552/613-Az ott felejtett kéve

" Mikor learatod aratni valódat a te meződön, és kévét felejtesz a mezőn, ne térj vissza annak felvételére, a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az "
(V.Mózes 24 :19 )

Ma nincs, csak keveseknek szántóföldjük, nem élnek sokan mezőgazdaságból.
De van ma is általában mindenkienk munkája , ezáltal keresete, melyet hazavisz.
Sőt sokan ma is kaszálnak ,a mikor más rétjére is szemet vetnek , és a kasza néha átcsap a más birtokára is.

E parancs pedig azért érvényes ma, mert az adakozás rendjéről szól.

Arról , amikor valaki többlet bevétellel rendelkezik. Az a helyzet, amikor Isten úgy megáldja valakinek a munkáját, hogy a szükségein felüli mértékben arathat .

Mert aki ottfelejti a kévéjét, nem számolgatja pénzét, az bizony bő áldáést kapott.

Erről a többlettről rendelkezik Isten a Törvény szerint:
Azért adta, hogy az önhibáján kivűl rászorultságba került embertársadon

Te segits !!!

Isten áldása mindig céllal történik, nem azért, hogy mi mezei hörcsögként, pocokként habzsoljuk, elrejtsük.

Ugyanakkor az adakozás a többletből, és Isten szerinti célra egyben áldások forrása is.
Mert amit Ő elkér annál számodra mindig többet ad.
Az egyszeri siker nem elég az élethez, amikor pl. nagyobb pénzösszeghez jutunk. Azonban az adkozás rendjének bnetartása, itt elrendelt formája Isten Igérete szerint egy békés, folyamatos és bővölködő aratást igér valamennyiünknek:

Tedd e törvényt helyesen,

"...hogy megáldjon az Ur minden kezeidnek munkájában "

Copyright © 2005-2007 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat