UTAK, 1943-2003

Az első dátum talán nem fontos és nem pontos a történet viszont bizonyság.

Karácsony után a hazautazókkal zsúfolt, zötyögő és elnyűtt állapotú vasúti kupéban utaztam Kelet felé, szomszédos országunkba.
Utastársaim egymást hidegen méregették, és mint később kiderült három, orvosi diplomával rendelkező személy gőgje volt az oka, kik tőlünk, halandóktól elhatárolódtak ismeretlenül is.

A sok-sok bírálat, önsajnálat után, mely a mai politikai helyzetet és gazdasági állapotot hivatott méltatni, oly kevéssé érdekelt, hogy inkább rádiómat hallgattam, és az előttem álló napok munkáját készítettem, terveztem gondolataimban.
Fülemet mégsem kerülte el, mikor ma is élő emberek felsorolása következett, akik, és akkor...
Így végighallgathattam egy olyan beszámolót, mely a következőket tartalmazta.
Mintegy hatvan éve, mikor a magyar hadsereg újra bevonult a
visszakapott területekre, az egyik nagyváros orvosi egyetemének magyar professzorai a hallgatókkal faluról-falura járva az ott élő zsidóságot bántalmazni kezdték.
Jó hazafiként saját akaratukból követtek el pogromot.
Ők ma is élnek, bár némelyek Nyugaton dolgoztak az elmúlt
évtizedekben.
A beszélgetéshez szomorúságom és megdöbbenésem miatt
hozzászólni se tudtam, de nem volt mit mondanom sem, ez kommentár nélkül is elégséges...
Isten előtt ítéletre, mint szörnyű, és rendezetlen bűn.
Eszembe jutott ennek a térségnek egészségügyi állapota, lerobbant és szegény kórházai, üres gyógyszertárai, és sok-sok elesett, szegény beteg.
Vajon mennyire a bűnök átka ez?
Miként lehet ott gyógyulás, ahol maguk az orvosprofesszorok és tanítványaik gyilkos szándékkal üldöztek ártatlan embereket?

Lehet, hogy mi most elégtételt követelnénk, lehet, hogy gyűlölet lenne úrrá rajtunk, de mégis ...
Az Örökkévaló nem ember, Ő másként ítél.
Ítélete az elkövetőket egykor utoléri a végső elszámolásnál, de az Örökkévaló nem büntet kollektív büntetéssel, de látványosan megaláz.

Ennek az országnak 4-5 kórházának fél év során, és számtalan rászorulónak, betegnek és idősnek, és sok-sok árvának sok tonna kórházi felszerelést, eszközt, gyógyszert és kötszert szállított egy zsidó ember, ki saját kezével rakodta ki a kamionokat, és sokszor időt,
kevés pénzét feláldozva szolgált a rászorulók felé.
Isten, szeretetével fizet és szégyenít meg.

Isten szeretetének akaratából e sorok írója egy másik nagyváros kórházainak átadott használatra, négy kórházi osztály felszerelésére közel egy kamion mennyiségű kórházi felszerelést.
Ajándékként, hiszen mindezt Hanukka napján ajánlottam fel, hogy Isten szeretetét megtapasztalhassák általunk, zsidók által is minél többen, minél több nemzet így ismerhesse meg a Világ Urát.


Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat