CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Béla:

A juhász és a Pásztor

A gyülekezet megtisztítása
-Veszettség és kergekór



Történt pedig, hogy a számadó juhász üzenetet kapott a nyáj tulajdonosától, a Pásztortól, hogy a rábízott nyájat egy rövid időre hagyja másra, és menjen el oda, ahol egy hatalmas nyáj van szétszóródva, nem talál legelőt és vizet…
Ez a juhnyáj is az övé, de nincs, aki vigyázzon rá, nincsenek akik vezessék, és akik e feladatra megbízottak, ők még tapasztalatlanok, fiatalok…
A számadó juhász pedig engedelmes volt a Pásztornak.
Kis nyáját rábízta néhány kisbojtárra, és közülük egyet a többiek fölé tett e megbízással. Őt jól ismervén, bízott benne, tudván, hogy ő szinte mindig és mindenben mellette volt, így nemcsak tanult tőle, hanem mindenben meg is bízhatott hűségében.

Elindulása előtt körbenézett a nyájon…
Látta a sok kisgidát, akiknek nagyon sokat kell még nőniük, hogy megerősödjenek, látta az idősebb juhokat, melyek szótlanul ették régóta a füvet, és itták a forrásvizet.
Látta az újonnan szerzett, érkezett juhokat, melyek már érkezésükkor körbe-körbe forogtak.
Bár azóta egyre inkább kezdtek megnyugodni, gyógyulni, állapotuk mégsem volt biztos.

Aztán a kutyák…
A juhász segítőtársai.
Bizony nem volt jó látvány, hogy némelyikük a pásztorkutya vidámsága, szorgossága helyett orrát lógatta.
Némelyik szeme zavart, vérben forgó, mozgása inkább kocogás, mint futás, miközben szinte sunyítva farkuk lábuk közé volt szorulva…
Némelyik nyálát csorgatva kényszeresen rágott valamiféle botokat, köveket.
És hallgattak….
Körbetekintve, látva az állapotot a juhász nem tartotta jónak, de bízott abban, hogy a gidák nőnek, erősödnek, és a távollét rövid ideje alatt a kutyák is, legalább jelenlétükkel megóvják a kis nyájat a támadó farkastól…
Kisbojtárjának pedig otthagyta botját, szűrjét, és bár féltette őt is ebben a megbízásában, reménykedett abban, hogy őt jól helyettesíti…

Másik bojtárral így elindult, hogy egy másik földrészen végezze a pásztor megbízását.

Egyszer, és alig néhány óra múltán jött a kétségbeesett üzenet:
- „Otthon, a kutyák megvadultak!
Tépik a juhász köpenyét, rágják a botját, és mindaz, ami az övé, mindaz, amit a Pásztortól kapott, fogaik által meg lettek marva, szét akarják tépni!
Megtámadták a kisbojtárt, a kisbojtár segítőtársait is.
Mit tegyünk?...” Jött a kérdés.

A számadó juhász nagyon messze volt, és így fizikailag tehetetlen.
Gyors választ küldött:
- „ Kisbojtár! Azonnal zavarjátok ki a kutyákat, és minden ajtót zárjatok!
Használd fegyverül a botomat, és védjen, takarjon be a subám. Használd azt is.”

Alig telt el néhány nap, újabb hír érkezett:
- „Juhász! Az eddig forgolódó, tétován és céltalanul járkáló juhok elmentek…
A kutyákat követték először, aztán szanaszét…Mit tegyünk?”

A válasz hamarosan érkező, és csendes volt:
- „Semmit sem tehetünk, elmentek szegények. Mielőtt meggyógyultak volna, megerősödtek volna…
Tehát nincs mit tennünk. Vagy visszajönnek, vagy ahonnan elkóboroltak, oda mennek vissza..
A mindig kóborlók pedig…talán nem vesznek el örökre….”

Eközben a másik, vezetetlen nyáj kapott a számadó juhász vezetése által füvet, vizet, és az ottani kisbojtárok megkapták azt az irányt, ahova indulniuk kell a Pásztor akarata szerint.

Eltelt közel egy hónap.
A számadó juhász visszaérkezett.
Egyedül a kisbojtár szaladt eléje.
Aztán nemsokára megérkezett a nyájhoz.
Sebesültek voltak, de éltek a megmaradtak. A juhász örömmel látta, hogy amikor eléjük adta a friss eledelt, akkor ettek, és majd ittak is….

Aztán számot vetett a veszteséggel….Bizony súlyos volt.
Kutya nem maradt, így őrizet sem….., mind, amelyikre számított régebben ,valahol kóborolnak..
A juhász így már aludni is alig tudott, hiszen e feladat is botjára maradt.
Maradt a megtépett köpenye, botja kisé megrágva, egy hűséges kisbojtár, néhány kölyökkutya, mely pásztorkodása alatt született, és néhány juh…
Legszívesebben e kis nyáját elhagyva visszament volna oda, ahol sok ezer juhot etetett, és sok ezer bárány békés, megelégedett hangját hallgathatta, miközben ő is felüdült.

Amikor elindult beszámolni, jelentést tenni a Pásztornak távoli szolgálatáról, ezzel az érzéssel indult, hiszen számadó juhászként az itteni nyájról is kellett beszámolnia, és minden történés miatt elszámolással tartozott.

Így érkezett meg, és így lépett a Pásztor, a nyáj Gazdája elé egy napon.
Meglehetősen bizonytalanul, félelemmel, vegyes érzelmekkel.
Vajon milyen ítéletet kap mindezért?
A Pásztor egyik nyája lett rábízva, és csak annak maradékával tud elszámolni!
Bár nem érzett semmi felelősséget a történtekért, mégis elmarasztalást várt a Gazdától…

Amikor lehajtott fejjel, megsebzett szívvel megállt előtte, akkor mégsem ítéletet kapott, hanem csendes dorgálást!

Valahogy így szólt a párbeszéd:
- „Uram, nem tehetek róla, mindazért nem érzem felelősnek magamat, ami történt.”
- „Tehetsz róla, felelős vagy, mégsem ítéllek és büntetlek meg.”
- „Miért nem ítélsz meg akkor?”
- „Mert számodra ez egy tanítás, tanulás volt, hogy nagyobb nyájat is rád bízhassak egykor…Ugyanígy lett tanítás és próba mindez a kisbojtárnak, aki helyettesített téged.
Próba is volt, mert kiderült, hogy ki az, aki alkalmas pásztorkutyának, a juhoknak úgyszintén, hogy a nyáj részei-e?
Ugyanakkor leleplezése azoknak a veszett kutyáknak, melyek hozzád csapódtak, és te majdnem rábíztad a nyájat azokra!
Leleplezése volt a beteg és kerge birkáknak is, melyek betegsége által valamennyien, a többiek is elhullottak volna egyszer.
Mindez Tőlem volt!
Azért, hogy ami veszett, legyen elveszett, legyen kiirtva…
Legyen tisztulás a betegségektől, kórokozóktól és a bacilusgazdáktól, vírushordozóktól…..
Te pedig tanulj, okulj, másokat taníts a számadó juhász feladataira, e megbízás veszélyeire és törvényszerűségeire.”
- „ Akkor mégis miért marasztalsz el, Pásztor?”
- „ Azért mert engedékeny voltál! Amikor láttad a nyála csorgó, véres szemű, kínjukban idegen tárgyakat rágcsáló kutyákat, amint lábaik közé csapott farkukkal kocogtak…sunyítottak.
Te pedig a betegséget látva, annak veszélyeit nem mérted fel.
Kiirtásuk, vagy meggyógyításuk helyett te mondtad rájuk: majd meggyógyulnak, de addig, és máris lehetnek juhászkutyák!
Nem vizsgáltad meg őket, amikor melléd csapódtak!
Mert nem vártad meg, hogy én adjak neked nyájat őrzőket, és nem vártad meg, hogy melletted nőjön fel egy kiskutya őrzővé…
Később pedig befogadtál minden szédült birkát.
Siettél a nyáj számát növelni, gondolván, hogy ezzel nekem teszel jót és eleget.
Tetted ahelyett, hogy azokat egy ideig karanténba tetted volna azokkal együtt, melyeken a kergebirka kór jelei jelentkeznek.
Először azt gondoltad, hogy éhesen szomjasan érkeztek valahonnan, pedig ezek mennek mindenüvé és céltalanul, forognak körbe-körbe…
Nem vetted, vagy talán nem akartad észrevenni az éhség és a kergeség közötti különbséget rajtuk…
Pedig de sok ilyen birkád volt már, de sok ilyen birkád tünt el, majd másutt és másnál tünt fel…
Miért nem tanultál,- hogy másokat taníthass erre is?”
- „Pásztor! Hogyan lettek ezek veszettek ?
Mások hogyan válnak kerge birkává?”
- „Ezért kell minden érkezőt jól megvizsgálnod.
A kutya legtöbbször a rókától kapja meg a veszettséget.
Attól, mely sunyi módon kerülgeti a házakat, falvakat…
Aztán egyszer csak a róka megnyugszik, nyájasan az ember mellé szegődik, és az ősellenséget, a kutyát is magához engedi közelségbe, és érintkezik vele…
Ekkor fertőz! A nyálával, vagyis szájával….
Amikor pedig valaki rádudál az autójából, rákiált, akkor veszetten támadásba lendül…
A nyájas-nyálas rókafi veszett, dühödt agyarassá válik…..
A birkák pedig legtöbbször a kutya ürülékében lévő férgektől fertőződnek…
A féreg a véráramukon keresztül a gerinccsatornákon át eljut az agyukba, ahol tovább rág a halálig…
A hozzád beszédülő birkák fertőző kutyák ürülékét ették valahol meg.
Ezért rohangálnak körbe-körbe és céltalan az útjuk…..”

A számadó juhász ebből az esetből sokat tanult.
Hálaadással köszönte meg e tisztítást.
Hiszen, ha őt támadják meg saját, veszett kutyái, akkor lehetséges, hogy ma ő sem élne.
Számára nemcsak áldás, de védelem is volt a távoli szolgálat…
Hálaadással köszönte meg, hogy kisbojtárt nevelhetett, és ő hűségesen végrehajtotta utasításait, vagyis a veszetteket kizárta, a kergéket elengedte….
Megértett, hogy a Pásztor adhat egyedül szaporulatot, és olyan őrző kutyákat, melyek sohasem marják meg a juhászt….
Ha kutyája elkóborol, megvizsgálja visszaérkezésekor, nehogy rajta legyen a róka általi fertőzés, vagyis figyelemmel kíséri őket…
Bár az idegen szag érződik olykor, a róka bűze mégis erősebb….
Ha pedig a kutya elcsendesül, futása csak lelassult kocogás, szeme zavart, kínjában rág mindenfélét, akkor előkerül a kötél, és a kikötés….
Az érkező juhok pedig azóta megvizsgálás után is karanténban maradnak egy ideig…
Amíg körbe-körbe szaladgálnak, nem érintkezhetnek a többiekkel…
Kapnak bőven eleséget és vizet, de ha ez által nincs nyugalmuk és békéjük, addig a betegek, sőt fertőzők között a helyük…

Néhány hónappal később pedig a juhász meggyógyult fájdalmából, elfelejtette a veszteségeket, hiszen nem is voltak azok veszteségek…
A nyáj pedig szaporodott, erősödött, és ma már csak elvétve gyengül le valamelyik.
A kerge birkák pedig egyre inkább nem próbálnak a nyájhoz csapódni….

Az eltávozott kerge birkákról azóta nincs hír….
Bizonyára szabad prédája lettek az oroszlánnak, vagy kerge birkaként most valahol messze köröznek maguk körül, másokat is fertőzvén…
Amelyik pedig csak megriadt a veszett kutyáktól, biztos találtak másik nyájat, mikor a Pásztor hívását meghallották, megismerték másik nyájánál……

A kutyák, a veszettek hangja pedig egyre inkább csendesül…
Mert a veszettség minden esetben legyengíti áldozatát, és az idegeik sorvadása teljes bénultságig, majd elpusztulásukig növekedik, működik és ítéli meg őket.
Megsemmisülésükig tartó útjukon találnak még itt-ott olyan élőt, melybe veszetten belemarnak…
Ürüléküket pedig a mindenre mohó birkák megeszik, és ezzel akár halálos kórt fogadnak be….


Kedves Testvérem!

E mese valóság!
Közel egy évvel ezelőtt történt egy gyülekezetben.
A számadó juhászt,- nem pásztor és nyájtulajdonos-, Afrikába hívta a szolgálata.
Elindulása után néhány órával, már Párizsban érte a hír:
Szolgálatát (köpenyét) dühödten megtámadták olyanok, akik e közösség körüli szolgálatok várományosai („örző, terelő kutyái”) lettek volna……
Istentől kapott szolgálati megbízását (botját) veszetten rágni kezdték ezek, az idáig csendben, lesütött, de véres szemmel járó emberek….
Azok, akik életén látható volt, hogy kínjukban a követ, farönköket rágták, és járásuk csapott farokkal sunyított….
Milliós tartozások várható következményei a fejük felett, homoszexuális, sőt perverz (de közben „karizmatikus”..) életvitel, széthulló házasságok, deviáns gyerekek, és sok más terhei, terheltségei, melyek mások előtt elrejtve, szabadulást hazudván, de működve éltek.
Ma már nem szándékom leírni, hogy hol és milyen róka harapása által lettek betegek.

A leírt „mese” pedig arról szól, hogy a száj, a nyelv bűnét gyakorló, másokat kárhoztató, és ezért önmagukat akár kárhozatig elvivő emberek pedig gyilkos kórként miként terjesztik a halált…..
Legyen másoknak tanulság, tanítás ez az eset.
Tehát amint a juhász és kísérője elutazott, szabályszerű puccs történt.
Néhány éves szolgálatának gyümölcse, egy több száz embert elérő, szolgáló web-lap, benne valamennyi írása önmagának többé elérhetetlen lett.
A néhány nappal azelőtt bemerített 16 embert sikerült összezavarni úgy, hogy valamennyien eltűntek egy idő után….
Vagyis amikor a köpeny és bot ellopás, vagy megsemmisítése nem történt meg általuk, akkor tovább működött, a szájukból szanaszét szórt kutyaürülék …
A birkák közül voltak, akik megették….
Agyuk közepéig hatott mindazon rágalom, hazugság, átkozás, mely e veszettek által került eléjük….Megették…..

Ezáltal növekedett azok száma, akik kerge birkaként járnak gyülekezetből gyülekezetbe, mivel néhány újabb fertőzés is történt a kutyák szájából kiadott ürülékek által.
Tehát maga Isten rendelkezett a veszettség és kergeség elleni védekezésről, mintegy megállította ezt, amikor kitisztította a nyájat…..

Ismereteim szerint a veszettség gyógyíthatatlan…
Ezért e veszett kutyák, és a fertőzést elsőként továbbadó veszett rókák egyedül a Messiás (Krisztus) keze által gyógyíthatóak…
Minden átok, és harag nélkül kívánom,- legyen ebben részük…
Bár ez tűz általi megítélésük, mégis kívánom, mert csak így lehet új életük, és csak így pusztul el minden fertőző bennük, amely sátáni terheltség, és halálos kór veszélye másoknak.

A kerge birkák gyógyulása pedig csak nagyon súlyos operációk, majd koponyáik felnyitása által történhet. Mert az ott rágó férget csak így lehet eltávolítani….
Kívánom számukra e fájdalmas, de szabadulást és így életet mentő közbeavatkozást a Főorvos által.

Reménységem szerint pedig ez a szomorú bizonyság jó tananyag lehet gyakorló gyülekezet vezetőknek, számadó juhászoknak…

Érezd meg a róka szagát… a szolgálókon!
Tégy különbséget éhes és kerge birka között!….Ne légy toleráns, használd a karantént mindig!
Lásd meg a veszettség csendes jeleit másokon, ha közelítenek feléd!

Ezután adj hálát a tisztításért, a halálos leszakadásáért, eltávozásáért…
Köszönd meg, hogy Isten mindig gondoskodik szolgáló testvérről, akivel egy lehetsz munkádban…
Akire olykor rábízhatod botod, köpenyed: ha az Úr engedi egy időre...
Botod, vagyis hited, botod, vagyis felhatalmazásod Istentől egy feladatra olykor másoké is lehet…
Köpenyed, vagyis feladatod, megbízásod olykor és kevés időre lehet segítődé, ha téged Isten mással bíz meg….Helyettesíthet kisbojtárod!


Ha tanultál, taníthatsz, és taníts tovább!

Mert a rókák körbejárják a gyülekezetedet, és először az őrzőket fertőzik…
Ma, ebben a kerge időben pedig annyi mindent vesz az ember a fejébe, hogy nem csoda az, amikor kerge, céltalan birkák serege kóborol….
Biztos, hogy bárány, aki érkezik, vagy lehet, hogy csak fertőző birka kering közöttetek?
Vigyázz, mert annak a teje, húsa és mindene fertőz!
Pásztort , kutyát, birkákat…mindenkit….!

Amikor pedig mindezektől megszabadulsz, megtisztulsz, ne csüggedj el!
A veszett kutyák csaholása egyre, naponta távolibb lesz.
A megsemmisülésükig…
A kerge birkákat bízd az Egyetlen Orvosra….

A rókákra pedig nagyon figyelj, mert mindezek mögött az események mögött ők állnak.
A Hazugság Atyja…
Aki úgy intézi, hogy a veszett kutya nyugodtnak látszik támadása előtt, a nyugalmáról ismert bárány nyugtalan lesz, és keresőnek, éhesnek látszik…
Lehet Krisztus uralma nélkül „karizmatikus”.
Más esetben minden bizonyíthatóság nélkül „messiáshívő”, vagy éppen „zsidó”….vagy a kettő együtt, hogy szájából kitóduló ürülék megfertőzzön benne hívőket, hogy a messiáshívő és zsidó szó és nép és név sokak szemében fertőzőnek látszódjék..
Más esetben krisztusit ócsároló keresztény, deviáns…
Esetleg teológiájában antiszemita, antijudaista messiáshívő „zsidó”…?


E sorokat tehát Isten iránti hálával zárom.
Miért?
Mert 2007 augusztus-szeptember hónapban velem és velünk történt mindez….
Köszönöm Istennek, hogy megtisztult nyájjal, csapattal mehetünk tovább, és mindez a tisztítás szabadulás és áldás volt reánk nézve.
Nehéz volt, fájt mindez mindaddig, amíg meg nem értettem e próba okát és célját.
Köszönöm a Pásztornak, hogy felmentett, de tanított is mindezek által…
Ezzel a tanulsággal szolgálhatok mások felé, de szabad lettem újabb és újabb „kiküldetésekre”…


2008.06.11.


Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat




SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés