak? Mi az én elhívásom? Hol találom meg a helyem? Mi az én szolgálatom? És erre jön Jesua válasza, ne gondoskodjatok efelől. Ne ez legyen a központi témátok, mert mindezeket a pogányok, a népek kérdezik. Azok, akik nem ismerik Istent. Azok, akik esetleg tapasztaltak már meg valamit Isten gondviseléséből, de nem adták át az uralmat Neki az életük felett. Akik lehet, megéltek már egy-két csodát, de nem döntöttek tudatosan Krisztus mellett. Akik szimpatizánsok, de nem elkötelezettek. „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Keresni, szó szerint kérni, kívánni, választani Istennek a Királyságát és az Ő Igazságát. A Királyságát, hogy mindenben Úr és Király legyen az egész lényem felett és az Igazságát, mely a Törvény által megítél, helyreállít, kegyelmet ad és felemel, szabadít és megszentel, üdvöt és áldást hoz. Ha mindenekfelett az első és legfontosabb lesz számomra, hogy kérjem, kívánjam, és válasszam ezt a Királyságot, melyben Jesua HaMassiah az Ő Igazságában érlel és formál, akkor mindezek a kérdések, hol kapok tiszta Igét, hol az igazság, mi az utam és elhívásom, már nem lesznek kérdések, mert ajándékként adja nekünk. Hiszen csak akkor tudja megmutatni, mi az elhívásom, ha mindenben átadva magamat neki, Vele járok és követem Őt. Akkor nem kérdés, hogy szól-e az Ige, akkor nem kérdés, hogy mi a helyes és helytelen, mi az igaz és hamis. Akkor mindent megvilágít az Ő Igazsága, és a törvény tökéletes tükrében látom az utam és hallom az Ő szavát. Akkor nincs többé aggodalom, nincs több emberi erőlködés, hogy hogyan tovább, merre, miként. Akkor teljes megelégedettség van mindenben, beteljesedés, erő és bizonyosság. Akkor a szellemi életünk mellett a lelki és testi dolgaink is Őbenne rendeződnek és állnak a Tőle elrendelt helyre. Mert Ő tölti be minden szükségletünket, hogy így váljon a ma, a holnap bizonysággá.

2011.03.10.

Copyright © 2005-2011 SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat




SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés