CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Eszter:

Isten 13 tulajdonsága

-A „Salos Eszré Middot”

„Örökkévaló, Örökkévaló irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, elpártolást, vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűneiről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is.”
(2 Móz.34,6-7) (Herz fordítás, zsidó Biblia)

„Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen” (Károli fordítás)

Ezekkel a szavakkal nyilatkoztatta ki magát Mózes előtt az Örökkévaló a Sinaj hegyen, amikor elvonult előtte, midőn a két kőtáblába belevéste mindazokat az Igéket, melyek az első táblán szerepeltek, mielőtt Mózes összetörte azokat. Akkor hangzottak el ezek a szavak, mikor Isten megmutatta Mózesnek dicsőségét, és „bemutatkozott” neki, kicsoda Ő?

A zsidóság Istennek ezt a 13 megnyilatkozását, tulajdonságát, nem csupán tulajdonságként kezeli. E szavak nem csupán az Örökkévaló részleges jellemzői, hanem maga az Örökkévaló. Minden egyes tulajdonság nem csak minőségi jelző, hanem egyben aktív ige és állapothatározó is. Ezek a kinyilatkoztatások így is jelzik azt, hogy nem lehet csupán emberi jelzőre leredukálni, kicsoda Isten, -bár ezek a megjelölések a mi nyelvhasználatunkban legtöbbször jelzők. Azonban az Ő léte felölel mindent: cselekvést, állapotot, jelzést.

Nézzük meg részletesen lebontva ezt a 13 megnevezést, melyet a zsidóság használ Isten meghatározására, kicsoda Ő?
Alapként a Herz féle fordítást hozom, mellette pedig a héber megfelelőt, hogy jobban értsük és lássuk a szavak eredetiségét.

1.Örökkévaló: Adonáj.
Vagyis Ő a Végtelen, a Lét, a Volt, Van, Lesz, a behatárolhatatlan. Ezzel máris jelzi, hogy a továbbiakban használt jelzők nem csupán jelzők és nem emberi tulajdonságok. Azt a szellemi állapotot szeretné tükrözni, mely eredendően maga az Örökkévalónak, a Létnek az állapota.

2.Isten: Él.
Itt az Örökkévaló Istenségét definiálja. Ő a Teremtő, Mindenható és Örökkévaló Isten, aki ezt a világot fenntartja és irányítja. Isten Istenségének kiemelésével bizonyítja önmagát azzal, hogy nem létezik más élő és uralkodó Isten, és ezzel a bálványimádás lehetőségét zárja ki.

3. irgalmas: ráchum.
A szó további jelentései még: könyörületes, irgalmas, megkönyörül, megszán, megsajnál, felemel, irgalmaz, kedvel, szeret, megszeret, anyaméh.
Látjuk tehát, hogy itt nem csupán egy minőségjelző jelenik meg, hanem egy aktív, cselekvő ige. Ezzel a cselekvéssel pedig alátámasztja azt, hogy Ő nem egy mozdulatlan, cselekvésképtelen isten (mint pl. a bálványok), hanem jelenlévő, folyamatosan cselekvő Irgalom. És nem csupán cselekvő, hanem egy állapotot is kifejező szó ez. Anyaméh. Ebben ott van az a körülölelő, betakaró és elrejtő Isten, aki maga a Gondoskodás, az Életet adó erő.

4. kegyelmes: ve-chanun.
Kegyelt, kedvelt, megkegyelmez, kegyelmébe fogad, megáld, megajándékoz.
Hasonlóan az előbbi meghatározáshoz, itt is cselekvő igeként jelenik meg az Örökkévaló. Megkegyelmez, kegyelmébe fogad. A körülölelő, elrejtő, betakaró irgalom mellett itt már a befogadást, a beemelést, felemelést láthatjuk. A kegyelem itt már Isten olyan odaadó szeretete, melyben ajándékozni, adni akar. Nem csupán megkönyörül, hanem már ad is.

5.türelmesen elnéző: erech-áppájim.
Azaz hosszan tűrő. Szószerint „hosszú arcot” jelent. Ez a hosszúság pedig ismételten Isten végtelenségére, időtlenségére utal.

6.nagy a kegyelemben: ráv cheszed.
Vagyis bőséges a szeretetben, jótéteményben. Ez a szeretet az „ahava” szeretetnek egy cselekvésben megnyilvánuló formája, mely már nem fogalom, hanem jelen levő, élővé váló megnyilvánulás, kinyilatkoztatás.

7.igazságban: emet.
Ami igazság, szilárdság, tartósság, valóság, hűség. Ez az igazság pedig a Létezésnek, az Örökkévaló abszolút létének az Igazsága, megnyilvánulása.

Érdekes megfigyelnünk, hogy a Bibliában a továbbiakban a 3.-4. és 6.-7. tulajdonság, tehát az „irgalmas és kegyelmes” illetve a „kegyelmes és igaz” általában mindig együtt, párban járó kifejezés.
A magyar nyelvben ugyan nem tűnik fel, de láthatjuk a héberben, hogy a „kegyelmes” kifejezésre mindkét esetben más szót használ.
Az első párosításban, „irgalmas és kegyelmes” az irgalom mintegy kiegészítőjeként, párjaként jelenik meg. És ha itt megnézzük az irgalom mélyebb jelentését, az bizony nem más, mint egy tükörmutatás az embernek, a bűnnel való szembesítés. Az irgalom tehát megmutatja számunkra a mi bűnünket, hiányainkat, és ebben a tükörmutatásban máris ott van a kegyelem, a „chanun”, mely a szeretetnek, az „ahavának” a könyörülő, lehajló és felemelő, bekötőző, ápoló megnyilvánulása.
A második párosításban, „kegyelmes és igaz”, már a „cheszed” szó szerepel, mely inkább már arra mutat, hogy ez a létező igazság cselekvő, gyakorló igazság. Olyan igazság, mely elválaszthatatlan a kegyelemtől, attól a cheszed-től, mely nem más, mint a cselekvő szeretet.

8.megőrzi a kegyelmet ezredízig: nocér cheszed la-alafim.
Azaz megvédi, megmenti, őrként őrködik. A „nocér” igének a főnévi alakja a „necer”, aminek jelentése sarjadék, mag, ág. Úgyis mondhatnánk, sarjadékká, folyamatossá teszi a cheszed-et, a kegyelmét, szeretetét. Gyakoroltatja, működteti a szeretetét, a megnyilvánuló és jelenvaló cheszed-et.
Ezredízig….Azaz a végtelenségig. Istennek ez a behatárolhatatlansága az ő jelenvaló cheszed-jének a körülírhatatlansága. Itt van az, hogy már a szellemire az emberi szavak és arányok oly csekéllyé válnak.
A 10-es szám mindig az isteni teljességre és tökéletességre utal. Ennek a fokozása és végtelenségbe mutatása a 100 és az 1000. Ráadásul itt az ezer többes számban van (alafim), azaz több és több ezer….
Sokan úgy értik ezt az Igét, hogy az ezredíziglen az emberekre vonatkozik. Azokra, akik megtartják Isten törvényeit. Azonban Isten itt Önmagát mutatja be és Önmagára vonatkoztatja az ezredízt. Ő az, aki a végtelenségben változatlan, azaz folyamatosan cheszed-et gyakorol…

9.megbocsátja a bűnt: noszé avon.
„Nasze”, vagyis elveszi, elengedi a bűnt. Az „avon” pedig vétek, vétség, bűn, szerencsétlenség, nyomorúság, szenvedés. „Az „avon” az a fajta bűn, melyet az ember adottságai és rossz hajlama folytán követ el.”-írja ezt a zsidó kommentár. Vagyis az „avon” nem más, mint az eredendő bűn, melynek átka és következménye a további rossz cselekedet, a bűnök különböző meghatározása. Az „avon” elvétele és megszüntetése tehát nem más, mint az ember nyomorúságának és szerencsétlenségének az elvétele. Már itt megjelenik az Örökkévalónak az az „arca”, hogy visszaállítsa az ember életébe az eredeti, Éden-kerti állapotot, a bűn nélküliség állapotát, melyben az ember megélheti a Teremtőjével való eredeti, tiszta kapcsolatát.
A törvényadással itt Isten jelzi az emberiség felé, hogy szeretné be- és visszaemelni abba az állapotba, melyben találkozhat Vele…

10.elpártolást: pesa.
Hűtlenség, gonosz tett, bűn. Szándékos eltérés a jótól. A „pesa” tehát az a bűn, mely egy tudatos szembeszegülés, mondhatjuk azt is, lázadás. Az „avon” következménye a „pesa”, mely már a világban megjelenő cselekedeteinkről szól. Azokról a cselekedetről, melyeket szívünk, szellemünk, gondolatunk irányít. A „pesa” az a bűn, melyet már tudatosan követünk el. Tisztában vagyunk vele, hogy a rossz az rossz, és mégis tesszük. Tesszük, mert az „avon” még mindig ural minket. Azonban ha Isten elveszi az „avon”-t, már vele együtt eltűnik a „pesa” is. Azaz megszűnik az „avon”, a bűn uralma életünkben és így eltűnik a következmény, a cselekedetekben megnyílvánuló „pesa” is.

11.vétket: cháttáá.
Bűn, tévedés, eltévedés, hiba, vétek. Olyan hibázások, melyek figyelmetlenségből és tévedésből erednek. Itt már eltévedésről, figyelmetlenségről van szó. Olyan bűnről, mely nem belőlünk, szívünkből, gondolatunkból jön, hanem kívülről ért el, „zavart össze”, lett ránk hatással és eltérített. Ez a bűn a világban levő „avonnak” a ránk rakódása. Az, ami kívülről beszennyez. A külső hatások, a környezet, stb. Nem belőlünk jön, de ránk ragad és elválaszt Istentől.

12.de teljes fölmentést nem ad: ve-nakké ló jenakké.
Talán úgy tudnánk ezt visszaadni: „fölmentve nem ment föl”. Vagyis az ember bűneinek a következményével számolnia kell. A bűnt megbocsátja, elveszi, elengedi, de annak következményeit nem feltétlenül szünteti meg az ember életében. Megszünteti az „avont” és az „avon” látható jelét, a „pesát”, és elveszi a „cháttáát” is, de a következményeket, amik értek a mi ellenszegülésünk, lázadásunk, engedetlenségünk és eltéréseink miatt, azt nem veszi el. Arra emlékeztet. Emlékeztet, hogy nehogy újra bűnbe, „pesába” vagy „cháttáába” essünk, nehogy a szívünk felfuvalkodottá váljon, és nehogy azt képzeljük magunkról, hogy istenek vagyunk. Azaz nehogy úgy járjunk, mint annak idején Ádám és Éva…
Ezért van szükség az emlékeztetésre, a következmények megmutatására, hogy lássuk: honnan jöttünk és mivé lettünk, de sose feledjük, hogy Ki vette el tőlünk a bűnt…


13.megemlékszik az atyák bűneiről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen: pokéd avon avot al-banim ve-al-b’né banim al-silésim ve-al-rivéim.
Ellentétben az ezeríziglen tartó kegyelemmel, a „cheszed” gyakorlásával, a bűnről csak harmad- és negyedízig emlékezik meg.
„Pokéd”, azaz felkeres, vizsgál, megszámlál, megbüntet, büntetést elrendel a bűn felett.
Általában úgy értelmezzük ezt a verset, hogy itt az ún. generációs átkokról van szó. Azokról a bűnökről, melyet apáink, nagyapáink elkövettek, és hordozzuk súlyát. Hordozzuk egészen addig, míg nem találkozunk Istennel, az Ő törvényeivel, megváltásával, kegyelmével.
Azonban ha tovább megyünk, itt nem csupán a generációs átkok megszüntetéséről van szó. Nemcsak a mi életünk időzónájáról…
A „pokéd” szóban a megvizsgálás, átkutatás, megszámlálás is benne van. Megvizsgálja, megnevesíti, felkeresi a bűnt, hogy megszüntesse, elvegye és végleg kiirtsa, megszüntesse.
Ez a harmad és negyedíz nem más, mint az élet beteljesedésének a szimbóluma. A hármasság, mint a szellem (ruach), lélek (nefes), test (bászár) jelképe jelenik meg és a négyesség, a szellem (ruach), lélek (nefes), test (bászár), és az az életet adó gyújtószikra (nisma), mely beindítja az első hármat. (Erről a gyújtó szikráról, a nismá-ról beszél a Teremtésnél a Biblia, amikor Életet lehelt Isten az emberbe.)
Ennek a befejeztével elengedi büntetését, azaz kell számunkra egy időintervallum, amíg a szellemünk, lelkünk, testünk, és az az Élet, mely által létrejöttünk, ki nem cserélődik arra a megtisztított, megszentelt és újjáteremtett szellemre, lélekre és testre, mely már nem a bűn hordozója, hanem az Új Élet képviselője, Isten cheszed-jének látható jele itt a világban…


Isten kinyilatkoztatása – személyes életünkben

Ahogy láttuk a fenti felsorolásban, miképpen mutatkozik be Isten Mózes előtt, úgy érvényes ez a mi életünkben is. A felsorolás sorrendisége nem véletlenül az, ami.
Amikor személyes életünkben eljutunk arra a pontra, hogy nincs tovább, szembesülünk azzal, milyen tehetetlenek, kicsik, esendők vagyunk-és szembesülünk azzal, hogy milyen hatalmas, ésszel felfoghatatlan, behatárolhatatlan erő van felettünk. Valamit megérzünk az Örökkévaló Istenségéből, mely sokszor félelemmel fog el.
Megtérésünk pillanatában azzal az Istennel találkozunk, aki „irgalmas és kegyelmes”. Aki szembesít a bűneinkkel, önmagunkkal, de egyből körülölelő szeretetében megérezzük a biztonságot, az otthont. Ebben az időszakban folyamatos szeretetét és közelségét tapasztaljuk meg, hogyan védi az Atya a gyermekét, hogyan öleli magához, szeretgeti, kedveskedik neki, cirógatja.
Aztán eljön a következő fázis, újjászületésünk utáni szakasz, amikor megkezdődik a tisztulás, a megtisztítás időszaka. A „keményebb falat” az életünkben, amikor jön a bűnök rendezésének az ideje. Jön az ítélet, jön a szembesítés, jönnek a törvények, hogy elinduljon a megszentelődés folyamata. A körülölelő, szinte ölében hordozó szeretet átalakul egy elindító, útra terelő, tanító, ha kell, feddő, cselekvő szeretetté. Megkezdődik a tanítás, a nevelés. Következik a bűnöktől való szabadulás, a helyreállítás időszaka.
Ezalatt az időszak alatt folyamatosan érezzük hozzánk való türelmét, kegyelmét és igazságát. És ahogy egy folyamattá válik az életünkben a megszentelődés, úgy egyre közelebb kerülünk az Örökkévalóhoz. Egyre jobban érezzük az ezredíziglen való hűségét, és érezzük, ahogy harmad- és negyedíziglen való bűneink elhomályosodnak, majd eltűnnek. Kezdünk érettekké válni szellemben, kipróbáltakká, megerősödöttekké. És egyszer csak észrevesszük azt az Újat, melyet Ő teremtett bennünk. Azt az új szellemet, az új szívet, érzéseket, gondolatokat, mely az Ő eredeti terve szerinti. És ekkor kezdjük csak igazán megismerni az Urat….


Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat




SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés