CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Béla

TÖRVÉNYSZILÁNKOK-ARCULÜTÉS

"Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is." ( Máté 5, 39 )


Néhány évvel ezelőtt Erdélyben szolgáltam egy cigány gyülekezetben, ahol az Igét hirdettem.
Az üzenet, melyet el kellett mondanom konkrét és kemény volt, és amikor elhangzott, egy mackós testalkatú, sámsoni erőtől duzzadó cigányember sírni kezdett.
Felállt, és minden kérés nélkül, könnyekkel a szemében, a gyülekezet előtt ígéretet tett, hogy többé nem lop, nem zsebel és erőszakkal se vesz el senkitől semmit.
Tette mindezt több, mint nyolc, letöltött börtönév után.
Személyében Románia egyik különösen veszélyesnek nyilvántartott bűnözője lett szabad, hogy Jézus
Krisztus megváltott szolgája lehessen.
Ő, akit őrei kéz és lábbilincsben, és vasgolyóval a lábán vitték rácson kívülre, bírósági tárgyalásokra,
ma Krisztusban szabad “ rabszolga”...

Néhány hónapja Isten megengedte, hogy újra e gyülekezetben lehettem, és találkozhattam vele.
Hóna alatt jókora aranyozott lapszélű, angol nyelvű biblia, valóban szabad és boldog arc...
Persze, hogy négy év után szerettem volna valamit hallani eddigi útjáról, életéről, - hisz' volt valamicske részem annak elindulásában.
Szolgálatom egyetlen gyümölcse sem az enyém, de Uram oly jó és kedves, hogy régi magvetések,
ma már szárba szökkent növényeit olykor megmutatja, hogy ezáltal is erősödjem és hálát adhassak Neki.

A ma is, majd százhúsz kilós férfi az istentisztelet után csatlakozott hozzám, és a cigánynegyed
felől gyalog indultunk a város központja felé.
Beszámolt az elmúlt évekről, botlásairól és őszinte, gyermeki hitéről, melynek bizonyságait bizony jó lenne sok-sok embernek megismerni.

Már majdnem elérkeztünk a lakásáig, mikor vállamat megfogva, örömmel és nagy barna szemeivel is mosolyogva mondta:

- Képzeld ! Már az asszony is meg szokott pofozni !
Hát bizony, itt megdöbbentem !
Egy ekkora embernek mekkora lehet a felesége, ha megpofozza a férjét ?
Meg is kérdeztem, hogy ilyen erős és ő is olyan nagydarab ?
-Á, nem ő kicsi és törékeny...
-De, hát akkor ?

Ezek után elmesélte, hogy egyszer felindulásában arcon ütötte a feleségét a négy, hívő éve során.
Amikor ezen búslakodott, egyszer csak eléállott a feleség, és mintegy ráparancsolt, hogy üssön az arcának a másik felére is !
Ő ezt nem tudta megtenni, és így válaszolt :
-Ha azt akarod, hogy újra a kocsmába menjek, újra a börtönbe kerüljek, hát... megteszem.
De mégis miért akarod, hogy megtegyem ?
-Mert ez a parancs van megírva a Bibliában !

Végül abban maradtak, hogy a könnyelműen elcsattant pofont a feleség visszaadja “mackós” férjének.
Hát azóta a törékeny romnyi olykor-olykor megpofozza hívő férjét, aki azóta ettől is boldog.

A történet csattanója mégis a legszebb, mely valamiképpen így hangzott el :
-Képzeld Testvér !
Mióta a feleségem pofoz, azóta hisz bennem is !
Az első pofon után, életünkben először együtt imádkoztunk, és ő kéri azóta, hogy többet imádkozzunk !



E történet a maga mosolyogtatóan bájos fordulataival azóta is foglalkoztat.
Felmerült már a találkozás perceiben, hogy e helyzetben mi a teendőm ?
-Az másik arc odatartása jellegzetesen farizeusi cselekedet, méghozzá a hellenizmus által megfertőzött
hamis biblia-magyarázat “gyöngyszeme”, mitöbb gyakorlati alkalmazása.
Olyan tévtanítások egyike, mely elvezethet egy látszat bűnbánatra, hazug aszkézisig.
Végső soron, előbb-utóbb az önmegváltás eszközévé válhat.

Az emberek szeretetét kereső, önfeláldozó szeretet szinte mindig fizettséget kíván valakitől.
Emberektől vár el viszonzást, és eljuthat rejtett uralkodásig, mikor elkötelez.
A keresztény, vagy zsidó farizeusság azonban már tovább lép, és Istentől vár el jutalmazást, vagy akár
örök életet a törvények betartása és jó cselekedetek által, így eljuthat az önmegváltásig is.

A folytatás szintén kérdéseket vet fel.
A pofonok vajon indulatból csattannak-e el ?
Nem mindegy, hogy büntetésként, vagy figyelmeztetőleg, nehogy itt is emberi uralom és emberi
ítélkezés és büntetés jogtalansága alakuljon ki, miáltal Isten Törvénye, Jézus Krisztus uralma helyett valaki más kezd uralkodni !
A “szemet-szemért” törvénye nem működhet a megbocsátó kegyelem helyett !
E törvény sem szűnt meg, csak figyelmeztet arra, hogy nem lehet megtorlással elégtételt venni.
Isten Jesua által ma is számonkér mindenért, de Ő is a megtorlás helyett az Igazságot adja mindenhol az embernek a tetteiért, és a felkínált kegyelmet Őáltala.

Végül, mikor mindezeket átgondoltam, megnyugodtam az ő életük felől.
Amikor egy ország rémeként jegyzett ember, gyermeki hitében tudattalanul ellentmond egy farizeusi
törvényeskedés működésének, és helyette inkább egy ószövetségi törvény működését vállalja családi életében, látható módon közelebb került Istenhez, hiszen Isten és ember, felesége felé is létrejött, működővé lett az alázat az ő szívében és tetteiben.
Egy, Jesua által ítéletében megváltozott, de érvényes törvény szívbeli megtartása ószövetségi módon jobb állapot a képmutatásnál.
A megszületett alázat és Isten szeretete az, ami lehetővé teszi azt, hogy két ember együtt mehet az Úr elé közös imával.
Hiszem, hogy ezáltal egy továbblépés következik, mert Urunk e két, valóban gyermeki hitben és alázatban élő gyermekét nemcsak meghallgatja, de el-, és továbbvezeti minden igazságra.
E pofonocskák egyszer emlékek lesznek egy közös Út kezdetéről és simogatássá válnak a hármas kötéllé
változott házasságukban.
Az a kéz, mely Jézus kezében van, már nem tud ütni !

E bevezetés tehát jó bizonyság a Máté 5:37-39 megértéséhez.

Az arcul verést lehet tehát az említett módokon, ítélkező, büntető, uralkodó, vagy farizeusi módon gyakorolni másokon.
Lehet tűrni, elfogadni, sőt kikövetelni.
Kétezer éve az uralmat gyakorló keresztény egyházak és papsága a görög filozófia alkalmazásával, a hierarchikus alárendeltség és sorsszerűség elfogadtatása révén ma is sokakat arcul ver és despotaként uralkodik.
Ezt az örökséget ma is sokan hordozzák és alkalmazzák, mert nem érdekük megérteni és megértetni a Biblia zsidó gondolkodásmódját, és helyette a görög-római, pogány filozófia, majd teológia és dogmatika alapján állnak, tanítanak, uralkodnak és hamisítják tudatosan, vagy tudattalanul a Biblia törvényeit, Isten Jesua által is elmondott, kijelentett Igazságát.

