EMLÉKEZÉS ÉS A JÖVŐ BIZONYSÁGA -5768/2007

Sabbath Háázinu - 5770 / 2009


„Hááziniu HaSámájim.. Figyeljetek egek….! „
V.Mózes 32:1


Amikor egy újév, 5770. esztendő kezdete után vagyunk, elérkeztünk ahhoz a szombathoz, mely Ros Hasana és Jom Kippur közötti, amikor minden évben „Mózes Énekét” (5.Mózes 32. fejezet) olvassuk fel.
Ugyanakkor e szombaton hangzik el az Engesztelés Napja (Jom Kippur) előtt a felszólítás:

„Térj meg Izrael! Örökkévaló Istenedhez..”
( Hóseás 14:2-10 és Mikeás 7:18:20 )

Amikor Mózes Énekét , - mely sok tekintetben hasonló a 90.Zsoltár tartalmához-,olvasom ez évben, megállok a 7. versnél egy rövid időre:

„Emlékezzél meg…”

Gondolatban ezért visszaforgatom az idő kerekeit. Az elmúlt évre visszatekintve valóban csak hálás szívvel áldom az Örökkévalót, mert felsorolni is sok , mennyi áldást adott számomra és családomnak…
Aztán tovább lépve visszafelé… Szívesen átugranám az 5768 .Új Év első heteit,..de nem tehetem!

5768. Ros HaSana

Ez az Ünnep különleges volt, mivel már a megelőző hónapban, augusztusban is nagy dolgok történtek.

A hónap közepén Észak- Kelet Magyarországon volt csendes hetünk, ahol negyven-egynéhányan jöttünk össze. Közel Vizsolyhoz ,ahol Károli Gáspár által fordított teljes biblia magyar nyelven nyomtatásba került, majd mindenki kezébe és szabadon.
A hét utolsó napján tizenhat személy adta át életét Jeshua HaMassiah (Jézus Krisztus) uralma alá, és ezt látható módon, bemerítkezése által is megvallotta.
A közelgő újév miatt is nagyon örültünk e meglepetésnek, hiszen ebben azt a jelt is láttuk, hogy valóban egy új korszak is kezdődött. Velünk, általunk…

Aztán…

Néhány nap múlva Afrikába indultunk egy hosszabb szolgálatra.

A megnövekedett létszámunk miatt is nyugodtan indultunk el ketten afrikai szolgálati utunkra. Azért, mert a hozzánk csatlakozottak közt akadt már olyan felnőtt férfi, aki évek óta hívő, és több gyülekezetet megjárt, tapasztalt volt elmondása szerint. Így egyik testvérünk szabad lehetett a tolmácsolás szolgálatára, és velem tartott.

Így az 5768. évi Sabbath Háázinu így két szolgálóra bízva, nélkülünk zajlott le Budapesten. A szó valós értelmében! - de nem Jeshua HaMassiah betakarása, uralma nélkül.
A „tapasztalt férfi” , amint szót kapott, azonnal ellenünk fordult. Rágalommal, vádaskodással, és a szolgálatainkat beszennyezve szavaival…Különös szolgálat volt ez, mivel e szavak leleplezték a valódi „urát” a biblia szavai mögül támadónak ! Ráadásul tette ezt a hátunk mögött, hiszen mi éppen az időben, Párizsban várakoztunk, illetve szolgáltunk gyülekezetekben…

Eközben az alkalom zárt ajtók mögött folytatódott, mivel egy másik, lázadó és szakadár csoportocska távollétünkben még az összejövetelünk helyét is birtokba akarta venni, vagyis eltulajdonítani.
Előzőleg több éves munkánk lopták el, amikor elsajátítottak valamennyi honlapunkat az interneten, és önmagukat próbálták szolgálatunk helyébe tenni.

Ezen a szombaton minden elveszni látszott, mivel a szolgálatunkat aljas módon támadók még a hitetlenekre is alkalmazható, betartásra rendelt polgári törvénykönyv paragrafusait is semmibe véve, démonizált módon támadtak.

Azon a napon mégis megtapasztalható volt Isten hatalma és bizonysága.

A zárt ajtók mögött nem a káosz, hanem Isten Szava lett az Úr…

E helyzetben egy fiatal lány, küzdve minden támadás és annak szellemisége ellen, a kárhoztató vádbeszéd után a Sabbath Háázinu heti szakasz szerint tanított a Megtérés Szombatjáról. Arról, mert e szombat egyben Sabbath Tsuva , a Megtérés Szombatja is. Utolsó felszólítás az Engesztelés Napja (Jom Kippur) előtt megtérésre az ítélet előtt.

Hiszem, hogy e szombati tanítás eljutott minden „illetékeshez” azóta, vagy más szolgálat, szolgálatunk által mindazokhoz, akik megtértek egykoron, de eltávolodtak a lázadás szellemiségének hatására.

Remélem, hogy a lázadás szellemisége által vezérelt emberek azóta rádöbbentek arra, hogy aki megtért és újjászületett, sohasem tudja Isten Akaratát, mások, Jeshua HaMassiah által vezetett szolgálatát bármiben is akadályozni, vagy rombolni. Vagyis önbecsapásukkal, mások félrevezetésével felhagytak azóta.

A Megtérés Szombatján megkísérelt puccs, és lázadás pedig leleplezte a hazugság szellemiségét. Azt, amely másokat félrevezetett akkor, amikor úrvacsorai közösségben voltak velünk. Azt, amely elrejtette bemerítkezésük nem tiszta szándékát egy közösség előtt.

A két, súlyos hazugság miatt , ezért el kellett válnunk, és ma megköszönöm Istennek, hogy a lázadás, a messiási (krisztusi) ellen fellépő szellemiségeket hordozóktól megtisztultunk.
Méghozzá úgy, hogy nem lehetett emberi módon védekeznünk, vagyis Isten maga ítélt.

Megszégyenítő módon, amikor Isten az Ő Igéjét egy fiatal, akkor reszkető lány által adta mindenki elé, - lehetőségként.
Isten e gyengeség által tudott üzenni, és ítélni is akkor.

Üzent azoknak, akik akkor szétrebbentek, és üzen ma is másoknak.

Két éve történt…..

Miközben Budapesten folyt egy partizánakció, azzal egy időben ketten Párizsban szolgáltunk.

Mégis felejthetetlen választ kaptunk akkor Istentől mindenre.
Szombaton, Sabbath Tsuva- Megtérés Szombatja.

Párizsban több zsinagóga van, és szombat lévén elindultunk egy olyan zsinagógába, ahol valamelyest liberálisan, vagy reform módon működik az istentisztelet. Furcsa módon nem találtuk meg azt, és így szinte kénytelenek voltunk a legközelebb eső zsinagógába menni. Marokkói zsidók közé, akik bizony ortodox módon élik meg hitüket.
Érkezésünkkor megilletődve láttuk, hogy mekkora közösség, hiszen nyolcszáz ember volt zsinagógájukban e napon is.
Szerényen szerettünk beleolvadni a közösségbe azonban a gabaj ( a zsinagóga működéséért , az istentisztelet rendjéért felelős..) azonnal értünk jött, és felkísért a legnagyobb tiszteletre méltóbb, a kohén számára fenntartott helyre.
Így történt meg, hogy a nagy gyülekezet előtt az a megtiszteltetés ért, hogy a Tórát kivehettem a tóra szekrényből, és adhattam a gyülekezetnek, miáltal Isten Igéje, a Tóra olvasása általam kezdődött.

Az otthoni zűrzavar ellenére más érzés volt bennem. Istenfélelem és alázat, sőt belül megrendültem.

Messiáshívő zsidóként sok száz , ortodox zsidó előtt kell elkezdenem azt az istentiszteletet, melynek kiáltó üzenete: „ Tsuvá Jiszrael- Térj meg Izrael”…Istenedhez…

E helyzetben, ( és mivel hiányosan, nem pontosan tudok olvasni a tóra tekercsből) azonban az olvasás lehetőségét, - ami kiemelkedően nagy megbecsülés, és egyedül a kohénnak szóló lehetőség- egy másik, a közösségben elsőként megbecsült kohénnak, vagy levitának adtam át.

Emlékezem…: alázatos örömmel és bizonyságként…

A lázadással egy időben kohenként ( papi származású zsidó )a zsidók sokasága előtt, és Jeshua HaMassiah szolgájaként emelhettem magasba a Tórát, Isten Szavát, mely egyben tsuvára, vagyis megtérésre hívja Isten Választott Népét.

„Emlékezzél meg..”

Amikor e szombaton Mózes Éneke hangzik el, abból is látható, hogy életünkben nincs, ami a számunkra adatott időben, akár teljes életünkben külön egységként le-, és szétválasztható.

A múlt szerves egységet képez a mával, és előre mutat a jövőbe.

Mindaz, ami történt bármennyire a múlt, emlékeznünk kell arra.

A lázadás oka számomra ma tisztán látható, és nemcsak Isten megengedett akaratának tekintem, hanem egy út, egy küldetés, a szolgálat megáldásának!
Miképpen a Választott Nép is az elégedetlenkedők és lázadók nélkül léphetett be az Ígéret Földjére, azonképpen az elhívásunk, küldetésünk is megtisztult..

A Mózes Énekében felsorolt engedetlenségek, bűnök ( V.Mózes 32) okai, módjai szinte teljes részletességgel ráillenek azokra, akik eltávoztak. Az emlékezés a miénk. Hálaadással, hogy szellemiségük, vagy éppen szeretett bűneik nem terjedt, nem hatott ki további utunkra, az idegen istenek, bálványok, idegen szellemiségek általuk nem értek el többé másokat. Hazugsággal felépített hamis identitásuk, hamis karizmatikusságuk nemcsak lelepleződött, hanem nem bírta tovább a messiási (krisztusi) uralmat.

Emlékezésünk pedig elválás is. Elengedés ítéletre, miképpen Mózes Énekében is elhangzik:

„Enyém a bosszúállás, és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik..” (35.vers)

Hasonlóan Istené a válasz azoknak is, akik adták magukat a hazugság, a lázadás szellemiségéhez:

”Mert megítéli az Úr az Ő Népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen odavan „ (36.vers)

Isten pedig látja, hogy akkor, két évvel ezelőtt ki volt,a ki a lázadó, szétdobáló szellemiségét hozta közénk, miképpen látja azokat, akik megtévesztettek lettek általa. Őket pedig megítéli, hívja megtérésre, hogy megbocsátása által erőtlenségük helyett erős szolgái lehessenek.

Mert akié a megítélés, Övé a megbocsátás és kegyelem. Övé az erő és helyreállítás is.

A megtévedtek számára pedig akkor és ma is ismétlésként felhangzik: „Tsuva”..Térj meg…Istenedhez,- hogy ő minden múltbeliért megbocsáthasson.

Hiszem, hogy a leírt esemény résztvevői, tanúi közül lettek, akik ezt már meghallották, és visszatértek, és megtalálták helyüket a Messiás (Krisztus )Testében. Nem és újra közöttünk, de ott, ahol velünk egy Szellemben, a Szent Szellem által és uralma alatt szolgálhatnak mások felé…

Azokat pedig csak sajnálni tudjuk, akik felületes bocsánatkéréssel, minden helyreállítás, rendezés nélkül nyugodtan és továbbiakban is magukat hívőnek vallják. Ők nem jutottak el a Jom Kippur, az Engesztelés napjáig. Jellemzően tovább hazudják hamis identitásukat, vagy hamis szellemi autoritásukat, vagy éppen vélt szolgálati ajándékaikkal dicsekednek, azokat szeretnék másokra ráerőltetni. Ítélet előtti életek..

Újabb leleplezésük, amikor szemmel láthatólag egy közösségben (ima, úrvacsora, dicsőítés stb.,) vannak bálványimádókkal, misztériumvallásokkal, hamis karizmatikusakkal, és azokkal, akik elvetik Izrael küldetését, a próféciákat.

„Emlékezzél meg…”

Zárszóként pedig saját utunkra való emlékezés, mely Isten bizonysága és visszaigazolás.

Sokan azt gondolhatják, hogy e sorok írását éppen a „bosszúállás és megfizetés” szándéka íratta meg. Szó se lehet erről, mert akkor önmagam kerülnék szembe, sőt összeütközésbe Isten Igéjével. Ez pedig ítélet kezdete lenne rajtam!

Sokkal inkább bizonyságtevő írás arról, ami Isten Igéje, és személyes küldetésünk, szolgálatunk!

Az 5768-as ( 2007 ) Sabbath Háázinu - Sabbath Suva idején és felénk elhangzott vádak és rágalmak ma már pozitív bizonyságok.

Azóta Afrikában többször szolgáltunk, és a meghívások szolgálatra azóta se szűntek meg..

A tönkretett honlapjaink helyett a ma áldásosan működők száma megsokszorozódott újabbjainkkal.. Még több embert érhetnek el, amikor már több nyelven is olvassák azokat.

A vád, miszerint házasságokat rombolók lennénk szintén hamisnak bizonyult, a mikor közösségünkben a házasságkötések száma megsokasodott, és a hittel várakozókon túl nincs közöttünk olyan, aki egyedülálló: önzése, engedetlensége által…

Felsorolni is lehetetlen mindazon jó dolgokat, melyekre emlékezhetünk!

Megélhetjük, és láthatjuk azt, hogy egy nagy próbának mennyi áldása van…., ha Isten kezében van minden dolgunk. Láthatjuk, mert a két évvel ezelőtti robbantás számunkra a jónak és másoknak a rossznak kezdete volt.

Személyes bizonyságom is az áldások kapujának kinyílásáról szólhat:

2007 évben , mindenben támadott a romboló. Jól megszervezte és átfogó módon tette. Elsőként történt, hogy elveszett lakhatásom, és minden tartalék, bevétel, fizetés stb., nélkül lakást kellett bérelnem. Ilyen helyzetben ért az afrikai meghívás, amikor a lázadók mindent szét akartak verni, ami szolgálat, és így testvéri kapcsolat is. Azokat, akikkel együtt szolgálhattam, és közöttük az említett fiatal lányt szintén erős támadás érte. A cél volt, hogy elsőként őket leválasszák…

Aztán a szakadárok szégyenletes támadása és távozás után néhány héttel ,szinte csoda-módon saját lakáshoz jutottam.

A szétverés helyett a közösségünk „valódi” testvérekkel gyarapodott… Bár másutt, és mindig , mindenütt jellemző és folyamatos a lázadók megjelenése, majd lemorzsolódása, ma több városból, több országból van élő testvéri kapcsolatunk a Messiás Testében…

A felsorolás nem teljes, de legyen a sor végén az, amelyik személyes életemben az eddig megélt, és legnagyobb áldások egyike:

Amikor ezer kilométernyi távolságban a szolgálatom, a közösséget ahol szolgálok, sőt a helyet is megvédte egy törékeny, fiatal nő, és tanított szolgatársamként azon a nagyon nehéz, és megtámadott Sabbath Háázinu- Sabbath Tsuva alkalmon, Istennek adtam hálát, hogy van és maradt , akit tud használni. Megköszöntem, hogy erején felül ott állt mellettem, és nem volt kétséges abban a helyzetben sem, hogy személyes küldetésem, a közösség elhívása elválaszthatatlan őtőle. Magam pedig elképzelni sem tudtam, hogy ez az egymáshoz rendelés egy életre szól majdan. Iszonyatosan fájt, hogy az addigi „testvérek” szájából rágalomként és vádként hangzott el, miszerint ő nemcsak jezabeli uralommal van felém, hanem parázna is. Ráadásul mindketten azok vagyunk,- együtt. Fájdalmas volt, hiszen azok mondták ki ezt, akik feleségük jezabeli uralma alatt élnek, és azok, akiknek szétesőben lévő házasságait éppenséggel akkor,néhány héttel azelőtt mentettem és megmentettem szolgálatom által. (Feltehetően csak egy időre…, mert számukra ez lett lehetőség Isten előtti rendezésre..)

Közvetve és közvetlenül egyaránt történt mindez.

Aztán, Isten áldással válaszolt, és válaszol ma mindenkinek!

Az a közvetlen szolgálati kapcsolat, a fiatal lány hűsége a szolgálathoz egy olyan bizonyság előttem ma is, ami csak Istentől lehet, és mindig emlékezhetem arra, amikor a helyén volt és hősiesen szolgált. Mert e bizonyság jelezte, hogy nemcsak közös az utunk, hanem mindenben közös a küldetésünk, szolgálatunk és abban a feladataink. Az sem volt véletlenszerű támadás, hogy a rágalmazók, kárhoztatásuk által önmagukra mondtak ítéletet, hanem felszólítottak arra, hogy szakítsam el magamtól és a közösségtől küldjem el őt. Paráznasággal vádolva kárhoztattak, és rombolni akartak vélt igazságukkal, mely bizony sátáni volt, mely démonizált embereket használt.

A válasz pedig a Sabbath Háázinu napján kezdődött mindenkinek, és lett folyamatos bizonysága életünknek:
A hűséges szolgatárs az óta, és mindenben társ. Egy év eltelte után életünk mindenben összekapcsolódott, és eggyé is vált. Boldog, mindenben, vagyis szellemben, lélekben és fizikailag is egységben, Isten által adott, megszentelt és szolgáló házasságban élünk. Hát ezt akarta megfertőzni, szétrombolni létrejötte előtt a Sátán!

Ma, amikor a holnapi napon Sabbath Háázinu napján újra elő kell vennem Mózes Énekét, bizony mondatról-mondatra emlékezhetem annak ma is érvényes, és általunk is megélt igazságaira és üzenetére.

A lázadók, rombolók eltűntek.. Közelünkből mindenképpen, de ez nem jelenti azt, hogy keresztény, messiáshívő és más lepelbe bújva nem találták meg a közösséget azokkal, akik azonos szellemben vannak velük. Az se kizárt, hogy újabb lázadás és rombolás eszközei lettek másutt.

A megzavartak pedig oda jutottak, ahol valóban is voltak. Aki átadta az életét a messiási (krisztusi) uralom alá, lehetőséget kaptak, vagy kapnak rendezésre, és Isten Népében élnek, élhetnek tovább… Megítélés szintén Isten kezében van. Tudattalanságuk által éppúgy, amikor hozzáadták magukat a szétdobáló szellemiséghez, és hallgatásuk miatt is.

Holnap Sabbath Háázinu újra. Hiszem, hogy a megtérésre, visszatérésre hívó üzenet most is eljut valakihez.

A szolgálatunk pedig áldottan növekedik. E napon talán már hallhatja nemcsak „az egek …..és a föld „ mindazt, amit Isten bízott reám szóbeli bizonyságként .Őróla hallhat, akit kezemben tarthatok Isten áldott ajándékaként, legifjabb bizonyságát és jövőbeli bizonyságtevőjét.

Bár ő még nem értheti, de velünk együtt lehet megáldott házasságunk négy hónapos, áldott gyümölcse és kincse, akit Isten bízott ránk: gyermekünk.

A kárhoztatás így lett életté számunkra, kézzelfogható áldása és bizonysága Istennek.

Így válik az átok, áldássá, és az emlékezés a jövő ígéretének kezdetévé.

Mivel is zárhatnám ezt az emlékezést?

Mindenképpen a lehető legjobbal, és a legnagyobb áldás kívánatával:

Isten áldjon meg mindenkit igazságos ítéletével, mely ítélet egyben lehetőséget ad felismerni és megtagadni a rombolás , szétdobálás szellemiségét.

Isten áldjon meg mindenkit az Ő Népében a megígért ítéletével, mely napfényre hozza a tudattalanságban, félrevezetettségben elkövetett bűnöket is..

Így adjon Istenhez való megtérésre lehetőséget, és így állítson helyre elerőtlenedett, védtelen, reménytelennek látszó hívő életeket.

Magam pedig emlékezve és bizonyságul most had mondhassam: „ Háázinu!”

„Háázinu”, füleljetek egek, és halljátok föld!

Áldom Istent, hogy minden próba, kísértés és támadás a javunkat és javamat szolgálta. Mert azok által nyílt lehetőség arra, hogy mérhetetlen áldásait megcselekedhesse életemben, szolgálatunkban: Őbenne.

Áldom Istent, hogy az emlékezést adja, hogy az Ígéretébe be tudjunk lépni, és megcselekedhessük küldetésünk feladatait.

Jaakov


/lejegyezve : Sabbath Háázinu- Sabbath Tsuva 5770 beköszöntése előtt, 2009 szeptember 25 /
……………………………………

Az írásban jelzett , 2007 09.15-i szombati alkalom igeszolgálata MP3 meghallgathó:
http://tzaddik.extra.hu
………………………………………


Copyright © 2005-2010 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat