CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Béla:

PURIM

...a régi és a modern időkben

A Purim hősei Perzsiában éltek, és akkortájt, 538-ban a zsidóság nagyobbik fele úgy döntött, hogy száműzetésének helyén, ahol mintegy ötven éve sikeresen beilleszkedtek, továbbra is marad és beolvad, asszimilálódik teljesen.

Kialakult egy olyan helyzet, mikor már nem verték nagydobra, és halkságukkal titkolták származásukat, hogy azonosuljanak a százhuszonhét tartományból álló birodalom lakóival.

Elkezdődött egy folyamat, mely belülről indult, hiszen már cél lett az azonosulás, az érvényesülés.

A rabszolgákból előkelők is lettek, kik a király "kapujában ültek".

Egy folyamat, mely ugyanakkor kétirányú, hiszen a nagy birodalomban szükség volt jól képzett emberekre, hivatalnokokra.

Az emberi érdekeknek kevesen tudtak ellenállni, feladták a visszatérés lehetőségét, pedig maga a birodalom ura Nagy Kürosz volt Isten felkentje, a szabadító, aki a Népet visszaküldte a Templom felépítésére Jeruzsálembe. / Ezsd.1, 2-3 /

Csak igen kevesen szivárogtak vissza, mert a jólét helyett már nem vállalták az úttörő munkával járó nehézségeket, veszélyeket, harcokat.

A hatóságok utasítására pénzt és árut adtak az új telepesek megsegítésére, de ők maradtak.

Elindult tehát a megsemmisítés lelki előkészítése, mikor identitásukat elveszítették, és saját akaratból ezt még kívánták is.

A magyar történelem sorozatos példái teljes azonosságot mutattak az ókori történelemmel évszázadokon keresztül.

A diaszpóra ugyanúgy a zsidó nép Babilonja lett, mint egykoron volt.

Kényszerű száműzetés és szétszórattatás, megalázó kizsákmányolás, megkülönböztetés és üldözések tömkelege.

A legnagyobb ellenség babiloni, katolikus, mely erőszakkal katolicizált.

Látszólagos felszabadulás II. József császár, a felvilágosult kalapos király idején indult meg.

Első lépésként megengedte a kereskedelmet, földművelést, gyáripart, és művészeteket művelniük.

"Csak" megtiltotta a héber nyelv használatát, melyet kizárólag istentiszteleteinél használhattak.

Elkezdődött a leválasztás a történelmi múlttól, a Tórától, és a nyelv által is összekapcsolódó Nép már lazábban kezdte megélni kapcsolatait.

Helyette megnyílt a meggazdagodás lehetősége, melyben ott rejtőzött a szellemi és identitásbeli elszegényedés.

Megengedi a következő törvény, hogy a megszégyenítő megkülönböztetések helyett akár azonos ruházatot is hordhatott, mint mások, karddal az oldalán, aki gazdag, csak a szakállt kellett ezért elhagyni.

E rohamos változás azt a hiedelmet keltette, hogy a király polgárjogot adott a zsidóknak, de több mint ötven év múlva kaptak csak jogot az emancipációra, 1867-ben.

Még néhány enyhítő törvény, és újabb csapda, újabb, a szellemet-lelket gyengítő rendelet:

Minden zsidó köteles volt régi, zsidó nevét elhagyni, és helyette német nevet felvenni.

Az engedmény ára újra a beolvadást, a zsidóság lelki holokausztját irányozta elő, mikor 1787. július 23.-án mindez gyorsan végrehajtandó törvényként érvénybe lépett.

A szereplők mindig ugyanazok a történelem során, még a "Birodalom" is marad, csak az uralkodók jönnek-mennek.

A trükkök is ugyanazok:

Először rabságba viszünk, és ott tartunk kizsákmányolva embereket és népeket, mint amint a zsidó néppel tették rendszeresen, majd enyhítünk a helyzetén, sőt értékeiket kihasználva saját céljainkra használjuk.

A jólét biztosításának célja, hogy fokozatosan és teljesen asszimiláljuk őket.

Ezt akár a mai napon is általánosan tapasztalhatjuk.

E törekvések rendszeresen léteznek.

Az egyiptomi zsidóságnál is először a Tórát fordították görögre, és a zsidóság ősi neveit elhagyta, a kor divatjának megfelelő nevet választott.

Így lehet ma is az Alexander név "zsidó" név, mikor a hódító, Izraelt elfoglaló Nagy Sándor nevét veszik fel ma is sokan.

A hódítók a már bevált módszereket ismételik, mikor ma az emberiségnek egy, közös, hivatalos nyelve működik, mely nélkül az informatika, gazdaság, és a legfontosabb területeken lehetetlen jelen lenni.

Régebben latin - ma angol.

A nemzetek saját kultúrája működhet, de lényegében elsorvadnak, pontosabban, ami megmarad, egységet alkot: egy közös kultúrává egyesül.

Ugyanez a globalizálás folyik a vallások és egyházak között, és a módszer itt is azonos:

El szükséges fogadni, hogy egy "nagy birodalom" egységes része mindenki, és sajátosságait, egyes hitelemeit megtarthatja mindenki.

Ennek elfogadása és működése után első lépése a "közös nyelv" - keressük egymásban, ami közös, a közös név, az "ősi családnevek" elhagyásával, és többé nincs saját név, csak közös: ökumenikus, világegyházi.

Bár mindezek részletezése igen fontos volna, és még fontosabb az azonosságok összevetése, mely által nemcsak a mai világ útját, hanem a kereszténység törvényszerű jövőjét ismerhetnénk meg.

Mégis térjünk vissza Purim történetéhez, a nevek megváltoztatása és önkéntes felvételének elemzésére.

A purimi történetben két, zsidó származású főszereplő van:

Eszter és Márdokeus.

Pontosabban Hadassza, és „Jáirnak fia, aki Simei fia”.

A nevek jelentése szerint "Mirtusz", akinek nagybátyja "Ő fényt, világosságot ad", kinek atyja

"Ő meghallgat” gyermeke, illetve unokája: Márdokeus /Mordecháj/

- Ha kérjük Istent, Ő meghallgat, és ad Világosságot, hogy miként maradjunk hűségesek Krisztus Testéhez, és állhassunk a Király előtt Népünkért, Márdokeus-ként.

E két szereplő hűségét Eszter könyvében olvashatjuk, hogy ők nem önként, haszonból vették fel nevüket, mikor mások önként és a beolvadás szándékával, saját érvényesülésük miatt elhagyták múltukat, népüket, elrendelésüket, hitüket.

Eszter szavaiból kitűnik, hogy nemcsak a szolgaság, hanem a beolvasztás és kipusztítás miatt is szót emel népe érdekében a király előtt:

"... ha csak szolgákul, vagy szogálókul adattunk volna el, akkor hallgatnék." / 7,4/

Márdokeus viszont nem fogadta el az idegen hatalmat maga felett:

"...de Márdokeus nem hajtott térdet, és nem borult le" /3,2/

Két ember, kinek a neve nem azonos az Isten által elrendelt nevével.

Bármennyire kötelezték Márdokeust arra, hogy nevével hirdesse: Márduk- „babiloni, birodalmi istenhez tartozó”, hiszen neve ezt jelenti, Ő hűséges volt Népéhez és Istenéhez.

Bármennyire lett Hadassza, a szépség, tisztaság, szűziességet jelképező mirtusz-ág neve Eszter, vagyis Istár, babiloni bálványistennő nevét hordozó, mégis szívében hű maradt, és Hadassza

Isten előtt felmutatott mirtuszág maradt, nem pedig Istár, ki neveket változtatva ugyanaz a testi, amáleki maradt.

Istárból Afrodité, és a rómaiaknál Vénusz: más névben, mindig ugyanaz.

A babiloni fogság során, Dániel idejében is találkozhatunk névcserékkel, és ráerőszakolt, de mégsem működő nevekkel.

"...hozzon az Izrael fiai közül és királyi magból való, s előkelő származású ifjakat, akikben semmi fogyatkozás nincsen.

...valának pedig ezek között a Júda fiai közül:

Dániel, Ananiás, Misael, és Azariás.

És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik, tudniillik elnevezé:
Dánielt Baltazárnak
Ananiást Sidráknak
Misáelt Misáknak
Azariást Abednegonak "
Dániel 1, 3-8

Újra a nevek megváltoztatása az első feladat, mikor fogságba visznek bárkit!

Dániel: „Isten a bírám és Isten ítél” helyett Baltazár: „az összezavaró Baál oltalmazza életed”.

Anániás: „irgalmas az Úr, felhő, védelem” helyett Sidrák: „vidáman az úton, a holdisten parancsa.”

Misael: „Isten megtisztít, kihúz” helyett Misák, aki „a holdisten-király vendége”.

Azariás: „az Úr segít, őriz” helyett Abednego, a „tíz szolgája”.

Ha e neveket összesíteni próbáljuk, megláthatjuk egységében, hogy a fogságban, a diaszporában mi a Sátán terve Izrael elvesztésére.

Izrael valóban Kiválasztott Nép, királyi gyermek, és első szándékként saját célra történő felhasználás, és idegen istenek, szellemiségek uralma alá helyezése a cél.

Minden értékét, királyi elhívását más király céljaira alkalmazni.

Ezért " királyi ételből és a borból, melyből ő /Nabukodonozor/ iszik vala" / Dániel 1, 5 / nevelik és erősítik ezeket az ifjakat is.

Az elmúlt évszázadok zsidósága minden tudomány területén kimagasló, és a filozófia, művészetek területén szinte vezető rangot ért el ez által.

Azonban az ifjak nem fogadták el, és tíz nap múlva szebbek és kövérebbek lettek! /1, 14-15/

A négy ifjú neveit szívükben megtartva tehát részesei lettek annak, hogy Isten a Bíró és Ítélő, az életükben irgalmas és betakaró védelem, megtisztít és kihoz, kihúz minden próbából, segít és megőriz minden helyzetben.

Ezért maradtak épen, mikor az arany állókép imádása helyett hűek maradtak Istenhez, és még a tüzes kemencébe történő bevetés előtt is hangos szóval tettek bizonyságot Isten szabadító hatalmáról.

Ugyanilyen megvallással, hittel és bizonysággal ment Dániel az oroszlánok vermébe.

A hit helyett tehát mit kínált, kínál, sőt mit akar ránk erőszakolni a Sátán?

Isten helyett a bálványok védelmét.

A védelem és betakarás helyett? A vidámság, földi örömök helyettesítsék a Szent Szellem békéjét, örömét.

Isten megtisztítása, kimentése helyett lakomát és vendégséget a Sátán bűnnel teli asztalánál.

Isten segítsége, vezetése és megőrzése helyett a tűz, a gyilkosság, rombolás, rágalmazás szolgálatát, mellyel emberek életét, gyülekezeteket lehet megégetni háborúsággal.

Istenként, Isten helyett ítélni és büntetni bűneinkkel, nyelveinkkel.

Az olvasott történet ma is működik.

Először a fogság, majd Babilon káldeus nyelvének, írásának tanulása.

Bőséges, hízlaló felerősítés étellel, itallal, aztán Nabukodonozor elé kell állni szolgálatra. E király magát a babiloni krónikában békefejedelemnek, az igazságosság királyának és Marduk hű pásztorának jellemzi.

Annak a Marduknak, ki babiloni birodalmi isten, kinek temploma Babilonban van.

A zsidó iratokban Rómát Babilonnal azonosították, és ez joggal ma is él.

Az a Róma, mely a középkorban az egész világ összes zsidójának egyetlen tulajdonosának tartotta magát, sőt Magyarországon 1515-után Miksa, Frigyes király fia trónkövetelőként e fennhatóságot akarta kiterjeszteni, mint római király.

Vajon változott ebben Róma azóta?

Igen! Ma az összes zsidó hiten alapuló keresztény ura is kíván lenni e jogcím bitorlásával!

Természetesen újra birodalmat épít, ahova azonos, régi feltételekkel és csábítással hívja a zsidókat is.

Változik-e az a Róma, mely Magyarországon német, esetleg magyar néven a katolikus egyház részére anyakönyvezte a zsidókat, kiknek másra nem volt lehetőségük sem?

Igen! Már a még meg nem született magzatot is magának ”kereszteli", és a haldoklókat is betéríti Babilonba.

Magyarországon 1893-ig nem volt zsidó, hivatalos anyakönyvezés, nem volt választási lehetőség, csak a "birodalom".

A "birodalom" pedig nő, a "tartományok", kis-és nagyegyházak sietnek Marduk "hű pásztorának” uralma alá, hogy imádja az arany állóképet: szobrot és bálványt.

Amikor Purimról beszélhetünk, arról a Sorsvetésről is írhatunk, melyet most nem Hámán, de mégis amalekita, edomi és babiloni szellemiséggel együtt tervezett el a Sátán most már nemcsak a zsidók ellen, hanem a teljes Isten Népe ellen.

A foglyul ejtés, ma is a királyi ifjakat, egészséges, erős keresztényeket próbálja elérni, hogy az eljövendő " Új Világ" jól képzett, felerősített, varázsló papjai, szellemi vezetői legyenek.

Végső esetben újra a zsidó származásúakat emeli fel, ad részükre beosztást a babiloni király római rezidenciáján.

A ma fiatal teológusai, ifjú és hívő tanítványai kapnak annyi "királyi" eledelt és bort a teológiákon, és a tudományegyetemeken, hogy már kitűnően ismerik a kaldeusok tudományát.

A hellenizmust, a görög-római kultúra hinduizmussal, egyiptomi vallásokkal átszőtt, mindent magába olvasztó mérgező eledelét.

E kínálat bőséges a médiában, kultúrában, művészetekben, dogmatikában és teológiában, egyszóval mindenhol, ahol a "király" uralkodik, varázslással, spiritizmussal és bálványistenként.

Kedves Királyi gyermek Testvérem!

A fogságba hajtó akarat elsősorban Téged akar magának.

Nagyon fontos vagy neki, és kínál e fogságban egzisztenciát, jólétet, sőt hatalmat is az ő részéből.

Elismert és fontos leszel, ki gazdagságban élhet.

Csak azt kéri, hogy felejtsd el Istenedet, Népedet, hazádat.

Add oda érte nevedet és tanuld meg e világ nyelvét, a kaldeus varázslók nyelvét.

Azt ígéri, hogy jobban jársz.

Megteheti, hiszen ő tart rabszolgaként, és lazíthat valamit a szíjon.

Azonban emlékezz Eszterre, ki Hadassza maradt, Mardokeusra, ki nem hajtott térdet, Baltazárra, kinek valóság volt az életében, hogy ő Dániel, kinek Ura Isten, ki mindent és mindeneket meg fog ítélni.

De őt nem ette meg az oroszlán.

Emlékezz Sidrák, Misák és Abednégó hitére, kiket nem lehetett megölni tűzzel sem.

Isten a Te életedet, hitedet és bizonyságod akarja láthatóvá tenni ebben az "idegen birodalomban."

Mindig voltak gyengék, és akik behódoltak, beleolvadtak tömegbe és elvesztek.

Betlehemben, mikor gyermekként az istállóban feküdt Jesua, éppen népszámlálás volt.

Nem volt hely.

Ez nem a népesség számbavétele, hanem az adófizetők adóbevallásának ideje volt.

Meglepő, hogy milyen sokan jöttek össze még a fogadóban is, és talán senki sem tartotta magát távol attól, hogy idegen hatalmat erősítsen javaival.

Ma is tömött sorok állnak, hogy vigyék minden talentumukat, minden javaikat a már uralkodó ökumené birodalmának építésére és működésére.

Olyan sokan és sokat visznek, hogy ma sincs hely arra, hogy Jesua HaMassiah megszülessen és lakjon a gyülekezetekben, szívekben!

Megindult az adóbevallás ideje és hulláma, miközben a Világ Ura otthontalanná lett köztünk.

Vigyázz tehát értékeidre, talentumaidra, szívedre, lelkedre, testedre!

Babilon, perzsák, szírek, görögök, rómaiak, egyiptomiak szellemben mindig globalizáltak és birodalmukat építve elvitték az értékes ifjakat maguknak.

Az önkéntes beolvadás és asszimiláció miatt, és engedetlenség miatt a zsidóság vesztesége a tizenkettőből tíz törzs elvesztése.

A magyar zsidóság legnagyobb vesztesége az önkéntes beolvadás és emancipáció miatt volt.

A kereszténység rekatolicizációja, inkvizíciója miatt mérhetetlenül sok veszteséget élt meg, és a legfájdalmasabb, hogy ma önként asszimilálódik az ökumenében.

Igen sok a veszteség.

Mégis voltak, kik Babilonból hazatértek, nem hódoltak be az államvallássá vált, már nem pogány keresztény, hanem keresztény-pogány hatalomnak, mely az óta is a zsidók bekebelezésére igyekszik.

Isten e kevés, megmaradt népét még a holokauszt sem tudta elpusztítani, és újra és újra megtartja a maradékot, ki Hozzá hű marad.

Isten azonban igazságos és irgalmas.

Miként az elveszett tíz törzset egykor megkeresi, és előhozza, hiszem, hogy a kényszerítő anyakönyvezéssel, hatalommal, erőszakkal és fenyegetéssel keresztény pogánnyá tett, ma szintén örökre elveszettnek hitt sok-sok zsidót előhozza, és használja a népek felé.

Az erőszakkal kivágott fa újra ágakat hajt, és terebélyessé válik.

Ugyanígy hiszem, hogy Isten megkeresi mindazokat, kik beleszülettek Mardok Isten Birodalmába, hogy Jesuát megismerve Isten Országának hazatérő Népe lehessen.

Hiszem, hogy a Purim üzenete ma is él, mert a Krisztus Testét és a zsidóságot megölni, üldözni, és rabszolgává tenni szándékozó Hámán Isten akaratából Jesua kezében végleg megítéltetik.

A világ ma zajos Nabukodonozor hangjától, ma is hangzik, hogy a békének és igazságnak kell uralkodni a Földön.

E szavak Nabukodonozoré, ki Babilon istenének, hű pásztorának jellemzi magát, és nevében szerepel még egy jelentése: "titkos király".

A Sátán ez, ki ma békével és igazsággal szédíti a népeket.

A mi békénk, a mi igazságunk és a mi Királyunk nem titkos, hanem mindenkié.

Látható, mert a Kereszt Áldozata ma már mindenki előtt ismert és elfogadható.

Ha elfogadod, Ő ad Neked nevet, népet, hazát és Ő mutatja meg Istent részünkre.

Minden hamis béke, öröm és hatalom helyett miénk lehet az Ő igaz ítélete, mely részünkre örök életre szóló kegyelem.

Az ehhez vezető úton Ő véd, betakar, vezet, és mire megérkezünk megtisztít és megszentel, hogy az Örök életre beléphessünk.

Babilon vagy Jeruzsálem?

Élet vagy halál, mely először beolvadás e világ látszólag hasznos, örömteli, gazdag süllyesztőjébe?

A Sorsvetés, Purim ma is esedékes, részünkre ácsolják az akasztófát!

Azonban Jesua HaMassiah kezében van az idő és a hatalom, és legyen a te életed is ott.

Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat






SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés