PÉTER TAGADÁSA – JESHUA KIHALLGATÁSA

„És a kakas azonnal megszólala.
És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondottá néki:
Mielőtt a kakas megszólala, háromszor megtagadsz engem...” ( Máté 26:74-75)


Két esemény párhuzamos története:

E történetben egyidőben két személy viselkedéséről tesz bizonyságot.
-Az egyik maga Jeshua, akit Kajafás főpap elé vezettek, és Aki már ekkor Valódi Főpapként és Felkent Királyként hallgatott, és bizonyságtevő méltósággal illetéktelen bírái előtt..

-A másik szereplő Péter, aki kezdetben hallgatag módon ült le a parancsvégrehajtó szolgák, a poroszlók közé…
A Mester iránti hűsége vezette oda, és mégis megtagadta Őt, miképpen Jeshua előre megmondta (34.vers).
Mégis megtartotta hitének hűségét ezen az éjszakán is:
„ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, és soha meg nem botránkozom.
És monda Jézus: Ámen..” (33.vers)


Jézus a Krisztus, és Krisztus a Jézus fordulata

Jeshua a főpap kérdésére - „ te vagy-e Krisztus, az Isten Fia..? „ - válaszolva szavaival ítéli meg őt:…” te mondtad”… (63.vers)
Majd, Kajafás e kijelentésének következményeit már ezek után messiási szavaival erősíti meg:
„meglátjátok majd az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és az ég felhőin eljön” (64.vers)
Egyidőben tehát két tárgyalás folyik!

- Az egyik földi, illetéktelen személyek, Isten , sőt, a zsidó törvények szerint is hamis főpap és szanhedrin által.
Egy per, mely lelki és következménye testi büntetés és halál…

-A másik pedig kezdődik Jeshua megkérdezésével, majd folytatódik a Felkent Messiás Király, és az Isten szerinti Főpap ítéletével.
Ez pedig egy lelki perbeszéd, mely ajtót nyit egy szellemi következménynek, ítéletnek.

Ennek a pernek a fordulata, és Isten szerinti jogossága abban a pillanatban lett ítéletté, amikor Kajafás önszavával tette Messiássá Jeshuát…
Ha nem tudta és nem ismerte volna e tényt, akkor a kérdés el sem hangzott volna szájából!
De elérkezettnek látta az időt arra, hogy a messiási csodák ismeretének a nép előtti elhallgatása után hamis vádakkal az ember Jeshuát megölethesse.
Hamis méltóságát, hatalmát és érdekeit így szerette volna megőrizni.
A megítéléshez azonban nyilvánossá és hallhatóvá kellett lenni annak, hogy ő Jeshuában a Messiást is megismerte, mely ismeret kinyilvánítása már elegendő lett ahhoz, hogy Jeshua már tényként közölje vele és a papi bírósággal: a Messiás ítéletét fogják meglátni tetteiknek, szavainak következményeként.

E történetről számtalan magyarázatot olvashatunk, hallhatunk.
Jézusról, aki nem fél, aki bátor, és sok más emberi erénnyel megáldott…..
Tanmeseként az emberként bemutatott Jeshua HaMassiah valóban emberként emberi példaképpé lett a teológusok által lealacsonyítva.

Viszont természetesen keveset olvasunk és hallunk arról, hogy mi a különbség a „történelmi Jézus”, és a hit Messiása (Krisztusa) között?
A legtöbb prédikációból kihallatszik, vagy alapként láthatóvá válik a mintegy másfélezer éves hagyomány, a világegyház, vagyis a pogány kereszténység keresztény pogánysága, melyet hivatalos krisztológiaként hirdet.
Nem más, mint a hellenizmus szellemiségében megfogalmazott krisztologia, mely szerint Krisztus egylényegű velünk, az Ő emberi természete miatt.
E hüpasztitisz,- kettős krisztusi természet- dogmája elsőként a nikaiai dogma szerint hirdette, hogy Krisztus egylényegű az Atyával. (i.sz.325)
Majd hamarosan (i.sz. 451-ben) a khalkedoni zsinat ezt kiegészítette a hüpasztitisz dogmájával…
Így már nem volt nehéz eljutni ahhoz az állításhoz, hogy a zsidók Jézus, ill. Krisztus-gyilkosok…

E dogma elfogadása miatt szinte lehetetlen megérteni, hogy Jeshua áll a főpap és a papi bíróság előtt, és a Messiás ( HaMassiah) ítéletének eljövetelét jelenti ki számukra.
Nem értheti meg e dogma elfogadója sem, hogy Jeshua miként mond próféciát HaMassiah-ról, és e kettő mégis miként egy személyről szól?
A hellenista krisztológia pedig ajtónyitás antijudaizmus, anticionizmus sőt az antiszemitizmus számára is.

Péter és a zsidó identítás

Hasonló szellemiségek eredménye, amikor Péter tagadását sem értik, és magyarázzák helyesen.
Méghozzá szándékos hamissággal teszik!
E történetet is csak egy zsidó ember értheti meg azonnal, és teljességgel.
Méghozzá olyan zsidó, akinek Jeshua HaMassiah az ura, és nemcsak elfogadja, hanem megéli zsidó identitását is.

Ez a történet akár egy mai messiáshívő zsidó próbatételének is lehetne leírása!

Péter a történet szerint bátor volt!
Ugyanakkor félt is!
Mégsem volt azonos azzal, akit a kereszténység benne látni vélt, vagy szeretett volna látni.
E történet, és a zsidó Péter igen messze van a zsidóságtól is távol álló mártíromkodástól.
A bánatos, önmardosó, önmagát vádló elbukott, az önmagában ellentmondásban lévő ember ábrázolása is csak a keresztény-pogány hellenizmus következményeként vált általánossá a pogány kereszténységben.

Péter erős és bátor volt hitében, mert Urában nem volt semmi kétsége.
Jeshua egykori „ámen”-je áldás, alap és Urának parancsa volt számára:
„úgy legyen”…-„ mert Ő hűséges Király”.
E szó mindkét tartalmát ismerik és használják a ma élő zsidók is!
E történetben is parancs és bizonyság a Világ Eljövendő Urától, hiszen az „ámen” szó Róla szólt ,és Isten Ígéretét is megerősítette általa Jeshua HaMassiah Péter előtt.
Ez adta Péter bátorságát, mert olyan Ígéret birtokában volt, mely ígéret nem engedte meg, hogy Urában, Urának bármi tettében, és bármiben, ami történni fog, abban megbotránkozzon…

Az antiszemita teológusok tanításával ellentétben:
Péter nem is félt!

Nem kell különösebb okfejtés, hogy ezt bebizonyíthassuk.
Az akkori Jeruzsálem méretei, lakosságának száma egy mai kisváros, sőt talán egy mai, nagyobbacska faluéval lehetett azonos.
Mint ilyen helyeken mindenki ismert mindenkit, és a hírek is gyorsan terjedtek tova.
Jeshua földi munkássága, csodái sem titkon folytak. Miképpen bevonulása sem Jeruzsálembe, ahol bizonyára valamennyi követője és tanítványa jelen volt.
Az elfogatás parancsa is csak egyetlen személyre adatott ki: a Názáretire…
Az önjelölt módon hatalomra jutott főpap és társait sem érdekelte, a tanítványok léte, sorsa…
Ők az uralmukat féltették egymástól, és Jeshua HaMassiah-tól…, féltek, hogy a Felkent Király elűzi őket hatalmukból és pozíciójukból.

…Nincs ez másképpen ma sem!
A vallásos egyházak és vezetői sohasem támadják meg azokat, akik követik Jeshua Ha Massiaht, és a vallásos vezetők, egyházak uralma helyett a Messiás Testének tagjaiként élnek.
De mindent megtesznek azért, hogy a Messiás (Krisztus) ismerete ne növekedhessen, parancsai ne legyenek ismertek….

Péter is számukra nem veszélyes halász volt, talán egy sajnálatra méltatott zsidó, aki egzisztenciáját, otthonát, mindent feladva csatlakozott egy számukra veszélyes emberhez.
Nem volt egyetlen párt tagja sem..
Őt, Jeshuát pedig, ha megölik, a követői szétszélednek, és minden újra az általuk uralt, vágyott és megszokott rendben történik.
Nem volt tehát akkor statárium, kijárási tilalom, és a tanítványokat sem kereste, vagy üldözte senki.

Ennek állítása csupán egy keresztény és hamis tanítás, mely alapjaiban a zsidók gyűlöletére oktat!
Évezredes maradvány, és ma is ,élő hagyomány .
Egykor tudatos, ma fel sem tűnő hazugság, hogy a „kereszténnyé lett” (!) Pétert, mint zsidót miként akarták bántani a Jézust is megölő(!) zsidók …

Péter azonban mégis félt!

Nem attól, hogy megbotránkozik Jeshuában.
Nem attól, hogy meg fogja tagadni Őt!..., vagy Ura elhagyja.
Egy pont volt az életében, mely most veszélybe került:
Az élő, de testben mégsem jelenlévő Jeshua HaMassiah halála, feltámadása és mennybementele által elveszítheti Népét, vagyis helyét a Népében, és a zsidók vezetői őt onnan kilökhetik.
Amikor Jeshua HaMassiah felett ítélkezett a papi bíróság, mégiscsak lett esély arra, hogy Urának megvallása által minden emberi kapcsolatát elveszíti.
Hiszen aki a Feltámadottat nem ismeri, nem fogadja el, vagy nem hisz a feltámadásban, őt idegennek fogja tartani népében.

Ezen túl:
- A római megszállók őt mindig zsidónak tekintik, és sohasem lehet római…
Hite és vallása szerint sem, mert se zsidóként, se Jeshua követőjeként megszűnt annak a lehetősége örökre, hogy bálványimádókkal legyen azonos, és váljék velük eggyé…

-A zsidó vezetés számára pedig szintén nemkívánatos személy. Megfoszthatják minden jogától, kitagadhatják a Választott Népből.
Elveszítheti tehát testvéreit, a Nép Istentől kapott ígéreteit…
Erre minden esélye meg volt.
Ruhája és kiejtése is elárulja, hogy galileai. E lelepleződés máris megingatja :
idegen még Jeruzsálemben is!…

Ma egy messiáshívő zsidó minden ponton megélheti és megtapasztalhatja!

A vallásos kereszténység, az egyházakba keresztelt, taggá vált emberek a római birodalom akkori népeihez hasonlóan azt a zsidót, aki identitását megtartja, hovatartozását megőrzi, egy idő multával kiveti magából.

A mai vallásos zsidóság pedig farizeusi, vagy éppen szadduceusi módon elhatárolódik attól a testvérétől, aki megvallja Jeshua HaMassiah-t….

E két lehetőség közül mégis az utóbbi lehetőség, mely elviselhetőbb. A zsidó zsinagógákban, „udvarokban” és „tornácokban” senki sem bánt hitünkért!
Sohasem tagad ki, legfeljebb falakat húz.
A vallásos kereszténység viszont megbélyegez, erőszakos misszionálással akar minden zsidót gyarmatosítani.
A „ Péteri ” helyzet tehát ma is létező helyzet számunkra.
Zsidók vagyunk, és krisztusiak. A „rómaiak”, az ökumenébe sorakozott és vallásos keresztények semmiben sem vállalnak közösséget a messiáshívő zsidósággal, a farízeusi, vagy névlegesen hívő zsidóság pedig nem akar tudomást venni rólunk.
Miképpen Péter, úgy mi is egyedül maradtunk és vagyunk.
Egyedül, de abban a hitben élünk, mint Péter:
Jeshua HaMassiahban sosem botránkozhatunk meg, és Isten Ígéretei valósak, a próféciák beteljesednek egykor.

Számunkra azonban mégsem megengedett már a háromszori tagadás!

Péternek még volt erre lehetősége, mert ő csak az ígéretét ismerte Urunknak és nem volt lehetősége megtapasztalni annak beteljesedését.
A Szent Szellem kitöltetése, Isten és Jeshua HaMassiah együttes Ígéretének beteljesedésének akkor még nem lehetett élő tanúja, mint lett később Savuot Napján, Pünkösdkor.
Számára mégis volt lehetőség megbánni botlásait.
Lukács elbeszélése szerint: „ ezek után megfordult az Úr, rátekintett Péterre, és eszébe jutott Péternek az Úr szava ..” (Luk. 22: 61)

……………..Számunkra azonban az Igéretek már megtapasztalásokká váltak.
Savuot óta…
Amióta valóság, hogy a Messiás nem hagyott minket egyedül, a Szent Szellem velünk és bennünk él.
Élhet, vezethet, uralkodhat, és mindenek előtt emlékeztethet:

Sohasem fogsz csalódni Jeshua HaMassiahban, és sohasem botránkozhatsz meg semmiben, ami Tőle érkezik, amit Ő által kapsz, ami Ő cselekszik benned, veled vagy szemed láttára…!

Ha ezt hittel jelented ki, mint Péter tette egykor, akkor számodra is érkezik egy áldó válasz Jeshua HaMassiahtól:
ÁMEN – Úgy legyen !
Ha mégis megbotlottál, számodra is van lehetőség Urunk elé menni.

Péter megbotlott, meginogott hitében, mert a testi és lelki szinten elhagyatottnak érezhette magát. Olyannak, aki Jeshua elvesztésével testi és lelki mértékben árva marad.
Aki testvérek, társak és Népe nélkül marad egyedül.

A mi tagadásunk azonban már nem ugyanaz, mint Péteré volt.
Aki elhitte, elfogadta Isten Ígérteit, a Messiás uralmát életére, bizony nem maradhat sohasem egyedül!
Hallania kell a Szent Szellem vezetését, Urunk szavát.
Ma csak a vallásos, a Szent Szellemet el nem fogadott ember, aki Péterként bizonytalanságban, félelemben él!

Péter hitének, hűségének, és Isten Szeretetének, valamint bűnbánatának ajándéka azonban hatalmas volt:
Savuotkor ő volt, aki bizonyságot tett Jeshuáról, a Messiásról, és a Szent Szellem kitöltetéséről:
Isten beteljesedett Ígéretéről.

http://caddik.shp.hu

Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat