CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Eszter:

Életnek lehelete

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, s lehelt vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” 1Móz. 2,7 (Károli fordítás)

„Akkor megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából, és lehelte orrába az élet leheletét; így lett az ember élő lénnyé.” 1Móz. 2,7 (Héber-magyar Biblia)



Sokszor beszéltünk már az ember hármas felépítéséről –szellem, lélek, test-, melyet egyre több helyen hívők és nem hívők egyaránt elismernek. Ebben az írásban ezt a hármasságot a négyességgel szeretném kibővíteni. Mindaz, amit alapul veszek, csak is kizárólag bibliai verseken nyugszik.

Ahhoz, hogy mégjobban megértsük és ne idegenkedjünk ettől a négyes felépítéstől ismét vissza kell térnünk a zsidó gyökerekhez, a héber nyelvhez.
Mint ahogy számos európai nyelvben különbséget tesznek szellem lélek és test között, a héber is három különböző fogalmat használ erre:
Ruach: szellem
Nefes: lélek
Bászár: test

Azonban ahogy azt már megfigyelhettük ebben a nyelvben, a szavaknak nem csupán egy jelentésük van. Sokszor sokkal több dolgot, fogalmat fejeznek ki, mint a mi európai szóhasználatunk. Így e szavak a következőket jelentik még:
Ruach: szél, levegő, világtáj, szabadulás, bőség
Nefes: élő lény, személy, vágy, kedv, pajkosság, csintalanság, fáradt, erőtlen, kedvetlen, öröm, gyönyör, bosszankodás, fájdalom, utálat, undor, érzelem, érzet, gondolkozás, kutatás, akarat, illat
Bászár: hús, halandó, múlandó, élő lény

Ezekből a többletjelentésekből is jól kitűnik, hogy az ember mit foghat fel a szellemével, mit élhet meg a lelkével és mit a testével.

Szellemünk, a ruach az, mely kapcsolatban lehet Istennel, hiszen Isten maga a Ruach.
Lelkünk, a nefes az, mely érzelmeink, akaratunk, vágyunk, gondolataink központja.
Testünk, a bászár az, mely a kézzelfogható, látható, tapintható, mulandó külsőnk.

És van egy negyedik alkotórészünk: a nisma.

Ahogy a fent említett Ige nevezi: „az élet lehelete”.

Mi is ez a nisma?
A szó jelentései: lehelet, lélekzet, lény, élőlény.

Legelőször a Biblia első lapjain találkozunk vele az ember teremtésénél. Aztán utal rá a Példabeszédek könyve (Péld.20,27), említést tesz róla többször is Jób (Jób 4,9; 33,4; 37,10), és Ézsaiás előszeretettel használja próféciáiban (Ézs.2,22; 30;33 42,5; 57,16).

Ez a nisma nem más, mint az ember életének a gyújtószikrája. Az a lehelet, mely minden élőlényt a fogantatáskor élővé tesz. Ha nem lenne bennünk ez a nisma, akkor nem lenne bennünk élet. Isten életet adó lehelete ez, a teremtésnek az a pillanata, amikor megtörténik a fogantatás. Ez a nisma ott van mind az emberben, mind az állatban. Ahogy a teremtés, a fogantatás pillanatában belénk kerül a nisma, úgy válunk élő lénnyé. És ahogy utolsó óránkban „kileheljük” lelkünket, ez a nisma távozik belőlünk.


Hogyan kapcsolódik össze a nisma a ruach-hal (szellemmel), nefes-sel (lélekkel) és bászár-ral (testtel)?

Mivel ez a nisma tulajdonképpen nevezhető annak az isteni résznek, mely szellemünket, lelkünket és testünket élővé teszi, így ennek abszolút tulajdonosa Isten. Ő adja, és csak Ő veheti vissza. Míg szellemünk, lelkünk, és testünk ki lehet szolgáltatva különböző szellemiségeknek, áramlatoknak, veszélyeknek, addig a nismánk kezdettől fogva Isten teremtő kezében van. Szellemünk, lelkünk és testünk felett szabad akaratunk lehet, de a nismánk felől nem mi döntünk.

Ebből is érzékelhető, hogy amíg szellemünknek, lelkünknek, testünknek szüksége van szabadulásra, tisztulásra és megszentelődésre, addig a nismánk eredendően tiszta, mivel isteni. Ez az, ami nem tud beszennyeződni, mivel kezdettől a végéig Isten kizárólagos jogkörében és tulajdonában van.

A fogantatás pillanatának másodpercnyi töredékében Isten tökéletessége és szentsége van jelen. Hiszen a nisma, mivel eredendően isteni, ezért bűntelen (Így érthetjük meg jobban Pál apostolt, mikor arról ír, hogy a hitetlen házastárs a hívő házastársban szentelődik meg. Lsd: 1Kor.7)
A fogantatást követően pedig kezd kialakulni az embrió szelleme, lelke és teste. Nyomon követhetjük egy áldott állapot során abban a 9 hónapban, hogyan ölt testet és válik egyre emberibb formává az, amit Isten lehelete indított el. Az örökkévalóságból, a szentségből indulva halad a múlandóság, a bűn felé.
Már a magzati korban ért testi, lelki és szellemi hatások döntően meghatározzák a majdani szellemi lelki és fizikális életét, és ennek a hármasságnak a kapcsolódását a nismájához.

A születést követően a látható testet öltés után kezdenek megjelenni az ember „lelki adottságai”: érzésvilága, gondolata, akarata, vágya, stb. Ezzel párhuzamosan pedig már ott van a szellemi életének is a csírája, melyet nagyban befolyásol szülői háttere, környezete, illetve ahogy önállósodik, saját szabad akarata.

Ahogy az ember egyre inkább távolodik attól a pillanattól, melyben megkapta azt a nismát, mely élővé tette, úgy egyre inkább távolodik Attól, aki őt alkotta, formálta. Amikor saját tudatára ébred, és elkezdi a saját útját járni, szelleme, lelke és teste a világ hatása alá kerül. Beszennyezi magát és/vagy mások szennyezik be őt, megfertőződik szelleme a különböző szellemiségektől, gondolatai, érzései a számtalan filozófiától, ami természetesen kihat a testi, fizikális állapotának hogyanlétére is. A nismája, ez az „isteni szikra” azonban nem válik bűnössé. És talán ez a szikra, mely minden emberben ott él, ad egy indítást ahhoz, hogy az ember megváltozzon…

A megtérés és újjászületés pontja az a pont, ahol egy stop táblát kapva lehetősége van a visszatérésre, ahhoz az eredeti állapothoz, melyet ott az anyaméhben gondolt el róla és felőle Teremtője. Ahhoz a pillanathoz, mely szent és tiszta volt. Ehhez azonban egy folyamatos visszabontásra van szüksége a rárakódott dolgoktól, vagyis megtisztításra és megtisztulásra.

Sokan a hívő életet úgy gondolják, hogy folytonosan előre haladó, felfelé ívelő, lépcsőfokról-lépcsőfokra magasabbra vivő út, mely egyre közelebb visz az Atyához. Holott ennek pont az ellenkezője. Amikor meglátjuk azt a stop táblát, akkor nem azon túl hajtunk, hogy egy új életet kezdjünk, hanem visszafele kell mennünk, oda, ahonnan eljöttünk. Ahhoz, akit elhagytunk. Önmagában a megtérés jelentése nem más, mint visszatérés, és az újjászületés pontja annak az elfogadása, hogy kész vagyok végig menni ezen az úton, hogy eljussak Ahhoz, akitől elszakadtam. Amikor kimondom és elfogadom az Örökkévaló Isten, Jesua HaMassiah és a Szent Szellem egyedüli uralmát a szellemem, lelkem és testem felett, akkor nyílik meg az út, hogy abba az eredendő állapotba visszajussak. Ezen a hosszú úton történnek szabadulások, tisztulások és egész életünk ezután egy folyamatos megszentelődés lesz, azaz annak a szellemi rendnek az elérése, melyet Isten már akkor nekünk adott, amikor fogantatásunkban megkaptuk a nismát. Azért, hogy a szellemi egyre inkább uralja a lelkünket és a testünket.

Ahogy a szellemem Krisztus uralma alá került és így kapcsolatban van az Atyával a Szent Szellem által, összekapcsolódik a nismával. Ekkor történik meg az újjászületés. Így a hívő életem, a szellemem és nismám együttesen van kapcsolatban Isten Szellemével. Mivel Isten szellem, így nem tudom Őt lelkemmel és testemmel felfogni, de szellememmel, melyet uralma alá helyeztem és a bennem levő „isteni szikrával”, a nismával, mely az Övé, kapcsolatban vagyok Vele.


Ezek után felmerülhet a kérdés: a szellemünk (ruach) vagy a nismánk üdvözül?

Természetesen a szellemünk. Azonban:
Mivel a nismánk szinte teljesen független tőlünk, így az ember akár Istené akár nem, halála után minden élő lény életet adó lehelete (nismája) visszakerül Isten elé. Itt szétválik a szellem és a nisma útja abban az esetben, ha az illető nem Isten uralma alatt élt. Vagyis elkárhozhat, de a nismája visszakerül oda, ahonnan jött: Istenhez, miközben szelleme így életelenné válik. A kárhozat tehát nem más, mint amikor Isten visszavonja a nismát, és az ember szelleme (ruach) az Istentől kapott élet nélkül megszűnik. Az ember szellemének (ruach) halála tehát a kárhozat.
Akkor, ha elfogadta szellemében Isten uralmát, vagyis újjászületett és Jesua HaMassiah uralma alatt élt, szelleme a nismával együtt az Istenhez kerül, és örök élete lesz szellemének és nismájának együtt. Az üdvösség tehát az, amikor Jesua HaMassiah uralma alatt levő emberi szellem (ruach) nem válik el a nismától, mert Isten akarata, hogy örökké éljen Vele.

Így is láthatjuk, hogy Isten megtartja egyedüli életet adó és életet elvevő jogkörét.

Amikor a testünk (bászár) meghal és lelkünk (nefes), azaz érzésünk, akaratunk, gondolatunk megszűnik, a folytatás a szellem (ruach) és a nisma Isten előtti megjelenésében van…


De miért fontos nekünk, hogy ismerjük a nismát?

Minden egyes élet nismájában Isten megadta személyes életének rá vonatkozó tervét. A nismában már benne van, milyen célra, feladatra születik az ember, milyen képességeket, tálentumokat hordoz magában, vagyis Élet Istentől. Tulajdonképpen a szellem lélek test hármasságának az összefoglalója, mintegy egyesítője a nisma. Hiszen gondoljunk csak a fogantatásra. Egy pillanat töredéke, mikor ebbe a világba Isten adja a nismát, és már abban a pillanatban eldől, milyen színű lesz a szemünk, milyen lesz az akaratunk, hogyan fogadjuk majd a minket ért impulzusokat, azaz testünk lelkünk szellemünk már ott van, de csak a későbbi fejlődés során lesz láthatóvá, érezhetővé.

Ezért amikor a megszentelődés útján halad az újjászületett ember vissza, ahhoz az eredeti állapothoz, melyet Isten a fogantatáskor már eltervezett felőle, akkor arra a pillanatra vágyik, mely a nismának erre a világra való jövetele. Nem mást keres ilyenkor, mint azt a tökéletes teljességet, melyben egész személyisége és egyénisége el van rejtve. Arra a szentre és tisztára vágyik, mely ott a fogantatásnál bűntelen és isteni volt.
Ez persze nem azt jelenti, hogy szentté és bűntelenné válunk már itt a földi életünk során, hanem ahogy haladunk egyre inkább visszafelé, úgy egyre közelebb kerülünk a Szenthez. Lelkünk (nefes), azaz saját akaratunk, vágyunk és testünk (bászár) már egyre kevésbé uralkodik rajtunk.
Így a Hazamenetelünk nem más, mint a Földre jövetelünk tiszta és bűntelen állapotának kiteljesedése. De egy szeletet, egy „szikrát” már itt a Földön megkaptunk és megélhetünk a Szentből, ha engedjük s kérjük, hogy ne csak nismánk, hanem szellemünk, lelkünk, testünk legyen teljességgel azzá, amivé s akivé Ő tervezett és formált az életet adó „életnek leheletével”...
Mindezt megélhetjük Krisztusban újjászületésünkkor és azt követően, hiszen Jesua HaMassiah maga a Nisma, maga az Élet…


2008.11.09.


Copyright © 2005-2010 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat




SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés