A csend rendelete


„....Ekkor fölkelvén megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség” Máté 8:26


Aki érti a hallgatásod, csak az érti meg a szavaidat.

Ennek titkát pedig csak az érti meg, aki tud hallgatni, majd meghallgatni. Aki lát, aki érez, mert a csendet tapintani lehet. Van hideg csend és lázas, van sima és tüskés. Van könnyekkel, és mosollyal egyaránt. A csend mindig szívből jön. A csend az elakadt lélegzet gyümölcse. Édes a jótól, vagy keserű a fájdalomtól. Sós a könnyektől, vagy savanyú a hitetlenségtől.

Az öröm és boldogság megélése édes, és csak utána kacaj. A fájdalom keserű, szeretnénk megszabadulni ettől lenyelve, kiköpve, de szólva nem... A sós sebet összehúzva fájdalmasan tisztít és gyógyít, szavunk is elakad. A hitetlenség savanyú , fanyar íze szánkat bezárja, szólni nem tudunk.

A csendet nem lehet túlkiabálni, zajjal megszüntetni. A csend mindig belülről oldódik: imával. Hálaadással, vagy könyörgéssel, és alázatos fohásszal. Önmagunkért vagy másokért.

A csendet ismerni kell tehát, és szívünkkel meghallani. A feloldás pedig a mi feladatunk önmagunkban. Szólnunk kell Istennek, hogy beszélhessünk emberekkel.

Annak szólj tehát, aki ismeri szívedet, vagy veled egy szellemben van, és érti szívedet. Azzal beszélj tehát, aki már kitárta szívét Isten elött, hogy érezze a szíved, érezze a csend feloldásának idejét.

Azzal, aki megérti szívével fájdalmad, és nem szótlan Isten előtt, ha érzi szívében a te örömödet.

A csend ne legyen tehát állapot, hanem a szavak, mondatok megformálásának az ideje. A csend ezért legyen a megállás ideje, de nem a meghalás kezdete.

Mert minden csend Istentől van. Az Istentől való távolság csendje éppúgy, mint a Trón előtti megjelenés csendje. Azért, hogy találkozz, visszatérj és megjelenj a Világ Ura előtt.

A csend jel tehát arra is, hogy hangoskodásunk helyett, és nélkül valakit el kell , vagy el lehet kisérni a Király Trónja elé.

Azt, aki megszólal.

Az öröm hullámait, a félelem hullámait egyaránt Ő csendesíti le, mert mindkettő hitünket gyengítheti.

A belső viharaink külső csendjét akarja Ő megtörni, hogy a külső viharok ne törjék meg belső csendünket. Belső csendünk ezért kell, hogy imává, könyörgéssé,fohásszá váljanak, hiszen hitünk gyümölcse a béke és biztonság áldása: Isten által, Krisztus uralma alatt.

Fülöpszállás, 2013-01-07