CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Béla:

A messiáshívő zsidókról IV.

Keresztényellenesség, vagy apostoli küldetés?

Az előző írás bizonyára sokakban indít el olyan feltételezéseket, miszerint a Messiáshívő zsidóság egy bezárkózott, magát különbnek tartó, önigazult,gőgös, mi több romboló, keresztényellenes szekta Jézus nevében.
Olyan cionista szervezkedés, mely a kereszténység feletti uralomra tör.
Ez jellemző a messiáshívő judaizmus mozgalmaira azonban a messiáshívő (krisztusi) zsidókra nem igaz, mert akkor nem lennének alkalmasak Isten szerinti küldetésük betöltésére, vagyis semmiben sem különböznének azoktól, akik őket támadják, semmibe veszik, szolgálatukat gátolják, vagy asszimilálni próbálják.

A jobb megértésünk érdekében vissza kell térnünk a Korinthusi Gyülekezet történetéhez.

Pál az apostoli zsinat (Kr.u.48) után érkezett a városba, ahol feltehetően az 51-52. években töltött el 18 hónapot.
Magányosan, szorongva és egyedül érkezett oda, ahol a közbiztonság, a közerkölcs lesüllyedt,bár a nagyvárosi élet pezsgett...
Minden árnyalatában hellenisztikus város, ahol számtalan vallás és kultúra keveredett egymással.
Görög és római istenek temploma, szobrai, Keletről érkezett misztériumvallások...
A filozófia is ugyanoly sokszínű. A cinikusok szkepticizmusának jelenlétét Diogenész szobra jelezte, de a várost átjárta a pythagoreusok, és sztoikusok szellemisége is...
Elképzelhető, hogy Pál zsidóként mit élhetett át e számára elviselhetetlen, bálványimádással terhelt városban.

Aztán találkozott két, Rómából kiutasított , vagy elmenekült zsidóval, egy házaspárral (Ap.Csel.18:2-3).
Ezután alakult, fejlődött, növekedett a gyülekezet, mely e diaszpórában élő zsidóságból jött létre.
Bizonyára Akvila és Priscila mellett nemcsak más zsidók, hanem már Jeshuát is megismert, elfogadott zsidók is voltak, melyek egymással kapcsolódtak, majd kiegészültek pogány származású, felszabadult rabszolgákkal…

A hozzávetőlegesen százfőnyi gyülekezet számunkra példája annak, miként jön létre egy olyan mai messiáshívő gyülekezet, mely önmagán túllépve a más nemzetbeliekkel már együtt olyan egységes közösséget képez, ahol Jeshua HaMassiah van a középpontban és uralkodik.
Olyan gyülekezeteket, ahol az elhívás és elrendelt feladat a messiáshívő zsidóké, és hozzájuk csatlakoznak mindazok, akik bálványimádásukból, keresztény pogányságukból megszabadulva velük közösen szolgálnak, vagy segítik krisztusi módon, testvérként őket, Isten Tervét.

Vagyis mint Pál idejében, ma is, e „korinthusi” állapotokban Isten Pálhoz hasonlóan küld apostoli, vagyis helyreállító szolgálatra embereket, majd létrehoz apostoli szolgálatra közösségeket.
Ezért ad találkozásokat és kapcsolódásokat zsidó és zsidó között, hogy Jeshua HaMassiah uralma alatt ezt messiáshívő zsidóként kezdjék el.
Ezután pedig ad „felszabadult rabszolgákat”, vagyis újjászületett, szabad, de mégis elvetett, be nem fogadott testvéreket a más népekből.
Testvéreket, akik a messiáshívőkkel együtt élnek családias közösségben, de feladatuk az, hogy mindaz, amit kaptak a zsidóság által, azt vigyék tovább a más nemzetekbeliekhez.
Vagyis amikor ők beoltattak, legyenek részesei mások beoltatásának, mivel miképpen a zsidó a zsidóval, úgy minden más néphez tartozó önmaga népében elfogadott, és hatékonyabb eszköze Istennek.

Elmondhatjuk tehát, hogy a messiáshívő zsidóság nem új áramlat, mozgalom, vagy szekta, hanem Isten eredeti tervének és akaratának mai kötelezettje, aki ezzel apostoli feladattal megbízott.

A visszaoltatás és a beoltatás nem egy új gyökérbe történik, hanem újra az eredeti fába és ez által az eredeti gyökértől kap új életet.
A valódi helyreállító, vagyis apostoli munka pedig egyben a profetikus bizonysága Istennek.
Azért, mert Isten ígérte meg a be és visszaoltatást, és Ő, aki nem hagyta ígérete szerint elhalni a kivágott fa gyökerét.
A zsidóság újraéledésének és így a krisztusi más nemzetekbelieknek megelevenedése ma egyetlen módon történhet:
Isten ma is küld a „korinthusi” állapotba messiáshívő zsidót zsidókhoz, hogy elsőként legyen visszaoltatás.
Pál is valamennyi apostoli szolgálatát mindig a zsinagógában, a zsidó nép között kezdte...
-Aztán ad a mai páli, vagyis apostoli küldetésű embereinek maga Isten „diaszpóra zsidókat”…, akik elvetettek minden irányból. Őket, akik távol vannak Jeruzsálemtől, de Róma meg kiveti, nem nézi jó szemmel.

Az apostoli elhívású és elrendelt küldetéssel bíró messiáshívő zsidó és szellemi közösség ezek után hamarosan már a próféciák beteljesedésnek lesznek részesei, amikor a „felszabadult rabszolgák” csatlakozásával ajtó nyílik valamennyi pogány keresztény, keresztény pogány felé történő apostoli szolgálatra. E szolgálat pedig tovább szélesedik, mert a helyreállításhoz olyan küldetés kapcsolódik, mely az evangélium hirdetésének missziója…

Ahhoz, hogy megértsük, és elfogadjuk a messiáshívő zsidók küldetését és szolgálatát, fel kell ismernünk, hogy maga Pál sem volt evangélista misszionárius!
Minden útja során a hellenizmustól és más pogány, misztikus, vagy éppen filozófikus áramlatokat szembesíti a Messiás bizonyságaival, megismétli és védelmezi az Örökkévaló Isten Akaratának, Törvényének folyamatosságát, és újra és újra láthatóvá teszi Isten bizonyságait, valamint szinte ismétli a próféciák ígéreteit.

Pál tehát nem egyházépítő volt, de Isten Igéjének (A Tóra–bizonyságok - ígéretek együttes működése) helyreállítója, megtisztítója, valamint a Messiás (Krisztus) bizonyságának hirdető megvallója volt.
Önmaga gyülekezetet sem épített, hanem szolgálati idejére, szolgálati útjaira kapott vele egy szellemben lévő segítőket, mert bármely szolgálat, sőt, szolgálati ajándék működése más szolgálók segítsége és szellemi csatlakozása nélkül sohasem él sokáig, vagy el sem kezdődik.
Amikor pedig Isten Pált tovább vezényelte, a nyomdokaiban létrejött közösség, majd az azt körülölelő gyülekezet élt tovább. Önállóan. Pál nélkül, de Pállal kapcsolatban maradva, apostoli tanácsait kérve és elfogadva, de nem tőle tanítva és pásztorolva.
Mert az apostoli szolgálat bármennyire erőteljesebb a többi szolgálati ajándékkal, mégsem társulhat azokkal, mert abban a pillanatban egyház építő, emberi szándékokkal ötvöződik.
Hasonlóan a prófétai szolgálat sem, mert alapja lehet hamis, emberi és önző célok felmutatásával másoknak, akár felekezeteknek, gyülekezeteknek.

A messiáshívő zsidóság pedig Istentől elrendelt, helyreállító munka részese, így nem alkothat mozgalmakat, nem képezhet egyházat az egyházak mellett, és mások számára sokszor érthetetlen módon mindentől és mindenkitől szellemi függetlenségben kell élnie és működnie, miközben felületében és közvetlen kapcsolatban kell lennie a zsidóság teljességével.
Erre vérszerinti és az Ábrahám Szövetségében élő és működő családi vérrokonság kötelez, mely megerősödik a közös messiáshitben, és a próféciák általi közös várakozásban…
A messiási hite és engedelmessége által a szintén messiási/krisztusi más nemzetbelivel úgyszintén.

A vallásos keresztény pogányság felé és akár karizmatikus bálványimádók irányába pedig a „felszabadult rabszolgák”, vagyis a messiáshívő zsidókkal szellemi közösséget megélő, együttműködő, szolgálatát segítő, és abban részt kapó, részt vállaló újjászületett más nemzetbeliek által ér el elsősorban az apostoli és prófétai szolgálat, helyreállítás.
Elsősorban, mert vannak olyan messiáshívő zsidók, akik Isten helyreállító munkája előtt vallásos, vagy keresztény pogány, vagy éppen karizmatikus és bálványimádó felekezetekben is töltöttek el időket, mely alatt megismerték őket, valamint kapcsolataik vannak visszamenőlegesen.
Isten e szálakat és ismereteket tudja használni apostoli, vagy prófétai szolgálat működésére.
A jellemző viszont, hogy ezek a kapcsolatok többsége idővel elsorvad, és némely szálai pedig megerősödnek, amikor újabb „szabadult rabszolgák” keresik helyüket, közösségüket…..

Előzőekben a messiáshívőket érő, keresztény támadásokról szólt írásunk.
Úgy gondolom, hogy itt is félreértéseket okozhat, amikor a keresztény (valamely földihez tartozó..) szót és a krisztusi identitást valaki felcseréli.

A messiáshívő zsidó és krisztusi hívő fogalom ugyanaz.
Zsidó, vagy más nemzetből származó emberek megnevezése, nevezetesen a Messiás Testének két egyenlő értékű, de más elhívással is bíró részének nevén nevezése.
E két rész sohasem áll egymással és egymásban-harcban, hiszen a Messiás Szelemében egy és egységes.
Azonban a kereszténység egyházai, gyülekezetei és annak követői telve vannak mindazon betegségek jeleivel, melyek Korinthusban is megjelentek Pál és zsidó testvérei által elindult gyülekezetben.

Nem sorolom újra fel mindezen jeleket, mely akár kész diagnózist is adhatnak a mai gyülekezetekről és vezetőikről.
A helyzet ma is korinthusi, a szellemiségek újra feléledtek, vagy el sem tűntek.
A hellenizmus, görög-római gyökerei éltetik a kereszténységet, és így súlyosan fertőzött a bálványimádástól, telve a filozófia, teológiának és dogmáknak átnevezett hamisságaival, és a Keletről érkező újabb miszticizmus keveredik a karizmatikussággal, vagy éppen egymással keveredik, miközben újabb mutánsokat szül.…

Sokan, e „modern „ az eredeti gyökerektől oly távolra került zsidóságból, és a más, idegen gyökérből kiinduló és táplálkozó kereszténységben élő emberek közül nem is tudják, hogy mennyire hasonlóak Apollos, Kéfás és Pál követőihez, akik valójában nem Krisztust követik, mint ahogy maga Pál…!

E keveredésben Isten pedig, Ígérete szerint újra apostoli szolgálatra állít némelyeket.
E célra elkülönített egy népet, mely számára ősidők óta gyűlöletes a bálványimádat.
Népet, mely megőrizte Isten Kinyilatkoztatott Törvényeit.
Sokszor akarat ellenére is és ráadásul a szívében, miáltal számára minden más törvényt azonnal elutasít, vagy legfeljebb kényszerűségből tart meg!

Ezen túl, és mégis benne, és vele van egy része e Népnek:
A messiáshívő zsidók.
Mi, akik a Törvényt magukban hordozzuk szintén szívükbe ültetve, és őrizve, miközben megismertük Jeshua HaMassiah-t.
Isten Szeretetét, Kegyelmét és Benne, Általa Isten teljes uralmát.

Ugyanúgy, mint egykor Pál, ma nekünk adatott, hogy mindezeket újra láthatóvá tegyük.
Apostoli szolgálattal minden hamisságot leleplezzünk és leromboljunk, de minden eredeti, alapot adó régi-újat újra láthatóvá tegyünk mindenkinek.

A messiáshívő zsidóság tehát ma apostoli feladatra szóló küldetését teljesíti.
Nem magának épít birodalmat, nem másik, emberi alapot épít egy új emberi építménynek melyek előbb – utóbb kiüresednek, és általában idegen szellemiségek veszik birtokba.
Miképpen Pál és szellemi munkatársai, mi sem a látványos, nagy sikeres, emberi hasznot és dicsőséget hajszoló területeket választjuk, csupán Istennek vagyunk engedelmesek. A régi-új építésének apostoli szolgálatában nem lehetünk senki építményének, építésének közreműködői, és sohasem vagyunk megvásárolhatóak.
A csatlakozásunk-elhívásunk elvesztése, és paráznaságunk miatti megítéléssel zárulna.

Mi mindig csak az alapot adhatjuk, hogy onnan épülhessen élet, közösség, a Messiás Teste...
Így mindaz, amit adhatunk, teljes azonosságban kell lennie Isten Igéjével, vagyis a Kinyilatkoztatott Törvénnyel, Isten és Krisztus bizonyságaival, és valamennyi ígérettel, próféciával.
Jutalmunk is azonos Pál és más apostolok jutalmával..
Pált a farizeus zsidók, a hellenizmussal és más szellemiséggel érkező gyülekezeti tagok egyaránt támadták..
Mindez természetes, hiszen amikor az apostoli munka elindul, Jeruzsálem helyreállításának történetében ismert módon is azonnal érkezik az ellenség…

Ha pedig felépül a „messiáshívő híd”, mi sem természetesebb annál, hogy azonnal bombázni, lőni kezdik…, mint minden eddigi háborúban..

Elhívásunk tehát nemcsak nagyon fontos, és a prófétai idők beteljesedésének egyik fontos pontja, hanem bizony igen nehéz és veszélyes.
Pál sem a sikerekért indult szinte reménytelen útjára Korinthusba és máshová..
Engedelmesen, és olyan hittel, amely látja a megvalósulását az ígéreteknek.
Mi látjuk, mert nemcsak ismerjük a próféciákat, hanem immáron sok ezer éve megéljük, és részesei vagyunk, miáltal nemcsak a hitünk, hanem Isten bizonyságai is erősítenek bennünket.

A ma már nem létezö Korinthusi Gyülekezet tagjai sohasem élhették meg szolgáló életük gyümölcseit.
Mindazt, amit olvashatunk róluk, számunkra szóló üzenetei Istennek:
Beszámolók épülésről, romboló szellemiségekről, a szolgáló, apostoli küldetésről..
Isten különleges szeretete és terve a mi életünkben, hogy korinthusi, apostoli szolgálatunk, messiáshívő és zsidó elhívásunk, küldetésünk gyümölcseit némelyek közülünk megláthatják.
A helyreállt régi-új alapokon felébredő, erősödő, és a Messiást váró, meglátó Messiás Testét, mely találkozni fog hamarosan Urával.

Végezetül két dologról…
A Kárpát medencébe érkező magyar nép előtt egy különleges csapat haladt.
Származásuk szerint nem voltak a néphez tartozók. Ők látták el az utászi munkát, vagyis utat készítettek az őket követő katonaságnak, majd a beözönlő népnek...
Zsidó katonai alakulatok voltak.
A honfoglalást másban is segítették.
Azután már, a Kárpát medencében , a Római Birodalom maradványainak diaszporájában élő, szintén zsidó népesség által , közös munkával , régi és működő kapcsolataik segítségével a letelepedésben is jelentős szerepet vállaltak.

Ma, egy Új kezdetekor, a Messiás Országának elfoglalt területeinek visszahódításakor, felszabadításakor sincs ez másképp..
Mi, messiáshívő zsidók megyünk, elől...
Ott várnak „régi rokonaink”, aki nem lettek se rómaiak, se szlávok, se hunok és semmilyen keresztény szellemi uralom, birodalom által asszimilálva.

E híd-feladatban pedig számunkra nincs látható gyümölcs, nincs jutalom és kitüntetés..
Egykor a lakásom ablakából a Dunára, és az Erzsébet hídra tekintettek…
Szinte elképzelhetetlen volt felmérni, milyen fontos és hatalmas szolgálatot tett e híd.
A folytonosan hömpölygő gépkocsi áradat által egyesült a főváros két oldala, egy ország két fele, sőt a tőle nyugatra lévő Európa és Közép-Kelet Európa, sőt még távolabbi részek..
Ott áll ma is szótlanul, néhol kopottan, de állja a terhek próbáit, szolgál ...
Olykor karbantartják, javítják, de mindenképpen van gondjuk rá azoknak, akik valamelyik túloldallal szeretnének kapcsolódni…

Mi, messiáshívők épülünk..
Isten Tervében , azon a helyen ahova tervezett, és várjuk az érkezőket..
Mert nem a hídnak fontos a hömpölygő áradat, hanem azoknak, akik alatt alázatosan tartja a hátát.
Mi pedig egyedül Istennek, és Jeshua HaMassiah hatalma előtt hajlunk meg alázattal.
Rajtunk hódító sohasem mehet többé át!
Bár ostromolnak olykor, néha aláaknáznak ,mi biztosan fogunk állni, amíg a két oldal nem egyesül.

Tesszük, mert hitünk által látunk, engedelmességünk pedig a próféciák beteljesedése.
Vagyunk egy láthatatlan híd, mely önmagában sohasem lehet senki uticélja és birtoka, de általa lehet eggyé Krisztus Láthatatlan Teste más nemzetekből érkezettekből és Jeshuat HaMassiahnak elfogadó zsidókból...

A Láthatatlan Híd szellemi , a szolgálati ajándékok által működik.
Ez elérheti a lelkit, vagyis változhat bárki érzéseiben és gondolataiban.
A Sátán számára veszélyes híd, és ezért szellemben támadja, hogy a kereszténység lelkében se változhasson meg.
Lehetséges, hogy e híd elemei közül valahol, valaki szellemi helyett lelkivé válik, hiszen az ostromlók most éppúgy, mint Korinthusban is tették egykor, ezzel próbálnak gyengíteni, szakítani...

Isten azonban Önmaga építi a messiáshívő zsidóságot, és csak az idegen, vagy nem odavaló részek szakadhatnak le rólunk..

2008. november 5.

Copyright © 2005-2010 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat





SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés