A közösség építésének kötőelemei

Mit tehetünk egymásért?
Hogyan épithetünk gyülekezeti közösséget?
Mi köti össze Krisztus Testében a tagokat?

E téma a közösség Isten szerinti néhány elemét villantja föl gondolatébresztésként.

Amikor Pál figyelmeztetéseit olvassuk, és taglajuk tovább, akkor első és legfontosabb következtetésre kell jutnunk ezek által:

Az Isten tiszteletére összegyült közösség épitése és működtetése nem a gyülekezet vezetőjének a feladata!
A közösség működtetése és épitése minden jelenlévő kötelessége!
Méghozzá nem Pál parancsai, hanem Isten Törvényei...

Az apostol a Törvények helyreállitását és működését szeretné, amikor azt kivánja, hogy a gyülekezet tagjai egymást megvárják, vigasztalják, bátoritsák, helyreigazitsák, tanitsák és gondoskodjanak egymásról.

E közösségi rend és törvényben járás gyakorlása a család és gyülekezet minden tagjának feladata Isten Törvényei szerint, - javunkra.

Ma is, amikor az apostoli szolgálatok emberi törvényrendeket és uralmakat képviselnek, e törvények ismertetése helyett.

Álljon itt most néhány példa, melyek által szeretnénk közelebb hozni és megismeretetni a zsidóknak adatott gyökereket, az eredeteket -így is.


Köszöntsétek egymást...
"Köszöntsétek egymást szent csókolással " (Róma 16:16)

Az őskeresztény időkben e köszöntési forma a békeköszöntés formulája volt.
Vajon mit jelentett ez ?
Fegyverszünetet?
Vagy a félelem elleni megnyugtatás ?
Nem hinném....
Amikor a mi Mesterünk is Shalommal, (Békesség néktek, Békesség e háznak..) lépett be az ajtón, akkor kivánsága volt, hogy legyen Őáltala és váltságműve által Istennel Békessége minden embernek.

A közösség pedig mit tehet mást?
Testvérként és örömmel, az üdvösség mindenkori bizonyságának tudatában egymást megölelve, testvérként együtt hálát adva tesz mindig megerősitést, bizonyságot nyilvánosan, mindenki szeme láttára.

Amikor a Mennyeknek Országának állampolgárai találkoznak....

(Bizony egy-egy bemeritkezés után örömteli, hogy elsőként ölelhetem meg és csókolhatom meg az érkezőt...)


Szeretettel szolgáljatok...egymásnak
"Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai, csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek,
söt szeretettel szogáljatok egymásnak." ( Galata 5: 13)
Szabadság....
A héberben itt a következő kifejezés áll: "Dror", ami jelent még verebet is.
A szabadságra több kifejezést is használnak, valószínű itt a szellem, a lélek szabadságát emeli ki.

Az egymás felé való szolgálatot pedig a következőképpen mondja:"szolgálja az ember az ő felebarátját szeretettel".
Vagyis ha megélem a Szent Szellem általi szabadságot és mentes vagyok mindenféle farizeusságtól és olyan kötözöttségektől, melyek a szellemi életemre kihatnak, akkor szolgálhatok a felebarátom felé.

Érdekes még a felebarát szónak a jelentése. A héber "rée" (felebarát, barát) igei alakja a "réá" jelentése: legel, legeltet.
Tehát a szolgálatom a felebarátom felé-bármilyen formában is történik- mindig egyfajta "legeltetés", megelégítés, táplálás. Nem hagyom éhesen, betakaratlanul, hanem figyelek rá és fontossá lesz ő.


Békében éljetek
"Egymással békében éljetek.."(1Thessz.3,15)

Egymással.....
A görög e kifejezésra a visszaható névmást használja, vagyis önmagatokkal. Vagyis minden egyes egymást, egymással, egymásnak kifejezés valódi jelentése: önmagatokat, önmagatokkal, önmagatoknak.

A másokkal való közösség visszahat rám, és fordítva is.

Amíg magam nem élek békében, amíg magam nem vigasztalódtam meg, amíg magam nem épülök meg nem tudom mindezeket megélni a másikkal.

Egymással...
Ehhez pedig szükséges egy adó és szükséges egy vevő. Ha az egyik fél hiányzik, hiába akar lépni a másik.

Saját magunk elfogadásával kezdődik a mások elfogadása. Így hatok vissza a közösségre.


Egymás iránt...
"Egymás iránt gyöngédek...legyetek"
"Egymás iránt ....a tiszteletadásban egymást megelözöek legyetek" (Róma 12:10)

Nos, érdekes ismét visszanyúlni a héber szöveghez. Ugyanis egészen más fordításban áll a "gyöngéd" és a "tiszteletadás" szó.

A gyöngéd szóra itt a következő kifejezést használja: "az irgalom forrása".
A tiszteletadást pedig úgy mondja: "saját lelkénél jobban tisztelni".

Ha az egész mondatot héberből lefordítom, a következőképpen hangzik:
"Szeressétek testvéreiteket a ti irgalmatoknak forrásából és tiszteljétek a ti lelkeiteknél jobban."

Ha jobban megnézem a szavak jelentését, bizony itt szó sincs nyalakodós gyöngédségről és hamis tiszteletadásról.
Pontosan azt fejezi ki, hogy akkor vagyok gyöngéd igazán, ha az "irgalmasság forrását" gyakorlom, vagyis rendelt időben az elrendelt módon tárom testvérem elé a tükröt, a Törvényt, hogy kegyelmet találjon. Mindezt teszem azzal az ahava, elébe menő szeretettel, amit Jesua is gyakorolt.
És akkor tudom a "saját lelkemnél jobban" tisztelni a másikat, mikor észre veszem benne, rajta Isten kezét, munkáját. És már azt tisztelem benne, amit Isten rajta végzett, általa ad, stb.
Nem az illető személyt kezdem el bálványozni, hanem Isten munkáját tisztelem benne. Azt a tisztet, feladatot, amit az illető betölt.

Ami még szembetűnő, hogy a modern héberben a gyöngéd szóra az "ánog" kifejezést használja, melynek gyöke megegyezik az "oneg" szóval, aminek a jelentése: gyönyör.
Igen, de szép az, mikor tudok gyönyörködni abban a munkában, amit Isten végzett el a tesvéremben!....


Gondoskodjanak egymásért...
"Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarrol gondoskodjanak egymásért a tagok." ( 1.Kor. 12:25)

Az igevers előtti részek Krisztus Testének tagjairól, azoknak helyes működéséről írnak, és a Test felépítésének zárómondataként áll ott e vers: ne legyen hasonlás, vagyis viszály, veszekedés, nézeteltérés köztetek, bennetek, hanem gondoskodjanak a tagok egymásért.

Vagyis odafigyelve egymásra, segítse egyik a másikat. Hogyan?
Elfogadással, rivalizálás és különbségtétel nélkül.

Érdekességként a "gondoskodjatok" szó a héberben jelent még aggodalmat is, ami ez esetben egy pozitív aggodalom. Azaz a szívemen hordozom a másik ügyét. És ha ő szenved és nincs a helyén, bizony ez kihat rám is.

Talán sokszor nem is gondolunk bele, mennyire fontos, hogy a helyünkön legyünk-megelégedve azzal-, nem csak magunk miatt: másokért is.


Vigasztaljátok egymást
" Vigasztaljátok azért egymást..." (1 Thessz. 5:11)

És úgy folytatódik az igevers:
"...és építséte egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is."

A vígasztalás által épülnénk?.....

Megjegyzem, a héberben egész más áll!

Nem a vígasztalásról van itt szó, nem a sebek nyalogatásáról, hanem a figyelmeztetésről!

A héber itt a "hizhir" szót használja, ami nem vígasztalást, hanem figyelmeztetést jelent!! (a vígasztalás jelentése: "nachem")

És így már valóban igaz a folytatás! A figyelmeztetések által épülhetek, tanulhatok a hibákból. Azáltal leplezőthetnek le dolgok az életemben és azáltal léphetek előre. Nem a hamis vígaszok építenek, hanem a testvéri figyelmeztetés, figyelem felkeltés, mely valóban a javamat szolgálja!


Egymást megvárjátok...
" Amikor egybegyültök az evésre egymást megvárjátok."
(1.Kor 11:33)

Ez az igevers az úrvacsorai igéknek a záróakkordja. Figyelemfelkeltés arra, hogy vizsgálja meg ki-ki magát és úgy vegye azt; hogy az ember ne mossa össze a szeretetvendégséget az úrvacsorával.

Egymást megvárjátok....
Arra utal, hogyha a közösségben rendezetlen dolgok vannak, várjuk meg, míg az elvaratlan szálak is a helyükre kerülnek. Hiszen felkészületlenül nem lehet Isten elé állni-se külön, se együtt. Ezért a közösségnek "be kell várni" a lemaradókat és kérni, hogy mihamarabb rendeződjön, hiszen az visszahúzza a többieket is. Természetesen ennek ellenére haladni kell a közösségnek az elrendelt útján.
De aki többször kimarad, az a végén lemarad...


Egymást inteni...
" Képesek lévén egymást inteni "... (Róma 15:14 )

"Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is tifelőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni."
Így szól a teljes igevers.

Jó lenne megértenünk, hogy az intés, feddés nem leuralásból ered! Hanem -ideális esetben- az a féltő szeretet a mozgatója, melyet Krisztus is gyakorolt.
Az intés kifejezés egy olyan oltalmat, védelmet jelent, mely megóv attól, hogy a szakadékba zuhanjak.

Pál itt úgy fejezi ki magát a héberben, hogy ez az intés egy felelősségteljes, szeretetteljes óvás, nem pedig a másik fejére való minden rossznak a ráolvasása,stb.

Már az igevers egésze is jelzi, hogy mindez azzal a "cheszeddel" történjék, amely egy féltő, körbeölelő, könyörületes szeretet.

Kitől jöhet?
Csak attól, aki maga is ismeri, megéli és gyakorolja ezt a szeretetet -betölti a Törvényt.

Persze azt is ki lehetne bontani, mi az, hogy jóság, és milyen ismeretre van itt szükség, hogy képesek legyünk egymást inteni....
.....És az intést elfogadni.

Számtalan esetben formálnak jogot arra,hogy a hívők egymást intsék..
Legtöbbször azonban a következők miatt teszik:
- uralkodni akarnak más felett
- önmaguk gyengeségét, sőt bűneit ezzel palástolják..

Amikor valaki így teszi vád és puccskisérlet...

Inteni csak testvér testvért inthet, mégpedig alapvető feltétele:
- egymás elfogadása egy Szellemben..
- csak Isten Törvénye lehet a mérvadó, de azáltal ember embert meg nem ítélhet, csak a bűnt nevesítheti meg...
- akinek az élete rendezett, és nem lép fel a szálka és gerenda esete..

Vagyis az intés nem autorítás és nem emberi hatalom eszköze!


Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat