BETÉRÉS

Zsidó lehet-e egy hívő keresztény, vagy sem, aki más, pogány népből származik?

E kérdés feltevése nem költői, és teológiai, hanem súlyos, ma egyre jobban fontossá váló kérdések egyike a keresztény gyülekezetekben.
Immáron sok ország zsinagógájában tapasztaltam, hogy az egyre fogyatkozó zsidóság közt szaporodik a keresztény szimpatizánsok, sőt a zsidóságba betérni kívánó lelkek száma.

Ez azonban a zsidóság védelmében feladatunkká vált, és szükséges tanítással figyelmeztetni mindazokat, kik erre az útra indulnak.
Leglényegesebb tudnivaló, hogy zsidónak nem kell kereszténnyé lenni, de identitása meg-tartása mellet szüksége van Kegyelemre, Megváltóra, és várnia kell a Messiást felkészülve, aki Jesua HaMassiah.

A más népekből származók sosem lesznek Isten Népe, ha jövevényként betérnek a zsidó-ságba.
Istent megismerni és Népéhez tartozni nekik egyedül Jesua által lehetséges. A Golgota óta csak ez az egyetlen, Isten Országába vezető út, és Ajtó!

A közelmúlt évei során sok, főleg Kelet Európai, leginkább a felbomlóban levő és később darabjaira hullott szocialista-kommunista tömbből, - és vezetője, a Szovjetunióból származó ember választotta azt a lehetőséget, hogy hamis adatokkal bizonyította zsidó származását.
Így kitelepülve mindazon, új telepeseknek felkínált jogokat, és anyagi juttatásokat lopta el, melyekre sosem volt jogosult.
Így rendezte egzisztenciáját és jövőjét hamisan sokszázezer ember.
Ebbe az „iparágba” sajnos a keresztények is részesek lettek.
Szellemi kijelentésekre, sokakat veszélyesen félrevezetve állítják ma is, hogy minden papír, nyom és tanú nélkül ők az „Úr kijelentésére” biztosak zsidó mivoltukban.
Külön fejezetet, sőt könyvet lehetne írni arról, hogy miként csapják be a hamis kariz-matikussággal, karizmatikus varázslással szédítő, antikrisztusi erők alatt élő és őket kiszolgáló szélhámosok a keresztény gyülekezeteket, és még Izrael államának tisztviselőit is.
A zsidók közé befészkelődve, igen hamar jutnak hamis iratokhoz, protekcióhoz, mivel e szellemiség valóban elvakít és megszédít.
Jesuához tartozónak vallják magukat, miközben céljaik eléréséhez csalnak, hazudnak, és elvakítással leplezik urukat, ki a Világosság Angyala, és az antikrisztusi ereje.

Másik, a zsidóságba betérni kívánó, származásukat ezáltal feladó és elhagyó emberek egyre többen vannak.

Ennek előzményeként példaként áll előttünk az Erdélyben élt népek csoportjainak szomorú sorsa.

A XVI. században a nép egyszerű fiai, szegény székely parasztok elkezdték vágyni és keresni a tiszta, bibliai igazságokat.
Egyházukban csalódva, és felismerve az egyház és a papok bűneit otthagyják vallásukat.
Vállalták a szenvedést, elhagyták a pompát és hatalmat nyújtó katolicizmust.

Itt történt meg az első antikrisztusi támadás, miszerint unitárius hitre tértek.
E hit nem fogadja el Jesua HaMassiah Istenségét, a predesztinációt és szembehelyezkedik az eredendő bűn létezésének.
E vallás ma is, ismeretem szerint kb. 10 millió embert vonz, és tagjai leginkább a mai Románia területén élnek, de mindenütt, ahova az erdélyiek kitelepültek, így az Egyesült Államokban is.

Az ismertetett XVI. századi esemény ma is ismétlődik.
Már nemcsak a katolikus egyházból, hanem protestáns, neoprotestáns, „újkeresztény”, kariz-matikus gyülekezetekből tömegével szakadnak ki, tűnnek el a bűnöket felismerő hívő emberek, kik a bűnnel és hordozóikkal nem tudnak közösséget vállalni.
Ma még gyülekezettelenek és otthon, egyedül élik hívő életüket.
A jövőben azonban mi lesz velük?
Akik szellemben vannak, Isten újat és tisztát kezd velük, mely már nem egyházi szervezet, vallási, olykor érdekszervezet, hanem velük épül a láthatatlan, egymással kapcsolatban levő Krisztus Teste.
Aki viszont nem a Szent Szellem vezetése alatt él, előbb utóbb keres újabb, látásában tisztább, vágyainak jobban megfelelő vallási közösséget.
Egy része pedig csalódottsága miatt akár hitét is elveszítheti.

A kereszténység bűne így válik antikrisztusi fegyverré,- ma is!

Az unitáriussá vált, jószándékú emberek újra csalatkoztak, és az őket továbbra is elérő csapások miatt, melyet a katolikusok által irányított földi hatalom által kaptak, még tovább léptek és határolódtak el a kor vallásaitól.
Megalakították a szombatos felekezetet.
A dogmatikájukat is megfogalmazzák /Bogáthy Fazekas Miklós, Péchi Simon, későbbi országkancellár/ és kötelező törvényként Mózes Öt Könyvét fogadják el, és a szombatot megtartják.

Elindult tehát egy Jesua HaMassiahtól egyre jobban távolodó út, mely végül teljesen „bezsi-dózott”, és farizeusi útja végén judaizálódott.
Kezdetben misszionáriusi buzgalommal mintegy 20ezer székelyt térítettek magukhoz.
A Kiegyezés utáni vallási szabadság elérkeztével 1874-ben zsinagógát építettek.
Buzgó, ortodox /!/ zsidó hitközséggé váltak.
Külsőségeikben pajeszos, a szemlélőrojtot még aratóingük felett is használták, és a körülmetélkedésen túl, kóser, rituális konyhát vezettek.

Prozelita zsidók.
E történet nemcsak érdekesség, hanem figyelmeztetés is.
Tapasztalatunk, hogy a zsidó hordja olykor a legnagyobb keresztet a nyakában, ha katolicizált.
Ugyanilyen tapasztalat, hogy a prozeliták olykor jobban, és elvakultabban zsidók, mint akik a Népbe beleszülettek. Ezt demonstrálják külsőségekkel és buzgóságukkal.
Származásukat, és a kereszténységet olyannyira megvetik, hogy gyűlölik is.
Ők, akik szívükben „zsidó inkvizítorok”, és akár ezt ki is mutatnák...

Akárcsak, ahogy a Népét elhagyó, vallását és származását tagadó, megtagadó zsidó tud a legjobban antiszemitává válni.

A prozeliták érzik, hogy bármennyire mindent, sőt többet tesznek azért, hogy a Nép tagjai lehessenek, bár halachikusan-lélekben ez megtörtént, se fizikailag, se szellemben sosem válnak a Választott Nép tagjává.
A lélekben eldöntött akarat szintén kevés, mert gondolkodásmódban, mentalitásban sosem lesz zsidó, aki azt hiszi, hogy Isten által csak a zsidóságnak adott talentumokat, gondol-kodásmódot, egyszóval „másságot” el lehet fogadni, tanulni.
Mi „Szavak nélkül is ismerjük egymást”!
Egymásra „rezonálunk”, ha nem is találkoztunk sohasem.
Isten sok ezer éves szándékának privilégiumának megtestesült csodája ez.

Mindezek félremagyarázása, fel nem ismerése kettős identitáshoz vezet, és végső állapotában tudathasadásos állapothoz, mely akár klinikai esetté is válik egy idő után.
Akár zsidó, akár más nemzetbeli valaki, mikor Istentől neki elrendelt helyét megtagadja, megváltoztatja, nemcsak Isten elleni engedetlenség bűnében van, hanem következményeként tudathasadásos beteggé is válik.
Az ok akár csalódás a keresztényekben, akár félelem az antiszemitizmustól...
Ennek egyedüli „gyógymódja”: Isten Népéhez tartozni, és így betakarása, védelme alatt állni.
A más népekbeliek egyetlen útja ehhez: Jesua HaMassiah gyermekeként élni.
A zsidóságnak pedig újra az Örökkévalóhoz szükséges visszatérnie, mivel nem létezik Isten nélkül, Isten Népe.
Az ígéretek igék, mint a szó gyöke is jelzi.
Engedetlenség és el nem fogadás esetén viszont nem mindenki részese.

Amikor ezt az erdélyi történetet röviden leírtam, egy ma is igen veszélyeztetett területről is el kell gondolkodnom.
A leírt szellemi áramlat és történelem nem szűnt meg, nyomaiban, vagy teljesen tovább él.

Keresztény, főleg neoprotestáns tanítások által ma is széles körben vetik el Jesua Istenségét.
Egyáltalán a Szentháromság egyetlenségét, és egységét megbontó teológiák újra divatosak lettek.
Az unitarizmuson keresztül kezdetben Jesuát tették háttérbe.
Ma a Szent Szellem bálványozásával Isten ismerete és tisztelete, sőt Jesua Őt megillető helyének el nem fogadása, megváltoztatása révén karizmatikusnak hívott, de mégis anti-krisztusi jegyeket hordozó mozgalmak indultak el világszerte.
Erre a fogadó készség az unitarizmus által már fellazított talaj!

Nem hagyhatjuk ki a „mindenben csak Jézus” mozgalmak hasonló veszélyét sem.

Ezek után teljesen természetes, hogy az Egyisten Hitet hirdető judaizmus felé is elindulnak a prozelita szándékúak.
Ennek ideje újra akkor lesz, mikor a jóra, tisztára vágyó hivők újra csalódni fognak ezekben az áramlatokban, és újra az eredeti igazságot szeretnék megtalálni.
Mivel lelkiek ők, Jesua HaMassiah által megélt Út, Igazság, Élet helyett újra tévútra, tév-igazságokat elfogadva, lelki élmények vágyával indulnak el keresni.
Ezt látja jól az antikrisztusi szellemiség, és „mindent a vevőért” jelszóval zsidó ruha mögé bújva küldi az önmegváltó humanizmust és New Age-et, az Élet Igéje, az igehirdetés, és ezáltal Jesua HaMassiah és Isten kijelentett törvénye pedig háttérbe szorul.
Középen a tánc, ének és zene, és külsőségeiben szinte hivalkodóan a zsidó öltözet és tárgyak.
Minden „zsidóvá” válik...
Már nem számit a Tóra, csak a látványos tekercs hordozása.
Már nem számit, hogy még a zsidók szokásait is a halacha és a hagyományok megsértésével utánozzák, mikor szellemi, sőt lelki tartalom nélkül, de igen vonzó és látványos széder esté-ket, Purimokat, Hanukkákat hazudják, teszik csalétekké.
Sosem volt zsidók szentségtelenítik meg a zsidó hitet és hagyományokat, miközben szédítik e hamis területre a csalódó, vágyakozó lelki-hivőket.

Az elbújt és láthatatlan cél ma is ugyanaz:
Jesuától minél távolabb csalogatni mindenkit.
Mindehhez társul a misztikum is, mikor hamis karizmatikussággal, karizmatikus varázslással helyettesítik, és ezért meg is sértik a Szent Szellemet.
Szellemek megítélésének ajándékának hiánya miatt szabadon garázdálkodnak úgynevezett próféták, szellemi tekintélyek.
Még akkor is, ha köztudott, látható a folyamatos bűn az életükben.
Némelyek valamikor maguk is jól indultak, de a siker, a pénz és a paráznaság oly ismert veszélye és szellemisége elérte őket, és folyamatosan rongálnak másokat is e bűnökkel.

A hazugságtól olyannyira nem riadnak vissza, hogy arcátlanul szembeszegülnek a zsidó törvényeknek is, melyek némelyike mindenkinek szembetűnhet azoknak, kik a betérés leírását figyelmesen olvassák. / Pl. Imaköpeny, fejfedő viselete... és ki tekinthető betérése lévén zsidónak...stb.,/

Krisztus Testének védelmében, és az antikrisztusi mozgalmak hatásának visszaszorítására tehát tényszerűen ismertetem a betérés lényegét és folyamatát.
Hiszem, hogy mindezek ismerete életeket menthet meg, de tudom, hogy az ismeret így nem csak feladat, hanem Isten előtt felelősséggé is válik.


GÉR- a zsidó vallásba áttérő

„olyan legyen nálatok a jövevény /gér/, aki köztetek tartózkodik, mint az odavaló, és szeresd őt, mint tenmagadat, mert jövevények / gérim/ voltatok Egyiptom országában" 3.Mózes l9, 34, (Herz fordítás)

E tórai parancs megtartásával, és a „szeresd felebarátodat, mint önmagad” értelmében a zsidó nép befogadja a jövevényt, sőt kiemelten tiszteli is beteljesített szándékát.

Az „önmagad” szó jelentése kulcskérdés.
Megjegyzem, hogy ennek helyes értelmezése a keresztények közt szinte ismeretlen, és ez ad nyitott ajtót a toleranciának gyülekezeteinkben.

Az „önmagad” tehát jelentésében arra utal, hogy mindenben olyan, mint mi.
Csak akkor parancs a szeretet, ha az én Istenem, hitem azonos máséval, és így mindketten azonos törvény alatt élünk.
Ez a szeretet mindig is befogadó szeretet!
Itt is érvényes a szellem-lélek-test hármas egysége, és semmiképpen nem bontható fel sorren-disége, miszerint a test, vagy a lélek kívánságai a szellemi felé kerekedhessenek.

A „Szeresd ellenségedet” fogalma szintén ezt jelzi, hogy kívánd a bűnös ember megtérését, olyan legyen, mint te, aki hasonló az Ő Urához.
Igy tölthetem be a törvényt, miszerint „szeresd felebarátod, mint önmagad”.

A test vágyainak kielégítése mások által: testi szeretet.
Valaki lelki örömeit betölteni művészetekkel, szép és jó lelkülettel: lelki szeretet.
Ilyen egyforma kívánságú emberekből lesznek párok, klubok, szurkolók, sőt kereszténynek mondott gyülekezetek, humanista mozgalmak, vagy karitatív szolgálatok.

Isten azt akarja, hogy az Ő befogadó szeretetével szeressünk, és ezáltal az Ő Szellemében legyünk másokat Krisztus Testébe bevonó, befogadó testvéri szeretettel egymás iránt.

Az egyik legnagyobb zsidó rabbi és filozófus, Rambam /Maimonidesz, 1135-1204/ ennek módját is leírta:

„Milyen nagy az a kötelesség, amelyet a Tóra ránk ró a prozeliták tekintetében.
Tisztelnünk és félnünk kell szüleinket, hallgatnunk kell a prófétákra.
Az ember tisztelhet, félhet és engedelmeskedhetik szeretet nélkül.
De a jövevényeket szeretnünk kell szívünk egész melegével.”

Talán e zsidó gondolkodó által ismerhető meg a zsidó Jesua HaMassiah zsidóknak szóló válasza?

„Kicsoda az én anyám, és kik az én testvéreim?...
Mert aki cselekszi az én Mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám” (Máté 12,50)

Ez ugyanaz az elfogadó befogadás, mint amit a Választott Nép ismer.
Isten Választott Népe a régi időkben a befogadással Isten Népébe, Isten befogadására engedte be az addig pogány népeket.

Jesua szavai azonban ma is élő igék:

„aki titeket befogad, engem fogad be: és aki befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.” (Mt. 10,40)

Ebből azt a hatalmas Tervet, és kegyelmet érthetjük meg, hogy Isten immáron Jesua által is keresi a Választott Népet, hogy helyreállítsa.
A befogadása idegeneknek, más népekből származó, Jesuát Uruknak valló egyéneknek a legritkább esemény a zsidóságban.
Testileg, lelkileg igen, de szellemben szinte soha.
Mély hálaadással kell egy ilyen elhívás láttán Isten elé menni, mert ez a legspeciálisabb szolgálati elhívás.
Még nagyobb hálával tartozik az az ember, akinek Isten már megmutatta és elfogadhatta Jesuát zsidó származása ellenére is.
Őnekik, és csak részükre szabad a bejárás a zsidó szív és szellem felé, hiszen lélekben, és testben az egység és befogadás testvérként működik, és sosem szakadtunk-szakadunk el egymástól, hiszen hitünk ellenére mindig egy család maradunk.
Így életünk bizonysága családunkban Jesuához, a zsidónak született Jesua HaMassiah-hoz vezeti Népünket, amikor Isten akaratából ennek ideje személyenként elérkezik.
Nekünk nincs szükségünk betérésre, hanem visszaérkezőként jogos helyünket kell elfog-lalnunk a családban.
A visszatérés a zsidó identitás, vagyis a lélek helyreállása, és Isten uralmának és parancsainak elfogadása, mely mindenkire érvényes Isten Népén belül, de más és több elhívásunk miatt több parancsolat vonatkozik reánk.

Isten minden parancsolatát és Isten ismeretét azonban a rárakódott emberi, rabbinikus és farizeusan felesleges rendelkezésektől meg kell tisztítani.
Mi csak abba a judaizmusba, Isten Izrael részére kijelentett törvény szerinti tervébe és rendjébe térhetünk vissza, melyet Jesua HaMassiah újra elénk tett, és nem megszüntetett, vagy csökkentett.

Ahogy a zsidóság jóindulattal és vágyakozva felépített törvényeket az írások tanul-mányozásával, filozófikus vizsgálatával, ugyanúgy a kereszténységnek is meg van a saját „Misnája”-hagyományai, „Talmudja”- teológiai áramlatok, és az ehhez tartozó valamennyi melléktudomány segédeszközei, melyek alá rendelik a hívő keresztényeket.
A mindkét nép által felépített „izmusokból” ki kell emelni mindazt, ami Istentől kijelentett és a Tórával, Isten kijelentett akaratával megegyezik, - mert az jó és használható...
A többit viszont le kell rombolni.

Jesua lerombolta válaszfalakat szívünkben és le akarja rombolni azt a falat, mely ma is a farizeusi felesleges törvényeket jelenti, melyeket kutatva, önmegváltó módon kínosan betartva az igazi törvényt, és magát a testté lett Igét, Jesuát takarjuk el, és nem engedünk másokat Őáltala Istenhez!

Ő ma is naponta felkínálja a hozzátérést, és általa Isten Országába a betérést, ha valaki elfogadja Őt:

„Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr:
Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat”/ Zsid. 10,16/

Tehát a zsidóknak Istenhez szükséges visszatérniük, hogy ez az ígéret beteljesüljön.
A más nemzetiségbelieknek azonban először Jesuát szükséges Uruknak elfogadniok, hogy Isten Népéhez csatlakozhassanak, de nem betérhessenek.
Így jutottunk el az első, de egyben legnagyobb kérdéshez:

Kihez tér be, aki a zsidó vallást választja?

Mindenek előtt két fajtája ismert a jövevénynek:

1.a „jövevény, aki kapuidban van”: gér saár, vagy gér tosáb.
Olyan idegen, ki az emberiségre kötelező, hét noachida-törvényt betartja, de Isten Népéhez se akkor, se most nem kíván csatlakozni.
Érdeklődők a gyülekezetekben, vagy olyanok, kik a zsidókkal, vagy keresztényekkel együtt-működvén valami testi, vagy lelki hasznot kívánnak húzni.
Manapság ez leginkább az anyagi érdek miatti haszonlesés.
Ők azok, kiket azonban mindkét nép rendszerint beinvitál.
A jövevények e fajtája azonban a zsidóság és Krisztus Testében is a szellemi életből ki kell, hogy maradjanak.

2.A valódi betérő így csak a prozelita - gér cedek.

A betérés célja a 3 Mózes 23, 22 szerint:

„Egy törvénye legyen az állampolgárnak, az áttértnek, és köztetek lakó idegennek.”

E törvény betartása megelőzte volna mindazt, amit ma a világon látunk.
A mindent befogadó katolicizmus példája nyomán a kereszténység gyengesége lett, hogy immáron a keresztény Európa iszlám és más vallások hódítása alá került.
Ennél csak az borzalmasabb, hogy a tolerancia, a liberalizmus Isten Népét és Isten Törvényeit semmisíti meg, majd a fizikai, lelki globalizáció után a szellemi globalizáció is létrejön kezdetben Babilon, majd az Antikrisztus keze által.

Ezek után a betérés folyamatáról szükséges szót ejteni.
A sok zsidó vallási ágazat szokásai, előírásai eltérhetnek valamelyest egymástól, de lényegében szinte azonosak a szertartás és előírások gyakorlatában.

Első lépésként a betérni szándékozót megvizsgálják:

- megvizsgálják, hogy miért veszi fel a zsidó VALLÁST
-megkérdezik, hogy tudja-e a jelentkező, hogy milyen nehéz a zsidó sors, az elnyomás, üldözés és sorozatos megalázás...?

Alkalmassága esetén egy tanulási időszak következik, mely sokszor akár évekig is eltart.

Így a betérési ceremónia lelki síkon már elkezdődik a külső, testi közösségvállalás, vagyis az Ábrahám Szövetségének külső jegyeinek felvétele előtt.
Előzőleg, hosszú időn át, tehát még a szertartás előtt elkezdődik a judaizmus oktatása, mitöbb a megtanult törvények ismeretén túl azok életszerű betartása is.

A zsidóságba való betérés szándéka után első feltételként szükséges azt a szándékot a gyakorlatban is megmutatni, hogy hajlandó megismerni, és magára teljességgel kötelezőnek elfogadni a törvényeket, melyek a judaizmusban vannak részletesen meghatározva.

A betérés lényegében egy vallásba és nem népbe: a judaizmusba történik!

A betérés látható közösségvállalásának ideje csak ezek után érkezik el.

A Szentély idejében három, de ma csak két feltételt kell teljesíteni:

- körülmetélés
- mikvében történő bemerítkezés
-áldozat bemutatása / ma nincs áldozat.../

Mindezek után zsidó nevet kap a betérő, melyben az apai név Ábrahám lesz a pátriárka után.

A betérésnél háromtagú rabbinikus bíróság van jelen és ő hagyja jóvá a betérést.

A körülmetélésnél a mohél /”metsző”/ előírt áldásokat mond.
Amennyiben már megtörtént a körülmetélés az előbbiekben, jelképes körülmetélést kell elvégezni és a betéréssel kapcsolatos és a szövetség megerősítésére való imákat kell elmondani, miközben egy csepp vért serkentenek ki tűszúrással.

A mikvében történő bemerítkezés rituális szertartása alatt a bét din tagjai mondják el az ehhez kapcsolódó áldásokat.

A körülmetélés hiánya és/vagy a bemerítkezés el nem végzése esetén a betérés érvénytelen, vagyis az illető nem tekinthető továbbra sem zsidónak.

A betérés szertartása egyazon a fogadott gyermeknél, annál a gyermeknél, kinek csak az apja zsidó, de szülőanyja nem, valamint a más népekből betérni szándékozó felnőtt embernél.

Mindaddig, amíg ez a szertartás nem történik meg, az idegenek közé tartozik, és a zsinagó-gában nem lehet része az istentiszteleteknek.

Természetesen mindazt nem öltheti magára, melyet Isten a „nemzedékeknek”, vagyis a zsidó-ságnak örök időkre viselni rendelt, vagyis a táliszt, tfilint: imasálat és imaszíjakat.

Talán a leglényegesebb aktus azonban az, amikor a betérő hitvallást tesz a vallási bíróság előtt, és ahol megkérdezik, hogy a Tizenhárom Hittétel valamennyi pontját elfogadja-e?

Számunkra, kik a zsidó néphez tartozunk vér szerint, különösen fontos annak ismerete, hogy ilyenkor bárki milyen szellemi, megvalló lépést tesz?

Mindezekért e Hittétel pontjait röviden felsoroljuk:

1. A Teremtő Istenben hiszek.
2. Isten egyetlen
3. Isten szellemi lény.
4. Isten az első és utolsó.
5. Istenen kívül senki sem méltó az imádásra.
6. A próféták szavai igazak.
7. Mózes a próféták atyja.
8. A mai Tóra a Mózesnek átadottal megegyezik.
9. Nincs más Tóra.
10. Isten ismeri az ember gondolatát, tud tetteikről, megérti minden tettünket.
11. Isten a parancs meg nem tartóját bünteti, a megőrzőit jóval fizeti.
12. Hit az eljövendő Messiásban, és az ő várása.
13. Hit a feltámadásban.

E Hitvallás részletes elemzése nem feladatunk, mivel a zsidóság reform ágazata szinte teljesen tagadja, a fundamentalista és ortodox zsidóság árnyalataiban mást ért e szavakon.
Számunkra az a legfontosabb, hogy mi a különbség egy Jesua HaMassiah-ban hívő zsidó, vagy más nemzetbeli egységes hitvallása és a külsőségében szinte mindenben elfogadhatónak látszó, klasszikus, tradicionális judaista hitvallás értelmezésében.

Látszólagos egység, mégis jelentős hitbeli különbségről árulkodik, mely gyakorlatilag Jesua HaMassiah el nem fogadása, ismeretének hiánya, vagy olykor antikrisztusi vélemény-hitvallás.

E teljes tagadás kiolvasható a 3. pontból:
„Hiszem, teljes hittel, hogy a Teremtő..., nem testi lény, nem is érhetik testi lény tulajdonságai és nincs Neki semmi néven nevezendő hasonmása”

A betérők esetén e pontnál sok esetben rákérdeznek konkrétan Jesua istenségére.

/Meg kell említenem, hogy az ortodoxoktól való félelmüktől, működésük fennmaradásáért Izraelben sok „keresztény”, „messiáshívő” közösség tagadja Jesua istenségét, a vallási hatalomnak behódolva ezt aláírásukkal is kifejezték.
Ugyanígy széleskörű vita folyik jelenleg is e témában a keresztények közt! /

5. pont
„....a Teremtő....egyedül Ő méltó arra, hogy imádják és senki más nem méltó az imádásra.”

Látható, érthető és egyenes Szentháromság tagadás ez.

9. pont
„Hiszem teljes hittel, hogy ez a Tóra, nincs felcserélve és nem létezik más Tóra, mely a Teremtőtől származik.”

E pont lényegében az Újszövetség által leírt, és Jesuától megélt, részünkre adatott törvényeket, illetve az erről szóló könyveket-evangéliumokat tagadja.

/Bárcsak a zsidók és keresztények egyaránt e kettő oszthatatlan egységét elfogadnák....!/

10.pont.
„...megérti minden tettünket...”

E gondolat sok esetben az emberi gyarlóságból elkövetett bűnök megbánás és megbocsátás nélkül történő elengedésére utal.
Felszabadít a bűntudat, bűnbánat alól és ezáltal az ítélet, illetve a kegyelem alól is.
Eltávolít az Életet adó Úrvacsorától és kisebb bűnökre szabaddá tesz.

11. pont
„jóval fizet azoknak, kik parancsait megőrzik.”

A jótettekkel történő rendezés az önmegváltás, humanitás alapja.
Azonban ezek a jók földi értelemben értendők, hisz a zsidóság nem ismeri a Mennyország fogalmát, hanem földi helyreállítást és jólétet hozó messiási birodalmat remél.

Mindezek után le kell szögeznünk, hogy a zsidóságba történő betérés nem más, mint valláscsere a zsidóság hitének egyik, az eredeti állapottól messze került, és elferdült formájába: a judaizmusba.

A mai judaizmus nagyon sok tekintetben nem azonos azzal a zsidó hittel, és Isten paran-csainak követésével, melyet Isten kijelentett az ószövetségi népnek a Tóra és a Tanach által.

Mindezekért egy vázlatos ismertetést kell közreadnunk a judaizmusról.


A JUDAIZMUS

Eredetileg Judea lakóinak vallására utalt e szó.
Alapja a Kinyilatkoztatás, a Szentírás volt, melyre felépült a Nép törvényrendszere, vagyis a teokrácia, mely a monoteista vallás alapjait is megvetette.
Így a judaizmus nem elfogadott hittételeken alapuló vallásrendszer.
Korszakai:
-patriarchális is prófétai korszak
-exiliumi és exilium utáni korszak /Számüzetés/.
-rabbinikus, farizeusi judaizmus

későbbiekben:
- a hellén judaizmus
- palesztin judaizmus

Különös figyelmet kell szentelnünk a francia és német területeken a középkorban fellépő keleti miszticizmus judaizmusára, mely azonban más, mint az arab filozófiával keveredett spanyolországi judaizmus.

A múlt századok két vonulata:
- a törvényeken és kazuisztikán /esettan, tud.módszer/ alapuló
- a nagyobbik rész judaizmusa harmóniába akar kerülni más kultúrák és magasztos eszmék, célok követeléseivel.

A judaizmus tehát koronként más formát öltött.
Azonban alappillérei, fő principiumai megkülönbözteti más vallásoktól.
Ezek néhány alapvető sajátosságot és másságot jelentenek:

- A judaizmus a monoteizmust nyilvánítja ki.
- A judaizmus etikai monoteizmusa szerint nem áldozást, hanem igazságos és jótékony életet kíván és követel Isten az embertől.
-A Világegyetem egysége, egyenlősége.
-Isten egyetlensége mellett nem ismerték el a Gonoszt, mint hatalmat.
A Sátán csak az Isten akaratát végrehajtó angyal, ki Isten akaratát hajtja végre és a végén jót kell tennie.
-Az emberben kulminált a teremtés, s benne, mint teremtés végcéljában egyesül a földi és az isteni.
-Ami az embert Istenhez hasonlatossá teszi, nem más, mint az intellektus.
-A judaizmus elveti az eredendő bűnt, csupán az emberi gyengeség eredményének tartja, amelyekre és mindenre van „automatikus” megbocsátás,- mert Isten jó...

A judaizmusnak az a doktrinája, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a világtörténelemre, az emberi család egységének gondolata.

A judaizmus a kereszténység államvallássá válása előtt kiterjedt missziót folytatott, legfő-képpen Alexandriában, de később is, még a középkor elején Nyugaton is.

Ugyanakkor toleranciával viseltettek a mohamedán vallással szemben.

A judaizmus két fő irányának szétválása már az ezsdrási korban megkezdődött.
Az egyik irány a tudományos törvénymagyarázat lett, mely mindenkor a korral való haladást képviselte.
Ennek első képviselői a farizeus írástudósok, és talmudszerzők voltak, valamint a betűhöz ragaszkodó szadduceusok.

A másik ág: konzervativ-rituális
Az első prófétai és egyetemes, spirituális, a másik a nacionális és rítusokhoz ragaszkodó, ortodox.

Mindkét vonal elhívásának tartja az emberiségnek egy „kötélbe” egyesítését.
Így és egyéb tekintetben is a judaizmus mai létezési formája legtöbb tekintetben a katolicizmushoz hasonlítható.
Mindkét vallás több részre tagozódik, némely tekintetben és hittételekben némi másság látható, azonban alapjaiban és hitvallásában lényegében egységet alkot.

Abban is hasonlítható a két vallás egymáshoz, hogy bár mindkét hitvallás Istent hiszi és törvényeit tanítja elfogadásra, szándékukat tekintve azonban a tolerancia alkalmazásával globalizálásra törekedik.
E globalizálás szándéka nyomon követhető a történelemben a pápaság részéről, mely a judaizmus visszaszorításával átvette a misszionálás tervét, mely által ma már nem katolikus egyházról, hanem világegyházról szólnak a híradások.
Nem véletlen tehát, hogy a judaizmus mikor elfogadja az iszlámot, a mai időkben még inkább elfogadja a katolikus egyház is, és ezáltal épül az egység, mely három világvallás monoteista egységét építi jól láthatóan.
Mindennek létrejötte egyre sürgetőbb, hiszen az iszlám gyorsuló iramban, vészesen hódit a kereszténynek gondolt országokban is, világszerte.

Határozottan megállapíthatjuk, hogy a judaizmus szellemisége azonos a katolicizmuséval, mi több, rokonná lett az iszlámmal.
Eredetük elferdülésénél azonban valamennyien fertőződtek a hinduizmussal már kezdeteiknél.
A monoteista szövetség a keleti szellemiségekkel egyetértésben már nemcsak antikrisztusi, hanem egy új isten uralmát készíti elő.
Elfogadja a közös, Teremtő Istent, de ugyanakkor az Örökkévaló Isten ellen lázad.
Más isten és más krisztus előkészítője, Isten nevében és rá hivatkozva.
Fegyverei a humanizmus edomi szellemisége, az önmegváltás és korunk egyre növekedő szellemisége, mint a New Age és a már utódként és utolsóként megindult Last Age.
A módszerek és organizációk megváltó szellemiségét felcserélte a Sátán arra a szellemiségre, miszerint ma mindenki egyéniség, mindenki „király”.

A reform zsidóságnál évszázadok óta ismert „istenkép”.

A judaizmus Tórára, Istenre hivatkozó antikrisztusi munkája nyomon követhető a Francia Forradalomtól napjainkig minden politikai korban.
A már említett hitelvek részei a reformkornak, a kapitalizmus kifejlődésének, melyben kis vezető réteg uralma alatt mindenki egyenlő, a kommunizmus vágyálmaiban, ahol a mindenki egyenlő elvét használva, még kisebb az uralkodó réteg százalékos aránya.
E „szűkítés” tovább működik: a globalizálásig.
Nagy birodalom egyszemélyes vezetéséig.

Az e szellemben működő rendszerek látszólag voltak ellenségei egymásnak, tulajdonképpen váltóbotként adták át a hatalmat a soron következőnek.
A reformkor jól megvolt a kapitalizmus születésével, de a hitlerizmus is együttműködött Vatikánnal ugyanúgy, mint Moszkvával.
Mindezek külön fejezeteket érdemelnének, melyekben beszélhetnénk az előző viszonyokról, de hasonló eredményre jutnánk a kommunista országok és az iszlám országok testvéri barát-ságáról emlékezve.

Érdemes megfigyelni az egyre bővülő, sokasodó keresztény-zsidó párbeszédeket és közös társaságok működését, a pápaság és iszlám baráti kapcsolatát.

Január hónapban a pápa mellett a római főrabbi, másik oldalán a főmufti ült „istentiszteleten”.
E jelek is mutatják egy új világrend épülését, mely a monoteista egyesülés létrejöttével az Antikrisztus uralmát készíti elő.
Természetesen a Bibliára épül az ökumené létrehozása is, és e tévtanításokkal becsalogatják és elszédítik mindazokat, kik ez idáig nem tartoztak a „világegyházhoz”.
A judaizmusban is fellelhető tolerancia erre az egyik legjobb fegyver.

Amikor röviden kitértünk az antikrisztusi egységre, és a benne lévő judaizmusra, meg kell említeni, hogy miként a katolikus egyházban, úgy a zsidó vallásban is a többség, az egyének ezekben tudattalanul eszközök és részesek.
Egyénenként szükséges mindezt megvizsgálni, és egyénenként kell Istenhez visszavezetni az embereket, és Jesua HaMassiát megvallásunkkal, bizonyságunkkal megmutatnunk.

Amiképpen szükséges a zsidóságot Istenhez vezetni, és a judaizmus rabbinikus, farizeusi és szadduceusi tanításaitól, törvényeitől megszabadítani, tisztítani, ugyanúgy szükséges az ökumené, a katolicizmus, valamint valamennyi egyház öncélú törvényeitől, teológiájától és dogmatikájától, valamint hatalmától függetleníteni mindazokat, akik Jézus Krisztust keresik, és Istent elfogadták.

A judaizmus és a kereszténység elferdülésének azonos oka van.
Izrael engedetlensége miatt,- mivel nem tért mindenki haza-, a Sekina, Isten Szelleme visszavonult, és a próféták is elhallgattak.
Amikor az első időszakban haszon, politika, érdek és később államvallás lett a kereszténység, a Szent Szellem nélkül ment tovább.
Isten Népe eltávolodott Istentől, a keresztények nem voltak többé Krisztusról nevezhetők.
Isten csendben várt, mikor felébredt a zsidóságban az a tudat, hogy szükséges megtartani a hagyományokat, a törvényeket, a népnek újra be kell vezetni és elrendelni.
A szellemi törvények helyett lelki törvényeket alkottak, összegyűjtötték hagyományaikat, bölcseleti dogmákat, mondákat, földrajzi, asztronómiai, orvostudományi, geometriai tudományokat, és a törvények fejtegetésével megalkották a Talmudot, a judaizmus alapjait ezzel megvetve.
Szinte ugyanazt a receptet használta a kereszténység, de ő már elkezdte minden vallás „értékeinek” honosító befogadását, maga is pogánnyá válván.


Soraim a betéréssel kezdtem, és a judaizmus rövid ismertetésével folytattam, némi párhuzamokat felmutatva.
E sorok olvasásakor felmerül a kérdés bizonyára, hogy mely része antiszemita, vagy keresztényellenes?

Semmiképp nem antiszemita, hiszen Isten Népe Isten nélkül nincs.
Sajnos azonban a zsidóság számára a Teremtő-Mindenható és Örökkévaló Isten, Ábrahám Izsák és Jákób Istene nem azonos a judaizmus istenével.
Személy szerint azt az Istent ismerem, ki a Választott Néppel járt, míg a Nép el nem hagyta Őt.

Madarat tolláról, embert barátjáról...
Az ökumené és monoteista vallások barátságában részt vevők, így nem az én Istenem Népe.
Miképpen nem keresztény az az egyház sem, mely ugyanabban a szellemiségben működik, mint a judaizmus, iszlám, és több keleti vallás!

Istenellenes, antikrisztusi szellemiséghez se Isten Választott Népének, se Krisztus Testének köze nem lehet!

Miképpen a leírtakkal kifejtettem a betérés veszélyét a judaizmusba, hasonlóan figyelmeztetem szellemi és lelki halálának veszélyeire mindazokat, kik a világvallásba tartanak.
Valójában a teljes egyesülés az abszolút antiszemitizmus, és Krisztus-ellenes.

E zaklatott, megkavart világban ma is sokan keresik Istent, olykor a zsidó népen keresztül is.
Mindazok, kik nem zsidónak születtek származás szerint, először Jesua HaMassiah uralma alá kell helyezni életüket, hogy Ő az Atyát megmutassa részükre.
Jesua nélkül nincs út az Atyához, Isten Országába.

A zsidó nép számára újra meg kell ismerni Ábrahám , Izsák és Jákób Istenét, Népévé lenni.
Ekkor, Isten által elrendelt időben Ő megmutatja a bűneikért Megváltóként meghalt és a várt Messiásként visszajövő Jesua HaMassiát.
Más Isten hamissága sosem mutatja meg az Igazságot!
Mikor oly sokszor mondjuk: Maran Atha-Maranatha, gondoljunk arra, hogy milyen sokan vannak félrevezetve a Világosság Angyalától, mennyire közel az Antikrisztus uralma.

Feladatunk, hogy lelkeket mentsünk Isten Népéhez, Krisztus uralma alá, mert csak ott vagyunk védelemben, és készülhetünk Urunk elé, és a Mennyei Hazába.


Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat