A TEMPLOM ÉPÍTÉSE

Most, amikor a keresztyének soraiban tanácstalanság uralkodik, sokan gyülekezettől gyülekezetig vándorolnak, - olykor maguk sem tudván, mit keresnek - , mások új közösséget építenek, időszerű mindezzel foglalkoznunk.

Számomra mindig az a vezetés, hogy térjek vissza az Alapokhoz, párhuzamosan vizsgáljam Izrael népének szóló parancsokat és Megváltónk tanításait, figyeljem a kiválasztott nép útját és Krisztus követőinek első lépéseit.

Így most a Templom építéséről kellett kutatnom az Írásokat és várnom azoknak megvilágosodását -Fentről-, hogy mindazokat „adoptálhassuk” a mai helyzetben.

Az első újszövetségi kiindulópont, így a Zsid. 12:23-27 lett ebben választ adó, hogy egy kereső hívő ember merre induljon el?

„Hanem járuljatok Sion hegyéhez….az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben….”

Ez az Ige azonnal késztet néhány kérdés megválaszolására:

A SION HEGYE

A Biblia igazán sokszor említi, lényegét kibontani is csak bő terjedelemben lehet.
Történelmét tekintve:
Ezen a hegyen épült Jeruzsálem, ott volt az a jezubeus erődítmény, melyet Dávid foglalt el, oda vitette a Frigyládát (2Sám.6,10), majd a Sion hegye egész Jeruzsálemet jelentette.
Így jelentette az Ószövetségben Izrael Közösségének (Kneszet Jiszráel) nevét, mint az eljövendő Új Jeruzsálem, a Krisztus Népe lakásának neve, maga a Mennyek Országa…(Zsid.12,22)

Erről a „kétféle” Jeruzsálemről kapta a Város nevét is, pontos fordítása Békék Városa: Jeru- Salaim. (Az –im képző a többes szám jele.)

Tehát Sion hegyének ígérete és jelentése:
-Az Örökkévaló népe és lakása
-A Szövetség helye (2Sám.6,10)
-Isten lakóhelye (Zsolt.68,16)
ezért
-az egész Föld öröme (Zsolt.48,3)
-az a hegy, melyet szeret (Zsolt.78,68)

Istenünk szövetségeit, rendeléseit mindig hegyen, magasban adta át, ezért a hegy az Ő Népével kötött szövetség jelképe is.
Amikor az Ő népe kereste és keresi, a Szövetségben megtalálta és Krisztusban újrakapta kegyelemből.

Az utolsó időkben maga a Bárány fog állni a Sion Hegyén, Akit János látomásában is megláthatott (Jel.14,1).
Így az Új Szövetség, maga Krisztus is a Sion-hegyén van.
Magáról a Sion-hegyről hosszasan lehet beszélni, mi több az Úrral való találkozásról és a Vele történő Szövetség kötéséről is, de a mai teendők a fontosak, és egyre inkább sürgetőek számunkra.
A mai gyülekezet építése azoknak a feladata –másképp nem is vehetnek részt ebben a munkában-, akik már találkoztak Urukkal, és ma is vele együtt élvén fent laknak a Hegyen.

Kik ezek az emberek?

AKIK CSATLAKOZTAK AZ ELSŐSZÜLÖTTEK SEREGÉHEZ

Az Ószövetségi időkben, minden családban az első gyermek Istené volt.
A 2Móz.13,2-ben olvassuk: „Nékem szentelj minden elsőszülöttet”, „mert enyém minden elsőszülött…magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izraelben, akár ember…enyém legyen.” (4Móz.3,13)
Ugyanígy az első termés, első zsenge mindenből az Urat illette (5Móz.26,2; 2Móz.23,19).

A Sion-hegyére az ember akkor jut fel, mikor találkozik Istennel. Mi keresztények akkor vagyunk a Sion-hegyén, mikor találkozunk Megváltónkkal…megtérve Hozzá.
Ezt követően kell csatlakoznunk az „elsőszülöttek seregéhez”, akik az elrendelt parancs szerint az Örökkévalóéi, Krisztusban Övéi lettek.
Övéi lettek, mert újjászülettek, és így az Újszövetség szerint Jézus Krisztus tulajdonai.

Jézust is bemutatták, mint elsőszülöttet, és az Úrnak szentelték (Luk.2,23). Így volt zsenge, aki az Atya tulajdona.
Izrael népe is zsenge a népek között, így örökké Isten tulajdona.
„Elsőszülött fiam Izrael. Mikor gyermek volt Izrael, megszerettem Őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiaimat.” (2Móz.4,22)
Minket is úgy szeretett Istenünk, hogy kihívott, kimentett „Egyiptomunkból”. Legyen ezért áldott!
A vallásos zsidók ma is áldást mondanak a megmenekülésért:
„Mindazok, akik élnek, dicsérjenek Téged, szelá!”
Az élet szó többes számát használják itt a hájjim szóban. Ennek betűi külön-külön, újabb szavakat jelentenek:
H /het/ = hóle (beteg)
J /jud/ = jisszurim (szenvedések)
J /jud/ = jám (tengeren levő)
M /mem/ = midbár (pusztában lévő)

Mi is elmondhatjuk, hogy beteg és szenvedő, tengeren hányódó, pusztában botorkáló életünket Krisztus hívó szava mentette meg Életre.

Azonban újjászületésünkkor új életté válunk Krisztusban, így mindenki ilyenkor egyben elsőszülötté is válik.
Így egyedül az Atya jogos tulajdona leszünk úgy, hogy saját magunkat kötelesek vagyunk mindenestől Neki átadni. Mi magunk és mindenünk lesz első terméssé, zsengévé…

A zsidó szokások szerint a bikkurim (első termés) Jeruzsálembe történő felvitelekor aranyos szarvú ökör haladt elől, fején olajfakoszorúval, és fuvolaszóval értek fel oda, ahol már várták őket, és ezekkel a szavakkal üdvözölték az érkezőket:
„Testvéreink béke veletek!”
A kohaniták (szolgáló papok) jelenlétében elmondták az 5Móz.26,5-10 verseket, mely az Egyiptomból történt szabadulás történetére, az Úr erős kezére, és a kapott Új Föld áldásairól szóló bizonyságtétel. Ekkor átadták a zsengét…

Nekünk, keresztyéneknek feladatunk, hogy a zsengék ünnepén mindezt megtegyük. Fel kell mennünk Jeruzsálembe szívünkben Urunk elé, hogy megtértünk Hozzá. Azonban megtérésünk csak jelentkezés Nála.
Miután mi is elmondjuk bizonyságul, hogy Ő a bűnös, világi életünkből kihozott és ezzel megmentett, elismerjük és bizonyságként valljuk, hogy szabadításunk csak az Ő erős keze, cselekedetei által történhetett meg, valamint örömmel mondjuk, mert tudjuk, hogy Urunk hatalmasan megáldott, hiszen örök életet és az Ő országát adta számunkra- igazából itt kezdődik az Ő követése, mert nekünk is újjá kell születnünk teljességgel, első zsengeként teljes életünket át kell adnunk, hogy mindenben Istenünk legyen a király, mindenben csak Urunkat szolgáljuk.

Ilyenkor biztos, hogy mint a földi Jeruzsálemben várták az érkezőket, a mennyben lakók is örömmel várnak és fogadnak bennünket, bizonyára az angyalok is ugyanazt mondják:
„Testvéreink, béke veletek….!”

Ha felmentünk a Sion hegyére megtérvén, átadtuk magunkat Istennek újjászületve, csatlakozunk az Igében olvasott elsőszülöttek seregéhez és leszünk egy Egyház, egyetlen Egyház, Krisztus Teste tagjai.
Olyan egyházé, melynek tagjai be vannak írva a mennyekben….
Az Ige itt nem kartonrendszerre vagy számítógépes nyilvántartásra utal, hanem arra, hogy csak egy Pásztor, egy nyáj létezik, melynek gazdája egyedül Jézus Krisztus, és ha valaki megtér és újjászületett, neve az Élet Könyvébe lesz beírva.
Egy testnek válunk részévé:
„Testének, melynek feje: a Krisztus,…feje az egyháznak.”(Ef.5,23)
ahol csak az Ő uralkodása lehet, a mi szándékunk, okosságunk, elképzeléseink, vágyaink nélkül, mert:
„minden Őbenne áll fenn.” (Kol.1,17)
és újra és naponta tudomásul kell venni:
„És Ő a feje a testnek, az egyháznak” (Kol.1,18)

Nincs és nem lehet más, -emberi bölcsességből, akaratból szervezett- Egyház számunkra.
Nincs és nem lehet senki ennek az Egyháznak Vezetője -Pásztora, csak maga Jézus Krisztus, elküldvén maga helyett a Szent Szellemet vezetőül számunkra.

Azonban az igazi, újjászületett keresztyén emberek Krisztus Testében egymással egységben és összekötöttségben vannak. Azonos értékű részeként más- más elhívásra, de mindenképpen szolgálatra.

Ez az Egyház valóban Isten Temploma, Templom a Sion hegyén, melyben Krisztus lakozik, melynek tagjai és részei őt szolgálják.
Ebben a Templomban immáron mindenki lévita, hiszen „Királyi papság vagytok” (1Pét.2,9)
Ebből a papságból épül fel a Templom, mert Isten Házában mindenkinek helye és feladata van.
Az Ef. 2,22 így mondja: ”…együtt építettek Isten hajlékává a Szellem által” vagy Zsid.3,6 szerint: „Akinek háza mi vagyunk”. Az „Aranyház” (2Móz.26,15-30), mely maga a Szentély.

Ezt a Házat aranyozott deszkából építették.
Az anyaguk akác (sittimfa) volt. Nem értékes, hanem egyszerű, vadon növő, igen kemény fa. Bármi célra kivágni is nehéz volt, és a méretre szabás, alakítás kemény fából csak igen keményre edzett acélszerszámmal történhet, nehéz, szinte reménytelen munka során.

Velem sem volt könnyű mindez. Csak Isten tehette meg, emberek munkálkodásai mindannyiszor sikertelenek voltak, bár nyomokat azért hagytak rajtam és bennem némelyek.
Valójában az Ő Igéje formált és alakított, ma is ezt tévén. Mindent az Ő Terve, elrendelése szerint, kiválasztva saját magának születésem előtt.

Akácfa mivoltom újra és újra számba adja: miért pont én?
A válasz újra és újra: kegyelemből.
Az akácok igazából csak tűzre jók, ha meghalnak. De mégis van cél, jobb felhasználás számunkra….
Saját bizonyságom is, hogy Urunk kezében a legkeményebb fa is alakítható, formálható lesz, mindaddig, míg a helyére nem kerül. Szolgálati helyére, feladattal.

Mégis kell a mindennapokban az akác keménysége is. Hiszen olyan anyag, amibe szög nem verhető be. Így válhat a keménység „javunkra”, mert a vas az igében a bűnt jelképezi mindenhol, így maga bűn sem hatolhat be…

Isten „Arany Házát” sem érheti el részesként a bűn, mert ott sem lehetett egyetlen alkatrész sem vasból, a deszkákat sem köthette össze szög, bilincs, lánc, lakat, zár, ugyanúgy minket, kik magunk vagyunk az aranyozott, és egyben templomot képező deszkák, minket sem köthet egységgé, egymáshoz, ami természeti- bűnös.

Megváltónkat is vasszeggel tették keresztre- a bűneink vitték halálra.

A keresztyén közösségeket, gyülekezeteket sem tarthatja össze bűnös- vas dolog!

Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat