Üzenet régi iskolámnak....

Május hava a ballagások ideje, és így magam is elballagtam néhai iskolámba körülnézni.
Olyan diákként, aki sohasem fejezi be tanulmányait, pedig közel ötven éve, hogy megkezdte, majd kihagyásokkal folytatta, bukásokkal és ismétlésekkel tetézett tanítványi éveit.

Így tehát útba ejtettem némi nosztalgiával azt a helyet, ahol úgy negyvenöt éve vasárnapi iskolásként tanultam.

A régi falak állnak, és a korszerűsítések, változásokon túl ma már csak nyomaiban emlékeztettek tárgyak és berendezések a régmúltra. De hát eljárt az idő...
A valamikor zsúfolásig telt teremben bőven volt üres hely, pedig egykor , mi gyerekek még a hétköznapi alkalmakon sem ülhettünk le.
Vagy az udvaron álltunk, esetleg a szülők öleiben ülhettünk.
Mindez akkor volt, mikor még a munkahelyeken sem nézték jó szemmel a hívőket...

Ma is emlékezem azokra az estékre, mikor apró gyermekként megízleltem a Szent Szellem jelenlétét, és akár több órás igehirdetések sem voltak számomra fárasztóak.
Talán csak az zavart, hogy mindig sietni kellett a gyülekezetből, hogy elérjük az utolsó autóbuszt.

Ma már szabad a hívő élet megélése és gyakorlása, de mégis, valami más, valami megváltozott, valami elveszett, valami elkopott és kiüresedett.

Kezdetben arra gondoltam, hogy magam változtam, vagy szellemi érzékszerveim változtak, esetleg elkoptak.
Ennek azonban ellentmond, hogy pontosan az utóbbi években már nemcsak tanulok, hanem széles közegben tanítok.
Sőt az elmúlt hetek és napok meggyorsult és megsokasodott szolgálatai, gyümölcseinek bősége pont az ellenkezőjét mutatják életemben.

Amikor az istentisztelet alatt ezen tűnődtem, és körbe-körbe tekintettem ,láttam a tétova, szomorú arcokat, láttam, hogy mennyi, de mennyi azonnali szolgálat lenne szükséges .
Gondolataimban kérdések tornyosultak, hogy hova lett az a Tűz, a Szent Szellem működő és látható ereje, mely Budapest pince-gyülekezeteiben elolthatatlanul égtek egykoron ?
A testvéri, mentő szeretet egyre fokozódott bennem, és eszembe jutott, hogy két hét múlva Pünkösd.

Aztán hirtelen világosság...!

Hát hol a baj ? A szemed előtt, a szószéken !
Ott ez áll : „A te igéd igazság”
Egyszerre három hiba, és két hiányosság !

Kedves Testvérem !

-A zsidó nép Isten nevét olyan alázattal és tisztelettel használja, hogy még leírni sem meri !
Nálunk viszont , és ezen a pulpituson 'csupa kisbetű '...
Azt hiszem, hogy Isten tisztelete egyre inkább csökken, és az alázat már-már ismeretlen !
Emeljük végre magasra Isten Nevét a gyülekezetekben.

-A Törvény, a Tóra adásának napja Savuot, melyet a kereszténység Pünkösdként nevez.
A Törvény valódi jelentése Ige.
Isten Testté lett Igéje, Jézus Krisztus, aki a Törvényt betöltötte, szintén csak egy kisbetűvel kezdett szót érdemel ?
Vajon mikor emeljük magasra az Igét, mely számunkra Életet adó Törvény?
És mikor lesz elválaszthatatlan egységben az Ó- és Újszövetség mielőttünk és Törvényként felettünk ?
A felvirágozott zsinagógákban a díszesen felöltöztetett Tórát örömmel viszik körbe az Ünnepen, és amikor előveszik a helyéről kitüntetés, ha valakit olvasásra felhívnak a tekercshez.
Emeljük fel végre mi is Jézus Krisztust, legyen öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy Őt hordozhatjuk, Őt tehetjük láthatóvá, és találkozhatunk Vele.

-Amikor egy szót kisbetűvel írunk le, több dolog létére utal.
A 'kisbetűs igazság ' több igazság jelenlétére utal !
Egyetlen Nagybetűs Igazságunk lehet, sőt kell, hogy létezzen: Isten Igazságának, Jézus Krisztusnak!

E három hiba felsorolása után had következzék az általam fellelt hiányosság ismertetése :

Egy mondatot illik befejezni, és azt valamely jellel bezárni.
Könnyen előfordulhat, hogy bezárás nélkül van lehetőség hozzáfűzni, hozzáadni bármit !
E mondat azonban egyszerű, teljes és bezárt, mi több annak kell lenni a szívünkben .
Vagy befejezett és elfogadott tény az életemben, és 'punktum', vagy tanítás másoknak, mely esetben felkiáltójel zárja be a zsoltáros által is leírt hitvallást.
Mi tehát a teendőnk ?
Zárjuk le mi is magunknak és másoknak. Tanítva, vagy véglegesítve...

Ezen túl ,a szívemen van még egy hiány pótlásának vágya :

Nekem nagyon hiányzik a szó, mely mindent, még a Bibliát is lezárja : Ámen !

Az a szó , mely jelentését a keresztények csak részben ismernek, mivel a zsidó gyökereiktől oly távol estek.

E szó kimondásakor az imát elmondó zsidó ember egy mondatra gondol, melynek kezdőbetűi adják mozaikszóként az 'ámen' szavát:

„El melech neemán” , vagyis : Isten hűséges Király / kezdőbetűk : alef-mem-nun /

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy mit üzenek „ régi iskolámnak” ?

Azért, hogy újra Pünkösd legyen, hogy legyen megújulás, ezután írjátok csupa nagybetűkkel :

URAM A TE IGÉD IGAZSÁG.

De talán még inkább jobb lenne, ha Dávid minden szavát figyelmeztetően jegyeznétek le mindenkinek, és mindenki előtt leírván :

„ A TE IGÉDNEK SUMMÁJA IGAZSÁG, ÉS A TE IGAZSÁGODNAK ITÉLETE MIND ÖRÖKKÉVALÓ.”
/ 119. Zsoltár 16o /

Kívánom tehát, hogy az Örökkévaló Isten Neve, Igéje és Törvénye Jézus Krisztus által, és valamennyiünk életében működjön, éljen és uralkodjon.
Emeljük tehát magasra és méltóságára az Atyát és a Fiút, hogy az Ő Szent Szelleme újra égjen bennünk és világítson rajtunk, általunk.

...mert ISTEN HŰSÉGES KIRÁLY! : Á-M-E-N !

Ezt kívánja Részetekre és áldásként egy régi 'diák', kit azóta az Úr elrendelt helyére állított, szolgálatra felkent Népe, a zsidók közé ,és az elvetettek , valamint szegények felé. Idegen népek közé, kik ma Edom népéhez tartoznak.
Öregdiákként, ki azóta más helyen, magasabb osztályba lépve, de örökre diák marad : tanítvány a Mester kezében.
Shalom !
jesurun
/... csupa 'kisbetűvel' ! /


Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat