Érzelmi befolyásolás rabságában


Harcok egymás ellen… Párkapcsolatban, családban, gyülekezetekben, és közösségekben. A világban egyre növekvő a jelenléte, de a szekularizálódott kereszténység mindennapjaiban is növekedőben van a rivalizálás, megosztás. Hatalomért, és annak megtartásáért.

Eközben a vallásos házastársak sem riadnak vissza a lelki, sőt a testi terrorizálás gyakorlatától. Csupán a félelem, amely megfékezi az embereket, hogy egy határt túllépve, akár a legsúlyosabb végkifejlet be ne következzen tetteik által. Ugyanakkor minden kapcsolatban fellelhető valamely testi, vagy lelki vágy, szükséglet, érdek, haszon reménye, aminek elérését kényszeríteni akarja valamely fél. Más esetekben a rendezés, és leválasztás azért nem jön létre, mert valaki mindezek elvesztésétől tartva lelki síkon, manipulatív eszközökkel szeretné megtartani uralmát más felett.
Valami látható, működő és valóságos. Két alap, amely nélkül emberi kapcsolataink, közösségeink romlásba, és elhalásra jutnak. Szétszakadnak, majd elhalnak.


Bűnbánat és megtérés

…Minden közösségben alapvető feltétel és szükség. A bűnbánat tekintetében is, hiszen nem vagyunk tökéletesek, miáltal egymással, és valamennyi emberi kapcsolatunkban szükséges egymással az Isten szerinti rendeződés.
A megtérés, és különösen a bűnök elhagyása, rendezése bizony nem jár önfeladás, vagy akár fájdalom nélkül. Ezért a valódi és teljes megtérés, bűnrendezés és a bűnöktől, kötözöttségektől való szabadulások mellett nem ritkák a hamis, megjátszott, lényegében meg nem történt esetek. Mi több, manipulálással nemcsak elhitetnek, hanem súlyos károkat okozhatnak a közösségekben. A társas viszonytól a gyülekezeti élet működésében.

Ennek tudatában ismernünk kell mindazon érzelmi befolyásolásokat, melyekkel az ilyen emberek beépülnek, majd rombolnak.

Megváltozásuk hazugságainak, álmegtérésük színjátékának ellenére nemcsak nincs változás bennük, hanem rejtett bűnük láthatatlanul, vagy éppen hirtelen robbanással, vagy kitöréssel veszélyeztet.

Mielőtt ezeknek sértettjei, szenvedői, vagy kárvallottjai lennénk, ismerjük meg a nem is rejtett jeleit a manipulációnak.
Figyelmetlenségünk, toleranciánk miatt ne essünk bele az olykor előre megtervezett csapdába. Hiszen érzelmi befolyásoltság eszközével akár magánéletünkbe, közösségünkbe is beférkőzhet bárki, amennyiben a megtérését, bűnrendezését hazudja valaki. Ők, akik változni nem akarnak, de káros és súlyos helyzeteket, állapotokat hozhatnak létre.

Kezdjük tehát azzal, hogy valaki életében megtörtént-e a megtérés?..
A világi, bűnös életéből, vagy az elkövetett bűnéből kijött-e? Ez utóbbi akkor lesz fontos, amikor valaki lelepleződik. Nem mindegy, és nem elodázható, elhanyagolható ennek ismerete, hiszen akár házasságkötés, vagy olyan közvetlen kapcsolat jöhet létre tolerancia által, amellyel vissza lehet élni, és nehéz abból kiszabadulni, a kapcsolatot megszüntetni.

Legyen így első kérdés:

Valóban megtért?...


Lelepleződik, kiderül, vagy szembesül?

Első állapot, amikor egy személyes, társas, vagy közösségi kapcsolatban lelepleződik valami. Valakinek a rejtett bűnére derül fény, vagy jól álcázott személyiségéről lehull a lepel, és álarca mögül feltűnik valódi arca.
Szembetűnő lehet, amikor valaki kényelmetlenül érzi magát, feszeng. Dühös kitöréseit vagy szomorú állapotát egyre inkább érzékeli környezete. Láthatóan önmagával is perben van, elégedetlen.

Ennek láttán felmerül a kérdés: mindezek a bűntudattól vannak-e, avagy a bűnös szorong, vagy bosszankodik, hogy helyzete, állapota, vagyis a valós lényére derült-e fény? A másik becsapására épülő, és embereket manipuláló tervei, szándékossága lepleződött le?...

Viselkedése már az első megnyilvánulásaiban kódolt üzenetként jelez azoknak, akik ismerik a valódi megváltozás szinte általános menetét.
Aki pedig felismeri, szembesül meg nem tért, saját és bűnös helyzetével, állapotával, az nem a szomorúságába vonul, és nem hadakozik, nem védelmezi önmagát. Nem marad öngyűlöletében sem. Elvonul, számot vet, majd sorban rendezni kezdi mindazt, amit mások, vagy akár önmaga ellen tett. Igyekszik mással tiszta, rendezett viszonyt kialakítani. Saját akaratát már nem öncélúan, erővel, vagy manipulálva érvényesíti, hanem másokkal egyre inkább összhangba hozva életét, képessé válik társas, közösségi, szolgáló, másokat kiegészítő élet feladatainak betöltésére. Más ember tér vissza, vagy kerül el más helyre és feladatra.

Azonban a környezetének pontosan tudnia kell, hogy valóban változást él meg valaki, vagy emberek elhitetésével, érzelmi befolyásolással próbál helyzetbe kerülni, vagy mások felelőtlensége miatt létrehozott státuszában maradni? Mindabban, amelyből haszna származik valamely módon, és azért, hogy régi önmagát megtartva, bűneit titkolva, elrejtve ne kelljen megváltoznia, megtérni, bűneit rendezni és elhagynia.

Mindezekért, amikor valaki az igazságot más igazsággal kicseréli, félrevezető módon és befolyásolás eszközeivel elfogadtatni akarja, házastársi, családi, bármi emberi kapcsolatában uralkodni kezd, amely következmény a rombolás kezdete. A felelőtlen befogadásban, és a humanista tolerancia megbocsátó, hamis szeretetében mindennek a veszélye személyes, és vezetői felelősség.
Mi tehát a hamis megtérés, hamis bűnrendezés jellemzői?

1./Sajnáljatok...
Az újonnan érkezők jelentős száma a szándékának kinyilvánításakor leleplezhetőek. Bemutatkozásuk rejtett szándéka: sajnáljatok! A sajnálat elérése által ajtókat nyitnak, és sok esetben a humanizmus miatt befogadást nyernek. Önmaguk múltját teszik sajnálatossá azáltal, hogy kimondják: „Nagyon sajnálom a múltamat, a történéseket. Azokkal szakítani akarok…”… E szavakkal jelzi, hogy ő már más, egy jóra vágyó, sajnálatra, és segítségre, megértésre érdemes, már „jó” ember.

Ennek tartalma mégis más! Lényegében ki akarja kerülni a múltjával, vagy bűneivel járó felelősséget. Így akarja leplezni, de nem rendezni a múltját, bűnét, mi több annak feltárását szeretné elkerülni. Ezzel magát, életének állapotát, a bűnei miatt létrejött helyzetet nemcsak megmutatni, láttatni nem akarja, hanem önmagából hiányzik a belátás, vagyis nincs bűntudat.
Ő csak a következményektől szeretne szabad lenni!

Hiányzik a bűntudat, de lehetséges akár hamis önigazultság. Nem tud így, vagy nem akar szembesülni tetteinek súlyos következményeivel, az okozott fájdalom, károk tényével sem.

Mindezek nélkül pedig nincs valódi megtérés éppúgy, mint szabadulás, megtisztulás a bűntől…

2./ Megígérem…
Mások a sajnálat helyett az ígérgetés módszerét használják. Lényegében ez az elhitetés, amely a legtöbbet használt, vissza, vagy befogadásra befolyásoló eszköz.

Mától, mostantól, ráadásul „soha többé” és hasonló ígéret hangzik el, mely a változás, a megtérés, a bűn befejezésére tett ígéretek hangoztatása. Minden esetben azonnal látható a kötözöttség, amely megnevezésének következményei rendszerint kellemetlenek, vagy éppen veszélyesek az elkövetőre. Az ígéret kimondása azonban éppen azt jelzi, hogy a megváltozás szándéka, vagy lehetősége nem adott. Kérdéses tehát az őszinteség, a valódi, jó akarat megléte. Legtöbb esetben az ígéret nem más, mint hitetés. Az, amikor a hitető önmaga sem hiszi a változást valamiben, de jobb, elfogadottabb benyomást akar mutatni, önmagát változatlan állapotában elfogadtatni.

A kinyilvánított „jó akarat” azonban nem azonos az elhatározott döntéssel.
Az igazán megtérő ember megtér. Nem hangoztatja, mintegy reklámozza önmagát. Nem mutatja, mégis szembetűnő a változás, és a növekedése a jónak az életében. A bűneit felismerő, megbánó, és rendező ember nem halogat, hanem rendeződik… Rendben él a környezetével is….

3./ A mártír szerepében
A figyelem felkeltésének ismert módozata. A bűnbánót eljátszó ember hirtelen aszkétává válik. Ruházatában, mindentől visszavonuló életmódjával, önsanyargató, akár böjtölő remeteszerű viselkedésével adja tudtul a világnak mély megbánását, bűnösségét. Jelzi, hogy büntetést érdemelne. Így jóvátételként önmagát bünteti azért, amit tett. Önmagukat ítélik meg látványosan, hogy emberek mentsék fel tetteik következményeitől. Áldozatokra képesek ezért.

A rejtett cél pedig újra és újra az, hogy sajnálják őket, figyeljenek ezáltal rájuk. A valódi bűnbánat, és a valódi megtérés, bűnrendezés helyett emberek megbocsátásával, megértésével és elfogadtatásukkal így akarják elrejteni, lerendezetté, megoldottá tenni állapotukat.

4./…ő is, minden és mindenki bűnös…
Talán a legveszélyesebb külső ráhatás, és manipulálás, amikor a bűnt elkövető az áldozatára terheli bűnének okát. Minden rosszért az áldozatát teszi felelőssé. Megtérése is „e bűnös, rossz világból” történik, és nem saját bűnös életéből akar kiszakadni.

A bűnei következményeit ráadásul fokozza, amikor nemcsak a történtek megítélését befolyásolni képes, mikor az áldozatból okozót, okot formál.
Ő, aki nem válik el, aki elevenen tartja ráhatását a másik félre. Nehogy az feldolgozza fájdalmait, gyógyulhasson.

Ő, aki minden eszközzel, tolakodóan az áldozatának érzelmeit bombázza. Leveleivel, telefonjaival, és minden eszközzel el akarja fogadtatni, hogy a másik fél vállaljon részt a bűnök létrejöttében. Oly addig, hogy akár a teljes felelősséget is átterhelheti.

Eszköze ismert, sőt súlyosabb, hatásosabb, mint az előzőekben felsorolt.
„Sajnáljatok,..mert miatta
Sajnálom,..ha te nem…
Megígérhetem, ..ha te is…
Tulajdonképpen ebben én vagyok a szenvedő….miatta.”

Ez esetekben tény, hogy a bűnt elkövető nem látja és így nem is vállalja saját felelősségét…

Más esetben nyilvánvaló a tudatosság, a bűnök és következményeinek áthárítása. Elvégre a cél nem más, mint bárhogy elhárítani a bűn és a bűnös élet felelősségeit.

Szembesülés és megtérés helyett így lesz ok a társadalom, a történelmi kor, a szülő . Az ilyen manipulátor emberek pedig sohasem juthatnak ezért megtérésre, miközben önmagukat semmiben sem tartják rossznak, csak mások áldozatának. Ezzel zsarolnak, jóvátételt, és áldozataiktól behódolást várnak el….


Betolakodók, és behívottak

Amikor manipulatív emberekről, keresztényekről is beszélünk, nem elégséges arról beszélni, hogy milyen jellemzőjük által ismerhetjük fel őket. A meg nem térteket, a bűneiket szerető, vagy azokat megbánni, elvetni képteleneket, valamint a saját érdekeik miatt betolakodó beépülőket miképpen fogadjuk, mennyire engedhetjük közel, és mennyire, egyáltalán miben vállalhatunk közösséget velük?...

Talán fontosabb és alapvetően lényeges azon okokat feltárni, amelyek őket arra késztetik, hogy elhitessenek, befolyásoljanak másokat, és közösségeket is.

Ők a Sátán küldöttei, avagy önmagunk hívjuk be őket?

Úgy gondolom, hogy e két lehetőség együtt működik ott, ahol a megtérés nem Krisztus Testébe történik, vagyis Istenhez a Messiás uralma alá, illetve ott biztosan, méghozzá elkerülhetetlen egységben. Mondhatnánk: megegyezésben.

Valamint ott fokozottan, sok azonos szellemben, állapotban lévő tagokkal, ahol Isten Igéje, és maga Jeshua HaMassiah ( a Krisztus Jézus) nem kizárólagosan és Egyetlen Alap. Ahol nincs, vagy nem működik a Törvény, vagy más törvények a kötelezvények. Még inkább ott, ahol a tolerancia, a humanizmus hamissága, álszeretete létrehozza a hamis kegyelmet. Hiszen a manipulálóknak ilyen közegben már hitegetni, befolyásolni, önmagukat elfogadtatni sem kell. Ott mindezekért még sajnáltatni sem kell magukat. Ígérgetésre sincs igénye senkinek. A hiper-kegyelem minden feszültséget felold, tétlenné tesz, és a bűnös, meg nem tért állapot sem kellemetlen már, hiszen a „már minden rendben” hamis békéje és nyugalma minden elhitetettet lényegében, és lényében, állapotában boldog halottá tesz. Nem kell a változás önmagunkban, és kapcsolatainkban sem. Egyetlen dologra kell figyelni csupán, hogy egymással ne ütközzünk érdekeinkben. Vigyázzunk egymásra, és lehetőleg ne beszéljünk a bűnről, a vallásos és krisztusi ember életének a különbségéről. Isten Igéjéről sem, csak érintőlegesen, nehogy az bárkit is megtérésre, bűnbánatra vezessen…. Ha ez sem elegendő, akkor egyéb tudatot eltompító eszközzel lehet fokozni az érzelmi becsapást. Szólni a mindig és csak pozitív, az embernek kellemes és jó, igényelt és akár elvárt jutalmazásáról, ajándékozásáról, egészen az ingyen kegyelem hamis, dicsőítő öröméig. Amikor a Krisztus nélküli kegyelem válik akár az önmegváltás még hamisabb örömévé.

Szükséges megállapítanunk, hogy a manipulációnak is kettős létrehozója van.


Az uralkodás vágya és a félelem…

Személyesen is több mint fél évszázada vagyok tanúja a neoprotestáns egyházak, és az abból létrejött kisebbek vergődésének. Fennmaradásuk alapfeltétele a növekedés, és a pótlás. Mindenképpen, minden eszközzel, amit biblikusnak lehetséges mondani.

Ennek része a családok egyben tartása, hogy a gyülekezet, mint családok összekapcsolódása egyáltalán fenn maradhasson… Kifelé pedig a minden áron, módon és eszközökkel való misszionálás, amely elsősorban a hiánypótlásként, és ráadásul parancsként kötelező. Toborzás és verbuválás.
Mindezek magukban hordozzák annak veszélyét, hogy némelyek érdekből, vagy félelemből engedelmeskednek szüleiknek, családtagjaiknak. Megtérés, és bűnrendezés nélkül például a bemerítés, mi több, sok esetben gyermeki korukban és felmenőik akaratára válnak vallásos, bejegyzett tagokká. Az így, bennük létrejött kettősség miatt látszólagos, vagy alárendelődött, de mégis érdek-kereszténységüket élik. Azt, ami ráadásul önbecsapásként gátolja a valódi megtérést Istenhez… Ezzel ugyanakkor olyan szülői, és gyülekezeti uralom alá helyezik életüket, mely komfortos, jutalmazott., és a klánokra oly jellemző fegyelemmel bír. Méghozzá elnéző, eltakaró e hatalom. Senki, vagy alig vizsgálják meg a fiatalok megtérésének valódiságát, és a bűnök is elhallgatottak.. Egyik félnek sem érdeke e kettő valódi megléte és működése, amikor csak a fennmaradás és a számbeli növekedés a fontos.

Szinte semmiben sem különbözik ez attól az állapottól, amikor valaki új érkezik. Ugyanazon okok miatt gyors és felületes a befogadás, munkába állítás a közös célok megvalósításáért. Nekik viszont bizonyítaniuk kell, mely magában hordozza a képmutatás alkalmazását.

A nagyobb egyházak úgyszintén szeretnék hatalmukat a lelkeken megtartani és növelni. Azok többségében elegendő a formális kapcsolat, a teljesen laza kapcsolat. Nincs szükség megtérésre, elegendő együvé tartozás névleges állapota. Bűnök tekintetében sem nagy az igény. Hamar rendezhető minden egy formális úrvacsora, áldozás, és emberek általi feloldozás által. Ha pedig valamely bűn nem szüntethető meg, nyomban kiiktatják azt a parancsolatot, amely miatt elkövetője büntetést érdemel. Korszerűsítenek, modernizálnak, mely által valóban a kor szekularizált részéhez közelítve lényegében liberalizálnak, mi több a szabadosságot hirdetik…

A reformok, a liberalizmus vallási jelenléte egyre súlyosbodik.
A kommunikáció rohamos terjedésével, a fogyasztói szokások növekedésével ma már nem lehet a fiatalabb generációkat korlátok közt tartani. Amennyiben a valóságban a meg nem tértek hamarosan, és tömegesen törnek ki. Vannak, akik megtagadnak minden kapcsolatot a hívőkkel, hívő családjaikkal. A tanultabb, helyüket a világban megtaláló fiatalok közül, akiket valami visszatart a családban, hűségesek a felekezetükhöz, előbb-utóbb konfliktusba kerülnek a régi, bevett renddel és szokásokkal.

Tudomásul kell venni, hogy az elmúlt évszázad, családokra, és családokkal épített felekezeti és szervezeti rendje ma már csak látszólagos módon, de gyökeres változáson megy keresztül. Haladva a felbomlás irányába, miközben egyre több a megújítás, modernizálás, vagy éppen a dinamikus fejlődés nevében érkező új hullám.

Az engedékenység, tolerancia miatt egyre inkább a szekularizált vallásosság, a régi kereteit kinőtt közösségek belső konfliktusai láthatóak. Kivéve ott, ahol az egyben tartás akarata elnéző a bűnök megjelenésével, és ott, ahol teret adnak az öncélú, sokszor hitetlen vezetőknek.

Amikor minden területen „új korszak” kezdetét hirdetik, mégis tudnunk kell, hogy az ember a teremtettsége okán, és Isten Szeretetének el nem múló jelenléte miatt is mindig társra, és testi-lelki-szellemi közösségre vágyik másokkal…. Az önimádat magányosságában szenvedve ezért is akar uralkodni, kitörölhetetlen igényeit nem természetesen, és törvényesen megélni, hanem mások alárendelésével, leuralásával.

Ennek átkai, bomlasztó, és a manipulációt is használó ereje, ami okozza a családi, társas, és közösségi viszonyok romlását. Mit tehetünk ellene?


Egyenlően, és egymást kiegészítve élni

E fenti summázás egyszerűnek hangzik, mégis nehéz. Sőt, ha átgondoljuk, mindez Isten Igéje és Krisztus uralma nélkül lehetetlen.

Miképpen akkor sem működik, ha valaki erre képtelen. Vagyis, aki nem azonos szellemi hatalom uralma alatt van. Aki lehetséges, hogy hisz Istenben, de egész más irányítja életét, mint a Messiás hatalma.

A felemás iga pedig nemcsak hívő és hitetlen kapcsolatában, de azonos, sőt veszélyesebb következményekkel járhat vallásos, és valóban hívő, krisztusi életet élő között is.

Minden háborúság, trónviszály, puccs gyökere ez, és elkerülhetetlen a kisebb, nagyobb belharcok megjelenése. Válások, szakadások… Leuralások, despotizmus.

Valamennyi átszenvedett, átélt, vagy éppen működő, ellentétekkel teljes kapcsolat romboló szellemisége innen indul harcba, itt , a másságból meríti hamis igazságát, vélt, vagy tudatosan öncélú jogosságait.

Ebből adódik, hogy szükséges a megelőzés!

Az írás kezdetén felsorolt manipulatív eszközök ismertetése csak néhány, de talán a legáltalánosabban használtakra terjed ki. Felsorolni is lehetetlen, hogy ezeknek mennyi megjelenési, alkalmazott formája van. A szellemi egység építése, megtartása, felügyelete mégis alapvető követelmény.
A más szellemiség megjelenési jellemzőinek tanítása, ismertetése, a figyelmeztetés feladata elsődlegesen a szülők kötelessége. Közösségek, gyülekezetek elöljáróinak számon kérhető felelőssége, hiszen Isten minden tulajdonáért, így egymásért is különböző fokon és mértékben vagyunk kötelezve.

Miképpen a szellemi egység egyben tartására is alkalmaznunk kell a jelentkező veszélyek leleplezését. Nem kerülhetjük el a távolságtartás mértékeinek betartását sem, hiszen nem lehet szabad beáramlása a bűnnek. A humanizmus ellenében működjön a krisztusi, messiáshívő emberszeretet. A tolerancia engedékenységét szüntesse meg a férfias, érzelmektől mentes, emberi vágyaktól szabad, racionális, a jót és a rosszat megítélni és elválasztani képes messiáshívő, Istennek alárendelt akarat.


Szolgálat megtérők felé, konfliktusok rendezése

A megtérés személyes, és nem társas kollektív cselekedet. Természetes következménye, hogy aki újat szeretne kezdeni, keresi helyét, segítőit, testvéri kapcsolatait.

Mindazok, akik messiáshívők (krisztusiak) legyenek azonnal résen, és óvják őket, hogy ne kerüljenek ők emberi fennhatóság alá. Nekik testvérekre, és nem gyámságra van szükségük.

Bármely közösség elöljárói közt működjön valamennyi szolgálati ajándék, hogy eljátszott, hamis megtérés által senki se férkőzzön be öncélú betolakodóként. Számukra a megelőlegezett bizalom helyett legyenek határokat megjelölő felelős, és olyan szolgálatok, amelyek elkísérhetik a valós döntésig, vagy akár az ajtóig.

Mi sem természetesebb, hogy egy családban, a felnőtt, és házasságra készülő gyermekek esetében,- amíg a szülő felelős-, ugyanezt tegye az apa. Ha ő nincs, akkor más, aki közös szellemben a családtaggal.

Különösen a hajadonok védelme, betakarása, tanácsolása nagy felelősség, akik a manipulatív dolgoknak kevésbé ellenállóak. Ők hajlamosok a sajnálatra, ők elhitetőek jobban az ígéretekkel, Ők, akik nehezebben bírják az erőszakot, a lelki, manipulatív terrorizálást is.

Nem véletlen így az sem, hogy az elnőiesedett gyülekezetek, avagy női uralom alatt tartott férfi vezetők szinte alig tudnak ellenállni a felsorolt manipulációk megjelenésekor.

Ugyanígy a konfliktusok rendezésében sem. Gyengeségük miatt szinte vonzó állapotokat okoznak azoknak, akik csak érzelmi, vagy betolakodó szándékkal kopogtatnak. Azoknak is, akik bemenekülnek, vagy elmenekülnek a valós, és végleges rendeződés elől, itt kapnak sajnálkozó szimpatizánsokat.

A bűnök rendezésében pedig nem lehet közvetítője, vagy akár megállítója sem, aki érzelmileg szimpatizál a sértettel, vagy az elkövetővel bármi érdek miatt, miképpen a határozatlan, gyenge ember sem.

Korunkban így kiemelkedően fontos a messiáshívő férfiak helyreállása a Messiás Testében. Hiszen minden betolakodó, romboló erő és személy megjelenésekor, vagy később az emberek, hívők közötti viszályok mielőbbi rendezésében csak egyetlen Igazság, majdan jogosság, és Rend lehet érvényes, amely Isten Igéje a Messiás uralma alatt.

Ahol pedig a Törvényt elvetik, ott a férfiak száma hamarosan csökken, és kinyílik az ajtó a manipulatív szándékú betolakodóknak.

Lehetséges ugyan élni szekularizált keresztényként, felekezeti, közösségi keretek biztonságában, megélni kulturális , szociális komfortot… Azonban ez hamarosan összeolvad a korszerűnek mondott világunkkal. Megjelenik annak minden sajátossága, és a hívő közösségeket csak nevek, szimbólumok, elvek és érdekek tartják össze.

Ugyanez elmondható házasságra és családra is egy idő múltán.


Személyes felelősségünk…

A felnőtt korba, önállóságra jutott ember legnagyobb felelőssége: önmaga. Az az életkezdet, ami magában hordozza a jövőt.

Ezért nem mindegy, hogy társkeresésünk, majd választásunk saját elképzelésünkre, vágyainkra alapozódik. Vagyis önmagunk életének rendezése, az Istennel való békénk rendezett állapota ad meg minden biztonságot az életünkbe betolakodni, érzelmi és más befolyásolásuk által felettünk uralkodni szándékozó emberek ellenében.

Ez a feltétele annak is, hogy társunkkal, közösségeinkben minden bűn azonnali rendeződés által ne, vagy kevés sérüléssel járó módon tűnjön el. Valóság legyen, hogy a bűnnel ne vállaljunk közösséget.

Törekednünk kell megtérésünk után elindulni, megismerni Isten Igéjét, és meghallani a személyes üzenetet, parancsokat, Isten Törvényeit, és aktuális alkalmazási módját, idejét Urunk által.

Jó lehetőség, ha ismerjük, bizonyságaik miatt is elfogadjuk mindazon emberek,- családtagok, vagy közösségi elöljárók-, tanácsait, amelyeket testvéri szeretettel és szívvel, önzetlenül, és Isten előtti felelősséggel adnak.
Mindezek megélése, keresése, vagy kérése Urunktól személyes lehetőségünk és egyben lehetőségünk, vagy mulasztási bűnünk is lehet.

Hasonlóan ahhoz, hogy megéljük-e az Isten szerinti családot, és abban, Rendjében az idősebb, tapasztaltabb, vagy az értünk felelős szülőnek szavaira is figyelünk-e?

A felsoroltak egyikében sem lehetünk felmentettek, ha a mi hibánkból nem valósulnak meg, és nem élünk azokkal.
Ezek hiányában viszont egyre sokasodó módon láthatjuk rossz házasságok létrejöttét, gyülekezetek elvilágiasodását és megszűnését, beolvadását.
Még többet fájlalhatjuk a rejtett, legalizált és így nem rendezett bűnök sokaságában vergődő, vagy azokat elfogadó, önbecsapott, vagy elhitetett, tévtanításban felelőtlenül örömködő ,lelki, vagy talán testi vágyaikat is kielégítő csoportokat.

E helyzetekben is személyes felelősségünk, hogy velük azonosulva kitesszük magunkat a manipulációk által érkező szellemiségeknek.
Személyes felelősségünk, hogy elfogadjuk, vagy felismerjük-e azokat a tanítókat, „pásztorokat” is, akik saját akaratukat akarják elfogadtatni, vagy saját meg nem tért, vagy bűnös állapotukat követendőnek mondják a könnyű megoldásokat, bűnös vágyaikat letenni nem szándékozóknak.
Ha boldogan, háborúskodások nélkül akarsz élni önmagadban és másokkal, keresd a valóban megtért, bűneit rendezett emberekkel a közösséget. Azokét, akik krisztusi egységben, tanítványi egyenjogúságban, egymást kiegészítve munkálják Isten Igéjének munkáját.

Csak ilyen, megvizsgált embert adott melléd Isten. Társként, testvérként… Csak ilyen, rendezett, és mindenben Urunknak átadott élettel lehetsz társ és testvér magad is másnak.

Ekkor eltűnik, el nem fogadott a sajnálat, és nem érhet el semmi manipuláció, lelki befolyásolás, amely következményeitől nagyon nehéz megszabadulni, és meggyógyulni….

Könnyebb megelőzni, mint rabságban élni, vagy széthullott házasság, család, gyülekezet láttán szenvedni.


Fülöpszállás, 2016.01.14