120/613-A tanuskodás kötelezettsége

"Midőn valamely személy vétkezik-hallotta ugyanis esküszavát és ő tanu, vagy látott, vagy megtudott valamit:
ha nem jelenti, viseli bünét. "
(3.Mózes 5:1 )

A tanuskodás kötelessége nem kötelező besúgórendszer felépitése, nem vádaskodás, önbiráskodás (stb.), hanem éppen ellentéte mindezeknek.
A bűn terjedésének, következményeinek megállitása a célja !

E törvény ellen leginkáb a humanizmustól nem szabad keresztények lépnek fel. Azok, akik a hamis szeretet evanngéliumukkal, szociális teologiájukkal szerte -széjjel a toleranciát hirdetik.

Pedig e törvény mindezeket felülmúlja, és nemcsak helyreállitó feladatot ad, hanem megelőző, prevenciós szolgálat is.
A bűnös leleplezése, a bűn nevén nevezése út a bűnbánathoz majd a kegyelemhez. A bűn megnevezése pedig a bűn útjának, kivánásának megállitó ereje. Egyben védelem azoknak, akiket más bűne támad.

A kérdés csupán az, hogy kinek kell "jelenteni" ?
Embernek semmiképpen sem !
Egyéni feladat, hogy a Biró és Király elé megyünk, kell mennünk: halaszthatatlan kötelességünk!

Ő fogadja imánk által "bejelentésünket", mely persze tartalmazza kérésünk, hogy e bűn ne működhessen. Az elkövetett bűn ne okozzon károkat, és a bűnös leleplezése által ne folytathassa bűnös életét, hiszen az neki a legfontosabb, mivel ítélete akár halál is lehet.

A Biró, minden hatalom gyakorlója imánkra válaszul, a Szent Szellem által belülről (pl."lelkiismeret" ), vagy kivülről emberek által a bűnöst maga elé rendeli, és ismerteti elitélhető helyzetét, a kegyelem felkinálásával együtt.

Tehát e törvény nem földi egyház, gyülekezet saját törvényrendszerét és a "pásztorok" uralmát erősiti, hanem célja a bűnös megtérése, és Isten Népének és minden javainak védelme.


Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat