„V’HaSem pákád et Szárá....”

„Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta, és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólott.” (IMIT, Héber Biblia)


„Az Úr pedig meglátogatá Sárát, amint mondotta vala, és aképpen cselekedék az Úr Sárával, amiképpen szólott vala.” (Károli fordítás)



Rosh HaShana első napján így kezdődik a tórai rész, mely felhangzik minden zsinagógában. Ez az Új Év első mondata. Egy mondat, mely nemcsak egy történetet nyit meg, hanem egy új évet is, egy csodaszép üzenettel. Benne rejlik a láthatatlan láthatóvá válása, az ígéret beteljesedése, a gondolat megvalósulása. Mert ebben az egy mondatban benne van a múlt és a jövő egyszerre.


„Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta....”.
Íme a múlt. Egy ígéret tétele a múltban. „Gondolt Sárára...”, „Meglátogatá Sárát....”, de talán mégközelebb áll ehhez a „pákád” szóhoz a további jelentése: felkereste, megvizsgálta, számba vette, emlékezett. Az Örökkévaló felkereste, számba vette Sárát. Megemlékezett róla, nem felejtette el. Megvizsgálta. Megvizsgálta, hogy vajon kész-e arra, amit neki mondott. „Amint mondta”. Itt az „ámár” szó szerepel, mely annyit jelent: mondani, beszélni. Mégis, a beszédnek egy olyan fajtája, mely függőben hagy dolgokat. Nem zár le, nem fejez be, hanem minden esetben folytatása van. Egy olyan beszédmód, mely maga után vonja az események sorozatát, mintegy láncba fűzve azokat.
A mi életünkben is mondott valamit Isten. Ígéretet adott. És most eljön az idő, mikor felkeres. Amikor megvizsgál, kész vagy-e átvenni azt? Amikor számba vesz. Számol veled, mert rád akar bízni valamit. Emlékezik rád. Rád, és a neked tett ígéretére. Emlékezik a múltra. Emlékezik a szavára, amit mondott. S eljön az idő, amikor a függőben lévő dolgok kinyilvánítottá, s egyértelművé kell, hogy váljanak. Ez történt Sárával. Ezt mutatja a következő mondatrész:


„...és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólott.”
Beváltotta ígéretét. Véghez vitte. Beteljesítette. Megvalósította, megteremtette, elvégezte. A szavakból tettek lettek. Tett, mely már nem függő, nem képlékeny, nem folyamatban lévő. Tett, mely lezárt, mely teljes, teljes-ített. És ez a „cselekedni” szó átalakítást, átváltoztatást, foglalkozást is jelent. Amikor Isten véghez visz benned valamit, átalakít. Átformál, foglalkozik veled, hogy te is kész legyél, számba vehető legyél arra, amit szólt. „Amint szólott”. Itt már a „dávár” szerepel, mégpedig egy igen erős, nyomatékosított formában. „Dávár”, vagyis szólni, szót emelni, kihirdetni, feleletet, választ hozni. Tényt közölni. Itt már nincs folytatása, folyamata a dolgoknak. Lezárt, kihirdetett tény van. A múlt ígérete a jelen valósága lett. A múlt kérdései választ kaptak a jelenben. S ez adja meg a jövőt: a beteljesedett múlt. Meglett. Jelen van. Jelen, melyben ott a jövő.


Ebben az egy mondatban ott a folyamatosság állandósága, nincs megszakítás, nincs darabolás, egység van. Isten az Ő egységében mond neked valamit, hogy cselekedete által valóság legyen, amit szólt. Téged is felkeres. Téged is számba vesz. Kész vagy-e véghez vinni az Ő szavát? Mert így lehet a neked adott múltban tett ígéret a jövőd látható valósága. Ő már látja, mert szólt. Te látod, amit szólt? Lásd meg, amit szólt!


„V’Ha Sem pákád et Szárá...” – És az Örökkévaló számba vette Sárát...


Kezdődjön így ez az Új Év, lehessünk számba vehetők. Mert az Örökkévaló felkeres, emlékezik. Legyen láthatóvá, jelenvalóvá Isten nekünk tett ígérete, hogy amit mondott, az cselekedet legyen, úgy, ahogyan azt szólta.


5774. Tisri 1. - 2013.szeptember 5.