Célegyenesben


Utolsó szakasz a cél előtt


Izrael Népének történelme a kiválasztottság kezdetétől megannyi próbatétel, számtalan harc és kísértés ténye. Az, mely Ábrahámtól kezdődően napjainkig, és mindaddig tart, amíg a várva-várt, megígért Messiás el nem jő. E harcok sok veszteséggel, sok-sok szenvedéssel jártak, azonban mindig volt folytatása a menetelésnek. Annak az Útnak, melyet Isten Akarata szerint, és elrendelt módon, majd megígért győzelemmel kell végig küzdenie. A találkozásig…

Minden zsidó nemcsak tudja, de várja, naponta várja a Messiás eljövetelének ígéretének beteljesedését, de hite mellett tudja, hogy azt elősegítenie is kell. Mégpedig át kell törnie az ellenségen, sőt, önmagát kell legyőznie. Nem segítenie kell, hanem önmagának is talpon, úton kell maradnia, és haladni előre: Ő eléje. Így a Messiás-várás nem tétlen állapot, hanem menetelés . A célba, hiszen a cél az Ígéret beteljesedése: a Messiás Királysága.
A harcok mindennaposak. Külső és belső támadások, akadályok nehezítik minden lépését.

A folyamatos küzdelem mégis három jelentősebb korszakra bontható.

-Elsőként említhetjük Babilon uralmát. Nabukodonozor nemcsak beolvasztani akarta a zsidókat, de minden erejével , eszközével bálványait imádni kötelezte a fogságba hurcoltakat, és a leigázottakat egyaránt. Nem sikerült. Eszter könyvének bizonysága , hogy a bálványimádók orgiái sem szédítették el őket. A testi kívánságok kísértéseivel nem tudták elvenni hitüket és hűségüket. Így ünnepelhetjük ennek emlékezetét a hitben és hűségben kitartottak győzelmének.

-A második támadás már nemcsak testi, hanem lelki is volt a görögök által. Kultúrájukkal ártva, sokakat megnyerve indult el egy teljes letámadás az asszimilálás szándékával. Bár sokakat megnyertek, mégis megmaradt egy maradék, mely képes volt ezt megállítani. Ugyancsak hittel, reménnyel ellen-, és helytállva. Mint mindig,- nem saját erőből. Erre emlékezünk Hanuka Ünnepén.

-A harmadik: a római uralom. Isten ellensége ekkor vetette be a leghatásosabb, legerőteljesebb fegyverét. Évezreden át nem sikerült Izrael Istene elé, vagy helyére állítania bálványisteneket. Nem sikerült megvásárolnia a Választott Népet azzal, hogy a testi vágyainak felszabadítására bírja. Bár sokan elbuktak , voltak akik Isten szerint mentek tovább. A találkozás, a Messiással való találkozás volt a minden felett győzedelmes cél és akarat.

Mintegy két évezrede azonban egy járványos betegség, súlyos kisértés, Isten Tervétől elszakító halálos kór járványa zúdult a Választott Népre. A római kor zsidóságát elérte a rómaiak - egyébként még ma is súlyosbodó, világjárvánnyá lett- betegsége. Annak vírusa, mely minden emberben a rossz ösztöne, testének, lelkének hajlama: az önmagában, saját erejében bízó, önmaga elképzelésében, fantáziájában hívő ember önzősége. Az, mely az egyén egoizmusától eljutott napjainkban a kollektív önzésig. Öncélú, öntörvényű, önistenítő, majd önmegváltó állapotig, mely az embert istenné téve Isten ellenessé lett. Az egoizmus önimádata pedig egy olyan társadalmat épített, ahol egyre növekedő a hatalom, az uralom akarata és vágya. Természetes következménye így nemcsak a versengés, hanem a személyes harc, gyűlölet működése. A „mindenki- mindenki ellen” harcában olyan fokú elidegenedés született, melyben mindenki gyanús, minden ember ellenség. Rivális a hatalom megszerzésében és fenyegetés az uralom gyakorlásában….Olyannyira, hogy a zsidók egymással is gyülölködtek.

Mégis, a győzelem újra megszületett, méghozzá fájdalmasan. A zsidó nép e harcban, riválisai általi uralom szorításai közt, vagyis a ma is élő római szellemiség hordozóval szemben újra csak Istenében bízhatott. A maradék megmaradt, és megtépázva, de hitében, Messiás várásában hűségesen ment, és megy tovább.
Amikor az egész keresztény világ e járvány által Isten helyett bálványok imádására jutott, amikor a görög kultúra és szellemiség nemcsak keveredett, hanem hellenizálta, akkor a római szellemiségű kereszténység egyszerre és egy időben lett áldozata annak, amitől Isten a Választott Nép töredékét mindig kimentette és megtartotta.

E három támadást le is zárhatnám azzal, hogy Isten Ígérete beteljesedett: „a maradék megtartatik”.

Tehetném, ha korunkban nem éppen e római szellemiség utolsó támadását élnénk meg. Ennek oka, hogy Isten Népe újabb néppel, a Kihívott Néppel, a más nemzetekből, kegyelem által örököstársakká lett Messiás Testével bővült. Ezért a római szellem már őket is megtámadta, megfertőzte. Hiszen a Sátán célpontja Isten Népe, mely kiegészült Jesua HaMassiah által és uralmában másokkal is. Ezért azonos módon, eszközeivel, és bizony sikeresen támadott.

Az első évszázadok krisztusi népét a régi recept szerint kisértette, támadta meg. Kényszerítés bálványimádásra. Üldözések, vérengzések, mártírok. De voltak katakombák, és megmaradtak. Aztán számtalan pogány hit, főerőként a hellenizmus minden ága. De mégis maradtak hitükben állhatatosak.
Ma pedig mindezek mellett elhatalmasodott a bálványok imádata, és a római szellem, mely létrehozta a keresztény egoizmus gyűlölködését, miáltal a New Age , az új idők új szelei terelik az egyházakat és a keresztény nép többségét egy „Új Világba,” amely már Isten nélküli, sőt, Isten ellenes erő és hatalom megjelenése. Last Age…

A Választott Nép maradéka hamarosan minden lehetséges eszközét elveszíti arra, hogy megvédje önmagát, és uralomra, hatalomra jusson eme ördögi helyzetben. Az eddig, három szakaszban támadó szelelmiségek ereje most és korunkban egyesült erővel, döntő ütközetre készülnek. A zsidóság nagyobbik része ennek vonzásában, ennek hatalma alatt szellemileg, lelkileg, teljes lényében beleolvad a Sátán által összeterelt Új Nép , Új Világot alkotó sokaságával. Messiásvárása így válik antikrisztusi várakozássá…

De mégis megmarad a Maradék…

Aztán Isten Népének Kihívott tagjait éri a globális támadás. Az eredmény ugyanaz, mint Isten Választott Népénél.
Mindez elkezdődött, és folyamatos. A Választott Nép asszimilálódása olyan mértékű már manapság is, hogy sokan kételkednek Isten Tervében és Ígéretében, mely Izraelnek adatott. Ennek szószólói Izrael keresztény riválisai, sőt szellemi ellenségei.

Aztán láthatjuk az asszimilálódás kiszélesedését minden keresztény területen. Itt is elérkezik a hit próbája, az ijesztő, súlyos elfogyatkozás. De a maradék megtartatik. Mindazok, akik hisznek Isten Ígéreteiben, azokban és hitben megállnak.

Purim, Hanuka. Két győzelem emléke ismert.

De mi van a harmadikkal? A kétezer éve halálos fertőzésként, és járványként pusztító római szellemiséggel?

Isten Ígérete : győzelem.

Maga a Messiás, a Felkent Jesua HaMassiah érkezik. Győz, és megítél. Magához veszi mindazokat akik a Maradék. A Választott Nép ekkor ismeri fel és látja meg az Ígéret beteljesedését, a Kihívott Nép pedig újra mondhatja: Báruch haba, Áldott Aki jő,... az Úrnak Nevében.

Napjainkban emlékezhetünk két korszak támadásaira, és visszaszorulására. Hanuka és Purim ünnepei bizonyságát éppen a pogány gyökerű ünnepek önimádatában, hitetlen vallásosságában, a mindennapok testvérgyűlöletének harcai közt fegyverszünetet tartó emberek ünneplése szeretné eltakarni.

Mi pedig várjuk a harmadik és egyben végső győzelem örökké tartó ünnepét. A Názáreti Jesua HaMassiah érkezését, visszajövetelét.

Fülöpszállás, 2012.12.18.