A CSOKOLÁDÉ MIKULÁSOK


Elérkeztünk december, a legsötétebb hónap első napjaihoz. Karomban az éppen fél éves kisfiammal nézzük a televízió hírműsorai közé is beférkőzött reklámokat. Azokban pedig a reklámokban megjelenő, és a híradásokban szereplő „mikulásokat”.

Felsóhajtok, mert már most felmerül bennem a megoldatlannak tűnő kérdés:

Amikor fiam már nemcsak gügyögni, hanem kérdezni fog, vajon miként fogom elmondani neki a Mikulás történetét?

Hazudnom sohasem lehet, így bizony képtelenség igaz, és egységes képet adnom arról, aki egykor Törökországban még jótékonykodó püspök volt a legenda szerint, majd néhány száz évvel később átköltözött Lappföldre, és ma Finnországból érkező Télapó.

Miképpen lett a sovány püspökből, kövér és borvirágos orrú, törpikés formájú alak?

Hogyan lett egy darab szentből sok, szinte bohócruhás, egymással parolázó jelmezes fickókká?

Arról már nem is beszélve, hogy bevásárló utam során szakállam tépegettem szinte, amikor egy kétes állagú „mikulás néni „szólított meg…

Aztán a ruházata a mikulásoknak.. Vajon miért lett piros?
Meséljem el az értelmében akkor nyiladozó, gyarapodó, és növekedő gyermekemnek, hogy a zöld azért lett piros, mert kb. 80 évvel ezelőtt a The Coca Cola Company reklámjaihoz a Mikulásnak ruhát terveztetett, és az óta minden mikulás kólás-ruhában jelenik meg?

Megannyi kérdés, és kimondhatatlanul sok hazugság!

Hát hogyan mondjam el majd a gyermekemnek? Mindazt, ami igaz. Mikulásról és Karácsonyról egyaránt.

Aztán az egyik napi bevásárlásom során a hipermarketben kezembe veszek mégis egy csoki mikulást. Nézegetem az átalakuláson átment formát, az immáron tömegcikké lett figurát. Félve teszem ezt, mert a kezemben pillekönnyű súlya által feltételezem, hogy egy ügyetlenebb, vagy egy kicsit erősebb fogásomra a figura törmelékké válik.

A viszonylag nagy csokoládé mikulás súlytalan, törékeny mivolta elgondolkodtatott.

Egykor, a télapó, karácsony, szeretet és más neveken elnevezett decemberi ünnepeken valamikor magam is olykor-olykor sajátomként a kezembe vehettem egy-egy csokoládét. Ugyanilyen volt formájára nézve. Bár kisebb, de számunkra, gyerekeknek szinte törhetetlen, de biztos, hogy nehezebb volt, és valóban csokoládé volt. Élvezet volt jó és erős fogainkkal megküzdeni egy-egy csoki falatért. Mostanában pedig egy harapás, és vége. Még a mai állapotban levő , kölcsönzött fogainkkal is könnyű műveletté vált.

Hazamenet elgondolkodtam a mikulás csokoládé sikerén és történetén.

Sikeréről kell gondolkodnom, mert a kereskedelemben fellehető csokoládé figurák forgalmazásában vezető helyre került!

Miközben a csokoládé karácsonyfadíszek vásárlása visszaesett!

Lehet, hogy most e sorok mosolyogtatónak tűnnek, de e statisztika tovább mutat, folyamatot láttat meg annak, aki figyelmes: vagyis már karácsonyfából is kevesebb lehet. Vagy talán a családokból, és már nincs kinek állítani azt sem? A pogány szokások és jelképek is letűnnek, amik által legalább Jézus születésére emlékeztek?
Már ez is hamarosan a múlté?

De a mikulás csokoládé töretlenül fut a cél felé, győzedelmes, sikeres az útja!

Újabb információim szerint ennek vannak látható trendjei is.
Ma már csoki-miki-trendi van!

Lássuk tehát a vásárlókat is:
-nő a minőségi csokoládé iránti kereslet a figuráknál is
-márkázott mikulások jobban eladhatóak
-a vevők új és újabb ízeket keresnek
-ismert csokoládémárkák jobban kelendőek mikulás ruhában
-a hipermarketekben, diszkontáruházakban vásárolják a legtöbbet.

Ennyi ismeret után aztán gondolkodni kezdtem, feldolgozni ezen információkat több ismeretemmel együtt, amit most nem kell teljességgel közreadnom.

Egy idő után aztán hamarosan megtaláltam a csokoládé mikulások törvényszerűségét. Nem kellett messzire tekintenem, amikor jól becsomagolt, üres emberek, jól, sőt, ünnepivé öltöztetett üres szavait, terveit, ígéreteit, és bizonygatásait láthattam és hallhatjuk. Érdekes módon valamennyien egyazon formában, öltözetben csomagolják mindazt, amit nekünk tisztelnünk, ünnepelnünk kellene. A média minden eszköze velük foglakozik, általuk szólít meg.
Már-már a csodák határait érik el igen sokan, amikor a levegőt tudják becsomagolni egy súlytalan, atomnyi méretű „csokoládéba”. Hamarosan minden érték, hagyomány, örökség, példa és még a célok is eltűnnek, és maradnak az üres, de díszesen becsomagolt egyen-csokoládék…

Új íz, ismert márka, díszes kivitel… Aztán a mindenevő, mindent bevásárló ember hazaviszi, hiszen ma már mindent a plazában, hipermarketben meg kell vásárolni, „soppingolni” kell, bármi is az elénk rakott áru.

Amikor pedig a mikulások sajátosságairól igyekszem véleményt formálni, szinte megijedek a racionális gondolkodás által kikristályosodó, keresztény valóság tényétől is!

Miért?

Csak azért, mert fél évszázados tapasztalataim sorozatban bizonyíthatják, hogy az aktuális társadalmi jelenségek mennyire és mindig besétálnak a hívők gyülekezeteibe. A világ minden újdonsága, modernségnek mondott trendje, vagy éppen rendje. Egykor, a feudalizmusban egyházi és feudális hierarchia volt. Majd kapitalista módon lett gazdagok és szegények gyülekezete, sőt felekezete is. Az én gyermekkoromban pedig a kommunista egység, egyenlőség szerinti, kolhoz, vagy szovhoz rendszerű gyülekezetek „zakatoltak”.Az utcán munkásmozgalmi énekeket harsogtak a hangszórók, a gyülekezetek pedig vonulós, indulós módon élték meg a mozgalmukat…

Aztán változások, váltások évei jöttek. Ami kint, az most is újra bent.

Mert a világ mindig begyűrűzik... A világ divatja, baja és problémái , válságai, félelmei a padsorokban ül, és szinte csak a világi megoldás kézenfekvő azoknak, akik vezetnek. Mert azt is várják el tőlük. Mivel őket, sőt valamennyiüket mindaz vezeti, kényszeríti, ami a világ ereje.

Földünk helyzete köztudottan válságos. Mi a teendő? A válasz egyszerű: napjainkban egymást követik a tanácskozások arról, hogy a helyzet válságos.

A kereszténység helyzete ma szellemben, lélekben, de a világi válságnak köszönhetően, hasonlóan is válságos…
Mi a teendő? A válasz ugyanaz: rendezzünk a válságról konferenciát, tanácskozásokat. Jöjjenek a nagy csodatevők, és jöjjenek a szabadító szolgálatok.

Amiben láthatóan közösek a hívők gyülekezetei a társadalommal, a világgal:

Se itt, se ott nincs felelős, és nem áll helyre Isten Törvénye által az elrontott. Mert nem kell a Törvény, …..ha belepusztulunk is!

Libasorban érkeznek a kismikulások. Egységesen és belül üresen. Tanácskoznak… A végeredmény pedig: majd csak lesz valahogy, valamikor, vagy „majd az Úr”…. helyettünk.

De kell ám a látszat, a „Csokoládé Mikulás” !

Abban már egységre jutottak sokan: mi mind, valamennyien mikulások vagyunk:

Formában, színben, öltözetben egyaránt. Egyfajta keresztény egység…krisztusi nélkül.
Retro, trendi, vagy reneszansz formában, de mindig, és mindenben ugyanoda jutunk:
Hazug jelképek, valódi ünnep nélkül. Némi csokoládéba, - manapság az is hamis műanyag kotyvalék-, csomagolt levegő, díszes kivitelben. Kifelé szépséget, tartalmat, nagyságot, ünnepélyességet mutogatva.

A világ ezekkel van tele. Ilyeneket kínálnak, mutogatnak nekünk és egymásnak.

Ha pedig ott trendi, akkor a gyülekezetekben is ott kell, hogy legyen már!

Némi kutatgatás után rájöttem: nem kell keresni sem.
Szomorú, de valóság, hogy a legtöbb gyülekezet,- az aprótól az óriás méretekig -, maga a csokoládé mikulás. A világ édesipari szakértői szerinti módon pedig folyik a kereskedés:
Új ízek, új csomagolások, minőségi, márkázott figurák. Majd messzi tájakról, országokból érkeznek különleges figurák, amikor a hazai figurák könnyűnek, üresnek, élvezhetetlenné, vagy ehetetlenné minősülnek a piacon.

Önmaga mutogatás, piaci kereszténység misszió néven. Piackutatással, reklámmal és minden ismert kereskedői fogással.

Aztán egy idő múltán kiderül, hogy egységruhájuk hasonlít a kólás ruhájú mikulásokhoz, mi több, egy idő után azok is roskadásig megtöltik a keresztény plazák és hipermarketek polcait, kínálatát.

Az egységes zenei, dicsőítő ruha és stílus után, azonos és manipulatív külsőségek, eszközök használata látható mindenütt. Majd megjelennek a nagynak mondott, de belül üres szolgálók és szolgálatok, melyek külső hivalkodásaikban, és belső ürességükben is hasonlóak. A kismikulások bámulják a nagyobbacskákat.

Néhány évtizedes ismeretem és tapasztalatom sokszor aggodalomba ejt, amikor úgy harminc-negyven évvel ezelőtti csoki-mikulásokat fedezek fel a keresztény kirakatokban, és porondokon. Ismerős figurák jelennek meg újra és újra…
Olykor felteszem a kérdést magamban, hogy nem kellene-e szólni? Hiszen régen lejárt a szavatosságuk, romlottak, íztelenek, károsak lehetnek. De rá kellett jönnöm, amikor egyet-kettőt megvizsgáltam, hogy az bizony új árucikk, vagyis a régit újra gyártják! Retró, rég levetett és most újra felvett szellemiségek hordozói , képviselői és játékszerei váltak trendivé, amitől reneszánszot remélnek. Megújulást, és ébredést…

A mikulásgyártó gép , sőt gépsor tehát folyamatosan működik!

De hogyan?

Az elmúlt időkben két technológiát ismertem meg.


HOGYAN GYÁRTSUNK KIS, VALAMINT NAGYMIKULÁST ?

A régi módszer a következő:

Egy mikulásformát, mintegy öntőkokillát készítenek. Abba annyi mennyiségű folyékony csokoládét öntenek melegen, amely egy begyakorlott, előírt fordulatszámú pörgés során a szerszám belső üregének falán egyenletesen szétterül, és így felveszi a mikulás formáját.
Lehűlés után a szerszámot szétnyitják, és némi javítgatás után becsomagolják, felöltöztetik a megdermedt csoki figurát. Kicsit gazdaságtalan eme eljárás, mert viszonylag sok folyékony anyag kell e technológiához. Valamint nem lehetett nagy darabszámot elérni vele. Bevallom, nekünk, gyerekeknek ez azért mégiscsak jobban tetszett. A lyuk körül azért volt valami ehető is…

A másik eljárás pedig az, amikor nagy mennyiségű forró csokoládét, vagy hasonló anyagot tartalmazó teknőszerű edénybe tesznek. Ott, és abba belemerülve folyamatosan, egy meghajtó szerkezetre szerelt, mikulás alakú formák bolygó mozgással mozognak. Azokra minden bemártásnál tapad némi meleg anyag, mely megdermed. Amikor így elérik az optimálisnak tartott rárakódást, egy hűtés következik, és leválasztás a formáról.
A két fél összeillesztése után máris kész a leheletvékony figura, és csomagolásra felöltöztetésre kerülnek az igencsak soványka, súlytalan mikulások.

Bár azóta egy harmadik technológia is működik, amivel, vagyis még arcátlanabb módon, még nagyobb hazugsággal, felnagyításokkal képesek óriásivá felfújni kevéske „csokoládét”, dolgot,és esetleg embereket, hogy majd úgyszintén szériázva működtessék a tömegtermelést, a nagy mikulások kicsinyített változatait ontva piacra..

De most csak az előző két technológiát kell megvizsgálni, hiszen az elmúlt idők keresztény kismikulásai azzal készültek.
(Az új gyártási módszer olyan, mely által szivacsos szerkezetűvé teszik a csokoládé (szerű) anyagot, és így külsőre masszív, vastag falú figurákat készítenek. De ez még csak a jövőben lesz tömegében érzékelhető jelenség a hívők gyülekezetében…)


Az öntőformában készült figurák

A technológia igen egyszerű és több évszázados!
Vagyis kell hozzá egy zárt öntőforma, és abban zárt tér legyen kiképezve a legyártandó figura negatívjának. Mert ez esetben negatívból lesz pozitív! ( Éppúgy, mint amikor a fémipar használja a mintakészítők által gyártott öntőmintákat is...)

E zárt tér lehet család, közösség, gyülekezet, felekezet, és egyház egyaránt. Amikor pedig abba beleszületik valaki, úgy kamaszkora táján elindul az életében a centrifugális, a kifelé törekvő, kitörő erő működése. De hát mégsem repülhet ki onnan a kialakulatlan egyéniségű fiatal, és folyékony, képlékeny, tartás nélküli élete mintegy falakba ütközik. A zárt tér alkotta és valóban bezáró elvárásai, törvényei, vallásos törvényeskedései, hagyományai, belső erkölcsi és etikai, morális szabályozása, farizeussága által a beleszületett fiatalt, sőt, az ott megtért , szellemi kamaszkorban lévő embert falak veszik körül. A centrifugális erő, a világ vonzóereje és csábítása, de az új lehetőségei ellen is börtönőri erőszakkal védekeznek. Ebben az öntőformában lényegében után gyártása folyik izmusoknak, gyülekezeteknek, felekezeteknek, egyházaknak és vallásoknak egyaránt. Készülnek az után gyártott kismikulások az egykori, vagy éppen mai nagymikulások mintájára. Természetesen felkerül a márkanév,- „”ista”, „-es”, „-os”, „-us” stb.,” vagyok-, amikor a kismikulás a nagymikuláshoz hasonlónak, vagy még inkább azonosnak deklarálja önmagát…

Belátható, hogy e gyülekezeti tagokat gyártó hagyomány ugyanannyi jót tartalmaz, mint károsat. Mivel a vallásos, vagy farizeusi sorozatgyártásban készült figuráknak mégiscsak van „anyaguk”, tartásuk, és így önértékelésük, egyfajta, közös identitásuk is. A korlátaik, falaik miatt mégsem repítette ki őket a centrifugális erő a világba, és azonosulásuk egymáshoz mégiscsak összetartó erő... Mégis valóság az is, hogy amikor Isten leleplezi belül üres, kívül díszes állapotukat, sokkal nagyobb erő szükségeltetik összetörésükig, hogy újra beolvasztva, majd Isten keze által formálva valódi bizonyságai, díszei legyenek Istennek.

Addig pedig a gyártáskor működő, stabilizáló erő, vagyis a hideg és valójában a félelem tartja őket önmagukban és társaikkal egyben. Félelem a világtól, félelem másoktól, sőt félelem a „szigorú Istentől”…

Merev, megdermedt, szinte csontos, hidegen díszes csokoládé mikulások. Ők nemcsak egy zárt eszköz által létrehozott társaság, de egymás mellett is egy zárt teret töltenek be, zárt alakzatban masírozó katonai , de inkább mikulási díszegységek... üres, védekezésre is alkalmatlan fegyverekkel kezükben.

Vezényszóra, azonos ütemre, indulóra, egyenruhákba öltözött „egyenkatonák”.Csőlátással, hideg és merev arccal, a talpukat keményen az aszfalthoz verve…


Bemártó technikával készített figurák

Mint már leírtam, a nagy masszában bolygó mozgást végeznek mikulásformák. Ők, akik által létrejön, gyártódik a legtörékenyebb figurák sorozata.

A massza forró, a formák hidegek. Hideg biztonságot, békét, kiváltságokat, lényegében fagyott nyugalmat sugároznak. Hűvös magaslataikból alámerülnek, és e felemelő autoritásuk mindig is vonzó . Ők, akik a keresők, a forrón vágyakozó,bajoktól elfolyt, elúszott életűek között bolygó mozgást végezve alá, s felmerülnek. Folyékony és nem szilárd lelkek, életek tapadnak hozzájuk.

„Pásztorokhoz”, „evangélistákhoz”, „prófétákhoz”, vagyis emberek uralmához tapadnak, rájuk ragadnak, majd dermednek... Majd gyülekezetekhez, sőt gyülekezeteket alkotnak. Ők, akik nemcsak tapadnak, hanem általuk megmerevednek, kihűlnek, miközben a bolygó mozgást végző figura alakzatát, formáját veszik fel.

Aztán amikor már kellően hasonlítanak, több rétegből alkotnak a figurával azonosat, akkor jön a szerszám. Leválasztják, és megkapja az egyen csomagolást. Kólás ruhácskáját. Mikulási formájú mikulás lesz.

Az sem ritka, amikor egy „massza” állapotban lévő embert már az első tapadás után leválasztják, felöltöztetik. Mert a nagyon vékony és törékeny mártott csokoládéfigura maga lesz már bemerítve, és az által a nagy ürességre az üdvösség ruhájának kinevezik a mikulás, emberi alkotta ruháit.


Mikulás figurák a Fa alatt…

Aztán lehet ünnepelni!

Elhangzik az egyen-ének, összegyűlnek az egyformán díszes, és egyformán üres figurák. A sohasem volt Három Királyok is megérkeznek. Áll az Élet Fája jelképe, a karácsonyfa, jászol és a szegény, lesajnált, fázós pásztorok, és minden felett a legnagyobb sajnálatra érdemesített csecsemő Jézuska.

Ismerve a statisztikát, egyre inkább csak a mikulások ácsorognak, mert már a pogányságból átvett jelképekkel sem emlékeznek sok helyen Jézus születésére…

A díszlet pogány, az emlékezés üres és hamis. Már csak a díszlet, ami fontos.

A külsőségek, a mikulások,a ruhák, mind-mind hazugság… Méghozzá üres hazugság.

De ez egyfajta rend: a hazugság a hazugság közegében ünnepelt.

De nemcsak a karácsonyfa díszlet ma, hanem a Kereszt is azzá lett, sőt fétissé. Ott áll előtte, a keresztet, és nem a Feltámadottat imádva, a kereszt nevében uralkodó, és a kereszt bálvány és így démona uralma alatt élő tömeg.


Zárszóként, és új kezdeteként: a valódi ünneplésről

Most azonban forduljunk vissza a mikulásokhoz, magunkhoz, keresztény testvéreinkhez!

Hiszem és remélem, hogy ezen írás által sokan néznek először önmagukra, és utána önmagukba. Aztán vállalják az összetöretést, és azt, hogy továbbiakban nem üres figurák maradnak, hanem kérik, hogy maga Isten formázza meg életüket.

Tudom, fájdalmas a szembesülés, hogy valaki egy vallásos erőszak alkotta életet él, és a krisztusi elé és sokszor helyett emberi akaratok formálta életet él.

Ennél még fájdalmasabb, amikor megéli valaki, hogy emberi, gyülekezeti formát vett fel, és törékeny, üres az élete. Törékeny életét csak a ráöltött mikulásruha tartja össze…

Kedves Barátom! Kérlek, ne csapd be önmagad, takargatva a belső ürességet, és dobd le végre a világ tervezte, és keresztény divatba is beférkőzött mikulás ruhádat!

Ha pedig magadra nézel, lássd meg, hogy mely ember, vagy emberi társaság formáját öltötted magadra. Nem forma, tömeggyártott, széria mikulásnak kell lenned, hanem belülről kifelé épülő krisztusinak.

Magad tudod, hogy ki alkotott, tervezett, és ki, Aki a helyeden akar látni és használni. Ő csak akkor teszi ezt valóssággá, ha centrifugális, pörgetéses, vagy a bemártásos technológia módján kialakult formális, belül üres, üreges keresztény figurád, életed, üres szerepjátékodat engeded általa összetörni. Mert az összetöretés által lehet belőled új, és akkor érted, és éled meg az újjászületést is. Minden ember életében ez a legnagyobb ünnep!

Most, amikor mikulás felvonulás, ünnep érkezik, vagy az Ünnepet kisajátították a mikulások, számodra, és mindenkinek nemcsak új ünneped lehet, hanem olyan, ami minden napos.
Örömöt, békességet, boldogságot adó, ahol a törékeny, hazugságba csomagolt hívő életed az Életben, magában Krisztusban kap új életet, tartást, erőt, áldást, és lehetsz akár Isten gyönyörű bizonysága mások előtt is.


Gyermekemnek…gyermekeimnek

Írásom kezdetén feltettem a kérdést önmagamnak, hogy mit meséljek a hazug mikulásokról, hazug ünnepekről felcseperedő gyermekemnek.

Úgy gondolom, hogy nem kell sokat magyarázkodnom egykor, és ezt szeretném is. Ezért már most igyekszünk segíteni, előkészíteni őt a belülről kifelé történő növekedéshez.

Most, amíg kicsiny testét, és nyiladozó lelkét, - érzelmeit, érzéseit, vágyait-, igyekszünk Isten szerinti módon óvni és tanítani az azokra adott, Istentől kapott törvényekre, és Isten elrendeléseire. Neki nem kintről kell épülnie, hanem bentről kell, hogy tiszta és a Messiás Szelleme által való épülés, növekedés legyen már kezdetekben az életének közepében.

Áldom Istent, hogy házasságunk nem ürességet körbeölelő testi és lelki csokoládémáz, és emberek, vagy magunk által dezájnolt , hanem középen Ő, Urunk és Istenünk lakozik. Reá és Általa épül minden, ami akár másoknak is látható bizonyság. Gondolataink, érzelmeink és testünk egyaránt belülről építkezik, erősödik és működik mindenben. Így se személyes életünk, se házasságunk nem lehet törékeny, nem roppanhat össze sohasem. Gyermekünk e békébe, biztonságba érkezett áldásként, és velünk mindezt már fogantatása óta megéli.

Persze ő is fog érintkezni bolygó figurákkal, őt is eléri a centrifugális erő… azonban ő, és aki egyszer megérzi azt, amikor maga a Világ Ura van középen, és nem a bizonytalanság, üresség, azt sohasem felejtheti el, és mindig vágyódni fog arra. Talán lesz nehéz, összetört, vagy képlékeny állapota is néha, amikor kamasz, vagy fiatalos lendülete elviszi egy távolságra, de mindig emlékezni fog. Már nem tehet mást, mint elkalandozásaiból visszatér, és akkor már önmag kéri , hogy belsejében és középen a Messiás uralma legyen valóság örökre.

Ebben most mi vagyunk a tanítói, bizonysága, az a szellemi és lelki közeg, ahol láthatóan boldog és fejlődik is.
Ő pedig biztos fog látni mindenfajta csokoládé mikulást, de sohasem akar mikulássá válni, de lehetséges, hogy mások belül üres, kívül díszes életének összetöretésekor és újjászületésükkor feléjük és élő bizonyságként is szolgálni fog. Amikor számomra két fajta csoki mikulás technológia leleplezése jutott, ő már a hungarocellhez, vagy habszivacshoz hasonló, terjedelmes, de pillekönnyű széria mikulások felé visz életet adó lehetőségeket.

Mindez elmondható szellemi gyermekeimre is.

Bármennyire szeretnének ragaszkodni, nem engedhetem meg, hogy törékeny másolataim legyenek. Miképpen sohasem fogok félelemmel visszatartani a centrifugális erők hatásától, de hiszem, hogy szolgálataink a centripetális vonzóerőt növelik a szabaddá lett emberekben.

Minden belső ürességet csak ez szüntethet meg. Vagyis amikor szívünkben trónol a Király, szellemünk, lelkünk és testünk mindig alattvalóként Őreá tekint figyelmes engedelmességgel.

Ezt a biztonságot, nyugalmat, és Istennel helyreállt, működő békével teljes belsőt, és abban a Messiás bentről kifelé ható uralmát kívánom mindazoknak, akik ma még belül üresek.


ZÁRSZÓ

Soraim azzal a reménnyel írtam, hogy néhány, vagy akár sok ember is egykor és mielőbb felismeri azt, hogy amikor Isten összetör, áldás az számunkra. Valóban egy új, jó és örök kezdete lehet.

Természetesen számoltam azzal is, hogy a belül üres, amúgy kívül díszes figurák tiltakozásba kezdenek. Mert ha lelepleződnek, akkor mindent, akár a kényelmes,figurális hívő életüket is összetöri Isten.

Számukra jelzem , hogy következő , üres és önveszélyes hívőkről szóló írásom készül, melynek címe már biztos: „ A papírhuszárok”..

Ők egykor a túlbuzgók, a kenyéradó gazdájuk minden utasításával, rendeletekkel, hivatali utasításokkal , pecsétekkel feldíszített papirkáival fennhangon fenyegettek, utasítgattak, főnökösdit játszottak halálos komolysággal.

E szerzet ma is jelen van, mi több, ők, akik az öntőformáik által működtetnek mikulásfigura gyártó gépeket. Teológiákat, dogmákat, és törvényeskednek, gőgös, öntelt, vagy önigazult farizeusok.

A „pálizmus” Isten által nem elrendelt, és így nem krisztusi , nem a Király törvényeivel hadonászó papírhuszárok…
Akik miatt és mellett belül üres, de nagyon jól kidolgozott emberek, figurák alkotnak gyülekezeteket.

Ezért még több erővel teszek bizonyságot a jövőben a Messiás Királyságáról, hatalmáról, törvényeiről és Isten kegyelméről mindenkinek.

Ezzel erősödhetnek meg az újjászületett életek, és törhet össze a mikulásgyártás…

De ezáltal akár a farizeusaink is egyszer megismerhetik, és elfogadhatják a kegyelmet.

Budapest, 2009-12-08


Copyright © 2005-2010 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat