A szoros kapu



„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7,13-14)


A fenti igeszakaszt olvasva, talán elsőként egy megszokott, berögzött kép jut eszünkbe arról, hogy a hívők a keskeny úton, a hitetlenek pedig a széles úton haladnak. Ennek mindenféle képi ábrázolása ismert lehet előttünk, ha csak visszagondolunk a gyermekkori hittan óráinkra, de akár felnőttként is találkozhattunk vele gyülekezeti termek falain: a rossz, gonosz ateisták mennek be a széles kapun és haladnak a széles úton, de a jó hívők a szoros kapun mennek be és a keskeny úton járnak. Amikor ezt az igerészt elővettem, hogy egy kicsit jobban átnézzem, már az elején éreztem, hogy nem erről van szó. A szoros és széles kapu hasonlatát Jézus egyáltalán nem a hívők és világiak közötti ellentét szemléltetésére mondta. Előbb azonban nézzük meg, mit jelent és hogyan jelenik meg a Bibliában a kapu fogalma.


Minden város köteles volt magát körülhatárolni a városfallal, így oda bejutni és onnan kimenni csak a városkapun keresztül volt lehetséges. Annak, aki be akart jutni a városba, a kapuban meg kellett állnia. A város vénei, bírái és felügyelői ültek ott, akik „átvizsgálták”, kit lehet beengedni, és kit nem. Felügyelték, őrizték a rendet. Ugyanúgy a kapuban történt a bíráskodás és ítélethozatal is a városbeliek számára. Aki Isten elrendelt törvényét és parancsolatát nem tartotta be, azt a kapuba vitték, hogy döntsenek a sorsa felől. Ezen túl azonban egy zsidó embernek a kapuk egyet jelentettek Jeruzsálem kapuival, az oda való felmenetellel, majd a Szentélybe való belépéssel, az Örökkévaló Isten előtt történő megjelenéssel. A kapu jelentette valaminek a kezdetét, a végét, és a közte való eseményt, történést. A kapu az időtlenség, az örökkévalóság szimbóluma. Az igaz ítélet helye. Az igazság jelenlétének a helye. A találkozás helye. Amikor Jesua ezt a hasonlatot mondta a sokaságnak, ők ismerték a kapukat. Tudták azok szerepét. Jeruzsálem kapui is különböző méretűek voltak, különböző célokat szolgáltak. A 8 kapu között volt tágas és szűk egyaránt. Volt ahol a harci szekerek mehettek be, volt ahol a kereskedők mentek át, volt ahol csak a király vonulhatott be, és volt ahol csak gyalog szerrel lehetett átmenni. Amikor Jeruzsálemről beszélünk, Isten Népéről beszélhetünk. Jesua tehát nem a hitetlenek és hívők szétválasztására említi a kapukat, hanem a Vele való közösség megélésének lehetőségeit példázza ezzel.


„Menjetek be a szoros kapun” – hangzik a felszólítás.

Pontosabban: „jöjjetek a szoros kapuba.” Nem hátulról küld előre, kintről be, hanem bentről hív a kapuba. Jesua nem mögöttünk áll és küld egy ismeretlen útra, hanem előttünk van, és onnan bentről hív a kapuba. A kapuba, ahol a találkozás lehetősége van. A kapuba, ahol az igaz ítélet vár. És még egy jelzőt használ: a szoros kapuba. Ez a jelző azonban nemcsak a térbeli szorosságot jelenti. E szó a héberben a szoros, szűk, keskeny jelentésén túl annyit tesz: kőszikla, napfény, világosság. Az Ő biztonságába és az Ő világosságába hív. Oda, ahol nincs takargatni való. Ahol az Ő ítélete, az Ő igazsága tesz világossá előtted mindent. Az Ő tiszta, világos ítéletében láthatod meg magad annak, aki vagy. És ez az ítélet ad számodra biztonságot és szilárdságot is.


„Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”

A tágas kapu. Széles, terjedelmes. Mint ahogy a szoros kapunál, itt is a térbeli jelentésen túl több értelmű e szó. Nagyobbítani, terjeszkedni, szabadságot nyújtani, kiszélesedni. Ebben a szóban megjelenik a nagyság, a nagyra vágyás, a mégtöbb, a sok, a szabadság, a korlátlanság fogalma, mely átjárja az ember lelkét és szellemét. Mégtöbb ismeretet akar, még szélesebb látókört akar, mégtöbb tudást akar, mégtöbb inteligenciát akar magának. Ennek a „széles lelkületű” embernek a szava a héberben azt jelenti: fösvény, fukar, kapzsi. Az ilyen ember csak gyűjti magába az ismeretet, de nem osztja meg. Önmagát építi, műveli, szélesíti tudását, gyarapítja adottságait saját maga hasznára, de nem adja tovább azt. Fösvény lesz. A lelki adottságait, tálentumait meglátja, felismeri, kiszélesíti a saját maga határait, és önmagának éli fel benne azokat. Szabadságban él. Olyan szabadságban, mely nem ismer határokat. Nincs kerete, nincsenek korlátai a lelkének. Mindenevő. Minden érdekli, mindent tudni, látni, ismerni akar. Mindenáron. Kapzsi. Csak kapni, csak gyűjteni akar, és nem tud megosztani. És mindemellett hívő. Hisz Istenben, hiszi, hogy Jézus a Krisztus, tud mindent. Van bibliaismerete, sőt, a legkülönfélébb teológiákat, irányzatokat, dokmákat ismeri. Szívja magába a vallási ismereteket, hogy szélesítse, bővítse tudását. Lelkének ez az állapota kihat szellemi életére is. Ezt a „széles szívű” embert a héber büszkének, kevélynek nevezi. A megszerzet tudás, a sok ismeret, a tájékozottság következménye a hitbeli büszkesége. A „vagyok valaki” érzése szellemi életében is gőgössé, kevéllyé teszi. Nincs benne alázat. Lelki állapotának köszönhetően szellemi állapotát fölényesnek érzi máséval szemben. Így, a tágas kapun és a széles úton járva éli hívő életét. Megfordul számtalan gyülekezetben, elolvassa az összes vallási irodalmat, legyen az keresztény, vagy zsidó, esetleg akár megfűszerezve egy kis keleti misztériummal. Vevő minden szép és jó idézetre, mindenhonnan és mindenből elveszi azt, ami számára kedvező és építő. És hogy ne csak a tudás habzsolását említsük, ott vannak még az érzések, az érzelmek, a vágyak, az akarat, melyek szintén a lélek részei. A heves indulatok, a túlfűtött érzelmi reakciók, az érzések, érzékek korlátlansága, melyek ezen a széles kapun igen nagy teret kapva érvényesülnek. A határtalan nagy érzelmi megnyílvánulások éppúgy jelen vannak mint a nagy elképzelések, a nagy vágyak, álmok megvalósítása. Nagy tervekkel és hozzá kellő akarattal megtesz mindent azért, hogy saját maga által elgondolt célját elérje. Erre mondja Jesua, ez az az út „amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak”. Veszedelemre visz. Ne egyből a pokolra gondoljunk. A veszedelem szava a héberben igen sokrétű. Eltévedést, bolyongást, tanács nélküliséget, azaz rosszul tanácsoltatást jelent. Félrevezetést, tévutakra való vezetést. Romlást, melynek a vége egy lesüllyedés, egy elmerülés, és legvégül eltűnés. E szó jelentése leírja ennek az állapotnak a következményeit. A minden szellemi és lelki irányzatra nyitott, széles látókörű, tág érdeklődésű, érzelem- és vágyvezérelt ember egy idő után eltéved. Eltéved a sok-sok magába szívott ismeret és tudás között, s nem lesz szilárd és biztos meggyőződése. Bolyong ide-oda, tanácstalanul. Érzelmi hullámai kiszámíthatatlanná teszik. A nagy szélességnek és tágasságnak egy átláthatatlanság a következménye. Egy bejárhatatlanság, mely tévutakra vezet. A sokféle és sokfajta ismeret keveredése félrevezetést eredményez, mely elindítja a hívő élet romlását, amely lassan-lassan süllyedni kezd, majd teljesen eltűnik... „Sokan vannak, akik azon járnak”. Igen, sokan vannak, akik elkezdték a hívő életüket, de a széles kapun mentek be, és a széles úton járva keresik Istent, az Ő országát, az Igéjét. Keresik a keresztény irodalomban, zenében, dicsőítésben, táncban, a nagy ébredési mozgalmakban, a nagyszabású evangélizációkon, a nagy humanitárius jócselekedetek közepette széles e határban mindenhol. És lehet, hogy kapnak is egy időszakos élményt mind lelki, mind szellemi szinten, de a vége ennek az útnak az eltévedés, a bolyongás, a tanácsnélküliség, a romlás és végül a süllyedés. Nem a tudás és ismeret megszerzése és az érzelmek megélése a baj. Ezekre mind szükség van. Azonban ezek használata csak egy adott határon, egy kereten belül működhet, de nem uralhat, nem vezérelhet. Itt a hangsúly a túlzott és határtalan felfokozáson van, amikor a fent említett dolgok eszközzé, módszerré, és nem kevés esetben bálvánnyá válnak a hívő életben mind lelki, mind szellemi szinten. Amikor az ember annyira beleéli magát valamibe, hogy elfeledkezik a lényegről...


„Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

Amikor Jesua a szoros kapuba hív, az életre hív. Arra, hogy az Ő világosságában lásd meg magad, és lásd meg mindazt, amid van. S ahogy a szoros kapuban állsz, egyre inkább elkezdesz befelé figyelni. Már nem kifelé nézel, nem szétnézel, nem kivülről szeded össze az ismeretet, az információkat, az igemagyarázatokat, hanem belülről kezdesz felépülni, élni. Aki a széles kapuban van, az kivülről gyűjti magába mindazt, amit lát, hall, érzékel. Aki a szoros kapuban áll, belülről építkezik, s válik a külvilág számára bizonysággá. És ebben a szoros kapuban nincs már szükséged pótcselekvésekre. Lehetőséged sincs rá, hogy megtedd azokat. Sőt, igényed sincs már rá, hiszen már látod azt, aki vagy. És látod Őt. Mert az Ő szava onnan bentről szól. Nem külső hang vezérel, hanem az a belső Béke, aki benned él. Lelki és szellemi életed pedig stabil, erős, mint a kőszikla. Nincsenek érzelmi hullámvölgyek, nincsen hangulatingadozás, nincsen olthatatlan tudás szomj és ismeret hiány, mert mindenben megkaptad azt, amire és amennyire szükséged van. Hiszen szűk-ségben vagy, a szűk, a szoros kapuban állsz. Mindened megvan ahhoz, hogy élj. Nem látod? Menj még beljebb a kapuba, hogy mégjobban megvilágítson az Ő Igéje, az Ő ítélete, és a felismerésből cselekvés és történés váljon; hogy az Ő törvénye és parancsolata által élj. Mert az Ő beszéde ad keretet az életednek, helyes irányt mutat, mely nem vezet tévutakra, s a keskeny úton haladva jársz. Nem bolyongsz tétován, hanem haladsz előre, mert az út világos, tiszta, egyértelmű. Igaz és kiszámítható. Az élet útja az, amely a szoros kapuban vár. Ez a szoros, keskeny jelző azt is jelenti még: összekötni, bekötni, egybekötni. Itt, a szoros kapuban Isten ítélete és Krisztus igazsága által van bekötözés minden sebedre. Itt találsz gyógyulást, nem a különböző módszerekben. És egyedül az Ige az, mely képes téged egybekötni, egyben tartani, hogy ne essenek szét a gondolataid, az érzéseid, a mindennapjaid, hogy legyen egy váza és tartása az életednek. Egybeköt és összeköt önmagaddal, hogy szellemi, lelki és fizikális életed egy kerek egészt alkosson. Összeköti a gondolataidat a cselekedeteiddel, hogy amit megtanultál, alkalmazd, hogy szavaidat tettek kövessék, hogy a benned élővé vált törvényt bizonyoságok kísérjék. Egybeköt és összeköt a testvérekkel, hiszen nem lehet más a találkozás helye, nem szólhat másról, mint magáról az Életről, Krisztusról. „És kevesen vannak, akik megtalálják azt.” A héber szöveg úgy adja vissza ezt a „kevesen vannak” kifejezést, hogy „kevés ember” találja meg azt. A „kevés” szó jelentése továbbá még: számlálható, figyelmező, könyv. Aki a szoros kapuban van és az élet útján jár, az az ember a „könyv embere”, vagyis az Írás, az Ige embere. Annak az embernek szól az Ige és élővé válik benne. Annak az embernek nem kellenek magyarázatok, nem kellenek teológiák, a különböző vallási irányzatok által felépített rendszerek, hogy megértse Isten Igéjét, tervét és akaratát, mert ő a „Könyv embere”, az Ige embere. E könyv szava a héberben a tekercsekre, az iratokra, a szent könyvekre, a bibliai könyvekre vonatkozik. Aki az Ige embere lesz és belülről szólal meg benne Isten szava, az az embere „figyelmező ember”. Figyeli, lesi Isten akaratát, utasítását és parancsát. És ezáltal „számlálható ember” lesz, azaz jelenlévő, ott lévő, akivel Isten számolhat, akire rábízhat feladatot, szolgálatot.


Lehet a tágas kapun bemenni és járni a széles úton, így élve meg a hívő életet. Lehet karizmatikus tág kapukon bemenni, lehet farizeusi tág kapukon bemenni, kínálat van bőven. Lehet hívőként így élni – egy darabig. Ez lehet 5, 10, akár 50 év is, vagy 5 hét, ki meddig bírja. De Jesua felhívta rá a figyelmet, hogy mi ennek a következménye és vége.... Le lehet élni egy egész hívő életet a tágas kapuban, de aki ott áll, az ne várja, hogy Isten szerinti szolgálat részese lesz. A nagy házi keresztény könyvtárak, a nagy karizmatikus vezetők által kiadott utasítások nem adnak rá jogalapot. Csak az indulhat el szolgálatra, aki a szoros kapun megy be. Aki átmegy Isten ítéletén, aki Krisztus világosságában csak az Ige igazságát követi. Nincs más segédtudomány, nincs más eszköz, nincs rá módszer, mely erre késszé tesz. Jeruzsálem kapui közt is voltak széles, tágas kapuk. Azonban a Szentélybe vezető úton csak a szoros kapun keresztül lehetett bemenni. Aki Krisztus Testében akar lenni, szolgálni és élni, annak nincs más útja, csak a szoros kapu. Vallásos emberként lehet Isten Népéhez tartozni a tágas kapun keresztül is, de az újjászületett, szolgáló ember csak a szoros kapun mehet a Szentélybe, csak Krisztuson keresztül folyhat Krisztus Testében az istentisztelet és az áldozatbemutatás.


A sokaság, akik hallották e példázatot, tudták és ismerték ennek jelentését. Az Istennel való kapcsolat megélésére Jesua korában is ugyanúgy jelen volt a széles és szoros kapu. A széles kapu, melyet képviselt egy farizeusi ág éppúgy, mint az esszénus vagy szadduceusi ág. Mind egyfajta ismeret és tudás által kívánta elérni és megélni hitének és meggyőződéseinek célját, s ez a tudás és ismeret már nagyon messze volt az igaz és tiszta, eredeti Tantól, a Tórától. Rengeteg emberi elképzelés, számos „hogyan csináljuk” módszer rakódott rá nemzedékről nemzedékre úgy, hogy szinte már el is felejtették, mi volt az alap. Tágas kapun, széles úton jártak. Jesua szavai azonban vissza hívnak az eredetekhez, az alaphoz, a tiszta, emberi elképzelésektől mentes, Isten által adott Tórához, a törvényhez, és annak Isten szerint való megértéséhez és megéléséhez. A szoros kapuhoz és a keskeny úthoz. Oda és arra a helyre, ahol nem az emberi elképzelések szülik meg az Ige hogyan való betartását, hanem ahol Isten Önmaga jelenti ki Önmagát annak, aki kéri az Ő igazságát, ítéletét, hogy megértse és megtartsa az Ő törvényét, parancsolatát, rendelését. Az eredendő, tiszta isteni törvényhez, a Tórához való visszatérés felszólítása is e mondat: „jöjjetek a szoros kapuba.”


Amikor az Istennel való kapcsolatunk megélésének példájaként áll előttünk a szoros és tágas kapu hasonlata, akkor arra is kell gondolnunk, hogy nemcsak bemennünk, hanem kijönnünk is kell ezen a kapun. Hiszen érintkeznünk kell a világgal. S nem mindegy, hogyan tesszük azt. Ha a tágas kapuban állunk, könnyen elér a világi áramlatok sokasága éppúgy, mint a vallási áramlatoké. Szinte nem érzékelhető a határ. Összemosódik, vagy inkább összefonódik a hit és a politika, a törvény és az illem, a parancsolat és az etika. Keveredik minden mindennel, s már alig választható szét, az isteni és az emberi. Aki a szoros kapuban áll, tudja és ismeri a határokat. Nincs más útja, csak Krisztus, Aki által hívő élete a világ számára is bizonysággá lesz, mert az élet jeleit hordozza magán. Ismeri és tudja a határait és korlátait. Nem fanatikus, nem szélsőséges. Szilárd hitében, mint a kőszikla. Gondolatai és cselekedetei tiszták és világosak, mint a napfény. Lényét átjárja az az erő, Aki maga az Élet. És az Életet hordozva tud kimenni a kapun szolgálni mások felé, és hívni őket is a szoros kapuba. A széles kapuban álló nem tud kifelé, a világ felé szolgálni, hiszen már maga is keveredik azzal.


A kapu egy határállomás. Határ a szent és a profán, a tiszta és a szennyes között. A szoros kapuba érve nincs másnak helye, csak a krisztusinak. Minden más felesleges, bármennyire is akarnád bevinni a Szentélybe, maga Krisztus tesz rá képtelenné, hiszen a szoros kapun nem fér be. Krisztus Testébe nem kellenek a te világmegváltó nagy gondolataid, a nagy tetteid, az ötleteid a „hogyan csináljuk”-ra, a magad által kitalált gondolataid arról, hogy hogyan éld a hívő életedet, hogyan imádkozz, hogyan légy bizonyság, hogyan szolgálj. A szoros kapuban meg kell állnod, és ezeket mind letenned és kint hagynod, azért, hogy Krisztus világossága mutassa meg benned, hogy ki vagy, Ő adjon neked gondolatokat, mely Krisztus Testét építi, Ő adjon szavakat a szádba, hogy hogyan és mit imádkozz, Ő adjon Tőle jövő érzéseket, Tőle jövő cselekedeteket, Ő építse fel a lelki és szellemi életedet az Ő ítélete és igazsága, az Ő szava által. Az életet adó Szó, az Ige lesz minden kérdésedre válasz, minden lépésedre vezérfonal, mert megelevenedik benned, s élővé teszi szíved, lelked.


Amikor a szoros kapuról beszélünk, még egy jelentését meg kell említenem ennek a szoros, keskeny jelzőnek. Átvitt értelemben annyit jelent: ellenség, ellenfél, szorongató. És ha ezt helyettesítem be, kissé bizar így Jesua szava: „menjetek be az ellenség kapuján”, pontosabban: „jöjjetek az ellenség kapujába”. Amikor pont a világosságról, a szentségről, a tisztaságról van szó, hogy kerül be a képbe az ellenség? A legelső ígéret, melyben a kapu is szerepel, Ábrahámnak adatott, miután Isten azt kérte tőle, hogy legkedvesebbjét, Izsákot áldozza fel, így szólt hozzá: „Megáldván megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.” (1.Móz.22,17) Amikor te kész vagy elengedni mindent, amihez ragaszkodsz, amiről azt gondolod, hogy a sajátod, és úgy állsz ott a szoros kapuban, akkor Isten Ábrahámnak adott ígérete teljesül be rajtad. Örökség szerint bírod az ellenséged kapuját. Ez annyit jelent, hogy az az ítélet és igazság látszik rajtad, ami a szoros kapuban megítélt és megigazított. S ez ítéli meg az ellenségedet is. Nem te ítélkezel felette, nem te veszed birtokba az ő kapuját, az ő ellened irányuló szavait, az ő ellened irányuló ítélkezését, hanem a benned lévő fogja megtenni ezt. A benned lévő, aki már győzött a lelkeden és szellemeden. Krisztus az, aki által az ellenség elveszti hatalmát és ítéletét feletted, és megérzi azt az erőt, aki már nem te vagy. Ez a felszólítás egyben bátorítás is: ne félj! Ne félj attól, ami ellened irányul. Ne félj az ellenségtől. Ne félj betölteni az ígéretet. Légy az ígéret örököse, lássa meg az ellenséged azt, Aki benned él! Légy bizonysága, légy látható jele Istennek! Neked nem kell bölcs szavakkal bizonygatnod igazságodat, nem kell misszionálnod és megtérítened azt, aki szorongat. Neked csak jelen kell lenned, s hagynod, hogy látszódjon rajtad a Krisztus. És Ő ítél igaz ítélettel, Ő cselekszik a törvénye által, s te megéled Benne a biztonságot, a félelemnélküliséget, a szilárdságot, az erőt. Az Ő világosságában jársz, s ott eltűnik minden sötét és homály. Az Ő igazságában jársz, s ott elnémul minden hazugság. Az Ő törvényében jársz, s ott megszűnik a törvénytelenség. Az Ő ítéletében jársz, s ott elhallgat az ellenség. Így válsz a szoros kapun keresztül bizonysággá a világ számára, bizonysággá az ellenségeid számára.

Szoros kapu, keskeny út. Rád vár. Téged vár, hogy élj és töltsd be Isten akaratát.

2013.02.20.