106/613 -A papok kezének, lábának megtisztítása

„Készíts rézmedencét réztalapzattal mosdásra és helyezd azt a találkozás sátora és az oltár közé és adj abba vizet.
És Áron és fiai mossák meg benne kezüket és lábukat. Midőn belépni készülnek a találkozás sátorába, mosdjanak meg vízzel, nehogy meghaljanak, vagy amikor odalépnek az oltárhoz, hogy szolgálatot teljesítsenek, hogy égőáldozatot mutassanak be az Örökkévalónak akkor mossák meg kezüket és lábukat, nehogy meghaljanak és legyen ez nékik örök törvényül, neki és ivadékainak is nemzedékeken át."
(2. Mózes 30:18-21)


E tisztálkodási törvény a zsidóság mai értelmezése szerint nem aktuális. Ennek oka lényegében egyszerű: a Templom lerombolva, az égőáldozati Oltár nem működik, és így a papság sem létezik már.
A kohaniták pedig, akikre mindez kötelező, ma már (.. vagy még )csak formálisan létezik, mintegy szimbolikusan tölti be feladatát a zsinagógai életben.
Ezért érdekes és különleges Isten kijelentett szava: „örök törvényül”..
Ez esetben pedig tényként kell elfogadnunk, hogy létezik a Templom, működik az Oltár, és van kohenita, az áldozatokat bemutató papság!
Ellenkező esetben Isten kinyilatkoztatta volna, hogy egy ideig szünetel az áldozati rend, és rendelkezett volna arról, hogy felépüljön, vagy le se legyen rombolva a Templom.
Így, az „örök” szó számunkra a folyamatosságot, és állandóságot jelzi, miáltal e törvény ma is érvényes.

De kinek és kiknek szól?
Azoknak, akik megértik a János 13. fejezetében olvasható lábmosás történetét, és akik lábát maga az Úr, Jeshua HaMassiah mosta meg.
Azoknak, akik ez által önmaguk is egy Templom, a Messiás Testének részévé lettek, és a kohenita, papi szolgálatra váltak alkalmassá.
Számukra, akik a Főpap szolgálatában állnak, és segédkeznek az égőáldozati oltár körül…
Ők, akik nem emberek, sőt, nem egymás uralma alatt, hanem egyedül, Jeshua HaMassiah el-, és befogadása által gondoskodnak az oltár folyamatos működéséről és minden rendjéről.
Azok a szolgálók, akiknek a Főpap mosta meg a lábát, és méltatott szolgálatra, az egyszeri, Általa történt „lábmosás” által…

Mégis a lábaknak megtisztítása naponkénti feladatunk.
Ezen túl alvás, vagy szükséglet elvégzése után is kötelezővé lett.

Mindebből megérthetjük, hogy amikor valaki a szolgálatából egy időre kiáll, vagyis alszik, más feladat miatt távol van a szolgálati helyétől, amikor visszatér, újra meg kell tisztulnia, hogy a Szentélyt, szolgálatának helyét is be ne szennyezze.
Így van ez a szükség elvégzése után is, amikor valaki tisztátalannal érintkezik…

A kéz, és láb…
E két testrész megnevezésével együtt azonban a papszenteléskor megmosott és vérrel is megszentelt fülről nincs szó.
Aki a Messiás Testének engedelmes tagja, hallásában, látásában sohasem szennyeződhet be! Mert ekkor már nemcsak lelkében, hanem szellemében is fertőzötté válik, fertőzést vihet másoknak.
Azonban kezei tisztátalansága szimbolizálják azt, hogy minden szolgáló, mai kohenita, tetteiben követhet el bűnös dolgot…
Sőt, szolgálatát, amikor nem tiszta kezekkel teszi, már benne van valamely bálvány, így akár önmaga akarata, haszna, istenkedése!

Ha pedig olyan úton járt, mely távol volt a Templomtól, a Szentélytől, lábai, útjai megfertőződhettek, hiszen talpai érintették a nem szent talajt, és az azon lévő mocskot is…
Isten pedig ma is érvényesíti törvényeit!

Nehogy meghaljon…
Vajon ki az, aki figyelmezetően szól a szolgálónak, a mai kohenitáknak?

Legyen megmosva a lábad, amikor Isten elé állsz, vagy Isten elé visz másokat a lábad!
Valamennyien a hétköznapok, és a korunk által áradatként ömlő szennyes világában menetelünk naponta…
Tudunk-e mindezektől elhatárolódni, megmosni lábainkat, amikor este nyugovóra térünk, vagy akár napközben, amikor szükségét érezzük annak, hogy Urunk elé álljunk?

Hasonló módon meg tudjuk mosni a kezeinket is?
Hiszen annyi mindenhez kell nyúlnod naponta, annyi cselekedetet tettünk akaratlanul is rosszul, bűnösen…
Isten szava bizony e törvény által is kemény, és figyelmezető.
Isten elé állni, az oltárnál szolgálni csak akkor és úgy szabad, ha a világ szennyétől megtisztultak lábaink. Útjaink, vargabetűink, tétova lépteink ösvényei, félrelépéseink következményeitől önmagunk tisztulunk meg a bűnbánat és Isten Igéje által kegyelemből, irgalomból.

Kezeink pedig…
Ne nyúlj tehát az Igéhez, a hálaadás kelyhéhez, a dicsőítő lantodhoz, amíg nem tisztultál meg!
Ne gyújts tüzet az oltáron és ne legyen jó illatú, vagy égőáldozatod azon, amíg e parancsolatot nem tetted meg: „mosd meg kezed és lábad!”

„Nehogy meghaljanak…”
Ma is van Templom, maga a Messiás Teste. Ma is van Oltár, ahol a Főpap mutat be áldozatot.
Mégis valahogy kevés a szolgáló kohenita!

De miért?
Mert éppen saját útjaikon járnak, és szennyezik lábaikat ezzel…
Mert saját házukat építik kezeikkel és nem a Templomban szolgálnak tiszta kezekkel…
Vagy szolgáltak az Oltár előtt és körül, de kezük, lábuk nem volt tiszta.
Ők ma már nincsenek, mert szellemben haltak meg.
A szellemi templom, szellemi oltárához idegen szellemiség, idegen tűz nem közelíthet.
Mielőtt szolgálatba indulsz, emeld fel kezedet Isten előtt, és jelezd , hogy tiszta!
Amikor az Oltárhoz érsz, vedd le sarudat, mert szent az a hely, és a véletlenül, vétlenül rárakódott út porát mossad le.

Ma az út pora az a lelkiség, amit hordoz e világ, és ezért minden lelkitől tisztulj meg, hogy szellemi, krisztusi lehess.

A Főpap szolgáló, mai kohenita papságának egy tagja.
Isten elé menni pedig mindig legyél kész.
A szolgálatot Ő adja és sohasem emberek, és ha egyszer Neked kell megjelenned előtte utolsó lépésedben, akkor el tudsz e számolni útjaidról, tetteidről?
Nem fogja megkérdezni Isten, hogy miért nem hallottál, vagy miért hallottál mást?
Hiszen ha ezt a törvényt ismered, vagy akár csak e sorokat elolvastad, többé nem ment fel a tudatlanság állapota. A törvény ismerete, ismertetése másoknak is, mely nem más, mint a füleid kimosása, hallóvá tétele.

Szolgálni akarsz, és Isten elé szeretnél állni? Magadért, másokért?

De mi van a kezeddel és lábaiddal?

Nem elégséges az egyszeri, Jeshua HaMassiah általi, befogadó lábmosás, mert naponta e világban jársz és tevékenykedsz.
Emellett és után az sem elég, hogy mások is befogadtak, amikor megmosták lábadat, miáltal a Messiás Testének közösségébe befogadtak maguk mellé…

Valamennyiünknek ezek után szolgálnunk kell.
Szolgálni, mely sokszor élet és halál kérdése, lehetősége.
Először minden szolgálatkor és szolgálónak, számomra,számodra, számunkra:
élet, vagy halál!


Copyright © 2005-2010 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat