CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Eszter:

Ígéret gyermekei


A napokban elgondolkoztam e szó eredetén: ígéret, s aktuálisnak láttam elővenni e témát, hiszen a mostani hetiszakaszok is Ábrahám és az ősatyák kapcsán tele vannak ígérettel. Ígyhát elkezdtem vizsgálgatni e szót, mit is jelent az ígéret? Milyen ígéretei vannak Istennek a Bibliában, milyen ígéretei vannak az embernek Isten és embertársai felé, s milyen ígéreteink vannak nekünk a hétköznapjainkban.

Most kivételesen elsőként a szó magyar jelentése fogott meg. Az „ígéret, ígér” szavunkban benne van az „ige” szó, melyből az „ígéret” eredeztethető. Az „ige”, mint szófaj, ami a meghatározása szerint történést, cselekvést, létezést jelent. E három síkon, ha tovább megyünk, ígéreteink tehát nem mások, mint a történéseink, cselekvéseink, létezésünk megvalósulása. Kimondok egy ígéretet, és az történéssé, cselekvéssé válik, létezik. Ez lenne az optimális helyzet. Azonban számtalan esetben ígéreteink nem válnak se történéssé, se cselekvéssé, se létezővé. Eltűnnek, megszűnnek, mintha nem is lennének. Miért? Mert nem lesz részünkké, nem épül be az életünk eseménysorozatába, nem épül be gondolat- és érzelmi világunkba a kimondott szavunk, nem fontos számunkra, így nem lesz belőle cselekedet, sem létezés. Mennyi ígéretet tettünk már, felsorolni sem lehet! És azokból mennyi valósult meg?.... Inkább ne számoljuk. A kérdés azonban ott van: miért nem tud valósággá válni az ígéretünk? Miket ígérünk mi meg és ki(k)nek? A jól ismert jeles napokhoz kötött ígéretek, születésnapi, szilveszteri, a „mostantól nem csinálom” ezt vagy azt, vagy éppen a „mától fogva megteszem” ezt vagy azt. „Megváltozok, jó leszek, leszokok a cigiről, stb.” Ismerősek. Kimondjuk, és mégsem történnek meg. Pedig lehet, hogy tényleg komolyan akarnánk, de nem jutunk el a cselekvésig. Vagy csak egyszerűen ígéretet teszünk a másik embernek, hogy majd felhívjuk, majd elmegyünk hozzá, majd visszaadjuk a könyvét, és semmi nem lesz belőle. És eszembe jut az Ige, ami már nem a szófaj kategória, hanem Isten kinyilatkoztatott szava. Az Ige, mely szintén jelent számunkra történést, cselekvést, létezést. Amikor pedig az Ige válik élővé bennünk úgy, hogy az történéseket eredményez, úgy, hogy vezérli és meghatározza cselekedeteinket, akkor lehetséges az, hogy ígéreteink valósággá, vagyis történéssé és cselekvéssé válnak. Nem ragadunk le az elméleti síkon, hanem kivitelezzük azt. Megérezzük a szó valóságtartalmát, és nem üres, légből kapott, felelőtlen ígéreteket teszünk magunknak vagy egymásnak, hanem szavunkat a létezés, a bizonyosság tölti be.

Amikor végiglapoztam azokat a részeket a Bibliában, ahol Isten ígéretéről van szó, kicsit megdöbbentem, hogy tulajdonképpen nincsenek ígéretei Istennek. Egyetlen egy ígérete van, és nem sok-sok ígérete. Ez az egy ígéret pedig Ábrahámnak adatott, s erre az ígéretre épül fel Mózestől fogva a prófétákon át az evangéliumokban minden, s erről az ígéretről tesznek bizonyságot az apostoli levelek is mind. Mi ez az ígéret? Mózes 1. Könyvének 12. fejezete Ábrahám elhívásával kezdődik, mely így szól: „ És mondá az Úr Ábrámnak: Eredj ki földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei.” (1-3 vers) Pár verssel arrébb ugyanez az ígéret bővül ki a következőkkel: „Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy északra, délre, keletre és nyugatra. Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében, mert néked adom azt.” (13, 14-17) Ugyanezt az ígéretet erősíti meg Isten Izsáknak és Jákobnak is: benned áldatnak meg a nemzetek, és tiéd és utódaidé az Ígéret Földje, Kánaán. Erre épül fel Izrael egész történelme, küldetése. Isten ígéretet tett az ősatyáknak, és az úgy lett. Megtörtént, cselekedetté és valósággá vált. Az újszövetségi levelek erről az ígéretről, mint beteljesedésről tesznek már bizonyságot. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adott ígéret Krisztusban vált valósággá, történéssé, cselekvéssé. S mit jelent számunkra az ősatyáknak tett ígéret? Pál így írja: „Mi pedig, atyámfia, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.” (Gal.4,28) Izsák szerint. Izsák pedig a teljes odaadás, odaszánás szimbólumává vált. Amíg nincs meg életünk teljes odaadása és odaszánása Isten oltárára, amíg egy kicsit is ragaszkodunk a saját magunk alkotta életutunkhoz, elképzeléseinkhez, vágyainkhoz, addig Istennek nincs ígérete számunkra. Ha Izsákként Őelőtte van az oltáron egész lényünk, szellemünk, lelkünk, testünk minden rezdülése, akkor van ígéretünk. Akkor az ígéret gyermekei vagyunk. S mi ez az ígéret? Most e szó héber jelentése adja meg a választ: biztonság, bátorság, bizalom, csendes megnyugvás. Ennek vagyunk a gyermekei. Isten ígérete nem más számunkra, mint biztonság. Olyan védelem, mely bátorságot ad a tettekhez, a cselekvéshez. Bizalom, mely erőt ad a tovább lépéshez. Csendes megnyugvás, mely megszüntet minden ide-oda kapkodást, és stabilitást eredményez. Akkor vagyok az ígéret részese, ha mindez bennem van. Ha tudom, ismerem a célom, s minden Isten által kapott eszközt, tálentumot, adottságot felhasználok, hogy betöltsem, beteljesítsem a rám bízott feladatot. Az ősatyáknak tett ígéret mindannyiunk ígérete. Áldás leszel, s tiéd lesz a föld. Semmi más ígérete nincs Istennek, összesen ez. Azonban sem az áldás, sem a föld nem az általánosságban elképzelt áldást és földet jelenti. Nem a szellemi, lelki és anyagi javak meg- és felélése, az azokban való gazdagság az áldás. Az áldás szava a héberben megegyezik a térd, a térdhajtás, a leborulás szavával. Amíg te hetykén, gőgösen állsz Isten előtt és „nagy az arcod”, hogy majd te megcselekszed és véghezviszed ezt vagy azt, addig nem lesz ígéreted. Amíg nincs benned az istenfélelem, az alázat, a teljes leborulás, az önmagad meg- és feladása, Isten hatalmának és uralmának teljes elfogadása, addig nem lesz ígéreted. Ha azonban szíved, lelked és tested meghajol Őelőtte, akkor tudod birtokba venni a földet, az Ígéret Földjét. Azt a földet, mely az elhívásod területe. Nem csupán a földrajzi Kánaán a mi ígéretünk, hanem az a hely, ahol te be tudod tölteni a feladatodat, az elhívásodat. Az Ígéret Földje az a föld, mely az elhívásod földje. S ebben a két ígéretben, a leborulás áldásában és az elhívásod földjén fogod megélni a biztonságot, a bátorságot, a bizalmat és a nyugalmat. Amikor a helyedre kerülsz, az ígéret történéssé, cselekvéssé és létezéssé válik. Nem ál, hanem igaz, valódi biztonságod lesz, nem a félelem, hanem a bátorság vezeti tetteidet, s a bizonyosság, a meggyőződés bizalma megnyuvást ad. Ez Isten ígérete, ez Isten Igéje. Hiszen az Ő Igéje által és az Ő Igéjében élhetjük meg a biztonságot, a bátorságot, a bizalmat és nyugalmat. Ha az Ő Igéje élettelen bennünk, ha nem részünk, ha hébe-hóba valami kis foszlányt olvasunk, hallgatunk és tartunk magunkénak, s vágyaink, akarataink kielégítésére használjuk az Ő szavát, akkor nincsenek ígéreteink. Ha viszont a kinyilatkoztatott szava az Ő elrendelt terve és akarata szerint átjárja szellemünket, lelkünket, testünket, és élővé válik, akkor az ígéret gyermekei vagyunk.

Aztán tovább menve kerestem a Bibliában az ember ígéreteit Isten és embertársai felé, s nem találtam, mert nincs. Ember nem tehet ígéretet. Helyette tehetett fogadalmat Istennek, és esküt Istennek és embernek. De ígéretet nem. Hiszen ígéretre kizárólagos jogosultsága Istennek van. Ember nem adhat embernek bátorságot, biztonságot, bizalmat vagy megnyugvást. Rámutathat az ígéret forrására, de ő maga nem képes adni, nem képes megteremteni azt. Nem léphet Isten helyébe. Így nem ígérhetünk egymásnak semmit. Nem a mi jogkörünk. Fogadalmat tehetünk, de ígéretet nem. Fogadalmaink azonban -mint ahogy a szóban is benne van- fogást, megfogást, megkapaszkodást, ragaszkodást jelentenek ahhoz, amit kimondtunk. Kötnek. E kötés pedig lehet pozitív és negatív értelmű is. A Bibiliában a fogadalom szavát egyaránt használták az Örökkévaló Istennek tett fogadalomra és a bálványok imádatára is. Ha valaki fogadalmat tesz egy eszmének, ideológiának, vallásnak, hozzá köti magát egész lényével. E kötés határozza meg az életét. A fogadalmak azonban a Bibliában ideig valók voltak, addig tartottak, amíg „le nem járt” az idejük. Egy meghatározott időintervallumra szóltak. Külön rendelet szabályozta a fogadalmakra vonatkozó törvényeket, és az azok alól való feloldásokat. A mi fogadalmaink nem örökérvényűek. Ideig-óráig valók, ezzel is jelzik halandóságunkat. A fogadalommal ellentétben azonban az ígéret örökérvényű. Isten ígérete állandó, örök, nem egy meghatározott időszakra vonatkozik, hanem folytonos, végtelen. Az ősatyáknak tett ígéret nem zárul le az Ószövetség utolsó lapjain, és nem fejeződik be az apostolokkal, hanem ma is ugyanúgy érvényes ránk, s érvényes marad, amíg világ a világ. Mert Isten ígérete, Igéje örök. S ennek az öröknek, ennek a folyamatosságnak mi Krisztus által lehetünk részesei. Hogyan?

Ígéretet csak az tehet, aki szabad. Aki fogság alatt, fogadalom alatt van, az nem. Ezért küldte Isten a Szabadítót, hogy a fogságból szabadok lehessünk az Ő ígéreteinek betöltésére. Amíg fog, amíg köt valami, addig nem vagyok szabad. Az ígéret csak a szabadságban teljesedhet be. Csak a szabadságban tudom megélni a biztonságot, a bátorságot, a bizalmat és a nyugalmat. A szabadság gyermekeinek van ígérete. Csak a Szabadító adta szabadságban tudom cselekvésként, történésként és létezésként megélni Isten Igéjét. Szabad vagyok-e az ígéretre? Vagy még mindig köt, még mindig fog valami? Pontosabban én fogok, én ragaszkodok még mindig valamihez, ami miatt nem vagyok szabad arra, hogy megéljem az ígéretet? Mert a saját magam által kitalált fogadalmaim gátolnak abban, hogy Isten ígéretének, a biztonságnak, a bátorságnak, a bizalomnak és megnyugvásnak a részese legyek. Ezért jött a Szabadító, ezért kapta a Jesua nevet, hogy szabaddá tegyen nem csupán a bűntől, hanem minden olyan fogadalomtól, mely akadályoz abban, hogy az ígéret beteljesüljön. Ezért lett a Krisztus Jézussá, ezért lett a Messiás Jesuává. Azért, hogy a fogadalmak múlandósága helyett az örökkévaló ígéret részesei legyünk; hogy beemeljen abba az ígéretbe, mely a múltban, jelenben és jövőben örökérvényű. Ő szabadként minket is szabaddá tett, hogy Isten ígéretének folyamatossága működjön. Életünk így lehet Isten időtervében a múltnak, a jelennek és jövőnek egyaránt része.

Milyen ígéreteink vannak nekünk egymás és magunk irányába? Ne legyenek ígéreteink. Se fogadalmaink. De legyen történéssé, cselekvéssé és létezéssé bennünk Isten Igéje a Szabadító által kapott szabadság által, hogy biztonságban, bátorságban, bizalommal és megnyugvással haladjunk elhívásunk útján az istenfélelem, az alázat és az egyedüli Király előtt való leborulás és meghajlás áldásával, hogy birtokba vehessük, őrizhessük és használhassuk azt a földet, melyet ígéretként kaptunk: szolgálatunk területét. Legyünk így mi magunk az ígéret gyermekei!

2012.11.10.




SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés