CADDIK Messiáshívő Tanítások
Tanítások a kereszténység zsidó gyökereiről



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Folyamatos feltöltés, frissítés!

Honlapunkra folyamatosan töltjük fel a már meglévő, régebbi tanításokat is. A könnyebb áttekinthetőség miatt az utolsó 5 felkerült tanítást itt mindig feltüntetjük.


1.Isten előtt szabadon- Kol Nidré -A zsidó Ünnepek menüben

2.NocrimÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

3.Az idő és tér ÚJ!;Tanítások bibliai alapokról menüben

4.Levél Jezabelnek ÚJ!;Zsidók, keresztények, messiáshívő zsidók menüben

5.Börtönszínház, vagy bábszínház? ÚJ!; Valós mesék, igaz történetek menüben







Orbán Béla:

TÖRVÉNYSZILÁNKOK /2./

Étkezési törvények
Tiszta és nem tiszta ételek



„Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek fiai vagytok,....
Semmi utálatosat meg ne egyél....”



Mózes 5. könyvében ezzel kezdődik a 14 fejezet, mely megnevezi az ehető és nem ehető állatok sorát.
Mielőtt farizeus módon tovább keresnénk a fel nem sorolt állatsereg státusát, és az ismert, és életet, erőt nem adó vitákba való, üres beszédeket megindítanánk, szükséges ennek mai, szellemi tartalmát megismernünk.

A Tóra, a Bibliában lévő, leírt Törvény Istentől jelentetett ki, és ma is érvényes.
Azonban a Szentély és az áldozati istentiszteletek megszűnése után Isten gondoskodott arról, hogy a Templom ma is működjön, és az áldozati rend éljen, miszerint ma is folyik az áldozat Krisztus Testében, a Templomban.

Nem véletlen, hogy Isten az állatok elfogyasztásával kapcsolatos törvényt ad elénk, hiszen azok a vér, a lélek hordozói.
Így meghatározó, hogy milyen lélekben élünk, milyen lelkületű a mi áldozatunk és eledelünk.

A Törvénykönyv három csoportot sorol fel, és részben ezen állatok tulajdonságaiból már azonnal felismerjük a tiltás okát, némelyeknél nem.
Így van, amikor Isten kijelenti szándékának okát, és van, amikor szuverén döntését nem indokolja.
E nem kijelentett dolgok adnak a farizeusoknak munkát, melybe úgy belemerülnek, hogy a lényeg veszik el, mint jelen esetben maga az áldozat értelme és szükségessége.

A három csoport tehát a következő:

-Áldozatra alkalmas és így tiszta, ehető.
-Tiszta, de nem áldozható.
-Tisztátalan.

E felsorolás, és előírás ismeretében mire figyelmeztet ma Istenünk?
Mindenképpen van üzenete a Templom tisztaságának megtartására, és van üzenete a hétköznapok szellemi és lelki eledeleinek használatára.


Áldozati állatok, melyek ehetőek:
Mint már említést tettünk róla, Krisztus Testében folyamatos áldozásnak kell lenni.
Jóillatú áldozat, hálaáldozat, bűnökért való áldozat, békeáldozat és mindaz, ami a Szentélyben folyt.

Mindez ma úrvacsorával, imával, dicsőítéssel folyik, ha teljes az istentisztelet a gyülekezetben.
Ugyanígy az igehirdetés is olyan szolgálat, mely a levita feladata.
E pontnál meg kell állnunk, hogy beszélhessünk az igazi áldozatról.

Mint egykor, úgy most is nem a levita a központja egy istentiszteletnek, hanem az áldozat és az Istennel való találkozás!
A ma szolgáló igehirdetőnek az áldozati rendre, az áldozat alkalmasságára kell leginkább ügyelnie, mielőtt az áldozat az oltárra kerül.
Azért az igehirdetőnek elsősorban, mert Isten Teremtő Akarata, hogy Jesua HaMassiah által minden megtisztuljon, életünk teljessége átadott áldozat legyen.
Az Ige ismerete felelősség is, hiszen ezáltal is felismerhető minden lelki és testi beszűrődés, mely beszennyezi az áldozatot, sőt az Oltárt is.
Aki ismeri az Igét, csak a Szent Szellem által tehet különbséget hamis, vagy tetszelgő dicsőítés, kéregetés és ima közt.
A Szent Szellem adja annak idejét és módját, hogy mikor van ideje a bűnért való áldozatnak, vagy éppen a békeáldozatnak.
A levita feladata nem könnyű.
Mindenekelőtt elrendelt elhívásának engedelmeskedni kell, majd az Oltárig vezető, megtisztulást, szolgálat előtti előkészületeket kell megtennie, hogy munkájához felvehesse a fehér, gyolcs ruháját.

Azután tudnia kell, ami előírás ma is:
„Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád...” / 1 Péter 4, 11 /

Az igazi igehirdetés az életük, vagy bűnük átadására az Oltárhoz viszi a lelkeket, és a dicsőítő énekeket is a leviták éneklik kizárólagosan.
Ma valamennyien leviták vagyunk, ha valóban minden lépést megtettünk engedelmességgel, és átadtuk életünket, újjászülettünk.

A tiszta áldozati állatok nevén nevezése egyben jelzi részünkre, hogy a Templomban, Isten előtt és áldozat bemutatására kik alkalmasak, és akár egy megtérőt mikor kell Isten elé vinni, vagy mikor igazi a bűnbánat, mikor együtt úrvacsorázhatunk, vagy igazi -e a hálaadás, vagy csupán lelki örömködés.
Ugyanígy megvilágosítja azt, hogy milyenek az Igék hirdetései.
Ahol a gyülekezetekben az igehirdetések nem vezetnek az oltárhoz, és nincsenek bemutatott áldozatok, ott a levitának, az áldozatnak, és az oltárnak rendeződnie kell.

A Törvény figyelmeztet, és felkínálja a döntés lehetőségét.
Mindarról a helyről Isten távozik, ahol felületes megtérések révén „siker gyülekezeteket” építenek, mert sok a hamis, és áldozatra alkalmatlan ember.
Innen megy el először az Élet, Jesua HaMassiah, és a Szent Szellem, és elkezdődik az utánzás kínlódása.
A nem szívből jövő, bizonyságot sugárzó ének-zene, sőt tánc is a szellemit megöli, sőt testi lesz.
Pedig „csak” jó hangja miatt volt szükség valakire, miközben toleranciánk miatt nem vettük észre, hogy oly sok zenész és énekes a halálban van, vagy a világból kifelé „dicsőíti” Istent, miközben más isten uralja.
Oly sok imaalkalom van, ahol tulajdonképpen fohászok, kéregetések kívánságlistája, Istennek küldött tanácsok és üzleti szándékaink hangzanak el.
A Szentélyben áldozat helyett más történik, így Urunk hamarosan tisztítani fog, miszerint az öncélú, nem tiszta imákkal megjelenők Élet és áldás nélkül maradnak.

Összegezve:
Isten elé, áldozattal csak tiszta levitákkal és valódi, tiszta áldozattal mehetünk.
Kérjük Istent, hogy rajtunk kezdje el a megtisztítást, hogy működjön Krisztus Teste.


Az ehető, tiszta, de nem áldozati hús:
Itt ugyancsak farizeusi módon, akár a tenyésztett, génmanipulált, keresztezett állatok „jogállásáról” is nyithatnánk értekezéseket és vitákat.
De ma ez nekünk nem erről szól.

Az áldozati állatok a szellemi tisztaságra vonatkoztathatóak, míg a tiszta és ehető állatok révén elértünk a lelki dolgok területére.
Isten e Világon, és számunkra e Földön oly sok ajándékot adott, hogy felsorolni sem tudnánk.
Legegyszerűbb lenne kijelenteni azt, hogy mindazt, amit a görög-római kultúra istenné tett Isten helyett.
Minden természeti élmény, mely a teremtett világ szépsége, mindannak az öröme, melyet Isten használatra, az Ő rendjében és törvénye szerint mintegy ajándéknak adott.
Így van helye ezt kifejezni a művészetekkel, és lelki módon is örülni.
Hangsúlyozom, hogy Isten Szellemének uralma alatt...!
Amint azonban e jogrend felborul, a test veszi át az uralmat a lélek felett.
Az a test, amit Ádám és Éva olcsó áron eladott lelkével együtt a Sátánnak.

Isten mégis megengedi, hogy jól berendezett otthonunk komfortos, lakályos és szépséges legyen.
Ő igazán szép és tökéletes lakást teremtett számunkra, melyet most jogszerűtlenül tulajdonaként használ jogcím nélküli, rosszhiszemű lakóként a Sátán.
Az ember azt adta el, melynek sosem volt tulajdonosa, csak használója.

A Törvény olvasatakor azonban oly kevés hívőnek tűnik fel, hogy az ember a tisztát lakóhelyén, az áldozatot a Templomban, míg a tisztátalant sehol sem eheti.

Mindezek után egyértelmű, hogy a lelki, földi örömök helye hol van.
Semmiképpen nem ott, ahol Isten elé járulunk, sem akkor, mikor ennek ideje van.

Isten megengedte élvezni mindazt, amit teremtett és ajándékul adott.
Ilyen a művészetek talentuma, és élvezete, ilyen az az érdeklődés, mely már tudományos szinten kutatja, és szeretné megismerni a teremtett világot.
Mégis ezeknek rendelt helye és ideje, megengedett használata tilos ott, ahol Isten találkozni akar velünk, és a gyülekezeti alkalmat istentiszteletté akarja tenni.

Sokak előtt kérdés tehát, hogy egy kiállítás, hangverseny, utibeszámoló, tudományos előadás, szavalóverseny, vagy bármi hasonló lehet-e egy templomban-imaházban?

Lehet, de akkor az nem istentisztelet!
Az ima által történő áldozati rend felborítása, sőt helyettesítése effélékkel.
Becsapás? Igen, mikor a szellemi helyett jóhiszeműen a nekünk oly kellemes lelki örömöket helyezzük előtérbe.
Olyannyira becsapás, hogy magunk is azt hisszük, hogy ilyenkor szebbé tesszük istentiszteletünket.
Az imaház klubbá alakul, avagy művelődési házzá.
Földi gyülekezetté, földi örömökkel, világi módszer szerinti irányítással, útban az elvilágiasodás lelki lejtőjén.

Tehát mindennek rendelt helye és ideje van, és lelki kívánságaink becsukják Isten előtt a gyülekezet ajtaját, templomunk nem törvényesen működik.
Nem nekünk kell kicsinosított lakásunkba lehívni Urunkat, hanem nekünk kell megtisztulnunk, hogy kegyelemből, hívására elébe járulhassunk áldozatainkkal és hálaáldozatunkkal!

Ugyanígy nincs helye az egyéb tudományoknak sem.
Amíg, és amikor szolgál egy levita, és a Templomban vagyunk, nincs helye pénzügyi, gazdasági és leginkább politikai dolgok megtárgyalásának, és szervezésének.
Bármennyire tiszta egy nép identitása és kultúrája, a Templomon kívül gyakorolja azt!

Mindezekről azért fontos éppen most beszélnünk, mikor a lelki kereszténység,- de a zsidóság is először-, immáron kulturális és szociális egyesületek szintjére süllyedt.
Így lesznek üresek a templomok és zsinagógák, imaházak, de leginkább a szívek.

E rendeződés legszebb bizonysága a 42. Zsoltárban olvasható.
Remélem ennek rövid bemutatásával is kóstolót adhatok a zsidó gondolkodás és értelmezés kincsestárából.

„Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez: mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?”


Mindazok, kiknek lelke megtisztult a test vágyaitól, hasonlóan találkozásra vágynak, és szeretnének az Élő Isten elé állni.
Továbblépni, hogy odaadott, az Oltárra tett életük újjászülessen, és továbbá a Szent Szellem által Jesua HaMassiah, az élő Megváltó uralma alá kerüljön.
Gondolatunk, vagyis lelkünk megtisztulása, a megtérés kevés.
A lelkünk uralma testünk felett kevés.
Urunk azt a szarvast vonzza, hívja, aki már tiszta, de még nem mehet áldozatként a Templomba.
A sok-sok lelki keresztényt!
Azokat kik már megtértek és szarvas módján már ismerik a lelőhelyet, és vágyják a tiszta, folyóvizet, az Élet forrását és folyamát.
A szarvasokat, kik nem elégszenek meg az állott pocsolyákkal, kiken már látszik az agancsuk koronája, kik királyi méltósággal már lelkiként is kiemelkednek a sárból és lelki mocsokból.

Őket hívja ma is Urunk magához az Élő Vízzel, a Szent Szellem által elhangzó és az Oltárhoz vezető megtisztult levita szolgáival.

A szarvas a Vízhez.....
A megtért a bemerítkezés általi újjászületéshez, ahol élete átadásával, Jesua teljes követésével immáron szarvasból a Bárányhoz egyre inkább hasonló lesz.

Disznók elé gyöngyöket? Ne adj!
Dögevő, a halál betegségét hordozó állatokat a Szentélybe vagy Isten által adott lakóhelyedre sem engedhetsz be.

Minden, amit a test ural, tisztátalan az.
Isten uralmának kiteljesedése és uralkodása Jesua által ma is e sorrendben történik.
Megismerjük a teremtő és Örökkévaló Isten teremtett világát testi érzékszerveink által.
Gondolatunk keresi a Teremtőt, és még egy hitetlen emberben is működik egy eleve beültetett törvényrend, mely hasonló azzal, mit Noé idejében ismert a Föld lakossága.
Az ebből kialakult erkölcsi alapok ma is minden emberi törvénykönyv fundamentumai.

Ennek következménye, hogy még a sáros disznó, avagy ateista és bűnös ember is néha megfürdőzik a pocsolyában, vagyis lelkiismeretét megnyugtatja.
Tisztázza magát bűnei ismeretében, és azonnal megy vissza a sárba, bűnbe.

A Tórában felsorolt állatok tulajdonságait egyenként észrevehetjük a világban, a meg nem tért vallásos emberek életében.
A tiszták, kik sosem mehettek be még a Templomban, és a tisztátalanok, kik ráadásul jól érzik magukat pocsolyájukban fetrengve.

Mindegyik felé szükséges a lehetőséggel szolgálnunk, de mindaddig, míg nem lesznek áldozattá az Oltáron, Isten ítélete számukra fájdalmas lenne.

Szükséges feléjük szolgálni, azonban a Templomba vezető út valamennyi lépését végig kell járniuk.
A test kívánságait a törvények ismeretével és megtartásával lehet kontrolálni.
Ezt teszi megszámlálhatatlanul sok ember, és valóban eljut a „jó ember” állapotába.
Ezzel meg is elégszik, hisz se fizikai, se lelki büntetés nem éri el. Emberileg „fedhetetlen”.

Isten Törvénye azonban ennél többet jelent.
Ő a lelket szeretné szellemi, isteni uralma alá vonzani!

Így lesznek a szarvasok szomjasok, mert tudják, hogy van több és jobb, mint amit saját erőből elérhetünk.
Sorozatos tehetetlenségünk, majd bűneink felismerése, és annak halálba juttató következménye után eljön a pillanat, mikor vágyódássá válik életünk megváltozása, és a rajtunk uralkodó, testünket és lelkünket akaratunk ellenére bűnre kényszerítő szellemi hatalomtól való elszakadásra, és Isten Szellemének Jesua általi uralkodását szeretnénk magunkénak elismerni.

Eljő a szomjazás ideje a szarvas életében.

Tudunk-e ilyenkor számukra Élő Vizet adni?
Avagy Élet helyett nyugtalan lelküket lelki módon vigasztaljuk?

Isten akarata, hogy ők is eljussanak az Oltárhoz egyszer!
Lehet, hogy te vagy a levita, kinek ez a feladata?
Hát hol vannak a leviták a Templomon kívüli pusztában, kik testet, lelket gyógyítanak, hogy sokan szellemi újjászületés révén bemehessenek a Templom udvarába?

De hol vannak a léviták, kik a bálványimádókat, betegeket megállítják a gyülekezet ajtajában, hogy az áldozatot, az Oltárt be ne szennyezzék?

Mikor ismeri fel végre Krisztus Teste, hogy milyen áldozatokat fogad el Isten?

E Tórában látható törvény szellemben ma is érvényes és kötelező!

Csak megszentelt áldozatok éltethetik Krisztus Testében, a Templomban, a Krisztusban már papi rendhez tartozó, újjászületett levitákat.
Csak tiszta áldozatok lehetnek a Templomban, Isten előtt.
Itt az ideje, hogy hamis dicsőítések, tartalmatlan imák és fohászkodások helyett, látszat, és bűnöket elrejtő úrvacsorázók nélkül tisztán, egy Szellemben menjünk az Úr elé, mikor Ő hív.
Méghozzá akkor és ott, ahol Ő rendeli el.

Ideje van, hogy újra az elhívott leviták az elrendelt helyükön és tisztán álljanak.
Az Oltárnál, a kapunál, és a Táboron kívül is!

Malakiás próféta szavai ma is szóljanak figyelmeztetőleg számunkra.
Ő volt, aki utoljára szólt Jesua előtt a Néphez, és e szavakkal elsősorban a papokhoz:

„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.” (Malakiás 2, 7)

Jesua HaMassiah Isten akaratából mindezt Főpapként megmutatta, és az Ő szája és üzenete által ma is, mint főpapi munkát végzi.
A Szent szellem által és mivelünk.

Ha te valóban Jesua HaMassiahban vagy, az Ő Szellemében járva Isten ismeretét és örök törvényeit kell továbbadnod e világban.
Úgy, mint Urunk tette és Ő ma is Élő Vízhez hívogat.

A törvények ismerete számunkra a megmenekülés életre, a Templomban ma is folyó áldozatok bemutatása által.

A leviták mi vagyunk, a Főpap Jesua HaMassiah, és sok-sok szennyben fetrengő tisztátalan lélek megmentése a cél, és sok-sok tiszta, de mégsem odaáldozott, áldozatra kész és alkalmas lelket kell vinni Isten elé, hogy a Főpap kezébe letett élete Istené legyen.

Malakiás az utolsó időben szólt, és figyelmeztető szavai legyenek a ma, az utolsó idők elfogadott szavai részünkre, másokért szolgálva levitai elhívásként és parancsként.


Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat




SÓFÁR Jeshua HaMassiah-ban hívő Közösség. Alkalmaink: Szombaton 15 órától, Bp., VI.,Vörösmarty u.51.

Honlapkészítés