Írásom kezdetén nemrég született gyermek-keresztényekről esett szó, akik nem jutnak növekedést adó,
szellemi eledelhez, és így maga a mi Urunk tanítgatja őket.

A folytatás viszont elsősorban a gyermekként kezelt, gyermekkorban tartott keresztényeknek szól.
Azoknak, kiket Isten bárányoknak teremtett és nem birkáknak !
Szelídeknek, és nem pejoratív értelemben értendő, mindent tűrő és elviselő birkáknak !

“Aki arcul üt téged jobbfelöl...”

Az arculütés minden időben a megvetés és megalázás kifejezése volt.
Egyben a kirekesztés, kilökés, kitagadás kezdetét is jelentette, mely olykor párosult az arcul köpés megalázásával.
A zsidóságnál ez különösen mély, és teljes megvetést jelentett, mert mivel “ Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette” fogalmát szó szerint is értelmezték, így az arc megütése már halottá nyilvánítással volt egyenrangú.

Ennek ma is vannak gyakorlati jelei, mert még a gyermeket sem szabad megpofozni egy vallásos, zsidó családban, sőt némely ortodox közösség tagja az arc fényképezését sem engedi, mert Isten látható ábrázolása lenne egy arckép készítése.

Az arculcsapás tehát súlyos megítélés.
Elkövetője ezáltal nem tartja embernek, Istenhez hasonló tulajdonságokat hordozónak a másik embert !
Az akkori időkben ez teljes kitaszítást jelentett, hiszen Isten Választott Népe számára az efféle megvetés és kitaszítás a zsidó népből való kizárást, halottá nyilvánítást is jelentette.
Egyben kárhoztatást, mert ezáltal mindenből, amit Isten ígért a Választott Népnek, ki lett zárva e
kiközösítés által a szenvedő fél.

Elcsattan tehát egy pofon.
Azonban e bibliai versben mégsem egy megintésről, vagy büntetésről olvashatunk.
Olyan ütésről, mely “ visszakézből” csattan, mivel az általában jobbkezes ember a szemben álló társa
arcának jobb felét, csak tőle kifelé kiinduló mozdulattal, kézfejével, és nem tenyerével ütheti meg.
Hatását tekintve tehát fájdalmasan ellökő, eltaszító ez !
Minden kijelentett vád így, a védekezés lehetőségének kizárásával végrehajtott, ítélet és kárhoztatás.

Felmerül tehát a kérdés, hogy amikor valamelyikünk kap egy kitaszító, “visszakezes” ütést bárkitől,
köteles-e eltűrni birkaként, mindebbe beletörődve ?
Sokan ilyenkor szolgalelkűen és farizeusi törvénykezés okán ezt szótlanul elviselik, pedig nem tehetik !

Pedig csak néhány sort kellene a kiragadott szöveg előtt elolvasni, és összekapcsolni és máris érthető lenne a második ütés szükségességének oka !

“ Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy, nem nem, ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”
(37.vers)

Aki A-t mondott, mondjon B-t is !
Aki ítéletet mondott, Isten Törvényeivel, Igéjével magyarázza meg annak okát és azt, hogy arra jogosult !
Az arc jobb oldalának megvető, megítélő, kirekesztő megütése után mindenkinek joga, sőt kötelessége
törvény szerinti magyarázatot kérni és kapni.
Kérni a megvető ütés után az arc bal oldalára az igazságot tartalmazó pofont, és az csak Isten Igéje lehet!
Bűnös, aki nem Krisztus Szellemében és nem az Igével együtt teszi ezt, és bárkit magyarázat nélkül hagy.

Legalább olyan bűnös az, aki olyan ítéletet vesz magára, mely nincs az Igével alátámasztva a másik oldalról, vagy Isten Igéje és Igazsága helyett emberi, gyülekezeti, egyházi, pásztori, vezetői törvényeket, vélt igazságokat és leginkább érdekeket szolgálnak és védenek.

“...fordítsd felé a másik orcádat is...” (39.vers )

Tehát a veled szemben álló fejezze be, amit elkezdett !
A megítélt jogosult a védelemre, és megismerni a vádbeszédet, a Törvényt, mely alapján kárhoztatva vagy csak megítélve lett !
Jogosultés köteles Isten Törvényét védelmére felhozni és ütköztetni emberi törvényekkel.
Ennek hiánya és az ebből történő kizárás kárhoztatás, mivel a vádolt embernek nincs lehetősége védekezni, mi több nincs lehetősége Istentől, embertől és Istentől megbocsátást kérni, és kegyelmi kérvényt sem nyújthat be a mindenek felett álló “ Bíróságnál ”.

Kétoldalú tehát, mikor kérnünk kell arcunk másik felére a befejező arculütést !
Számunkra az ítélet jogossága ajtót nyit a rendezésre és kegyelemre.
A jogtalan ítéletet hozó viszont megmenekülhet a kárhoztatás miatt kiszabandó büntetés alól !
E kettős arculcsapás mentesíti mindkét felet a kárhoztatástól és csak a bűneikért teszi felelőssé
Isten Igazsága és Törvénye, melyre van kegyelem, megbánás és rendezés esetén.

Szenvedő félként azonban aktív résztvevőnek szükséges lenned.
Hogy “teljes legyen a kép”, magadnak kell felkínálnod teljes arcodat, láthatóvá kell tenned teljességgel
gondolataidat, érzelmeidet : arcodat.
Ezzel véded meg a téged vádolót, hogy ne essen hamis vád kimondásába és ezért ne kapjon büntetést !

Szomorú tapasztalatom, hogy a keresztények közt, bármely oldalon áll is valaki, védtelen.

Amikor szerető figyelmeztetésként, vagy intésként kell szólni egy közösséghez, vezetőhöz, vagy hívőhöz, azonnal elhangzik : ne bírálj !
Még esélyt sem adnak, hogy az Ige ( “a második pofon” ) elhangozzék, mint a Törvény ismertetése, mely megmenekülést és Életet ad...
Miután nem vagy az emberek által létrehozott vezetőségben, ők nem kentek fel (saját céljukra leginkább..), és netán más szolgálati területen vagy, mint ők, se téged, se elhívásodat, se helyedet és kötelességedet Krisztus Testében el nem fogadják !
Az autoritás hamis értelmezése okán ez fokozódik, hogy ne bíráld a pásztort, vezetőt és a közösséget !

Jobb esetben “csak” csendben, “testvériesen” térnek ki előled : “nem tudok róla”, “majd az Úr, ha kell cselekszik”, “ ez a mi belső ügyünk....” kisikamlással, és mély sajnálattal kerülnek ki.
Ez csak egy finom, visszakezes ütés testvértől testvérnek.
Isten a megmondhatója, hogy ez mely esetben ítélkezés és (leginkább... ) Krisztus Testéből kilökő kárhoztatás súlyos bűne.

A másik fél helyzete sem könnyű.
Mint a derült égből a villámcsapás, úgy értesülsz arról, hogy nem létező bűnöd, hamis vád, rossz nyelv
miatt, és leginkább Isten Igéjétől sokszor oly távoli, leginkább hamis teológiák által létrejött, vallási és egyházi törvények ítélete alapján kirekesztettek, megaláztak és leginkább tévtanítással vádolnak.
Ezzel Krisztus Testéből is kilöknek, mely kárhoztatás.
Amikor kérdezed mindennek okát: - nincs válasz.
Keresed a rendeződés lehetőségét : - gőgös hallgatás.
Végül rá kell döbbenned, hogy Krisztus Testéből kilökve, kevesekkel te maradsz Krisztus Teste !
Mert aki nem fogadja el a te felkínált másik, immáron teljes arcodat, kárhoztat és ezáltal bűnben él.

Nemrégiben és sokadszor hallottam azt a bűnbánatra szólító kihívást, hogy jöjjön ki az emelvény elé mindaz, aki pásztorát, előljáróját kritizálta, és nem fogadta el szavát.

Jezabel, vagy egy bálvány árulta el magát ?

A bölcs és Krisztus Szellemében élő és járó, több és másnál nagyobb feladatra elhívott ember, és gyülekezet ez helyett alázatosan kiáll, és odatartja másik arcát !
Ekkor éli meg Jesua parancsát és ad lehetőséget arra, hogy ő maga megtisztulhasson, ha Isten Igéje bárki által megítéli, és testvére is ezáltal megszabadulhat a vádlás, vagy kárhoztatás bűnétől, ha jogalap és
jogosultság, vagy más törvény által ütötte meg testvérének arcának jobb oldalát.

Egyoldalú, csak jobboldalra adott ütést azonban senki sem fogadhat el !
Legyen erre a legnagyobb bizonyíték a mi Mesterünk, aki e törvényét maga is szeretettel élte meg.
Az ütésre nem ütéssel válaszolt.
Az ütés jogtalanságát nem Neki kellett és nem nekünk kell bizonygatni !

Aki elkezdte, indokoljon a Törvénnyel és jogosultságát is bizonyítsa !

“Felele néki Jézus,...titkon semmit sem szólottam.
... mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, …
Felele Jézus : Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról, ha pedig jól, miért versz
engem ?”
( János 18 : 20-23 )

E rövid idézet sok tényre derít fényt.
Jesua mindent egy mondatba sűrített védelmében :

“Nyilván szólottam a világnak, és mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek, és titkon semmit sem szólottam." (János 18 :20 )

Az a hívő és elhívott ember, aki mindenkinek, mindenhol, ugyanazt és ugyanúgy viszi az üzenetet és szolgál : Krisztus Szellemében jár, ha a Szent Szellem által szól.
Működésében senki nem korlátozhatja, mert Krisztus Teste nem a “helyi gyülekezet” !

Bárkinek kifogása, vádja van egy szolgáló testvér, közösség, gyülekezet ellen, az csak Isten előtt rendezhető szellemi és jogi helyzet !
“Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról” (23 vers.): Isten, az ítéletet tevő Bíró előtt!
Mert a Mennyeknek Országának állampolgára csak a mennyei Bíró és Törvény ítélete alá tartozik.

Ha pedig nem vagy valamiről meggyőződve, miért veted meg testvéredet, miért közösíted ki, miért alázod meg, és miért vádolod ?

Isten ma is ugyanúgy válaszol azoknak, kik Krisztus Testében, valakit kárhoztatva megölnek, mint e történet résztvevőinek.
A Mestert arcul ütő, felette ítélkező, és halálra juttató papság és állam hosszú időre megszűnt, illetve
több, mint másfél évezredig más uralom alá került az ország, a Templomot lerombolták.
A kárhoztatók maguk lettek kiírtva, míg a nép ma is él, - a Harmadik Templom felépítésének vágyával.

A kereszténység megmarad mint a zsidó nép, azonban a hívőket kárhoztató vezetői, kik valójában a “Nagy Birodalom” kiszolgálói és haszonlesői, kitöröltetnek.
Jesua korában fennálló birodalom akkori görög neve Ökumené volt...

Akkor római és zsidó részről az első zsidó-keresztények és pogányokból lett Krisztus követők üldözendő, vagy legfeljebb megtűrt szektaként éltek.
A globalizáló birodalmak jellemzője ez, kiknek ma is vannak kétkulacsos, keresztény néven, másokat
kárhoztató kiszolgálói.

Az arculcsapás törvényét maga a zsidó főpap, Anániás is ismerte (Ap.csel.23-26 fejezetek ).
A főpap és Pál találkozásának lefolyása nemcsak betartása Jesua által kinyilvánított törvénynek, hanem sok, ma élő kereszténynek hasznára válik ennek részleteinek ismerete és követése.
Bármely szerepben van : vádlottként, vagy Isten Törvényének érvényre juttatása miatt, felhatalmazottként.

Anániás első parancsa :
“...megparancsolta azoknak,akik mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon.” ( Ap.csel.23:2 )

-Ezután a farizeusok és szadduceusok előtt volt lehetősége védekezni.
-Ezt követte Cézáreában a helytartó, Félix előtti kihallgatás.
-Majd két év múltán Festus tiszttartó előtt állt.

A válasza és védekezése: “ sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem.” (Ap.csel 25: 8)
Agrippa császár előtt Pál újra bizonyságot tesz és teljes felmentést kap. ( Ap.csel 26:32)
Vád és bizonyítás nélkül nincs elmarasztaló ítélet.

Mint olvasható, az arculütés után volt lehetőség szembesülni a zsidó, a helytartó, és a császár törvényeivel és vádjaival, melyek hiánya miatt és igazságtalansága alól azonban Isten kimentette.
E “második pofon” eredménye csak Igazság lehet, - mert az ítéletre jogosult legfelső Bíró ítélete nemcsak büntetés lehet, hanem felmentés emberi vádaktól és kárhoztatásból.

Ez, az évekig tartó per résztvevői Pál, Anániás, Félix, Festus és Agrippa egyaránt abban a jogszerűségben járt el, melyet Jesua hagyományozott ránk, megerősítve a már használt törvénykezést.
Egy olyan jogot, melyet az akkori zsidóság gyakorolt.
Az ószövetség gyakorlatához képest azonban átvette felettünk és dolgaink, ügyeink felett az Ítélő szerepét
hogy bűneink felett ne emberek, hanem Ő ítélhessen és kegyelmezhessen Isten Szereteteként, irgalmaként.
Nem a törvényeket törölte el, hanem az ítélkezésbe behozta Isten akaratát és jellemzőit: az irgalmasságot, a kegyelmet...

Istenünk a földi életre vonatkozólag bőséges, sőt teljes törvényrendet és végrehajtási utasításokat adott Igéje által, melyet újra elénk helyezett Jesua HaMassiah által.
Ehhez rendelt földi hatalmasságokat, kiknek azonban csak az Isten Törvényével azonos földi törvények betartatására adott felhatalmazást.
A földi ítélők ítéletei Isten szerint csak megelőzést, a bűn további folytatásának meggátolását, és a bűnös megváltozását irányozhatja elő.

Krisztus Testében, mely szellemi és a mennyei birodalom Földön lévő láthatatlan része, felelősek vagyunk a Törvények megismerésére tanítani mindenkit, figyelmeztetni másokat, ha bármiben e Törvényektől, Isten akaratától eltérnének.
Arcul csapni egyik oldalról a bűnt, és leleplezni a másik oldalról Isten Igéjével.

Az igaz úton járó hívő ember élete mindig nyitott és átlátható, bárki által “arcul csapható”.
A kérdés csupán az, hogy valaki milyen szándékkal, milyen szellemiség által teszi ezt ?
A megtisztulás, megszentelődés útján haladó tanítványnak áldás, ha arcul csapják :
- Ha ő van bűnben, ezáltal rendezheti azt.
- Ha valaki vádolja és kárhoztatja, ő adhat lehetőséget megmenekülnie másnak az ítélet alól, ha nem
fogadja el az emberi vádlást, ítélkezést, és Isten elé viszi megítélésre ügyét.

Krisztus Testében minden ítélet és döntés egyedül Urunké, mert Ő a Fej !
Minden arculcsapás Ő előtte zajlik, vagy Őt sérti, ha Krisztus Testében bárki bárkit kárhoztat !
Isten és Krisztus helyett, edomi szellemiségben jár az, aki bárki felett ítélkezik az egyenlő tagokból álló
Krisztus Testében, magát uralkodóvá, királlyá, önigazságú bíróvá, majd kárhoztató istenné téve !

Vállaljuk-e tehát a kétszeres arculcsapás fájdalmas, de mégis áldásos működését ?

A mai tapasztalat szerint a kereszténység közösségei bezárkózva félnek ettől.
A Krisztusi Szellem nyíltsága csak néhol látható.
Félelem és gyávaság vesz erőt, ha a bűn miatt szólni kell másoknak, helyette a tolerancia erősödik.
Jól rejtetten működnek a tévtanítások a bűnök és bűnösök védelmében.

Ideje tehát megismerni Isten Igéjét, mely Törvény.
A hellenizált teológia helyett a Törvényt végre az eredeti, a zsidó gondolkodásban kijelentett formában és értelemben vissza kell állítani, és eredeti formájában alkalmazni.

A magát és véleményét elrejtő, az Ige általi megvizsgálása elől elbújó kereszténység arctalan.
Nincs szája, füle és szeme, hiszen egyre jobban tévelyeg.
Az arctalan állapot egyben az arcátlanság jellemzőit adja kapcsolataiba.
Vajon Krisztus Teste nem azért arctalan, mert hiányzik a Feje, Jézus Krisztus ?
A farizeusi képmutatás egy hamis arc mutogatása.
Elbújni a Törvény és Isten Igazsága elől : félelem és gyávaság.

A Mennyeknek Országába pedig gyávák és hazugok nem mehetnek be !

Írásom egy olyan történettel kezdtem, melynek jó bizonyság a folytatása, mert hiszem, hogy abban a roma családban Isten tovább munkálkodik.
A megszelídült férfi azóta is Urunk, a Szabadító és uralkodó Király, Jesua látható, sokakat elgondolkodtató gyümölcse és gyermeke !

Azon az estén, amikor Urunk megszólította őt általam és majd mások által is a bemerítéséig, egy olyan embernek kellett üzennem, akit nem ismertem és sosem láttam.
Abban a gyülekezetben is először voltam akkor.

A nehéz sorsban élők biztos vártak volna tőlem is azon az alkalmon szép és jót ígérő szavakat.
Helyette egy jelen levő bűnt és annak hordozóját kellett “arcul csapnom”.
Legyen tehát e bizonyság tanulság is azoknak, kik jól becsomagolt üzeneteket küldenek másoknak tanítás, pásztorolás formájában, és áldások, csodák ígéreteivel csalogatják maguk közé az embereket.
A bűnt, mely jelen van, a veszélyt mely közeleg, egy utat mely nem Jesua, mindig és minél hamarabb nevén megnevezve Krisztus Testében le kell leplezni, hogy hordozója megmenekülve, megszabadulva, életet kapjon !
Akit erre Isten felhatalmaz, annak ez parancs és meg nem történte esetén is számon kérhető felelősség, a tolerancia és gyávaság, hamis testvéri szeretet mögé elrejtőzött mulasztási bűn.
Azért, hogy a Sátán uralma megszűnjön, vagy tovább ne hódítson, csak a leleplezés ideje az, amit tudnunk kell.
Se magunk akaratából, se a mi általunk jónak tartott időben nem cselekedhetünk, szólhatunk.
A mulasztás késés, vagy engedetlenség, a sietség emberi akarat, mely gyümölcstelen, vagy károsan romboló.

E férfinek is olyan fájdalmas volt az első pofon, hogy sírt.
A második pofont azonban az Ige adta, mely a nevén nevezett bűnére kimondta a Törvény általi, jogos ítélete, és a kegyelem lehetőségét is.
Mindkét arcát odatartotta, és azóta örök élete van !

“Ahol az Úrnak Lelke van ott a szabadság.” ( 2. Kor. 3, 17 )

E férfi megszabadult és már mások felé szolgál.
Nemcsak a tanítványok jártak párosan, hanem a bizonyságok is.
A cigány gyülekezetben elhangzó, első igeszolgálatom idejét és tartalmát már-már el is felejtettem mintegy négy év múltán, hiszen valóban felsorolni se tudnám, hogy hét ország számtalan gyülekezetében és közösségeiben mikor voltam és miről tanítottam.
Magam is meglepődtem, és a hálaadástól párás lett a szemem, mikor egy másik cigány férfi elém állt és ezt mondta :
-Ma is emlékszem arra, amit négy évvel ezelőtt prédikáltál nálunk.
Kétkedésemre minden részletét elmondta összefoglalva.

Ahol az Úr Szelleme van és működik, ott tartós dolgok születnek és épülnek, mert Krisztus az Alap.
Ahol az Úr Szelleme jelen van és bátrak vagyunk általa elmondani Urunk és Istenünk üzenetét, ott születnek döntések és életek indulnak meg.

Ennek első lépése azonban, mikor Urunk “arcon csap” és megmutatja igazi állapotunkat. - “Első pofon”.
Ezután Krisztus Szellemében az Ige által megítél és kegyelmet kínál mindenkinek. - “Második pofon”.

Aki életet akar nyerni, aki meg akar újulni, akinek, - és valamennyiünknek Krisztus Testében – feladata az embereket az Új Életre vezetni Krisztus evangéliuma által, a humanizmus, hamis szeretet és a tolerancia helyett vállalnia kell mindezt, arcát odatartva, és mások arcát felfedni. Engedni és segíteni a bűnöket leleplezni, arra a kegyelmet kérni, vagy megmutatni : de mindezt csak az Igében részünkre Isten által adott Törvények szerint, a Szent Szellem vezetésének módján, helyén és idején.
Se a törvény, se a felhatalmazás, sem a cselekvés módja és ideje ekkor sem lehet emberi akarat !

Isten akaratából és minden emberre érvényes örök Törvényei ismeretében,- mely Jesua HaMassiah uralkodásának és ítéletének alapja az irgalommal és kegyelemmel beteljesedve -, Jesua szolgájaként és a Szent Szellem bölcsességével és vezetése által tartsuk be tehát e törvényt, hogy magunk és mások megszabadulhassunk és megtisztulhassunk és a megszentelődés útján Krisztusban járhassunk.
Magunk és közösségeink egyaránt.


Mikor e sorok befejezéséhez érkezem, magam előtt látom sok-sok keresztény testvéremet, kiknek
odatartottam arcom mindkét felét.
Szinte minden esetben csak egy arcul ütés volt részem, szolgálatunk megítélése !
Visszakézből....!
Hiába tartottam oda másik felét a teljes arcomnak, válaszra sem méltattak, csend vesz körül.

Valóban holttá nyilvánítottak, de az arcul csapást sem mulasztották el.
A megítéléssel, hamis vádakkal, kárhoztatással …, az Ige általi megítélés nélkül.

Újra jelzem, hogy arcom tartom minden arcátlannak és arc nélkülinek, kinek csak suttogó
hangját lehet valahonnan, rejtekéből hallani.
Egy ideig, mert a rendezetlenség börtönében senki sem tarthat !
Beadom tehát fellebbezésem a Leges-Legfelső Bíróságon, - másoknak kegyelem lehetőségét kérve és könyörögve.
Valamikor a lovagkorban az arculcsapás egyben párbajra, életre halálra szóló kihívás volt.

Se párbajnak, se szópárbajnak nem lehetek részese, csak egyedül Isten engemet is megítélő Igazságának.
Vállalom tehát a kétszeres arculcsapást Krisztus Testének megtisztulásának érdekében !

Eddig is vállaltam, hogy engedelmesen járok Uram, Jesua HaMassiah -t követve, kezét fogva és e sorokkal az Ő Szellemében járva nem tiltakozom az arculcsapásokért.


Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat




SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés