Minden vétket pedig elfedez a szeretet

Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán,
2008.02.13.
Hallható verzió: http://tzaddik.extra.hu/2008.html

Interneten kaptam egy levelet, melyben volt egy ige Példabeszédek 10:12, „Minden vétket elfedez a szeretet”, és kapcsolódóan az 1Korintus 13-ban a szeretet elfedezése, illetve az 1Péter:8-ban levő szintén csatlakozó ige. A kérdés az, hogy is kell érteni mindezt.

Az, hogy a szeretet elfedez, semmiképpen nem lehet tolerancia, nem lehet engedékenység. Számtalan bibliai vers van, hogy a bűnt meg kell nevesíteni, nem engedhetjük, hogy működjön. Nem mondhatjuk, hogy fátylat rá, ha van valami probléma. Ha nem tesszük, akkor vagy a bűn növekszik, vagy belehal az illető, vagy a mi bűnünk növekszik. Csak az a kérdés, hogy mikor teszünk valami lépést, mert csak Isten engedélyével tehetjük.

A magyar fordítása ennek a versnek nem hozza át a héber eredetit. Nagyon jó, ha valaki ismeri a héber nyelvet és zsidó gondolkodású is egyben. A fent idézett Példabeszédek vers eredetiben:”Minden bűntettet eltakar a szeretet.” a bűntettnél két szót kellett megtalálni, amikor ez a kérdés előkerült az interneten.
Bűntett héberül "pesáh", hűtlenség, elpártolás, vétek, gonosztett, bűn, vigyázatlanság.

És amikor a lázadás szó előjöhet hasonló szinonimaként, az egy másik szó, "mered", aminek a jelentése ellenszegülés és elpártolás.

Betakar, elborít, betakarás igazából a takaró szóból erednek az igei kifejezések is. Tehát tartalmilag ez a két szó eltér egymástól.

Kerestem ennek a magyar megfelelőjét. Ha valami probléma történik, és valami elmúlik, valami rossz, van egy jellegzetes mondatunk a magyar nyelvben: leplet rá, takarjuk le, mintha nem is lett volna. Azt jelenti, hogy nincs többé, BÁR VAN! Takarjuk le, többet nem akarok beszélni róla, többet nem akarom hallgatni. Megbocsátok, nem emlékezem rá, bár annak van következménye. Például valakit megbántok, vagy ő engem, és azt mondjuk leplet rá, akkor ez rendezettséget jelent, azt, hogy minden rendben van. A dolgoknak az ilyenforma eltakarása hasonlítható a halottak elföldeléséhez.

Egy másik példa a zsidózás. Például tudom, hogy valakinek hamis identitása van, nem zsidó, annak hiszi magát, és nem szólhatok. Lepleznem kell. Egyrészt nem állhatok mellé, mert az identitása hamis, másrészt nem szólhatok ellene sem, mert az ítélet az Istené.

Tehát a hűtlenség, elpártolás, vétek, gonosztett, bűn, vigyázatlanság elfedezése nem a mi jogkörünk. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy megbocsátunk és így el lesz ásva, a másik esetben viszont én nem takarhatok ki valakit, hogy mi a baja, mert abban a pillanatban Isten helyett bírót játszok, ügyészt és bírót egyszerre. Kitakarok valakit, kutakodok az életében, és bármit akarok rá kimondani, Isteni jogkörbe megyek bele. Ne takard ki, mert nem vagy jogosult, és ne takard ki azért se, hogy védettsége legyen.

Szét kell választani a betakarás kettősségét. Egy bűnre nem mondhatom ki az ítéletet, magyarul nem takarhatom ki. Nem citálhatom magam elé, hogy megfeddjem, megrójam. Egy rosszul használt pálizmus következménye. Nincs jogunk egymásnak egymás fölött vádbeszédeket mondani. Nincs jogunk kitakarni. Sőt a lelkigondozásban is, ha az ember valakinek belenyúl a szíve mélyére, vagy a lelke mélyére inkább, akkor sem kutakodik az ember, minden egyes lépést úgy kell tenni, hogy itt nyissuk ki, mondd el, nem én mondok vádbeszédet, hogy látom, hogy így nézel ki, hanem folyamatos bontogatás van, amiben mindenképpen benne van a másiknak az önkéntes szándéka, hogy itt nyissuk ki. Nem mehetek bele a másik emberbe, nem takarhatom ki.

Én úgy érzem ezt a betakarás szót így kell érteni, hogy van bűn, van lázadás. A lázadás esetében sem takarhatom ki. Úgy ahogy van, be kell takarni, mintha nem történt volna. Nem lehet közöm a bűnnek, a lázadásnak a sátáni szellemiségével. Azért takarjam ki, hogy mint amikor leemeljük a fazék fedelét, az arcomba vágjon a gőz. Ha valaki a lázadás szellemiségében van és én leleplezem, abban a pillanatban ellenségemmé teszem. A szeretet hamis használatából van az, hogy „betakarjuk”. A betakarásban benne van a tolerancia, hogy nem tudok mit kezdeni vele, félek tőle, lehet, hogy elveszítek valakit, lehet, hogy fájdalmat okozok neki. Nem szabad belemenni az emberek életébe, nem szabad emberekről véleményt mondanom. Ha pletyka, a rosszhír és nyelv bűneinek kinyitom a számat, minden egyes kitakarás életveszélyes. Ha valakinek azt mondom, hogy lázadó, életveszélyes dolgot mondtam ki, mert abban a pillanatban én kárhoztatom. A kárhoztatás bűne nagyon kemény. Abban a pillanatban, hogy kitakarok valakit, hogy bűnös, isteni jogkörökbe teszem magam: ítélem, ítélkezem, vádolok, rágalmazok. Hiszen egy embernek az életébe képtelenség belenyúlni 100 %-os pontossággal.

A zsidó mentalitásra utalnék itt, hogyha valaki mond valamit, feltételezem, hogy igazat mondott. Ha feltételezem, hogy jót mond, már be is takartam, nincs mit tovább beszélni. Nincs miről beszélni, ha valaki megérkezik egy bűn után és rendezi az életét. A múltadról, az újjászületésed előtti dolgokról nincs miről beszélni. Egy esetben lehet beszélni, ha bizonyságról beszélek, de vádként, ítéletként semmiképpen nem. Hogy Isten megítélte bennem ezt vagy azt, és Isten uralma alá került, a jót ki lehet takarni, a jót nyilvánossággá kell tenni, mint a bizonyságot. Tehát ha valaki kitakarja azt, hogy én erős dohányos voltam, Isten szabadítóerejéről tesz bizonyságot, bár nekem kellene bizonyságot tennem erről, és ha nem teszem bűnöm, súlyos bűnöm, de ha más teszi helyettem, akkor megköszönöm, mert én helyettem, rólam tesz bizonyságot. A jót ki kell takarni, azt hogy kiből mi lett, nem azt, hogy mi volt, hanem hogy mi lett. A negatívat betakarjuk, a pozitív irányba lett dolgokat kinyitjuk. Miből mi lett, MI LETT, a lényeges.

Tehát lényeges, hogy bűnről, botlásról, kísértésről van szó, vagy ellenszegülésről, lázadásról, különbség van köztük. Ez utóbbi esetben sem az embert takarom ki, hanem a sátánt, akit lázadónak hívnak, azt amit én Isten törvényével tudok ütköztetni, hogy már pedig ezt nem. Az emberhez azonban nem nyúlhatok hozzá, hanem csak a szellemiséghez. Persze, fontos, hogy Isten engedje, hogy hozzányúljak. Le kell lepleznem, nevesítenem kell azt a szellemet, ami sátáni lázadás, pártolás, mert itt arról van szó, hogy szövetséget lehet kötni a sátánnal is, negatív erőkkel is. Ezeket le kell leplezni, ki kell takarni, mi rejlik a mélyben, de nem nyilvánosan és nem az embert bántjuk, semmiképpen nem. Úgy van ez mint a gyerekekkel. Valami butaságot csinált, nem rontok neki, hogy mit tett, meg kell várni, hogy rájöjjön maga, de addig is betakarom, hogy ne bántsák, ugyanez vonatkozik a gyerekkorú keresztényre is. Bizony ő tesz még olyan lépéseket, amelyek gyerekesek, sok mindent nem tud a világról és a hívő életről. Például a cigaretta. Köztünk is megjelent néhány ember, aki pöfékelt, és most essek nekik? Ha nekik estem volna, és mondtam volna a törvényhez közeli érveket, ebben a pillanatban megsértem az embert. Fontosabb dolgok ezek után nem történhetnek meg. Egyszerűen bedugom a fülét. Ne takard ki! Ha tudod azt, hogy nem szándékos, hanem kötözöttség, ha tudod azt, hogy tévedés, akkor rendezésig nincs jogom a fejéhez vágni. Bölcsesség kell, mikor és hogyan szólhatok. Bekukkanthatok a takaró alá, és mondhatom, tudod a cigaretta milyen rossz, de ha fáj neki, azonnal vissza kell takarni, mert még nincs itt az ideje. Nincs felkészülve. Hiába mondasz ezt vagy azt nem szabad, nem érti meg, csak azt érzi, hogy te uralkodni akarsz.

Tehát, amikor a pesáhnál, bűntett, hűtlenség, vétek, elpártolás szónál vagyunk akkor gyakorlatilag becsapottról, elcsábítottról van szó, és nem becsapóról, csábítóról. Itt a különbség. Azért lett valaki hűtlen, mert elcsalta valaki. Nem akart parázna lenni, csak valaki elszédítette. Egészen más az, akinek a szellemisége parázna például, sőt ő maga visz paráznaságba másokat, mint az, akit elcsábítottak. Kötelességem fátylat borítani rá, ha rendeződött. Kötelességem betakarni. az hogy hol járt, mit csinált újjászületés előtt, teljes betakarás a múltra. Ha pedig menet közben elcsábul, vagy egy hazug szellemiség becsapja pontosan a száj bűnei által, akkor a rendezés után meg kell bocsátani. De addig sem takarhatod ki, amíg valaki be van csapva, el van szédülve, és a hazugságnak bedőlt, ahogy szokták mondani. Időben kell szólni, olyan időben, amit Isten ad. Jelezni kell, ha valaki rossz irányba indul el, figyelj az az út nem jó út. Továbbá szabad akarata van. Ha azt mondom, arra ne menj, abban a pillanatban én parancsnok vagyok. És ez harcokat és feszültségeket okoz.

Tehát minden vétket elfedez a szeretet. Nem eldug, a bűnt úgy, ahogy van, letakarja, de a jónak látszani kell, a bizonyságnak működni kell. Isten a szabadulás által be is takar. Tudjuk-e az embereknél, hogy a bűn tévedés, vagy szellemiség? Benne levő, vagy kívülről őt elérő? Ha bárkit elér a bűn, a rendezés után ne is beszéljünk róla. Ha beszélünk róla, vagy uralom alatt tartom, vagy akár a szolgálatától el tudok távolítani valakit. Farizeusoknak nagy fegyvere ez, ő a bűnös, az a bizonyos szálka gerenda története, mutogatnak a másikra, hogy milyen, holott már lehet, hogy nem is olyan.

Elsőként a szeretet fogalmát kell tisztáznunk ebben az ige versben. A szeretet itt is a szokásos ahava, az elébe menő szeretet. Azt hiszem, ha valaki az ellenségének elébe menne, önmagának rúgna egy hatalmas öngólt, de ugyanakkor bűnt is. Nem mehetek a nyaktiló alá. Tehát az elébe menő szeretet eleve kizárja, hogy az ellenségem elé menjek, hacsaknem rendezni jön. Egyébként a saját életem, a saját szolgálatom veszélybe kerül, hiszen kiteszem magam az ellenségemnek. Tehát olyan testi, lelki, szellemi sérüléseket kapnék, ami a szolgálatomba, a saját életem elhívásába kerülne. Tehát ez a szó, hogy ahava, önmagában kizárja, hogy elébe menjek.

A másik esetben, ha valaki vétkezett és nem szándékos bűnt követett el, abban a pillanatban, ha elébe megyek, megint csak törvénytelenséget cselekszem, mert, hiszen nem én követtem el a bűnt ő felé, hanem ő követte el, tehát a bűnt elkövetőnek kell elindulni a rendezés irányába. Tehát az ahava szó két jelentése: nem mehetek elé valakinek, aki visszavet a szolgálatomban, a másik esetben, ha én megyek elé a bűnösnek, aki nem akar rendezni valamit, a humanizmus és a tolerancia terheltségével közelítem meg. Tehát nem mehetek az elé, aki bűnös, sem az elé, aki szellemben bűnöket okoz. Tehát a kettősség, az elcsábított elé sem mehetek, míg rá nem jön, hogy elcsábították, a csábító elé sem mehetek, már csak azért sem, mert engem is elcsábíthat. Sok esetben előfordulhat az az eset is, hogy az „úr mondta!”, egy nagyon divatos dolog, a csábítás hangja. A csábítás, a hazugság keresztény területeken legtöbbször az „úr mondta” jelszóval történik.

Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy el kell-e fedeznünk, igen el kell! Leplet valamire, halottá kell nyilvánítanunk. Akiben a sátán szellemisége van, önmagában halott, halotthoz nem lehet közünk. Leplet rá, ha valakiben meghalt valami, egy bűn, rendezve van, szintén halott, nem lehet közünk hozzá. De Istennek a prioritása mégis ott van, mert ennek mindnek folytatása van. Egyrészt a folytatás kettős, az elsőnél, amikor valaki becsapott, és valakit elcsábítottak, valakit hazugsággal bedöntöttek, ha rendezi, abban a pillanatban Isten maga tesz bizonyságot róla, hogy rendezi az életében. Gyakorlatból tudom, hogy az életének a helyreállása után bizonysággal folytatódik az ember élete. a másik esetben is, ha valaki csábítóként, hazugként jön elő, mint szellemiség, Isten tesz ellene igazságot, ő ítéli meg. Tehát akit becsaptak, Isten a maga bírói jogkörével megvédi és bizonysággal állítja helyre az életét. Egyik esetben sem kell nekünk magyarázkodni. Minden bizonyság, ami van, nem a mi bizonyságunk.

Tehát ha valaki tévedésből beleesik valamibe, és bevallja, hogy tévedésből ebbe és ebbe beleestem, abban a pillanatban Isten a helyére állítja, és minden megy tovább. Ha valakit elcsábítanak Krisztus Testéből egy vallásos, vagy egy rosszabb helyzetben levő akárhova, és ezt észreveszi, Isten rendezheti az életét, és adhat neki olyan gyülekezetet, közösséget, ahol nemcsak helyreáll, hanem még erőteljesebben Isten mintegy jutalmazza azt, hogy visszatért. A tévedésekből vissza lehet térni, méghozzá áldással. A csábító, hazug szellemiség leleplezése Isten szerint úgy történik, hogy amit mond, pontosan az ellenkezője fog megtörténni. Az átok áldássá válik, a rossz nyelv, amit mondanak, jóvá válik, bizonysággá. Tehát Isten betakarásában vagyunk. Ez úgy is történhet, hogy lefojtom, tehát a sátáni szellemiség bármit mond, nem foglalkozom vele. Ha ezt teszem, Isten megsokszorozza a bizonyságokat. Nem csak helyreállítja, hanem kamatosan megjutalmazza.

Ha valaki hazug, csábító szellemiségekkel működik, bizony egyedül marad. Ez törvényszerű. Ha például elcsábítanám valakinek a feleségét, egy ideig szép és jó, mert tudok ígérgetni, aztán amivel elcsábítottam, elmúlik, és engem úgy el fog hagyni, mint csábítót. Mert ha nem tudok adni valami értékeset, akkor a csábító, a hazug a saját késébe dől. Istennél kiderülnek mindig az igazságok. Ha hazugsággal szerzek valamit, el fog sorvadni, mert a hazugság a halál szellemiségét hordozza magával, mivel a sátáné. Ha Isten ad egy szolgálatot, az élettel teli, növekednie kell, és növekedni fog. Ha tehát tőlünk ellopnak valamit, ha sátáni erő tette, el fog sorvadni. Ha pedig Isten adott valamit, az növekedni fog. Tudjátok jól, hogy a fél évvel ezelőtti robbantásról beszélek, amikor a portálunkat eltulajdonították, amiben volt jó néhány éves munkánk. Hazugsággal, csábítással, sok minden ott van mögötte, de az a folytatása, ami van, halálra van ítélve. Mert a halál szellemisége, a sátán szellemisége van mögötte. És látható a bizonyság, hogy az egyetlen honlapunk helyett, már a hatodik készül. Istennek ez az áldása. Miközben minden egzisztenciámtól meg akartak fosztani. S jelen pillanatban lakástatarozásban vagyok. Egy fillérembe nem került a lakás, hogy kölcsönt vegyek fel vagy bármi. Istennek a válaszai ilyenek. A csodák itt kezdődnek. Sokszor jó, ha találkozunk ilyen szellemiségekkel, mert növekedik istenáldása abban a pillanatban.

De az eredeti kérdés mégis az volt, hogy minden vétket elfedez a szeretet. A szeretet, Krisztusi szeretet. Krisztusi? Megint kettős. Ha tudom azt, hogy valakiben a hazug, lázadó szellemiség van, a krisztusi szeretet az, ha azt mondom, Atyám a tiéd, ítéld meg te. Krisztusi szellemiség az ítélet is, hiszen Ő a felkent király, az Ő jogkörébe teszem át. Nem humanista szellem Krisztus Szelleme. A Felkent Király kezébe tenni azt jelenti, hogy én többet nem beszélek róla. Az idézett portálra véletlenül akadtam rá, nem nézegetem, nincs mit foglalkoznom vele. A továbbiakban a Király kezében van, fátylat rá, mintha nem is lenne. Emberektől elválni, emberekkel kapcsolatban lenni, ha valaki eltűnik, valaki egy időre megy el közülünk, valaki hosszú útra megy, akkor sincs mit tennem. Valaki most hiányzik közülünk, azt mondom, tudom, de én nem ítélhetem meg. Másról tudom azt, hogy éppen elszédült, éppen olyan útra indult, amiről azt hiszi, hogy megváltoztatja az életét. Megkapta az instrukciókat, hogy ez Isten szerint törvénytelen. Szabad akarat az övé. De most a testvéri figyelmeztetésnél erősebb, hogy ezem lesz meg azom lesz, meg egzisztenciám, meg társam lesz, nagyobb a csábítás, és nagyobb a kísértés. Ebben az esetben sem tudsz mit mondani, a te döntésed. Nem farizeusi módon ütöm a fejét, hanem féltő szeretettel, Krisztusi szeretettel azt mondom, ne beszéljünk róla. Ha visszajöttél, tudjuk rendezni a dolgot. Tudjuk úgy betakarni, mintha nem is történt volna. De ebben az időszakban sincs mit beszélni. Nincs jogviszonyunk a szabad akaratába beleavatkozni. A Szent Szellem által kérhetjük Istent, hogy mutassa meg neki a becsapást, a hazugságot, a szédítést. Leplezze le a hazug szellemiséget, amelyik becsapta őt.

Térjünk vissza az első példára, ha valaki zsidózik. Nem szólhatok, ott a jóhiszeműség, elhiszik, hogy az vagy. Elég két-három találkozás és észre lehet venni, hogy sosem volt az illető zsidó. Mégsem szólhatok, mert én nem mondhatok ki, hogy hazudtál. Azonban tudja az ember, hogy a filoszemiták nagy része nem zsidó. A Messiáshívők között rengeteg sérült, skizofrén, paranoiás ember van. Nem mondhatom neki, hogy te egy beteg ember vagy, azért zsidózol, mert elveszem tőle meg azt a lehetőséget is, hogy meggyógyuljon. Itt van a Krisztusi szeretet, Uram mutasd meg az igazi identitását. És ha Isten mutatja meg nem fog zsidózni. Nem lesz Messiáshívő cigány, hanem Krisztushívő ember lesz. Ilyenkor, jó a betakarás, nem foglalkozom vele. Hiába mondják, hogy te félsz, vagy nincs benned szeretet. Nem. Nem erről van szó. A szabad akaratot tisztelem, és Isten is tiszteli. És ha valakit kitakarok, abban más benne van, hogy én uralkodom. Már a nyomaiban is benne van. Fegyverként használom másnak a bűnét, a gyerekkorát, a szellemi gyerekkorát. A betakarás kötelességünk, nem beszélünk róla.

A bűnről azért igen. A bűnről beszélünk. És ilyenkor jönnek a kérdések, hogy miért nincs X-szel, Y-nal kapcsolat? Nem az én dolgom, a szabad akaratát tisztelem. Tudom, hogy nem jót csinál, de nem vagyok a főnöke, hogy erről az útról leveszi. Tudom, hogy, amit csinál, a sátán munkája benne. Nem akarom, hogy elérjen, nincs miről beszélnem vele. Két külön világ. Két külön szellemiség, Krisztus Szelleme nem beszél a sátán szellemiségéve, nem egyezkedik vele. Jeshua HaMassiah-t amikor a sátán kivitte megkísérteni, csak annyit mondott neki, tudod, hogy meg van írva, Isten szavára hivatkozott. Személytelenné kell tenni a betakarást, és a bűnről kell beszélni. Vagy rendezve van, vagy folyik, vagy a bűnt okozó szellemiséggel állunk szemben, egyikhez sem lehet közünk. A pozitívet, a bizonyságot kötelességünk elmondani, KÖTELESSÉGÜNK elmondani, hogy Isten milyen munkát végzett bennünk. Ha nem mondod el, soha nem szabadultál meg attól, amiről nem beszélsz. Saját életemből tudom. Bárki mondja, hogy mi voltál, csak mosolygok, mert az illető tanú a bizonyságomban. Ha te nem teszel bizonyságot, örülj, hogy ő megteszi, pláne, ha testvéri kapcsolatban vagy vele, vagy szolgált feléd, örülj. Ha növekszik az gyerek, örülni kell. tavaly még meg sem mert szólalni, ma már mondja, a szülő is dicsekszik a gyerekével. Tudnom kell, hogy a bizonyságtevés arról szól, hogy MIBŐL MIVÉ lett valaki. Örömmel kell mondani, hogy a volt szó mögött levő dolgok be vannak takarva. Ha ki is mondjuk, hogy volt, a volt, az eltemetés. A volt az betakarás. Ha azt mondom, hogy jó viszonyban voltam az alkohollal, az azt jelenti, hogy el van temetve.

Testvérek között működni kell a betakarásnak, de ez nem a bűnök életben tartását jelenti, hanem a botladozások után meg kell mondani a „gyereknek”, hogy ez a jobb lábad, ez a bal lábad, ha elesik, akkor is, mert tudod, hogy nem szándékosan ugrál, töri össze magát. Vagy mondhatnék egy másik példát, megint egy email, „bocsáss meg, elbuktam.” Mondjam azt, hogy nincs mit megbocsátani? Kelj fel! Ez a betakarás. Ebben benne van, hogy lent vagy, de az is, hogy van felállás. De többé ne forduljon elő, mert legközelebb már nem mondhatom, hogy kelj fel, mert akkor állandósítom a botladozó embernek, hogy gyerekkorban maradjon. Akkor nem fog meg tanulni járni. Nem minden esetben kell tanítani, vannak esetek, amikor a gyermek magától megtanulja, ha például megérint egy forró kályhát, megtanulja, hogy a tűzzel ne játsszon. Isten is enged ilyeneket, hogy megtanuljuk, hogy nem vagyunk erősek. Meg kell hagyni a testvéreinknek, hogy, ha szenvedés árán is néha, de megtanulják, mit a bűn, mi a helyes. Hagyni kell, hogy a Szent Szellem vezesse őket, különben azt hiszi, hogy csak diktálnak, és akkor kettős életet folytat.

Minden szinten be kell takarni, ha sátán erejét takarom be, nem létezőnek veszem, akkor nem hagyom élni, ha nincsen közönség nincsen előadás. Egyszerűen nem bocsátkozunk harcba. A sátán mindig ezzel provokál, sebeket akar adni, és rengeteg erődet el akar venni. Azt mondom, Uram a te kezedbe teszem, ez a szellemiség, szellemiség, ez nem egy tévedt ember, akinek én szóltam, hanem ez egy támadó szellemiség. A szellemi harcok nem emberi dolgok. Krisztusé a harc. Azt mondom, Uram a te rejtekedben érzem magam biztonságban, Uram, Te vagy a Seregek Ura, Te vagy, aki betakarsz, Te vagy, aki megvédesz, mert szükségem van rád. Van egy szellemiség, Uram leplezd le, ítéld meg. Nem kerülök kapcsolatba a bűnnel, ha valaki kijött belőle azért, ha nem jött ki azért. Nincs közöm a bűnhöz. Ha pedig valaki a bűn útjára megy önszántából, vagy megcsalatva, ha ő kérdez, köteles vagy válaszolni, hogy ez meg ez bűn vagy tévedés, vagy becsapás.

De az sem megoldás, hogy én vagyok a világ igazságosztója, és neki állok gyülekezeteket, embereket minősíteni. A betakarás ellenkezőjét láthatjuk sok esetben, a kitakarást, ha végig megyünk honlapokon, tanításokon, bárhol. A rossz mellett nincs ott a jó. Pedig a negatív mellett ott kell lenni a pozitívnak, a betakarásnak. A kereszténység gyakran beleseik ebbe a hibába: „én különb vagyok”, és máris kitakarja, és nem betakarja. Mert érdeke, szándéka, hogy uralkodjon, fölé kerekedjen minősítésben vagy akár hatalomban is. Ez törvénytelen, a másik kitakarása. Kell beszélni a bűnről, de nyilvánosan nem mondhatom, hogy X Y Z az. Ez sátáni, mert tönkreteszem a másikat. A sátán kitakar mindent, de elfelejti eltemetni. Vagy vádol és rágalmaz, és a másik embert még távolabb viszi Krisztustól. A múlt héten a homo szexualitásról beszéltem, azonnal megjelent a honlapon egy mocskolódó írás. A sátán fegyvere, mindent ellened fordít. A lázadó azt mondja, hogy te vagy a lázadó, a hazug azt mondja, te vagy a hazug, a parázna azt mondja, te vagy a parázna, a perverz azt mondja rólad, hogy perverz vagy. Ha valaki kitakar, azonnal Krisztus kezébe kell tenned. Uram nekem se jogom, se kedvem, se időm nincs ítélni, kardot emelni.

Feddés, intés kérdése. Ha én tudom valakiről, hogy hazug, ha nekem valamit mond az én életemre, akkor azonnal azt mondom, hogy nem, mert, ha valakinek az élete bűnös, akkor azt nem tekintem testvéremnek. Önmagával nincs rendben az ilyen ember. Intést attól fogadhatok el, akivel tudom, hogy egy vagyok. Itt is meg van a szabadság. Le kell szokni arról, hogy belekontárkodom a másik életébe. Zsidó hozzáállás, hogy megbízom abban, hogy igazat mond. Nincs jogköröm, hogy beleszóljak a másik életébe. Hogy tudok vélemény mondani, ha a másik nem nyit ki egy dolgot. Nagyon mély kapcsolatban kell lenni, ha véleményt akarok alkotni. De ha tudsz valakiről valamit, akkor sem ítélheted meg. Lehet, hogy valaki félelemből titkol valamit. Sokszor az ítélkezések és feddések sokszor a feddőt leplezi le, mert saját életében vannak problémák. Ha valakivel mély testvéri viszony van, akkor mondhatok valamit, de ha ez nincs meg, akkor nem szabad szólni semmit. Nagyon összetett lehet egy bűn eredete, feltételezés szintjéig elmehetek, de a bírói jogkörébe nem léphetek bele. Nem lehet megítélni a másikat.

Azért jó a betakarás, elfedezés kérdése, mert Isten ezzel azt akarja, hogy a kapcsolatok növekedjenek. Minden pletyka mögött rosszindulat van. A Krisztus testében az az egység, ami a zsidóságnál megvan, az elfedezéssel megvalósulhat. Feltételeznem kell, hogy rendezve vannak a dolgot. Amíg ő nem szólal meg, addig nem szólhatok. A testvéri kapcsolatokban nyílnak meg ezek a kérdések. A szabadságnak meg kell maradni, szabadon rá teszem a takarót, vagy szabadon eltemetem. Krisztusnak mondom el, ha látok valamit, és a Szent Szellem, aki feddhet, inthet. Illetve a testvérek, barátok, akiknek nincs titka, rejtett dolga. A kérdező indít mindig, nem én kutakodok másban. „Bocsánat!” „ Nem történt semmi!”