A gyógyítás célja

Isten meggyógyít, hogy Törvényeit megismerhessük, járhassunk azokban és másoknak azt tovább adhassuk!

Erre példa Izrael Népének története:

A Nép generációkon át, nagy nehézség, szegénység, és a betegségek sok ártalmas és veszélyes körülmények között végezte rabszolga munkáját.
A sárdagasztásban járványok támadhatták, mely által látásuk, a kegyetlen munka az építkezéseken akár bármely testrész elvesztésével járhatott.

A Nép azonban amikor a Szinaj hegyéhez ért,...meggyógyult!

Honnan tudjuk?
A történet leírásából:

„Megálltak a hegy tövében…” (2.Mózes 19:17), tehát mindkét lába megvolt mindenkinek, és azok nem is fájhattak…

„Meg fogjuk cselekedni”…(19:8). Ezt pedig csak az ígérheti, akinek két keze van, mitöbb azok épek és munkára alkalmasok…

„Az egész nép látta a mennydörgést” (20:15)…Tehát mindenki látott, szemeik is épek maradtak.

„megtesszük és híven meghallgatjuk” (24:7) Eszerint valamennyien jól hallottak…

„ és felelt az egész nép együttesen” (19:8) Tehát egyikük se lett néma, valamennyiüknek megnyílt hangosan a szájuk feleltre.

Lehetséges, hogy sokan e felsorolásban vajmi humort vélnek felfedezni.
A mindent megmagyarázni szerető és azt művelő zsidó gondolkodást látja benne.
Az okfejtés valóban „zsidós”, az üzenet azonban népeken és korokon felüli.

Amikor valaki megtér, és elindul az újjászületés pillanatáig, addig bizony különösen szüksége van Isten különleges megtapasztalásának.
Szinte valamennyien olyan, bűnös helyről érkeztünk, ahol a halálos betegségek, a veszélyek, sőt maga a Halál leselkedett ránk, hogy elpusztuljunk.
Tette, hogy ne tudjunk kivonulni a magunk „Egyiptomából”, tette, hogy ne dönthessünk kivonulás nehéz és veszélyes vándorlására. Arra az útra, ami Haza vezet.
Ez az út, az első lépésétől azonban már Isten Szellemének vezetése alatt áll.
A Mindenható isten, aki velünk van, vezet, véd, óv, és felkészít arra a percre, amikor magunk is megállunk a Hegy lábainál.
Számunkra két Hegy van.
A törvényadás hegye, vagyis meg kell állnunk Isten előtt. Majd a másik hegy, amikor a Golgotához érkezve átadjuk életünk felett minden uralmat mindenek Urának, a Názáreti Jeshua HaMassiah kezébe tesszük le.
Aki valóban megtette ezt, az megérti Isten szeretetét.
Ennek az útnak során ténylegesen megtapasztalja, hogy a sárban taposó, vályogot készítő lába valójában egy útra adatott, arra az útra, mely az újjászületésig, majd onnan a végső cél felé, de már a Felkent Messiás király hatalma és uralma alatt halad tovább.
Ehhez az úthoz nemcsak döntés, hanem meggyógyult lábak is kellenek.
A régi utakat elhagyó, a régi utakon megbotlott, összezúzott, kificamodott lábaink pedig apránként gyógyulni kezdenek, felkészülnek a tanítványi útra...
Aztán az állhatatosság iskolája következik.
A gyógyult lábaink már képesek megállni, amikor a döntés helyéhez és idejére érkeznek Isten elé.
Nem remegnek, amikor megérkeznek, és amilyen a belső gyógyulás, oly erősek lesznek lábaink.
A kezeinkről is kiderül hogy sok dologra alkalmasak.
Arra, amit Isten akar, hogy elvégezzük.
Már nem kapaszkodunk görcsösen, sérült lábaink miatt nem kellenek mankók, nem kell, hogy a kéz segítsen a lábaknak…
A pusztai úton pedig a kőfaragó, vályogvető, falakat építő kezek nem dolgoznak idegen uraknak, sőt eközben pihennek is egy nagy, és újabb feladatra…

Egyiptom sötétje, szellemi, lelki sötétsége pedig fokozatosan világossággá lesz.
Látjuk helyzetünket, látjuk a célt, látjuk a velünk járó, és a Szinaj hegyig, az engedelmességig vezető Mindenható Istent…

A gyógyulások pedig folytatódnak.
A láb, a kéz, majd a látás után pedig egyre közelebb kerül mindenki az engedelmesség, odaszánás vágyához.
Már hallani is szeretné a törvényt, a parancsot, Isten Szavát, hogy elindulhasson a megígért Cél felé…

Istennek felelősen igent mondani, neki engedelmességet fogadni csak olyan ember tud, aki lábában, kezében, útjaiban, tetteiben megtisztult és szabad a lába és a keze Isten útján járva szolgálni.
A felelős döntéshez szükség van hallásra, szükség van látásra.

Mindezeken szinte korona, amikor az ember szájával hitet és ígéretet tesz, egy Szövetségre maga mondja ki a választ, a választott engedelmességet.

Amikor tapasztalunk fizikai, lelki és szellemi gyógyulásokat, szükséges tehát megértenünk, mindez azért történik, hogy semmi se akadályozzon a szövetségkötésünkben, semmi ne akadályozzon abban, hogy Isten parancsait be tudjuk tölteni teljességgel.
A gyógyulás nem ajándék, ár, azzal egyenértékű, nem cél, hiszen a gyógyítás célja, hogy Istennel és Isten akaratával találkozhassunk.
Célja, hogy ezáltal jobban megismerhessük Istent, és örömmel adhassuk át Őneki életünket,- hiszen Ő sokszor bizonyított már , mint Mindenható, aki velünk volt megérkezésünkig...

Számunkra is jó, és kell a pusztai vándorlás.
E vándorlás pedig megtisztulás, meggyógyulás arra, hogy átadhassuk teljesen az életünket.

Isten a Választott népnek az indulás előtt maga jelentette ki:
Én leszek a gyógyítód…
Ez az ígérete, ami végigkísérte Egyiptomtól a Szinajig népét.
Mint olvashatjuk, - meg is cselekedte ígéretét.

Számunkra is ez az ígéret:
Indulj el Egyiptomból, Veled leszek, megtapasztalod lábad, kezed, füled, szemed, és szád meggyógyulását, mely nem más, mint a teljes lényed gyógyulása.

Lehetséges, hogy ez az ígéret a testedre is vonatkozik, hisz e gyógyulás ma is lehetséges.
De nem a gyógyulásodért gyógyít meg, hanem azért, hogy alkalmas legyél követni akaratát, betölthesd elhívott utadat, és más is láthassa rajtad is Isten Ígéretét…

A mi jutalmunk pedig, hogy előtte állhatunk.
Áldása pedig, hogy magáévá fogad, népévé fogad és adja számodra a törvényt.
A másik hegy, a Golgota következő állomásánál pedig a törvénye által kegyelemben részesít, hogy tovább mehess, immáron Jeshua HaMassiah parancsnoksága alatt.

Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat