„Mert tudjuk, hogy e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben…
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.” (II. Kor. 5,1.9)


SZUKKOT: a Sátorok Ünnepe; az aratás ünnepe

"URAM, KICSODA TARTÓZKODHATIK SÁTORODBAN?"


Az Örökkévaló által adott évenkénti ünnepek közül a hetedikhez, vagyis utolsó és legörömtelibb, külsőségeiben leglátványosabb ünnephez érkeztünk.

A múltra visszatekintve hálás szívvel szükséges emlékeznünk, hogy Isten a Választott Népét mennyi türelemmel, szeretettel, gondviseléssel és jóságával éltetve vezette a pusztai vándorlás idején. Ennek emlékére épít ideiglenes sátort ma is a zsidó nép, és a Tóra parancsát megélve benne lakik és örömmel emlékezik.

A jelent tekintve szintén hálával tekintünk vissza, hogy ez idő során volt mit aratni, Urunk megáldotta a termést, és gazdag volt a betakarítás.
Ez az áldás és bőség eredményeképpen a Jeruzsálembe igyekvő és Isten előtt megjelenő embernek megadta azt a lehetőséget, hogy magukkal vihették áldozataikat és tizedeiket.
Zarándokként és hálaadó örömmel.
Amikor az út céljához elérkeztek, a zarándokok felépítették ideiglenes lakhelyeiket, sátraikat a templom körül minél közelebbi helyen. Az ismert szombatnapi járóföld nemcsak egy előírás (max.900m), hanem lehetőség arra, hogy minél kevesebb időt töltsön a találkozás idején és napján utazással és egyéb tevékenységgel az ember, vagyis még több idő jusson Isten előtt állni.

A sátorépítés ma is igen fontos része ennek az ünnepnek, de a keresztény embernek is elsődleges feladata zarándok, földi útja során.
Legyen ebben is példa a Választott Nép által bemutatott építkezés.
A törvényadás és szövetségkötés után kezdődött el a Szent Hajlék építése.
A mi személyes életünkben Isten, Jézus Krisztus által újra kijelentett, és előttünk teljességgel Őáltala megélt törvényének, rendeléseinek elfogadása, és a megtérés után a valós újjászületés során Isten szövetségébe kerülünk.
Ezután épül fel szívünkben, vagyis középen kimagasodva minden emberi, testi és lelki felett a Templom: Jesua HaMassiah.

Ezen sorrenden a mai nap se lehet változtatni, mert törvény és szövetség nélkül, csak vallásosak vagyunk, mint Bálám, kívülről figyeljük Jeruzsálemet és a sátrak sokaságát.
Így vannak kívül nemcsak emberek, hanem gyülekezetek is, mivel elvetik a Törvényt, és Jesua helyett más köré csoportosulnak és építik a sátortáborukat, városukat.
Amikor valaki sátor helyett tornyot és várost épít, hasonló Káinhoz, Bábel tornya építőihez, Babilonhoz és Egyiptomhoz, kik valamennyien ezt tették.
Aki saját magát építi és helyezi középre, azonos Amálékkel.

A már felépített sátrak elhelyezkedéséről egy „idegentől”, vagyis Bálámtól kapunk ismertetőt:
1., Izrael a pusztában telepedett le
2., Nemzettségei szerint
3., Isten Szelleme betakarja

1., A mi tanítványi életünkben igen sokszor felejtjük el, hogy e Földön átmenetileg tartózkodunk. Mennyi, de mennyi kísérletet teszünk sátrunkat lakályossá tenni, olykor luxus-színvonalra berendezni?

2., Milyen sok keresztény nem ismeri identitását, hovatartozását és elhívását?
Ahelyett, hogy Krisztus lábainál telepedne le, valamelyik „törzsfő”, pásztor, vagy gyülekezet uralmát helyezi maga fölé. Így lesznek ajtónállóvá az oltári szolgálatra elrendelt léviták, az énekesek edénytisztogatók…
Pedig Istennél rend van.
Ő rendezni kívánja a ma élők zsidó identitását, és ki fogja venni őket az identitásukat elvevő közösségekből, a számukra elrendelt helyen és elhívásban akarja használni e Népet is.

3., A harmadik látása Bálámnak bárcsak igaz lenne ma is.
A betakarás helyett a letakarás észlelhető.
Lepelként terül szét a teológia, dogmatika, filozófia és más tudományok hatása sokak felett, emberek és emberek által szült módszerek eltakarják a bűnöket.
Bálám szájából akkor a sátrak láttán Isten előtt leborulva dicséret hangzik: „Mily szépek a te sátraid, oh Izrael!”…
Amikor a zsinagógába érkezik egy zsidó férfi, ma is e szavakból áll az első, belépéskor elmondott hálaadó-imája.
A bővölködést és bizonyságot kifejező dicséret.
Vajon hova tűntek ezek a mi gyülekezeteink ajtajából?

Érdemes a sátrak elhelyezkedéséről is néhány szót ejteni.
Izrael, mikor sátrait felállította, olyan építményt készített, melynek csak három oldala volt. A mai szukkákon sincs ajtó. Mégis az egyik sátor lakói nem láttak és néztek be a másikéba, mert olyan elrendezés volt, hogy két nyitott felület sosem került szembe egymással. Ez egy igen egyszerű, 90fokos szögeltérés.
A mai gyülekezetnek ezt újra fel kell ismernie!
Az, hogy egy „törzs”-höz, vagyis közösséghez tartozunk, önálló, egymástól független életet élünk! A keresztény közösség nem tömegszállás, vagy kaszárnyai hálóterem, mi több, zsúfolt kórházi elfekvő. A közösség önálló szellemi, lelki és fizikai életet élő sátrak tábora, mely sátrak egyenlő módon nyitottak egymás felé. Még akkor is, ha Isten által történt elrendelés közös céllal és úttal elrendelt.
Eme elrendezés a Szentély körül ma is érvényes.
Más-más elhívással és azonos értékű tanítványokból álló Krisztus Testének látványa, melyhez hasonlót Bálám láthatott. Egy olyan nép látványa, kik a Golgota körül, Jesuával középen már Jeruzsálemben, az örök életben vannak már itt a földön, de mégis a keskeny úton.

A sátrak sokaságának, elhelyezkedésének és rendjének ismerete után azonban egy olyan Sátorról szükséges beszélnünk, melybe való bejutásunk a fő célunk.
Oly sokszor mondjuk ki, hogy szeretnénk Isten jelenlétében élni és lakozni. Vajon mikor jutunk közelébe?
A feleletet Dávid adja a 15. Zsoltárban:
„Uram kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.”

Tökéletességben jár:
A Szentírás szerint Istennek útja (31.Zsolt.), az Úrnak törvénye (19.Zsolt.), az Atya tökéletes (Mt.5,48), a Mester tökéletes (Lk. 6,40), Istennek akarata (Róm.12,2), tökéletes Fiút rendelt Főpappá (Zsid.2,23).
Bár a felsorolás kevés, mégis nyilvánvaló, hogy mindaz, ami Istentől érkezik nemcsak jó, hanem tökéletes.
Mindenek felett tökéletes az értünk elküldött, megfeszített és feltámadott, tökéletesen győztes Jesua HaMassiah.
Tökéletes a Szent Szellem és munkája, mely minden igazságra elvezet.
E tökéletesség összekötő kötele a szeretet (Kol.3,14), mely Isten szeretete Jesua HaMassiah hozzánk történt elküldésével, mely és aki bennünket összetarthat.
A tökéletességben járunk, ha Jesua Szelleme van bennünk. E szeretet minden emberi-lelki és testi vágy felett kell hogy álljon életünkben, gyülekezeteinkben.

Igazságot cselekszik:
Lépjünk túl végre a saját, egyházunk, gyülekezetünk és más emberek olykor erőszakosan is ránk terhelt igazságaiból.
A Biblia néhány szava máris megvilágosíthatja az Igazat:
az Úrnak beszéde (1Kir.17,20), ítélete, ösvényei, kezeinek cselekedete hűség és igazság, az Igének summája,….igazság.
Életünkön látható az igazság munkája:
Igazság és békesség csókolgatják egymást (85.Zsolt.), az igazság megszabadít (Pb.10.2), útjában élet van (PB:12,27), megőrzi azt, aki útjában tökéletes (Pb.13,6), felmagasztal, megerősít, műve: békesség, az Úr szolgáinak erőssége, öröksége; páncél, szabadokká tesz (Jn.3.23), Vigasztaló: az Igazságnak Szelleme, megigazít, fegyver, gyümölcse világosság.

Igazat szól az ő szívében:
„életnek kútfeje az igaznak szája” Pb.10,11
„választott ezüst az igaznak nyelve” Pb. 10,20
„az igaz pedig énekel” Pb. 29,6
A leírt következmények annak a szellemi állapotnak következményei, amikor az újjászületett, életét átadott tanítvány Jesua HaMassiahban él és szolgál.
A gondolati keresztény szellemivé válik és élni kezd.

Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat