Családtervezés


„És teremtette Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. És megáldotta őket Isten és mondta nékik Isten:
Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hódítsátok azt meg, s uralkodjatok tenger hala, az ég madara és minden élő fölött, amely mozog a földön.”
1 Mózes 1,27-28 (IMIT Biblia)


Bevezetőként szükséges jeleznem, hogy jelen írásom nemcsak azoknak szól, akik társukat keresik, várják és így házasságkötés előtt vannak. Nemcsak azoknak, akik fiatalon a család építésének szép szolgálatát élhetik meg. E sorok valamennyi, felnőtt korban lévő férfinek és nőnek íródtak. Családi állapottól és kortól függetlenül akar segíteni, megmutatni Isten Akaratát, és annak krisztusi létrejöttét, megélését, működését.

A házasságban élőknek azért, hogy vajmi segítséget, tanítást, útmutatást kaphassanak szülőként és nagyszülőként egyaránt. Szülőként, hogy kiteljesedett boldogságban éljék családi életüket. Bizonyságként,mert kötelességünk, hogy élő, követendő példa lehessünk gyermekeinknek. Nagyszülőként azért, hogy a házasság és család működésében tanácsot adhassanak, amennyiben felnőtt, már saját családjában élő gyermekük kérdéssel, testvérként fordul hozzájuk.

A magányosan élők számára is szól ez az írás. Adjon megerősítést arra, hogy van és jó az Isten szerinti házasság. Adjon hálára, vagy bűnbánatra, Isten előtti rendezésre indítást. Legyen üzenet azoknak a magányosoknak, akkor, amikor valakik önmagát zárták ki az áldásokból. Hiszen mint mindennel, amit Isten reánk bízott, elszámolással tartozunk. Az el nem fogadott ajándékok, áldások esetében is.

Amíg pedig e földi életünket éljük mindezekre van lehetőségünk. Örömmel várni, megélni a házasságot, boldogan élni a család jelenjét, és békében, Istennel megbékélten hálát adni a múltért….


A házasságról…

1./ A család: egy férfi és egy nő életre szóló, bonthatatlan szövetsége.

A család kezdete a házasság létrejötte. Egy férfi és egy nő testi és lelki egységének összeilleszkedő folyamata, ahol a két fél egységét a szellemi egységük irányítja. Szellemükben pedig személyiségükben közös, eggyé lett életükben alárendeltek, mindenben engedelmesek Istennek. Így számunkra a házasság Isten szerinti elrendelései és működése a mérvadó. Minden, divattá lett érdekkapcsolat létrejöttét kizárja, és minden krisztusi ember elutasítja, bűnné nyilvánítja, elítéli és az Ige szerint küzd is ellene ott, ahol elrendelt feladata az. Semmiben nem segíti azok létrejöttét, működését. Ennek rendjéről és annak megéléséről a Biblia számos példát mutat be jó bizonyságul. Ezért elveti az olyan kapcsolatokat is, melyekben a testi, vagy lelki érdekek, igények kielégítése az egyetlen vágy és cél. Ennek oka az, hogy bármely- testi, lelki- dologban valamely fél nem azonosul társával, nem egyesül vele, ott kizárt a tiszta, szellemi egység működése.


a./- Ketten lesznek a házasságban egy testté.

A Teremtés történetében olvashatunk először erről (1. Móz. 2,24). Miképpen az egybeszerkesztettségről beszél Jézus is a farizeusoknak (Mt.19,4-6)

Amennyiben csak a testi egyesülésre gondolunk, újra felbontjuk az ember testének, lelkének és szellemének hármas egységét. Példaképp említhetjük, hogy a sziámi ikrek, vagy akár egy szervátültetés esetén is alapvető feltétel a közös , összekapcsolt, egyetlen véráram működése, úgy két ember összekapcsolt eggyé vált életében is életkérdés és működési feltétel az érzelmek, gondolatok azonossága, a lélek egysége. Miképpen a vérképzés és a vérkeringés folyamatáról az emberi test több szerve és része gondoskodik, úgy a az érzelmek, gondolatok is közössé lesznek egy valódi házasságban.

Mindez igaz akkor is, amikor más szellem, a bűn kötelékében lesz két ember eggyé. A Szövetség helyett szövetkezés jön létre, mely láncként köt össze. Isten Szeretete az, hogy az általa létrejött házasság szövetsége megbonthatatlan. A szövetkezések pedig megváltoztathatók szabadságra, kegyelemre…

Az örök csak Isten által bontható, azt külső erő szét nem bonthatja mindaddig, amíg teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel szeretjük Istent.


b./ Lélekben egyesülve

A testi és lelki egység, vagy azonosság elválaszthatatlan egymástól. A bűnös gondolatok, érzelmek is a test működésében, tetteinkben valósulnak meg. Miképpen Isten Akaratával egyező Isten Törvényébe, ígéreteibe nem ütköző gondolataink, érzelmeink gyümölcsei, tettei még a hitetlen ember életében, és földi házasságában is áldásosak.


c./ Isten képmására teremtette az embert: nővé és férfivá.

Súlyos tévedés, és téves tanítások alapja, amikor Istent emberként ábrázoljuk, anyagivá tesszük. Isten Szellem, a halandó ember szemeivel nem láthatja. Őt szellemünkben érzékeljük, Vele szellemben lehet kapcsolatunk. A Teremtés történetét sem érthetjük meg így, amikor elvetjük, vagy nem ismerjük az ember hármas felépítését: szellem- lélek-test együttes létét, működését.
Márpedig Isten Képmása nem testi, biológiai, gondolati, érzelmi , hanem szellemi. Isten Akarata, mely önmaga. Az Akarat, amely a Teremtéskor, és az Édenkertben azonos volt a Teremtő és a teremtett emberben. Isten Szelleme tette, hogy az első emberpár testében is szellemi testben élhetett a bűnbeesésig. Egy másik akarat megismeréséig, mely által, és szabadságának lehetősége által választási lehetősége lett jó és rossz között.

Képmására teremtette, mert Isten nem istenné formálta, teremtette Ádámot.

Istenben mindaz, ami tulajdonságai: Egyetlen egységet alkot. Ezt az egységet két részben adta eredendően a teremtett emberben, hogy kettőjük szellemi egysége legyen, lehessen képmása Isten teljes Akaratának.

Ezt a teljességet, hasonlóságot leginkább egy férfi és egy nő a házasságban teremtett és teljes lényeiknek egysége közelíti meg. A férfi egyedül, vagy a nő önmagában kevés az Isten Akaratát beteljesíteni. A két nem, a házastársak szolgálata egymás felé, a másik elfogadása, befogadása szükséges hozzá. Amennyiben e teljesség egy emberben lenne, hamarosan istenné tenné önmagát más teremtmények fölé. Isten Akarata ellenében is. Ezért Isten úgy teremtette az embert, hogy érezze hiányát a másik felének, és megtalálva legyen egy vele. Minden férfi keresi a maga animáját, és minden nő a maga animusát az ellenkező nemben. Természetes vágy, hogy a nő a befogadás, és a férfi az odaadás által egyre inkább feladni szeretné önmaga uralmi vágyait. Ennek hiánya eltérés a Teremtés Rendjétől , Isten Igéjétől.

A hívő férfi és nő találkozása, a szellemi, lelki, majd testi egység és egyesülés következményeként pedig áldássá válik.

Megtisztulásuk, szabadulásuk minden egyéni, önző testi és lelki vágytól, uralomtól, amely gátolja Isten uralmát, Akaratát. Isten jelenlétét a házasságban.

Isten képmására.. Sokan önmagukat építik, miszerint a bibliai példákat szeretnék utánozni. Az újszövetségi emberek és Jézus földi életét kívánják megélni, utánozni. Legtöbb felekezet a gyülekezetek fennmaradásának és növekedésének érdekében, vagy védelmében a páli levelek utasításait tartják követendőnek, kötelezőnek. Sokszor a szellemi egység helyett önmaguk irányítanak a házasságok létrejöttében és működésében. Bármennyire jó példaképek, és sok alapot adnak bizonyságaikkal számunkra, nekünk más és több, valamint személyes feladatokat adott Isten.

Így nem emberképűvé kell formálódnunk, hanem Istenhez számunkra, személyesen is elrendelt Akaratához kell hasonlítani egyre inkább azáltal, hogy jellemünk egyre inkább krisztusivá válik. Isten Akaratának, Igéjének ismerete és elfogadása és Krisztus uralma együttesen formál azzá, és egyénivé, akiről már születése előtt tervezett, rendelkezett Isten.


2./ Szaporodjatok és sokasodjatok..

Isten amikor a házasságot teremtette, annak Tervét ismertette, és a házasság célját is szabályozta. A szaporodás forrásává is tette. A házasság így lett megáldva, mely áldás elválaszthatatlanul kapcsolódik a szaporodás parancsával. Isten parancsai pedig az emberiségre, vagy népre vonatkoznak, általános parancsok.
E követelmény pedig csak Isten felmentése által cserélődhet fel olyan szolgálatra és feladatra, mely csak ritkán, különleges esetekben szolgálja Isten Országát, a Messiás uralmát e Földön.


3./ Családtervezés?

A házasság Isten által elrendelt, és valamennyi ember természetes,- elnyomott, elvetett, vagy megélt- ösztönös vágya is. Így nem terv, hanem engedelmesség. Vagy önistenítés, testi vagy lelki vágyak okozta engedetlenség személyes testi, lelki uralomra, vagy két ember szövetkezése testének, lelkének akarattá lett vágyának elérésére.

A család pedig a házasság Isten betöltött parancsaival kiterjesztett áldása. Így amikor családtervezésről szólunk, a tervezés szót el kell vetnünk.

Azért, mert a házasságot Isten adja, „szervezi”, amikor két ember egymásra talál, és ketten egyként Isten uralma alá helyezik egy, és közös életútjukat.

Ugyanakkor a közös élet áldásait sem tervezhetik, hiszen azokat Isten készítette elő, arra tesz alkalmassá minden embert. Az áldás így nem követelhető, nem emberi akarat következménye, hanem Isten teremtett Rendjének lehetősége által ajándék. Olyan ajándék, amely elfogadására Isten a törvényeivel, rendelkezéseivel minden embert alkalmassá tehet. Olyan ajándék, amely fogadására, reánk bízott megérzésének idejére, és annak kamatoztatására Isten minden feltételt, eszközt megadott. Ugyanakkor a hívő embernek tudatában kell azzal is lennie, hogy a gyermekáldás ajándékával is el kell számolnia az Ajándékozónak.

A gyermekáldás tehát hasonló ahhoz a tőkéhez, mely kölcsönként van reánk bízva. Ennek jó befektetése által élhetünk a kamataiból. Mindabban, amit kaphatunk gyermekeinktől felnevekedésük, majd felnőtt, önálló életük boldogsága, örömei által is. Azonban a „tőke”, a gyermek nem a mi tulajdonunk, nem sajátíthatjuk ki, nem lehet a jövőnk „záloga”.


Tervezhetünk-e családot?

Házasságra, társra minden ember vágyik. Mégis biztosan kell tudnunk, hogy teljes lényünk akar-e másik lénnyel egyesülni? Csak ez zárhatja ki a vegyes házasságok létrejöttét, amelyekben sohasem lehet a két fél eggyé. A vágyakozás a szellemi azonosság igényével lesz teljes és tiszta. Ez teszi a férfit alkalmassá Isten szolgálatában, és így kaphat hozzá illő, azonos értékű segítőtársat. A kiteljesedett, teljes lényünk egyidejű vágya így lesz alkalmas Isten Tervébe beilleszteni két embert egyként, házastársként.

Így elmondható, hogy a családtervezés kizárólag Isten Terve, melyben mindenkire érvényes a „nem jó egyedül” belső figyelmeztető ereje, amely egyben parancs is arra, hogy mindenki várja, találja meg azt, aki számára elrendelt, és akivel összeszerkesztett egységben élheti földi életét.

A házasság áldása a gyermek, aki Isten Tervének folytatója lehet. Semmiképpen nem várhatjuk el, hogy utánzatunk, másolatunk, és az apa, vagy anya akaratának, céljának eszköze legyen. Se gyermekkorában, se önálló, felnőtt életében.A szülő feladata nem más, mint szolgáló feladat, az erre, az önálló életre történő testi és lelki felkészítés. Cél pedig az, hogy az egységes, Isten Szellemében egységes család szellemiségében ő is házasságot kössön, és gyermekáldásokban részesedjen Krisztus uralma alatt.

E gyönyörű, szülői szolgálatot azonban Isten egy fontosabb, nagyobb szolgálat és cél érdekében elveheti. Ugyanakkor lehetséges egy szolgálat végén az, hogy számára is, mégis lehetőség lesz szülői feladatra és házassága áldásként családdá bővül.

Ezért a család utáni vágyunkat, régi családunk, a környezetünk elvárásait sohase váltsuk át célkitűzésnek. Könnyen elveszíthetjük azt, amit Isten reánk akart bízni. Lehetséges, hogy önmagunk örömére, mások megelégedettségére növekedik családunk, vagy ennek ellentétje, a gyermekáldás helyetti szolgálatvállalás. Mivel nem bűnös szándék vezérel, hanem belső, vagy külső tiszta indíték hatása, azért életünk, családunk Isten megengedő Akaratában halad tovább. A tökéletes és megengedett Akarat azonban különböző. Isten tökéletes Akaratában teljes lényünk áldásokat él meg, míg a megengedett akarat csak testünket és lelkünket gazdagítja, amennyiben nem lázadás, engedetlenség eredményezi a gyümölcseit.

Természetesen és amennyiben Isten Terve az, hogy a házasságot családdá formálja, ne álljunk ellen olyan szolgálatok végzésével, melyek azt késleltetik, vagy akadályozzák.

Lehetnek az ilyen szolgálatoknak örömei, de ekkor is a megengedett Akarat szerint élünk, miközben örömeink meg sem közelítik Isten Áldását, a család szolgálatát.


A családtervezés indítékai

E fogalom elsőként félelmeink, hitetlenségünk által válik gyakorlattá. Gátolásra, védekezésre. A félelem emberi, Isten nélküli feloldása pedig hit önmagunkban, vagy szövetségeseinkben. A bizonytalanság, hitetlenség ellenszere pedig az önmegvalósítás, melyhez társat, segítő szolgát használunk.

A házasság kiteljesedése családdá akkor nem indul meg, amikor különösen az anyagi okokra hivatkozva születik halasztás, vagy el nem fogadása a gyermek fogadására. Ezzel kétségbe vonjuk Isten Mindenható voltát, vagy elvetjük Isten Igéjét, amelyek reánk vonatkozó ígéreteket is tartalmaz jövőnkről.

Ezen túl számos okkal történik magyarázkodás. Ekkor, és sokszor, fájdalmasan észlelhető, feltárható ok maga a házasság labilis volta. A hitetlenség és félelem a házasfelek egymáshoz való viszonyában van jelen. A házastársak egymásban, egymásnak sem hisznek. Köszönhető annak, hogy a férfiak többsége immáron két-három generáció megszületése óta nem jut el az érett férfiúságra. Láthatóan alkalmatlanok a szülői feladatokra, és a házasságban sem töltik be Isten Akarata szerinti helyüket. Hosszasan lehetne elemezni ennek az eredetét és az egyre súlyosabbá váló bajok forrásait.

Talán két fő okról lehet szólni, mely egy gyökérből hajtott ki. Az igények növekedése, a fogyasztói társadalom túlhajszoltsága, valamint a női identitás, a feleség , anyai feladat, hivatás elvetése, feladása. A modern nő olyan életmódot folytat, ami kizárja, hogy feleségként teljes lehessen, és csökkenti az anyai feladatokhoz szükséges lehetőségeket.

A közös gyökere ennek pedig az önzés, amely nem tudja befogadni a másik nem azonos értékű, de kiegészítő elrendeltségét. Az önző emberben olyan deformáltság lép fel, amikor a férfi nőiessé, a nő pedig férfiassá válik. Így az „új embertípus” lényegében „félisten” lesz, önmaga bálványa, mely uralkodni akar. A benne keveredett női és férfi egyesülése. Szellemében és lélekben önnemző, mely szüleménye mindig élettelen. Torz képmása lesz Istennek. Akiben a férfi és női tulajdonságok egyben és szétválaszthatatlanul vannak.
Felismerhetjük így, hogy az emberiség félistenné válásának végidejében vagyunk, amikor e torzulás minden káros jelét láthatjuk, tapasztalhatjuk.

Minden Isten ellen törő erő Isten Tervének, Akaratának alapjait támadja. Ennek alapvető része a házasság, mely korunkban és céljaival társkapcsolattá silányul, mely akár csak időszakos, részleges. Azzá, melyben két ember saját önző céljaihoz keres partnert. Társuralkodóvá, vagy alattvalónak, miközben vannak önmagukat alávetők is.

A házasságban kialakuló félelem és hitetlenség ezért létrejöhet valamely, vagy mindkét társ gyengeségéből, bizonytalanságától, amely annak az embernek a tulajdonsága, aki nem ismeri Isten Akaratát férfiről, nőről, a házasságról. Valamint létrejöhet akkor, amikor az egyéni érdekek nem azonosak, melynek jelei a vitákban, nézeteltérésekben kerülnek felszínre. A félelem kialakulásának így fő indítéka az, hogy valamely fél, vagy mindketten együtt féltik saját, önző érdekeiket.

Második, és súlyosabb indító ok az önzés miatti engedetlenség Isten felé. Ez lehet egyéni éppúgy,mint közös megegyezéssel, közös bűnök elkövetése. Olyan állapot, amikor két ember bűnszövetségben él, és keresi közös testi, lelki, anyagi vágyaik megvalósulását.


( folytatás címe: „A GYERMEKÁLDÁS” - Védekezés és elutasítás, terhességmegszakítás…)